Vajon mitől lesz jól élhető egy ország, egy társadalom? Vajon tényleg létezik-e a "létezés magyar minősége", amiről Orbán Viktor kormányfő beszélt? És ha igen, mi az? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is megpróbál válaszokat adni Piefke, akit a Magyarország 2.0 pályázatra beérkezett posztok ihlettek írásra (de ez a gondolatmenet nem része magának a sorozatnak). Lássuk tehát, hogyan látja ő!

"Fut itt, a Határátkelőn egy ideje egy sorozat, Magyarország 2.0 címmel. Számos érdekes gondolatot olvashattunk már e sorozatban – némelyik még akár hasznos részeleme is lehetne egy tényleges Magyarország 2.0 programnak… Azonban alapvető kérdések még nem tétettek fel és így ezekre válaszok sem születtek.

Mint „a téma szakértője”, most ezekről fogok írni nektek…

1. Az országok élhetősége és a társadalmi stratégia

Bevezetésként tisztáznunk kell, hogy mitől lesz jól élhető egy ország, egy társadalom – és nem mellesleg: mitől lesz jól működő egy gazdaság, és egy politikai rendszer? Hiszen azok, aki már eljöttek Magyarországról, vagy akik ezt tervezik, (néhány megszállott őrült kivételével…) csupa olyan országba távoztak, amely igen előkelő helyen szerepel a különféle élhetőségi-életminőségi világranglistákon.

Mitől „jó, menő helyek” ezek az országok?

Most, válaszképp egy sokak számára nemigen ismerős kifejezést írok ide: a társadalmi stratégiáiktól.

Ha megnézzük a magyarok kivándorlási („migrációs”) célországait¹, akkor ezek a legfejlettebb piacgazdaságokba és legjobban működő demokráciákba mennek élni-dolgozni! Ezeket a fejlett piacgazdasággal rendelkező, jól működő demokráciákat egy bizonyos közös társadalmi stratégia jellemzi (amely egyébként mind a piacgazdaságnak, mind a demokráciának az alapja): az egyéni szabadságon alapuló teljesítményalapúság.

…De ideje megmagyaráznom, mi a fene is az a bizonyos „társadalmi stratégia”? Itt, sajnos, egy kissé tudományoskodnom kell, pár mondat erejéig.

A társadalmi stratégiák:

- Elemek, készségek, amelyekkel egy társadalom és annak egyes tagjai önmagukról gondolkodnak.

- Célok, amelyeket maguk elé állítanak.

- Módszerek, amelyekkel megpróbálják a célokat megvalósítani.

Jellemzőik:

- Egy adott közösségen belül érvényesek.

- A társadalmakban történelmük során alakulnak ki.

- Kisgyermek korban, szerves tanulással, a környezet példáit követve épülnek fel.

- Emiatt szinte „ösztönökké” válnak és akként is működnek: nem tudatos döntéssel vesszük elő őket, hanem lényegében automatizmusként, afféle „feltételes reflexként” határozzák meg a viselkedésünket és döntéseinket.

- Felnőtt korban spontán módon már csak kismértékben módosulhatnak.

Eredményük:

- Sikeres, vagy sikertelen társadalmak.

Így már bizonyára érthető, miért állítottam fentebb azt, hogy egy társadalom élhetőségét, a gazdaság teljesítményét, vagy épp a politikai rendszert ezek a bizonyos átkozott társadalmi stratégiáink szabják meg:

- Ha rossz az elit, akkor rossz a társadalom.

- Ha azt kérdezzük, miért rossz az elit, akkor azt kell kérdeznünk, miért rossz maga a társadalom?

- Ha azt kérdezzük, miért rossz a társadalom, akkor azt kell kérdeznünk, miért rosszak a társadalmi stratégiák?

Amikor – mint itt a Magyarország 2.0 sorozat posztjaiban is sokan és helyesen – akár a magyar politikusok, akár az egymás közti viszonyok, akár a gazdaság visszásságai és alulteljesítése, akár a korrupció, akár a hivatali packázások, akár a korrupció és az uram-bátyámkodás kapcsán panaszkodtak és követeltek változást, akkor bizony kivétel nélkül olyan jelenségeket soroltak fel, amelyeket a magyar társadalomra általánosan jellemző társadalmi stratégia alakított ki.

Nyilvánvaló, hogy egy társadalmi stratégia hosszú idő alatt, az adott népet érő történelmi hatások következményeképpen alakul ki – de nekünk itt és most erről elég annyi, hogy ez a bizonyos magyar stratégia legalább fél évezrede működik permanensen és konzisztensen.

2. A „magyar elsivatagosodás” okai: „a létezés magyar minősége”

…De milyen is ez a magyar stratégia – vagy, ahogy Orbán Viktor, e társadalmi stratégia valóságos „élő esszenciája” és egyben kihasználója mondta a 2009-es kötcsei beszédében „a létezés magyar minősége” az a bizonyos „csak ránk jellemző látásmód, ahogyan leírjuk, megértjük, érzékeljük és kifejezzük a körülöttünk lévő világot”?

Írom:

Atomizált, nem együttműködő, bizalomhiányos, egyéni taktikázásokon alapuló, hosszabb távlatokban nem gondolkodó és nem tervező, nulla összegű játszmákban hívő, a személyes és közösségi teljesítmények és tudás helyett a nexusokon alapuló, a formális intézmények helyett informális („főkutya-alkutya”-rendszerű) kapcsolati és működési hálózatok szerint felépülő.

Magyarán: kaparj magadnak, ne bízz senkiben, ügyeskedj, verj át (mert téged is mindenki át akar verni), alakoskodj, felfelé nyalj, lefelé taposs, használd ki a hézagokat, élj a mának, ne akarj nagyban és hosszú távra gondolkodni (mert úgysem fog sikerülni: nem hagyja a hatalom és annak aktuális változásai), a tudás nem érték, a jó teljesítmény és az odaadás elnyeri méltó büntetését, a jogban ne bízz, az intézményekben ne bízz, korrumpálj, épülj be, lapulj meg, ne tűnj ki!

Természetesen, mint írtam, mindezeknek megvannak a maguk történelmi-tapasztalati okai, tehát nem „egyéni döntés és felelősség” dolga, hogy ilyenné lett a magyar stratégia – és hogy ezáltal olyan a magyar társadalom, a közélet, a gazdaság (nem-)működése és a politika is, amilyen.

Azonban: ezzel a hozzáállással – társadalmi stratégiával - nem lehet sem hatékony, tudásalapú piacgazdaságot üzemeltetni (amelynek alapja a bizalom, a kiszámíthatóság, a jogbiztonság, a működő intézmények, a számonkérhetőség és a teljesítmény), sem pedig igazi, a köz érdekét szolgáló demokráciát (amelynek – minő véletlenség! – szintén a bizalom, a kiszámíthatóság, a jogbiztonság, a működő intézmények, a  számonkérhetőség és a teljesítmény lennének az alapjai).

…Ahol pedig nincs jól működő piacgazdaság és jól teljesítő demokrácia, ott nem létezhet élhető ország sem – ahogy a határátkelők célországai kapcsán már fentebb írtam!

Minden egyes részötlet, amelyet az eddigi Magyarország 2.0-posztok szerzői felvetettek, csak akkor állhat össze egységes, működő egésszé – és egy élhető Magyarországgá -, ha sikerül átalakítani a magyar társadalmi stratégiát. Mert: ha ellentét van intézményrendszer és társadalmi stratégia, politikai rendszer és társadalmi stratégia, gazdasági rendszer és társadalmi stratégia között, akkor a társadalmi stratégia lesz a győztes.

…És akkor nem lesz, nem lehet semmiféle „trükkel” („unortodoxiával” és „illiberalizmussal”) versenyképes, innovatív, teljesítményeken alapuló, hatékony piacgazdaság, és versenyszféra. Anélkül pedig egyszerűen leheteletlen megteremteni azokat az agyagi (erőforrásbeli) alapokat, amelyek nélkül nincs színvonalas közszolgáltatás, magas szintű egészségügy, stabil szociális szféra, korszerű oktatási rendszer – és persze magas egyéni jövedelme se! De nem lesz közcélú politikai döntéshozatal sem, meg objektív igazságszolgáltatás se.

Ha marad a jelenlegi magyar társadalmi stratégia, akkor marad az élhetetlen Magyarország is – mert azt nem „egyesek aljassága” okozza, hanem az az értékrend, az a hozzáállás, ami a nép nagyon nagy részében él és működik!

3. A jó példa ereje

…Jópofa vagyok: akkor „a népet akarom lecserélni?” – ahogy azt sokan mondogatni szokták. Nyilván nem. De ha nem, akkor hogyan „csináljunk” a rossz stratégiájú magyarokból jó stratégiájúakat?

Oktassuk őket?

Magyarázzunk nekik?

Írjunk okos posztokat?

Nos, ezek egyike sem működik: ezekkel az eszközökkel azért nem lehet megváltoztatni a társadalmi stratégiákat, mert ezek mind az értelemre hatnak (szakszóval: a tudatos gondolkodás „területére”) – viszont az életstratégiáink, az értékrendünk, az erkölcseink, a közösségi szokásaink, vagyis a társadalmi stratégiánk, mint írtam, „ösztönszinten” épültek belénk és úgy is működnek.

Nem gondolkodunk higgadt, racionális fővel, nem mérlegeljük az objektív tények közti szerves és valóságos összefüggéseket, nem végzünk mennyiségi és erőforrás-analízist, mielőtt „lépnénk”: csak lépünk a lábunkkal, ahogy gyerekkorunkban ez kialakult.

Spontánul viselkedünk szituációkban, nem pedig „okosan” – még ha úgy érezzük is, hogy most „nagyon okosak voltunk, mert ravaszkodtunk”: épp ez, hogy az okosságot a ravaszsággal azonosítja valaki, „maga a magyar társadalmi stratégia működése”! És észre sem vesszük közben!

…Persze, aki nem ésszel él, hanem „zsigerből”, egy rossz stratégia mentén, aki – akár egyén, akár nép – nem mérlegeli, hogy „mi jöhet ki ebből az egészből?”, az rendszerint megszívja. Rendszerszerűen szívja meg, akár évtizedeken-évszázadokon keresztül: ezt szokás „magyar sorsnak” becézni és e sors okát (egy másik emberi viselkedéstani jelenség, az önképünket védeni hivatott hárítás miatt) „másokban” fellelni vélni. (Zsidók, EU/Brüsszel, migránsok, Soros, 40 év komenyizmus – a lista szinte végtelen…)

Szóval, mit kell és lehet tenni?

Két dolog segíthet.

Az egyik: egy, a társadalmi stratégiák „agyi-viselkedéstani szintjén” működő „ösztönünk” aktivizálása / kihasználása – mivel „ösztön ellen csak ösztönnel győzhetsz!” (Magyarázgatással – úgynevezett „kognitív eszközökkel” nem.) Ez az „ösztönünk” a mintakövetés: hogy hajlamosak vagyunk a számunkra valamiért „példaadónak” elismert, belőlünk bizalmat, respektust kiváltó személyek, de akár csoportok, közösségek mintáit, iránymutatását követni.

Az ember közösségi lény, pontosabban hierarchikus közösségeket alkotó lény, amely ilyen jellegű közösségekben nagyon szeret közös tevékenységet folytatni – feltéve, ha mind a vezető, mind a szervezet előtte belátható működése és a kitűzött célok számára egyértelműen pozitívak. (Ellenszenves vezetőt, átláthatatlan szervezetben és hülye célokat csak a hülye követ…)

Jó példák erre éppen azok a határátkelő magyarok, akik, belekerülvén egy élhető (azaz: közbizalom- és teljesítményalapú, jól működő, jó társadalmi stratégiával rendelkező) társadalomba hamarosan elkezdenek maguk is az új környezetük szabályai szerint játszani.

(Erre utal a „sok lúd között az ember maga is gágogni kezd” mondás: ez lényegében egy ősi megfigyelést rögzít, hogy t. i. az ember hajlamos hozzárendezni-hozzáalakítani a maga viselkedését a közösségének a viselkedéséhez.) Ha jó a példa, amit így, ösztönösen követünk, akkor ennek meglesz hamarosan a mindennapi haszna is – ami megerősíti bennük az új viselkedés- és gondolkodásmintát, azaz az új társadalmi stratégiát.

…És itt jön képbe és funkcióba a másik, a változtatást segíteni képes dolog: a megváltoz(tat)ott magyar közeg. De hogyan lehet megváltoztatni a magyar közeget – értve ez alatt azokat a „közösségi játékszabályokat”, amelyek szerint és közepette a mindennapi „magyar élet” folyik?

Erre sokan – naivul – azt javasolják, hogy „el kell kezdeni kicsiben, alulról, kisközösségi szinten”… Azonban éppen az atomizált magyar társadalom, a közbizalom-hiány és a horizontális kapcsolatok hiánya, a társadalmi, intézményi, szervezeti és egyéni kapcsolatok felfelé, azaz a hatalom felé való törekvése és az ezt a viselkedésmintát sugalló gondolkodásmód [társadalmi stratégia – már megint!] az akadálya annak, hogy ezek a (valójában csak elszórtan létező, nagyon-nagyon heterogén célzatú) kisközösségek „összeérjenek” és társadalmi-gondolkodásmódbeli/stratégiabeli áttörést legyenek képesek elérni!

Magyarán: éppen az a stratégia lesz az akadálya ennek a módszernek, amelyet meg akarunk változtatni e módszer által – ami, ugyebár, képtelenség! ELŐBB kéne léteznie a kooperatív és bizalomalapú, horizontális, hatalomfüggetlenségben gondolkodó-mozgó társadalmi stratégiának ahhoz, hogy ez a módszer működhessen – de hát nem várhatunk el működést valamitől, ami nem is létezik!

4. Hatalom és garanciák

Így az egyetlen járható út a központi (azaz törvényhozó és végrehajtó) hatalom megszerzésén át vezethet – kb. úgy, mint annak idején az előző magyar társadalmi stratégiaváltásnál, I. István király és az államalapítás korában. Ehhez új, az új társadalmi stratégiát magában hordozó politikai mozgalomra van szükség – amelyet, nyilvánvalóan, csakis azok a magyarok lehetnek képesek összehozni, akiknek már adott ehhez a saját, teljesítményalapú, („nyugatos”) társadalmi stratégiájuk, akiknek nem felel meg, mert életcéljaikkal ellentétes a létezés azon „magyar minősége”, melyet a jelen társadalmi stratégiát kihasználó, arra alapozó – és önérdekéből azt megtartani óhajtó, ezzel pedig a magyar nép jövőjét kb. haza is vágó – politikai hatalmi csoportosulás („rezsim”) reprezentál és determinál.

Ami tény: ezen „nyugatos” magyarok közül számosan már fizikailag is nyugaton vannak! Mindennapi életükben egyre távolabb élne és állnak a magyar világtól – és így annak megváltoztatására érzett esetleges motivációik is egyre csökkennek.

Otthon, Magyarországon pedig ez idő szerint semmi jelét nem látják annak, hogy szerveződne már egy csoport, amely az ő világukat képviseli, amely garanciákat ad arra, hogy valóban átláthatóvá, közcélúvá teszi az ország irányítását és központi erőforrás-gazdálkodását, így teremtve „élhető zónát” – hasonlatosat a határátlépők célországaihoz.

…Ekként a Magyarország 2.0-nak megkerülhetetlen előfeltétele a politikai hatalom milyenségének, minőségének nem csupán személyekben és pártokban megnyilvánuló, hanem alkotmányos és intézményes garanciákon alapuló² megváltoztatása – ahogy az USA 1776-os keltezésű Függetlenségi Nyilatkozata már megfogalmazta: „új kormányzatot kell ehhez létesítenünk, olyan elvekre alapítva és hatalmat olyan módon szervezve, amely jobban védi biztonságunkat, és jobban elősegíti boldogulásunkat.”

Ha a régi módon és a régi magyar társadalmi stratégiákkal a fejükben-szívükben élő tagokból létesül újabb és újabb kormányzat Magyarországon – vagy: ha marad a mostani -, akkor esély sincs arra, hogy valami is pozitívan változzék Magyarország élhetősége terén. És akkor az ország – az országban maradó emberekkel együtt – kiesik a 21. századból³.

Jegyzetek

¹ Dubai, meg még pár közel-keleti olajország (ahol a gazdagság alapja a kőolaj-vagyon, ami Magyarországnak, ugyebár, nincs), valamint Szingapúr kivételével – róla, és hogy lehetne-e Magyarország számára példaország, itt lehet olvasni: Lehetünk-e Szingapúr?

² Ezekről a lehetséges alkotmányos és intézményes garanciákról itt találhatni böngészgetnivalót.

³ Hogy ez a kiesés miért következne be ebben az esetben, arról itt lehet olvasni: Politizálnunk nem akármi okért kell!

HÍRMONDÓ

Kétségbeesett kampányba kezdett a Meki

A McDonald’s már Budapestre is bérlakással toboroz munkaerőt, de ezzel nincs egyedül, több cég már az ország keleti feléből próbálna meg különböző kedvezményekkel munkaerőt felvenni.

Tárt karokkal vár Németország

Egy tanulmány szerint a német gazdaságnak a következő tíz évben százezer villamosmérnökre lesz szüksége az újonnan képzetteken kívül, így várhatóan fokozódni fog a magyar agyelszívás is.

Európa nem lesz egységes állam

Az Európai Bizottság elnöke évnyitójában azt mondta, Brüsszelnek nem áll szándékában, hogy a nemzetállamokat maga alá gyűrje, de túl gyakran bomlik meg az egység a tagállamok között olyan területeken, ahol inkább közös erőfeszítésekre lenne szükség. Beszólt a populizmusnak is...

(Fotó: Pesti Cetli)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!