A címben feltett kérdésre az alapválasz az, hogy „legyél hozzá Amerikában”, és ez nyilván nem megúszható. Ugyanakkor a dolog menete már egy érdekesebb (és tanulságosabb) kérdés és válasz, szóval ma ez lesz az egyik témánk. Emellett megismerkedhetünk egy érdekes kezdeményezéssel, a végén pedig kis játékra invitállak titeket: gondolkodjatok el azon, ki mit tanácsolna 18 éves önmagának! Vágjunk is bele!

(Fotó: daytondailynews.com) 

Induljunk el hát az Egyesült Államokból, ahol érdekes módon bonyolultabb honosítani a magyar jogosítványt, mint újat szerezni, így aztán az Usázunk blog főhősei is belevágtak a dologba – nem akármilyen tapasztalatokkal gazdagodtak.

„Megvan a kocsiiiii! Ami magával hoz még egy vicces dolgot, hogy a jogsijaink is megvannak.

Vagyis kiválasztottunk egy autót, egy egész napos autókereskedésben mászkálás után, de csak akkor adják oda, ha megvan az amerikai jogsi, a biztosítás a kocsira meg még kb. ezer olyan papír, amihez senkinek semmi köze, de főleg nem az autókerekedésnek, de már közben rájöttünk, hogy itt ebben sokkal lazábbak az emberek.

Szóval a legsürgetőbb az itteni jogsi volt. Legalábbis a Zolinak. Mivel az otthoni jogsit amerikaisítani sokkal bonyolultabb, mint egy újat csinálni, így ennél maradtunk. Mivel nekem nincs jogsim, rám amúgy is ez várt.

Kaptunk egy kis könyvet az ohiói kreszről Pattől, amit el is kezdtem olvasgatni, Zoli meg talált egy ilyen kresz-teszt programot, szóval nekiestünk, de én azért éreztem, hogy messze vagyok még ettől, mivel semmiféle közlekedési szabályt nem ismerek, fogalmam sincs ki merre és mikor kanyarodhat és kb. csak az elsőbbség adás kötelező meg a stop tábla az, amit ismerek.

Na, mindegy, olvastam a könyvet, egészen belejöttem a tesztekbe is (mondjuk akárki megkérdezné mi mit jelent, nem biztos, hogy el tudnám mondani mi micsoda magyarul, de ez egyelőre nem is számít) úgyhogy végül elmentem én is.

És egy fél nap „tanulás” után sikeres írásbeli vizsgát tettünk, plusz Zoli gyakorlatit is. Ezt úgy képzeljétek, hogy a vizsgáztatónak nincs kocsija, mindenki a sajátjával vizsgázik. Tehát beülsz a kocsidba, odavezetsz az irodához, hogy megszerezd a jogsit. Értitek benne a viccet?

Mindenesetre nyilván bebizonyosodott, hogy Zoli tud vezetni és másnap el is mentünk a jogsiért, néhány papír bemutatása után ott helyben ki is nyomtatják.

Nekem most ilyen temporary jogsim van, ami egy évig jó, és addig kell megcsinálnom a gyakorlati vizsgát, de ezzel is vezethetek, annyi feltétellel, hogy ül mellettem valaki, akinek rendes jogsija van.

Ha majd megtanultam vezetni, akkor elmehetek vizsgázni akármikor. Kicsit amúgy vicces, hogy konkrétan nulla tudással törvényesen vezethetem az autót.”

Ha emellett egyéb érdekességekre (például tévévásárlásra) is kíváncsi vagy, olvasd el az eredeti bejegyzést!

Így épül egy külföldi közösség

Isztambulban él úgy nagyjából 18 millió ember (azért nagyjából, mert ebből a hivatalos „csak” 14 millió), értelemszerűen köztük rengeteg a külföldi. Ők alapították egy iráni származású, de már az Egyesült Államokban született, viszont Isztambulban élő (ez így elég szép kör azért…) startupper vezetésével az Istanbul&I-t. Hogy mi is ez pontosan, arról az Istanbuli Utazások blog számolt be.

„Az eleinte szociális projektnek induló kezdeményezés mára teljes közösségé alakult, melynek célja bemutatni a város igazi, emberi arcát, az itt élők mindennapjait és azt a varázslatot, ami miatt az egyre több viszontagság ellenére is, rengetegen rajonganak érte.

A Boszporusz menti metropolisz ebben az időben sajnos leginkább negatív kontextusban jelenik meg a médiában, a külföldiek így teljes káosszal és félelemmel azonosítják, ezért a város csodáira, szépségeire, egyedülálló hangulatára való figyelemkeltés fő küldetéssé vált. (...)

Több történetmesélős esemény is megrendezésre került, ahol bárki előadhatott személyes élményeket, melyek a városban érték, illetve az ahhoz fűződő álmokról, tervekről is szót lehetett ejteni.

A kulturális sokszínűség éppúgy jellemzi az Istanbul&I közösséget, ahogy magát a várost, így a határok nélküli összetartás jegyében részt lehetett venni jemeni, szír és libanoni esteken, ahol a különböző országok ételeinek kóstolásán túl, azok társadalmi hátterét és jelenlegi problémáit, kihívásait is meg lehetett ismerni.

A Ramadán közeledtével vetődött fel az ötlet, hogy a városban élő sok szír menekültet különösen nehezen érintheti a muszlim böjt, a rajtuk való segítés pedig igazán beleillik a csapat profiljába.

Isztambulban több civil szervezet foglalkozik szír és más menekült gyerekek taníttatásával, akik szívesen csatlakoztak az eseményhez, továbbá arab éttermek is felajánlották segítségüket, ingyen étellel támogatták a kezdeményezést, melynek a neve Ifrar&Community lett. 

Az iftar jelentése esti vacsora, amit a Ramadán idején csak napnyugta után lehet megejteni, így ennek jegyében a késő délutáni órákban kezdődtek az események, amiket a jó időnek köszönhetően városi parkokban lehetett megrendezni.

A böjt minden péntekén gyűltek össze szír menekült gyerekek, az Istanbul&I közösség pedig játékokkal, festéssel, fényképezgetéssel szórakoztatta őket és csalt mosolyt a viszontagságoktól meggyötört arcukra. (...)

A csapat szeretne nemzetközileg ismert lenni és a sok viszontagság közepette is emberi maradni, tehetségeket felkarolni, aktív közösséget teremteni, ahol sem a vallás, sem a származás nem mérvadó, hiszen egy valami közös abban a 18 millió emberben: Isztambult mindannyian az otthonuknak tekintik.”

A kezdeményezéshez a magyar blog is csatlakozott, további érdekességeket itt olvashatsz.

Tanácsok 18 éves kori önmagamnak

Szigorúan véve csak nagyon érintőlegesen kapcsolódik a blog tematikájához, de nagyon jópofa posztot írt Natussshka arról, mit is tanácsolna 18 éves kori önmagának (no nem mintha olyan régen lett volna az a 18. születésnap…). Aztán amikor elolvastam a posztot, arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen több pontban mégis csak kapcsolódik a külföldi élethez az írás, lássuk hát!

(Fotó: pixabay.com/Eliens)

„Koncentrálj a nyelvekre!

A nyelvtanulás mindig is a szívem csücske volt, de pont egy olyan nyelvet kellett tanulnom – német – amit valamiért nem szerettem meg azóta sem. Az angolt próbálgattam önerőből tanulni - kedvenceim voltak a dalszövegek nyomtatott verziójával való nyivákolás esténként -, viszont azt most még inkább nyomnám. (...)

Tanulj!

(...) Nem erőszakolok senkire semmit, az egyetem nem egy kötelező dolog, viszont rengeteg olyan lehetőséget ad, amit mindenkinek ki kellene használnia: én is így jutottam el Amerikába és Oroszországba is.

Utazz!

Ha most újra kezdhetném és lenne egy felesleges évem az érettségi és az egyetem között, akkor biztosan elmentem volna önkénteskedni egy évre, ahol nem csak rengeteg élettapasztalatot gyűjthettem volna, de akár új nyelvet is elsajátíthattam volna. Nem beszélve arról, hogy ezekhez lényegében nem kell pénz, az EVS önkéntes munkái szállást és étkezést is biztosítanak, valamint némi költőpénzt is. (...)

Próbáld ki magad!

Bármi, ami kreatív, vagy éppen szíved vágya, de mindig van valami kifogásod. Amíg fiatal az ember és könnyebben mozog, nincsenek szinte korlátai, addig bármi belefér. És bár a következő példa is utazáshoz köthető, ez mégis kicsit más: szintén az Európai Unió által támogatott tréningek kipróbálása.

Bánom, hogy csak most jutottam el oda ebben az évben, hogy menjek, mert olyan szintű dózist kaptam a 10 napos olaszországi tréningen, hogy még mindig érzem a hatását.

Nyolc országból érkeztek fiatalok, akikkel egy érdekes témát jártunk végig abban a másfél hétben (diszkrimináció, migránsok, xenofóbia) a legkülönfélébb eszközökkel tágítottuk a tudásterünket. A már említett nyelvi és környezeti hatásokat nem is említem. (...)

Légy magabiztos!

18 évesen az ember lényegében már a felnőtt világ küszöbén áll, bár remegő lábakkal és azt sem tudja legtöbbször, hogy mihez kezdjen. Sokan pont ezért kevésnek érzik magukat 1-1 dologhoz, pedig a kiállás nagyon fontos. Legyen szó diákmunkáról vagy éppen egy teljes munkaidős állásról – és az interjúról – te ismered magadat a legjobban, tehát mutasd is úgy be magad."

A teljes posztot itt olvashatjátok el, a kérdés pedig persze adja magát: ti mit tanácsolnátok a 18 éves kori önmagatoknak? Akinek van kedve hosszabban írni, az akár poszt formájában is elküldheti a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

HÍRMONDÓ

Több kivándorló utal haza, de mennyit?

Érdekes jelenség, hogy miközben egyre több a határátkelő magyar, ők dollárban számítva kevesebb pénzt küldtek haza a Világbank adatai szerint, ami persze még mindig igen komoly összeg. Ha kíváncsi vagy a konkrét számokra, akkor erre indulj.

Többen jöttek, mint amennyien elmentek

Egyre súlyosabb gondokhoz vezet a lakosság kivándorlása Magyarországról is, ami persze nem újdonság, hanem napi tapasztalat. Ezzel együtt pláne érdekes, hogy a nettó migráció pozitív volt. Nem is olyan kevéssel, derül ki ebből a cikkből.

A határátkelők miatt lesz drágább a kenyér?

Augusztus 20. tájékán mindig téma a kenyér ára. A rossz hír az, hogy a Pékszövetség elnöke szerint legkevesebb 2-3 ezer emberre lenne szükség az iparágban, ami béremelés nélkül lehetetlen. Márpedig ebből következik a termékek drágulása is. Na és mi ennek az oka? Na mi? 

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!