Sokszor sokan példálóznak Ausztriával, és miközben persze a szomszédban sem minden megy úgy, ahogyan az ember esetleg elképzeli, azért bőven akad, amit érdemes lenne átvenni tőlük, vagy legalább megfontolni az átvételét. Ezeket szedte össze Gergely, aki a Magyarország 2.0 pályázatra küldte el írását. (A korábbi írásokat itt találod.)

Szavazni ma is természetesen itt, a poszt végén, vagy a Facebookon lájkolva lehet. Tegyétek ezt!

„Elöljáróban annyit, hogy Ausztriában, Bécs városában élek, immáron közel két éve, előtte Salzburgban laktam három évig (többször átjárva Németországba). A szakmámat tekintve a környezetvédelemben, azon belül is a hulladékgazdálkodásban szereztem képesítést. Még mindig nem vagyok az a nagy „Ausztria-szakértő”, de azért látom már a különbségeket a két ország között.

Érdekes tény egyébként, hogy a történelmünk (nemcsak azért, mert szomszédok vagyunk) sokszor összefonódott, és Ausztriában sem olyan „rég” kezdődött el a demokrácia, és a kapitalizmus története. 1955-ben vonultak ki az utolsó szovjet csapatok, hatalmas pusztítást, ugyanakkor egy szebb jövő ígéretét maguk után hagyva.

Az 1956-os forradalmat követő orosz megszállás 34 éve valóban súlyos károkat okozott, azonban nem hiszem el, hogy hazánk csak ennyire képes! Mindenki tegye fel magában a kérdést, hogyan lehetséges az, hogy határ egyik oldalán még a gázszámlát is alig tudják kifizetni, míg a másikon már a sokadik generációs napelemet rakják fel a házakra?

A válasz nem csupán az ambíció hiányában, vagy a tespedtségben keresendő. Sok-sok tényező az, ami összehozta ezt a faramuci helyzetet.

Pontokba szedném, az érthetőség kedvéért, mik azok a különbségek, amiket az évek folyamán felfedeztem. Kíváncsi lennék, kik azok, akik hozzám hasonlóan éreznek!

1. Többkulcsos adórendszer

A lényege nagyon egyszerű, minél többet keresel, annál többet is fizetsz. Adósávokba vannak beosztva az emberek. Jellemző, hogy minimálbér esetén csak a szociális és egészségügyi hozzájárulást kell kifizetni! Így lehet az, hogy a társadalmi, vagy szegénységi olló nem túl nagy, és az átlagember sem retteg a holnaptól.

2. Digitális társadalom

Habár Ausztria még nem Dél-Korea, vagy Japán, de azért online bankolás, ügyintézés, bevásárlás már a hétköznapok része. A boltok nagy hangsúlyt fektetnek az online visszajelzésekre, és iskolában pedig a számítástechnika (az angol nyelv mellett) kiemelt szerepet kap.

További érdekesség, hogy a net gerincét adó telekommunikációs hálózat sebességét országos szinten most fogják fejleszteni. Magyarországnak is erre kellene törekednie az oktatásban a szükségtelenül megnövelt hit- és erkölcstan órák helyett! 

3. Osztrák tartományi rendszer

A németországi szövetségi állami rendszerhez hasonlóak az osztrák tartományok (pl. Felső-Ausztria), vagyis önálló költségvetéssel rendelkeznek. Természetesen a kormányé sok esetben a végső szó, azonban egy-egy közigazgatási egységnek saját maga kell, hogy gondoskodjon a pénzügyi stabilitásról.

Erre jó példa a Hypo-botrány volt, ahol Karintia tartománya került fiskális zavarba, és természetesen viselnie kellett a következményeit. Az állam (konkrétan a pénzügyminisztérium) később megszavazott több mentőcsomagot is, de cserébe elvárták a megszorításokat.

Ennek a rendszernek a hatalmas előnye, hogy minden fél érdekelt a stabilitás fenntartásában (magyarán mindenki viseli a felelősséget). Gondoljunk bele, milyen lenne itt Magyarországon, ha mondjuk Heves megye bajba kerülne, és első körben az lenne a válasz, hogy próbálják meg megoldani önerőből, például a képviselői fizetések csökkentésével, felesleges rendezvények lefújásával, projektek átszervezésével…stb.

Ha pedig a központi szerv beavatkozik, akkor viszont jönnek a komolyabb következmények. A megyék tevékenysége ezáltal nemcsak az új adók kitalálására, és a sarc beszedésére korlátozódna, hanem egy életképes rendszer létrehozására.

4. Alternatív energia „mindenekfelett”

Magyarország sosem lesz vízenergia nagyhatalom, de regionális szinten továbbra is kihasználatlan a nap-; geotermikus-; biomassza-; és szélenergia. Egy nem olyan régen megjelent „indexes” cikk szerint pedig a lakások szigetélése is bőven hagy maga után kívánnivalót.

Ausztriában ezzel szemben, egy 2014-es kimutatás szerint a bruttó energiafelhasználás 33,1%-át adta a megújuló energia. Itt mernek a jövőbe fektetni, és lecserélni a korszerűtlen szén és olajtüzelésű erőműveket.

Magyarországnak, ha hagyományos energiát nézzük, a kevésbé környezetszennyező gáz (itt nem a palagázra gondolok) és pellet tüzelésre kellene átállnia. Pelletet egyébként a lakossági szemét egy részéből is elő lehet állítani. Az atomenergiát is támogatom természetesen, ha korszerű és biztonságos körülmények között történik az előállítása.

Habár nem tartozik szorosan a témához, de a hulladékkezelés területén is jóval előrébb járnak itt, mint otthon, ahol a hagyományos szemétszállítás is lassan csődbe jut, a fejnehéz kormányzati szerv mellett. De mivel ez a szakterületem, eltekintenék a hosszabb fejtegetéstől.

5. A hazai ipar kiemelt támogatása

Itt elsősorban a KKV-szektor értendő, amely a GDP egy jelentős szegmensét megtermeli (erre jó példa a Glock-fegyverek sikertörténete). A KKV-szektor erőssége a kreativitás, és az újítói szellem, amely lehetővé teszi, hogy új termékeket, és szolgáltatásokat állítsunk elő, amelyek később felvehetik a versenyt az erősebb partnerekkel.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Ausztriában az olyan nagy márkák, mint például a Red Bull is nyernek el  állami támogatásokat, és ők maguk is (jelen esetben az extrém sportok, és a műrepülés) szponzorálnak eseményeket.

Magyarországnak is a KKV-ék felé kellene nyitnia, akár joint vállalatok létrehozásával. Az összeszerelő üzemek folyamatos telepítésével (különösen a robotizáció fényében) ugyanis az ország ugyanolyan szegény marad, mint amilyen volt.   

6. Politikai mentalitás

Habár itt is óriási csaták zajlanak le, és nem fukarkodnak az egymásnak szánt jelzőkkel, de az ország érdekeit tekintik elsőnek, és nem feltétlen a sajátot (persze itt is vannak kivételek).

Az alapelv a következő: „ha jobban megy az országnak, akkor legálisan lehet emelni a fizetéseket!”. Igyekeznek mellőzni az ún. „haverokat”. Szakértőt helyeznek a valóban azt igénylő pozícióba, és nem feltétlen olyan amatőrt, aki most a MNB elnökeként funkciónál. Nem a lojalitás a legfontosabb ugyanis.

Ha Magyarországon is a megfelelő helyre kerülnének (pártállástól függetlenül) a megfelelő emberek, akkor az ország teljesítő képessége sokat javulna. Emellett bizonyos politikusok felett is eljárt az idő. Itt Faymann le mert mondani a pozíciójáról, mikor érezte, hogy nem vevő rá senki. A magyarországi megfelelője meg merné tenni ugyanezt?

7. Legális prostitúció és korrektebb drogpolitika

Azzal a lépéssel, hogy törvényi keretek közé szorították az ősi mesterséget, több legyet ütöttek egy csapásra. Nőttek az adóbevételek, csökkent a bűnözés, jogi védelmet kaphattak a szakmát űzők, és csökkent a nemi betegek száma. Magyarország is megtehetné ugyanezt! (Na nem nemzeti bordélyházak formájában).

A korrektebb drogpolitika alatt azt értem, hogy a szenvedélybeteget, valóban betegként, és nem feltétlen bűnözőként kezelik (a dílereket már annál inkább). Úgynevezett „Hilfehaus-ok” léteznek, amelyekben az érintettek hasznos segítséget kaphatnak.

Magyarországon azzal, hogy visszavonták az ingyenes tűprogramot, csak azt érték el, hogy csökkent a szenvedélybetegek bizalma az állam iránt, és a nőtt a HIV és egyéb fertőzött betegek aránya. A programot szerintem vissza kellene állítani, azzal a feltétellel, hogy a benne résztvevőket, kötelezzék a leszokásra.

8. Egyéb észrevételek

Ezek voltak nagy vonalakban azok a dolgok, amelyeket én észrevettem. Említhetném még, hogy itt jóval erősebbek a szakszervezetek, vagy a mezőgazdaságban törekednek a biotermékek kiemelt támogatására, és úgy általában a „hazai” védelmére.

A nemzeti parkok tiszták és rendezettek (és nem próbálják meg „okosba” átpasszolni), a műemlékvédelem fényévekkel a magyar előtt jár. Sok gondolat jár még a fejemben, de azt hiszem, itt egyelőre befejezettnek tekintem az írást.

Ausztria igazából hosszútávra a jövőben gondolkodik, míg a magyar a pillanatnak él. Ha meg tudjuk változtatni a gondolkodásmódot, akkor minden lehetséges lesz! Ha nem, akkor maradunk az örök sereghajtó ország, akit mindenki lenéz. Ez pedig rajtad is áll kedves olvasó! Köszönöm, a figyelmedet!”

HÍRMONDÓ

Egy „baromi nehéz” nő

Ma reggel már új miniszterelnökkel ébredt az Egyesült Királyság. Pár napja még alighanem Theresa May sem gondolta volna, hogy a hétvégét már a Downing Street 10. alatt tölti… A sok kérdés egyike, hogy az új kormányfő képes lesz-e megnyugvást hozni, és ugyanúgy új pályára állítani az országot, mint nyolcvanas évekbeli elődje, Margaret Thatcher. Pályakép az új brit kormányfőről itt.

„Sajnálom, nagyon sajnálom”

Folytatódik a Brexitről szóló referendum kapcsán indított sorozat, melyben szavazók meséltek az érzéseikről, döntésük hátteréről. A Spaldingban élő Jane az uniós maradásra szavazott, mert úgy érezte, hogy „nem szabad visszafelé haladnunk, és hogy alighanem a maradás a jó megoldás. A voksolás eredményének kiderülése óta szomorú vagyok”. A teljes véleményt elolvashatod és a videót is megnézheted itt.

Elfeledetten Londonban

Ha már a szigetországban járunk, hadd ajánljak egy érdekes fotósorozatot, amit a fővárosban élő hajléktalanokról készített Shine Gonzalvez. Szerintem érdemes megnézni, valaki egy kommentben azt írta, olyan, mintha valamelyik Dickens-regényből léptek volna ki, és tényleg. Ha érdekel, itt megnézheted!

Amerika nem olyan megosztott, mint látszik

Mintegy negyvenperces beszédet tartott az amerikai elnök a texasi Dallasban a múlt héten meggyilkolt öt rendőr emlékére rendezett szertartáson. „Azért vagyok itt, hogy tanúsítsam, Amerika nem olyan megosztott, mint látszik, tudom, mert ismerem Amerikát, tudom, milyen hosszú utat tettünk meg, s tudom, most is túljutunk a nehézségeken” - fogalmazott Barack Obama. A teljes cikket itt találjátok.

(Fotó: flickr.com/Kamillo Kluth)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!