Pontosabban még nem az, de ha így megy tovább, hamarosan azzá válhat a helyiek szerint Spanyolország, ahová leginkább majd bulizni járnak a külföldiek. Gyuri mai posztjából azért az is kiderül, hogy mi a magas munkanélküliség (egyik) oka, és az is, hogy a korrupció ellenére nem egy következmények nélküli országról beszélünk.

Új életet kezdeni egy másik országban nehéz és küzdelmes folyamat mindenki számára. Pláne, ha gyerekkel vágunk neki. A Frankfurti mesék blog és a Határátkelő közös felhívása! Ha érdekel, itt olvashatsz további részleteket!

„A nővérem több mint 20 éve él Madridban, és mivel ez idő alatt magam is többször megfordultam a spanyol fővárosban, gondoltam, én is leírom a benyomásaimat és tapasztalataimat.

A beszámolót egy Facebook Messengeres üzenetváltás indította el: No, milyen kint? – kérdezte egy budapesti barátom. Mondom: Jó. Még mindig szeretem az itteni jóval szabadabb légkört. Állati nagy a munkanélküliség, és a politikusok itt is lopnak, csalnak, hazudnak, de az emberek ettől függetlenül kedvesek, barátságosak. Basszus, a MediaMarktban kezet fog veled az eladó búcsúzáskor! Haverina reakciója: hopp, megyek ki. Én: Gyere.

Az egyik komolyabb gond, hogy Madridban nagyok a távolságok, és bár a tömegközlekedés elég jó, nem árt egy autó. Még városon belül is sokat kell utazni, de van 12 metróvonal és remek az úthálózat (ez alatt a mennyiséget értem, pl. a sok földalatti autópályát. 3 éve vonattal is utaztam Salamancába. Pontos, tiszta, gyors, van USB-töltő minden ülésnél, az pályaudvarok rendezettek, nem látni romos, düledező állomásokat, a táj pedig szép.)

Kora este kezdenek élni

Nyáron a városban 40 fok van (igaz, ez száraz, nem pedig nedves hőség), szóval nap közben megsülsz, ezért csak reggel és késő délutántól lehet bármit csinálni. 6-8 órától kezdenek az emberek élni, olyankor megtelnek a bárok és parkok, levisznek az utcára székeket, kaját és ott dumálnak késő estig - vagyis éjjel 1-2-ig.

Ehhez képest nálunk már 11-kor egy pisszenés sem hallatszik, és ha mégis, valaki biztosan elkezd üvöltözni az ablakban, hogy kuss legyen, mert ő aludni akar. Itt nem, legfeljebb kizúdít egy lavór vizet.

Van limonádé, citromos sör meg vörösbor, plusz sangria és sidra, vagyis almabor. Hidegen. Nagyon finomak és nem drágák. Egy átlagos, nem puccos bárban a pohár vagy doboz sör 1 euró körül van, és kapsz hozzá rágcsálnivalót is, ami benne van az árban. Sült krumpli, chips vagy szendvicskék, egyre megy.

Nyilván nem tökéletes, de a spanyol egy sokkal nyitottabb, szabadabb, toleránsabb társadalom. A magyarországi viszonyokhoz képest eléggé szembeötlő a különbség. Oké, itt is van kosz meg szemét az utcákon.

Ahol lakom, az kb. olyan, mint külső Újpest vagy Csepel, szóval nem a legjobb környék. Egy hete nem messze innen megkéseltek egy 14 éves srácot, igaz, ez bandák közti balhé volt, nem csak úgy elkaptak valakit az utcán.

A madridi tömegközlekedés

A nőverem barátja egy kis vidéki faluból származik. Buszsofőrként dolgozik a helyi BKV-nál. Nálunk a buszvezető elég lenézett szakma, bár a pénz nem rossz, de az utasok sokszor bunkók, stb.

Itt ez jó munkának számít, a pénz is korrekt (olyan 1300 euró), és erős a szakszervezet, nem is piszkálják őket, mert tudják, hogy ha elkezdenek sztrájkolni, akkor leáll a város. És Madrid NAGY város; tömegközlekedés nélkül összeomlik. Budapest ehhez képest aprócska.

Az elektronikus jegyrendszer itt már hosszú évek óta létezik, de persze lehet jegyet venni a sofőrnél is 1,50 euróért. Az ún. Metrobús egy 10-es „gyűjtőjegy”, amit buszon és metrón is lehet használni, a bejáratnál vagy az első ajtónál lévő automatánál kell érvényesíteni, ahol a gép benyeli, lepecsételi, majd kiköpi, de az emberek leggyakrabban bérlettel utaznak, ami szintén elektronikus, hasonló a bankkártyához.

Felszállsz például a buszra és odaérinted egy készülékhez. És senki nem akar bliccelni, pedig lenne rá módjuk, mégsem teszik, mert megszokták, hogy a tömegközlekedés nem ajándék, ami „jár”, hanem egy színvonalas szolgáltatás, aminek ára van.

A buszsofőrök amúgy nagyon kedves emberek. Volt olyan, hogy felszálltunk, kezeltük a jegyünket, amikor kiderült, hogy a busz a garázsba megy, de a sofőr nem kezdett el ordítozni, hogy mekkora barmok vagyunk, ehelyett felajánlotta nekünk (sűrű bocsánatkérések közepette, holott nem is ő hibázott, azt hitte, csak kérdezni akarunk valamit, azért nyitotta ki az ajtót), hogy elvisz minket egy szakaszon, sőt még kerülőt is tett a kedvünkért, hogy az úticélunkhoz minél közelebb szállhassunk le.

Nagyon sok a fa, a park, a zöldterület, amiket nem akarnak beépíteni mindenféle oda nem illő múzeummal. És állandóan tele vannak futókkal, padon üldögélőkkel, beszélgetőkkel. Még a kerekesszékes öregeket is kitolják, nem dugják el őket a lakás mélyére. Sok a sétáló nyugdíjas. És persze éjszakánként itt szokták tartani a fiatalok az ún. botellónokat, vagyis hordákba tömörülve csúnyán leisszák magukat.

Komoly munkanélküliség

Az árak változóak, hasonlítanak a magyarokhoz. (Az árak tehát nálunk is európaiak, csak a fizetések nem…) Van LIDL, meg mindenféle egyéb multi, ahol lehet vásárolni. A választék szerintem bővebb, mint nálunk, a minőség is rendben van, a pénztáros pedig nem néz rád undorral, hogy mi a fenét keresel itt, és különben is miért kell neki dolgoznia. Örül, hogy van állása, mert a fiatalok több mint 50%-a munkanélküli.

Az általános munkanélküliségi ráta (vagyis amit bevallanak) olyan 27%. Nálunk most 3 hónap a munkanélküli státusz, itt viszont akár 2 évig is ellébecolhatsz állástalanként (ha korábbról van annyi munkaviszonyod), igaz, ez baj is, mert az ellátás összege esetenként olyan magas (a korábbi fizetés arányában akár 1000 euró/hó), hogy semmi sem motivál a munkakeresésre.

Lehet 2 évnél tovább is munkanélkülinek lenni, de ők alapellátást kapnak, olyan 425 eurót, de csak ha például gyerekei vannak, elmúltak 45 évesek, fogyatékkal élnek, stb., szóval olyan azért nincs, hogy valaki a szociális hálón élősködik, bár a munkakeresésre való motiváció sokszor arra is irányul, hogy az ellátott nekiálljon "ügyeskedni" a kapott pénzzel, hiszen sok esetben az ellátás összege magasabb, mint amit fizetésként kapna munkában.

A spanyol minimálbér amúgy 655 euró, ami forintban ugyan soknak tűnik az átváltási arány miatt, de itt igen kevésnek számít. Nővérem szerint a viszonylag magas és hosszú idejű munkanélküli ellátásnak az is az oka, hogy az állam felpörgesse a fogyasztást.

Az az alap, hogy ha van 5 egység bevételed, akkor elköltesz 6-ot. Lehet, hogy nincs elég pénzed, de akkor is költesz, és nem gondolsz a holnapra. Spanyol mentalitás… mañana… majd később.

Nővérem volt férje most vett 4k-s tévét. Semmi szüksége rá, ki sem használja, és különben is akkora adóssága van, mint ide Miskolc, ráadásul munkanélküli, de mégis vett 4k-s tévét. Utazgatni akar, az adósságait nem törleszti, és unalom ellen béna videókat vagdos a YouTube-ra. Megteheti, meg is teszi.

A bevándorlók

Egy másik alapvető jellemző, hogy rengeteg a bevándorló. A Fidesz 5 perc után megbolondulna ennyi „migráns” láttán, nem győzne kampányokat indítani ellenük, de itt ez senkit nem zavar, mindenki kijön a másikkal.

Két középületen is láttam molinót „Refugees Welcome” felirattal. Apróbb súrlódásokkal, de a bevándorlók jól elvannak az „őslakókkal”, bár sokan a saját kis közösségükben, szubkultúrájukban élnek, kevésbé keverednek a spanyolokkal, de persze akadnak kivételek.

Korábban sok dél-amerikai élt a városban, pl. peruiak, equadoriak, bolíviaiak, de ahogy egyre kevesebb lett a munkalehetőség, lassan elszállingóztak – ehhez persze nagy lökést adott a spanyol államtól kapott anyagi támogatás is, így sokan hazamentek. Nagyszámú spanyol is elhagyja amúgy a hazáját; főleg Angliában és Németországban keresik a megélhetést.

Buli-ország lesz?

Nővérem barátja kérdésemre elmondta, hogy szerinte Spanyolország a jövőben a pincérek országa lesz, meg az ide inni érkező turistáké. Buli-ország, ami nincs messze és olcsó is. Milyen jó lesz majd az egyébként jól megfizetett rendőröknek… (Bár most is gyakran szednek össze eszméletlenre ivott fiatalokat az utcáról, számolnak fel gyerekpornó-, vagy kelet-európai eredetű prosti-hálózatokat.)

Rengeteg a turista. Bármilyen magasra is érjen a trágyalé, annyira sosem boríthatja el az országot, hogy turizmus ne lenne. A kultúra, a múzeumok, a régi épületek, műemlékek meg fognak maradni (plusz a jó idő), és addig a turisták is jönni fognak. Ez adja a spanyol gazdaság alapját, minden más ez után következik. Ha nem lenne turizmus, az ország lehúzhatná a rolót, de mivel van, erre nem fog sor kerülni. Mázli.

Bár a helyiek közül sokan bírálják, az egészségügyi ellátás jó; itt nem fordul elő olyan, hogy nincs meleg étel a kórházban, vagy a hozzátartozóknak kell bevinni a vécépapírt meg a gyógyszert, a nővér pedig hagyja a beteget a saját piszkában feküdni. A hálapénz ismeretlen fogalom, az orvosok és ápolók tisztességesen meg vannak fizetve. Ha már itt tartunk, akkor a tanárok is.

A közoktatás nem rossz. A főiskolákra és egyetemekre szaktól függően akár könnyű is lehet a bejutás, de a ponthatárok között nagy különbségek is előfordulhatnak, pl. a „divatszakok” esetén. A középfokú oktatásban az a jellemző, hogy a tehetősebb családok magániskolákba küldik a gyerekeiket, míg az államikba a „maradék” jár, pl. a bevándorlók.

A színvonal eléggé különböző, a szórás nagy, a drága magániskolákban állítólag a „pénzzel mindent meg lehet oldani” mentalitás érvényesül, viszont az „állami” tanárok jobbak, mert szigorú vizsgáknak kell megfelelniük, mielőtt tanítani kezdhetnének. A lényeg alapvetően az, hogy aki akar, az tud tanulni, bár az eminenseket kiutálják, mert a spanyolok nem szeretnek kitűnni a tömegből.

Nyitott társadalom

A nyitott társadalomra utal, hogy láttam társkereső oldalak reklámjait, pl. leszbi csajokkal. Apropó, itt házasodhatnak a homoszexuális párok, a meleg közösséget elfogadják, a Pride-hoz hasonló felvonulásokon pedig mindenki felszabadultan bulizik, az emberek kiviszik a gyerekeiket, nincs olyan, hogy tojással dobálják meg a résztvevőket és vérben forgó szemekkel átkozzák őket.

Van egy társkeresős tévéműsor, First Dates a címe. Abban is volt leszbi pár, csókolóztak is. A tévés műsorkínálat amúgy hasonló a magyarhoz. Egy szóval összefoglalva: szemét.

Jó, azért akadnak érdekes csatornák is, pl. ismeretterjesztő és természetfilmeket sugárzók, de általában ömlik a médiaszenny a nézőkre. Moziban dettó, bár a spanyol filmgyártás is elég erős (nem, nem csak Pedro Almodóvar és Javier Bardem).

Nagyon sokan sportolnak, mert van rá igényük, és a szövetségeknek sem a lopás a fő céljuk. Nem csoda, hogy számos nemzetközi sztársportolót adott ez az ország a világnak (Rafa Nadal, Marc Márquez, Fernando Torres, Alberto Contador, stb.).

A profi sport valóban lehet karrier (főleg azért, mert van szórakoztatóipar, aminek a sport is a része), de amatőr szinten sincs ok panaszra. Közismert tény, hogy a spanyolok focibolondok, az emberek fanatikusan imádják a csapataikat, a bárokban is mindig be van kapcsolva a tévé, amin valamilyen meccs megy.

Egyszer voltunk a Decathlonban, ami nem a város szélén van, ráadásul több kisebb-nagyobb boltjuk is akad elérhető távolságban. Ingyen felfújták a kosárlasztinkat, a biztonsági őr meg nem kezdett el szívatni bennünket, hogy honnan van a labdánk, biztosan onnan loptuk. Utána körbenéztünk. Óriási a választék (íjászattól kezdve a búvárkodásig minden van) és nem is megfizethetetlen.

A válság ellenére az emberek adnak magukra, sok a csinos lány, mindegyik gyönyörűen le van sülve, és a hőség miatt kis rövidnadrágot és topot visel, viszont szinte mindenki a telefonját bújja. Itt a WhatsApp a legmenőbb csevegőprogram.

Ha van egy kis mázlid is, akkor szűkösen, de meg tudsz élni olyan havi 1000 euróból, de ez nagyon cipőkanál. Ha lakást bérelsz, akkor az kerülettől függően 900 euró is lehet, de akár több.

Nem teljesen következmények nélküli ország

Ahhoz képest, ami 20, de akár csak 3 éve volt (amikor legutóbb itt jártam), a visszaesés jól látható még számomra is, de valahogy nem érezni azt, hogy az ország a semmibe tartana, még úgy sem, hogy hónapok óta kormányválság van, mert a parlamenti pártok nem képesek kormányképes többséget szerezni.

Hamarosan újabb választások lesznek, a képviselők pedig addig is egymást, de főleg a miniszterelnököt ekézik. Igazából mindegyik korrupt gazember, csak nincs rá bizonyíték, bár az is igaz, hogy itt azért néha a nagykutyák is börtönbe kerülnek, szóval nem teljesen következmények nélküli az ország, ahol szabadon lehet élősködni az EU-s és közpénzeken.

Alapvetően Spanyolország, vagy legalábbis amit eddig most láttam belőle, kellemesen le van pukkanva, a válság igencsak betett neki, de még így is fényévekkel vagyunk lemaradva tőle. Pedig a történelem őket sem kímélte, itt is volt például diktatúra, keményebb is, mint nálunk.

Kicsit ugyan több idejük volt demokratizálódni, mint nekünk, mégis jobban sikerült, ehhez képest Magyarország iszonyatosan le van maradva. Nem csak gazdaságilag, de leginkább társadalmilag. Szinte behozhatatlan a hátrányunk, pedig lenne rá mód, csak nem akarjuk - mondjuk, nem is tudjuk, hová kéne fejlődnünk, mert bezárkózunk a nyitás helyett.

Kicsinyes, torzsalkodó, irigy emberek vagyunk, képtelenek továbblépni bizonyos valós vagy vélt sérelmeinken. Elmaradott, provincionális a gondolkodásunk, tisztelet a kivételnek.

Jó nekünk a gagyi is, nem akarunk többet, jobbat, utálunk mindenkit, aki bármilyen módon különbözni „merészel” tőlünk. Vagy legalábbis a vezetőink ezt akarják belénk sulykolni, hogy eltereljék a figyelmünket a százmilliárdos korrupciós ügyekről, meg hogy már a fél országot a nevükre íratták.

Európába akarunk menni (ill. már nem…) de durcás gyerekek vagyunk, akik megsértődnek azon, hogy alkalmazkodni kell másokhoz. A pénzt persze elkapjuk, mint kacsa a nokedlit; csak jogaink vannak, de kötelességünk és felelősségünk semmi. Ki akarjuk harcolni magunknak a tiszteletet, ahelyett, hogy kiérdemelnénk azt.

Én azon szerencsések közé tartozom, akiknek (több évnyi keresés után) van munkájuk, viszont alig 120 ezer Ft-ért (kb. 390 euró) húzom az igát, ki tudja, meddig. És ennek is örülni kell, mert ha nem tetszik, akkor „el lehet menni”.

Miután annyit ecseteltem neki a magyar állapotokat, a spanyol buszsofőr srác megkérdezte, hogy miért utálom annyira Magyarországot. Azt mondtam neki, hogy én nem az országot utálom, hanem azt, amivé vált, és amivé egyre jobban válik.

Nyissuk ki a szemünket!

Lépjünk ki a világba, ismerjünk meg más országokat, más kultúrákat, nyissuk ki a szemünket, ne csak azt lássuk, ami itthon körülvesz minket, ne csak azt halljuk meg, amit itthon mondanak nekünk.

Nem kell feltétlenül külföldre költözni (bár miért ne, akár néhány hónapra is), de mindenképp utazzunk sokat, ismerkedjünk az „idegenekkel”, mert ezzel önmagunknak teszünk jót, a saját világunkat és látókörünket tágítjuk, amire nekünk, magyaroknak, igencsak nagy szükségünk van.

Nem baj, ha nem beszéljük folyékonyan a nyelvet, a spanyolok is értékelik, ha valaki próbálkozik, segítenek, minden másra pedig ott van a pantomim.

Nem Spanyolország a lehetséges világok legjobbika, de mindenképp egy nyitottabb, vidámabb hely, és ha csak egy valamit, akkor legalább ezt érdemes tőlük megtanulni.”

HÍRMONDÓ

Mégis jöhet Magyarországra a külföldi munkaerő?

A nemzetgazdasági miniszter ismét elővette a külföldi munkaerő magyarországi alkalmazásának lehetőségét. Bár belekeverte az Európai Uniót is (aminek nincs értelme, hiszen ez most is lehetséges lenne), a lényeg nyilván az unión kívüli munkavállalókon van.

Átverték a brit választókat

„Erőteljesen félrevezették” a brit választókat a Brexitről szóló népszavazást megelőző kampányban a kilépéspártiak, mert elhallgatták a tagsággal járó nagyobb hasznot - mondta a Corvinus világgazdasági tanszékének vezetője.

14 pontos terv Európának

Az Európai Bizottság elnöke 14 pontból álló tervet tett közzé, ami között olyasmik szerepelnek arra, hogy a migrációs válság és a brit kilépésről határozó júniusi népszavazás után az Európai Unió javítani tudja a róla kialakult képet. Ezt azért majd megnézem…

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!