Nem kis égszakadást és földindulást okoztak a brit választók azzal, hogy megszavazták, Nagy-Britannia lépjen ki az Európai Unióból. A lépés rengeteg kérdést vet fel (sőt, kis túlzással talán csak kérdéseket vet fel), amelyekre egyelőre nem nagyon tudjuk a választ. Tegnap azt kértem a szigetországban élőktől, hogy aki gondolja, írja meg, hogyan látja a helyzetet. Nos, Franky megtette, jöjjön tehát az ő írása (és két képe). (A lehetőség továbbra is adott, a felhívás él, a cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.)

Magyarország 2.0 – a Határátkelő második pályázata. Te min változtatnál Magyarországon, milyen jó külföldi tapasztalatot építenél be? A határidő június legvége és persze nem csak határátkelők írhatnak – a pályázatról minden tudnivalót megtalálsz ide kattintva!

„Ezen is túl vagyunk, a brit nép döntött, és külön utakat kíván járni. Azt, hogy jobb lesz így vagy nem, illetve kinek lesz jobb és kinek nem, szerintem nincs élő ember, aki most meg tudná mondani.

A döntés mindössze annyi, hogy az ország nem kíván az Európai Unió tagja lenni, de, hogy milyen kapcsolatokat kíván ápolni a közösséggel vagy az egyes tagállamokkal, az a most következő tárgyalások eredményétől függ majd. Bár mindkét oldal próbálta elhitetni a kampányban, hogy ez lesz, meg az lesz ha, a valóság szerintem nem fekete vagy fehér és nem is lesz az.

Mi vezetett idáig?

Most mindenki tudni véli, hogy miért döntött a britek többsége úgy, ahogy, sokan idegengyűlöletet és nacionalizmust látnak, és a bevándorlást látják a fő kiváltó oknak, ezek azonban csak rész igazságok, még ha meghatározó részei is a döntésnek.

Én rengeteg angol kollégával beszélgettem a dologról, így az ő elmondásaik érzéseik alapján alkotok képet. Tudni kell, hogy az angol nacionalizmust, angolságot szándékosan és erőszakosan elnyomják már egy ideje, ami érthető frusztrációt vált ki sokakból.

Ha angol lennék, akkor engem is zavarna, hogy egy kérdőíven például, lehet valaki Welsh, Scottish vagy Irish, de English nem, csak British. Ezek az emberek most úgy érezték, végre lehetőségük van kinyilvánítani angolságukat.

Aztán vannak, akik valóban a korlátok nélküli bevándorlástól tartanak, illetve abból van elegük, hogy nincs lehetőség kigyomlálni azokat, akik nem a tisztességes megélhetés miatt jönnek ide.

Közülük is sokakat az EU tervezett bővítése, különösen Törökország esetleges csatlakozása aggaszt, azért valljuk be, ha a 75 milliós török lakosságot korlátozás nélkül rászabadítják Európára, az tényleg elég félelmetes.

Meg kell említeni az Európába érkező menekültáradatot is, amit egyes tagországok tárt karokkal várnak, és csak idő kérdése mikor kapnak valami féle személyazonosító okmányt ezzel együtt pedig szabad mozgást az EU-n belül.

A közelmúlt terroristaakciói a kontinensen érthető módon erősítették ezt a félelmet, és az emberek a szigorúbb határellenőrzésben látják a megoldást, aminek nyilván van szerepe, de csak része a védekezésnek, de ez más téma.

Szavazhattak ugye a Brit Nemzetközösség Egyesült Királyságban élő állampolgárai, akik nagy része valószínűleg szintén a kilépésre voksolt. Valljuk be, érthető, ha egy ausztrált vagy kanadait zavar, hogy mindenféle jött-ment, nyelvet nem beszélő kelet-közép európai korlátozások nélkül jöhet ide, míg nekik a közös nyelv és történelem, ennél fogva egymáshoz sokkal közelebb álló kultúra ellenére kemény feltételeket szabnak még a tartózkodáshoz is, a munkavállalásról nem is beszélve. Talán ők most azt remélik, hogy ha az olcsó kelet-közép európait kivonják az egyenletből, akkor nekik könnyebben nyílnak meg a kapuk.

A végére hagytam azt a tábort, akik nem a bevándorlás és a nacionalizmus miatt döntöttek úgy, ahogy. Róluk mindenki szeret megfeledkezni, pedig sokan vannak, lehet, hogy többen, mint az előző három csoport. Ők a brit identitást, hagyományokat féltik és legfőbb aggályaik az EU által az országra tukmált szabályozások, törvények, rendeletek.

Csak egy példát említenék, régen a temzei hajózásnak hagyományai voltak, ötéves gyakorlati képzés és komoly elméleti és gyakorlati vizsgák letétele után lehetett valaki kapitány a Temzén.

Néhány éve ezt meg kellett változtatni kettő éves, főleg elméleti képzésre, a szabályozásokon sokat lazítottak, mert azokat összhangba kellett hozni az EU-s irányelvekkel.

Persze, hogy a folyót elárasztották az új generációs hajósok, akik lenyomták a béreket, nemzedékek óta működő vállalkozásokat ütöttek ki, mert ugye a régi iskola kapitányai, jogosan, megkérték a tudásuk és tapasztalatuk árát, de a minőség ugye ritkán tud versenyre kelni az olcsóval.

Ez csak egy példa egy területről arra, hogyan mérgezi meg az EU durva beleavatkozása az egyes tagállamok belügyeibe a kapcsolatát azok állampolgáraival. Mert őszintén, miért Brüsszelnek kellene megmondania, hogy az Egyesült Királyság folyóin milyen szabályozások vannak érvényben?

Mi a következő lépés?

Pár szóban, a végletekig leegyszerűsítve írnék arról, hogy néz ki egy ilyen kilépési folyamat, mert a médiát böngészve elég nagy a zavar. Az első, amit a brit kormánynak tennie kell, megnyomni a kilépés gombot, vagyis aktiválni a 2009-es Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyét.

Ez még a nyár folyamán megtörténhet, de Mr. Cameron lemondását és ennek okán a brit kormány elkerülhetetlen átrendezését figyelembe véve, akár őszig is elhúzódhat.

Ez az úgy nevezett „point of no return”, vagyis ha ez megtörtént, az Egyesült Királyság nem táncolhat vissza, ki fog lépni az Európai Unióból. Innentől két év áll rendelkezésre, hogy a kormány és az EU, illetve a tagállamok kormányai tárgyalásokat folytassanak és megegyezzenek a kilépés mikéntjéről.

Ez elég összetett, mert elméletileg lehet külön megállapodásokat kötni az egyes tagországokkal, de csak akkor, ha az EU parlamentje is jóváhagyja azt. Vagyis elméletileg a britek köthetnek megállapodást a Magyar Kormánnyal a pálinka vámmentes importjáról, de csak akkor, ha ehhez Brüsszel is hozzájárul.

Persze nyilván a görög képviselők nem fognak igennel szavazni, kivéve, ha az ouzóra is hasonló megállapodást tudnak kikardozni mondjuk, de lehet, hogy nem kell az ő szavazatuk, mert elég megvenni a németeket a sör vámmentes importjával. Szóval megy majd a bokszolás, egyezkedés, ezért írtam, hogy a dolog korántsem fekete vagy fehér.

A két év letelte után vagy véglegesítik a kilépést és érvénybe lépnek az új megállapodások, vagy, ha az összes tagállam egyet ért, meghosszabbítják a tárgyalási időszakot, ha lennének még elvarratlan szálak.

Ami a lényeg, amíg a kilépést nem véglegesítik, addig ez EU-s rendelkezések érvényben maradnak, utána viszont semmi nem fogja kötelezni a briteket, hogy azokat szem előtt tartva cselekedjenek, hozzanak törvényeket például.

Mit jelent ez nekünk?

Mit jelent ez az Egyesült Királyságban élő magyarok, vagy egyéb közép- és kelet-európai népek számára? - ez az a kérdés, ami most mindenkit a legjobban foglalkoztat.

Itt jegyezném meg, hogy nem csalódtam a magyar társadalomban, a szavazás eredményének ismeretében gyorsan elárasztották a közösségi oldalakat meg a médiát a kárörvendő írások és hozzászólások, hogy „vége a jó világnak, hazazavarják a magyarokat”.

El kell keserítsem a rosszindulatú tábort, mint a fentiekből már sejthető, úgy bő két évig ez még nem valószínű. Utána nem tudjuk, mi lesz, minden a tárgyalások eredményétől függ.

Ugyan a nép kifejezte akaratát, hogy nem kér az Unióból, de a 650 parlamenti képviselőből úgy 450 fő maradáspárti, márpedig a törvényeket ők hozzák majd.

Nem fognak szembe menni a népakarattal, ez nem holmi kelet-közép európai banánköztársaság, de könnyen elképzelhető, hogy a tárgyalásokat olyan mederbe terelik majd, hogy a maradáspártiaknak megmutassák, az EU-n kívül is van élet, miközben az elszakadás pártiak legfőbb aggályaira is válaszolnak.

Könnyen elképzelhető, hogy a szabadkereskedelem, amely a brit gazdaságnak igen fontos, (részleges) megtartása fejében a szabad mozgás (részleges) megtartását kell adniuk.

Amit mindenképpen várok, illetve remélek, hogy képesek lesznek viszont megválni az ingyenélőktől, a bűnözőktől. 2011-ben, mily meglepő, EU-s szabályozás által kötelezve, eltörölték a Home Office regisztrációt.

Csak az EU azt nem érti, hogy míg minden más tagállamban kötelező valamilyen személyazonosító okmányt magánál tartania az embernek, addig az Egyesült Királyságban nem, így a kötelező regisztráció megszüntetésével gyakorlatilag az EU-s bevándorló azonosíthatóságát szüntették meg. Hasonlóképpen az elítélt bűnözőt ki sem utasíthatják az országból, mert EU-s polgárként bármikor visszatérhet.

Ezeken a területeken tehát várhatóak változások. Igen, valószínűleg előbb-utóbb a magyaroknak, meg az összes többi népségnek is regisztrálnia kell a Home Office-nál, elképzelhető, hogy vízumra, tartózkodási engedélyre is szükség lesz majd, ekkor egyénileg megvizsgálják és elbírálják az illető igényét.

Itt lesz majd fontos a makulátlan CRB (az erkölcsi bizonyítvány itteni megfelelője), itt lesz majd lényeges kit kaptak bliccelésen a metrón például. Nyilván a britek is előbb fogják kivágni a büntetett előéletű vagy szabálysértő, munkanélküli élősködőket, mint az adófizető, szabálykövető embert.

Az biztos, hogy aki még nincs itt, de szeretne jönni, annak nehezebb lesz, már csak azért is, mert a munkáltatók is bizonytalanok, és nem feltétlenül akarnak egy friss bevándorlót felvenni, betanítani, aki aztán lehet, hogy elhasalna a vízumkérelmen, ha arra kerülne sor.

Ha már vízum, láttam a riasztó számadatokat, hogy hány százaléka nem felelne meg a mostani EU-ból érkezett munkavállalóknak. Ha egy kevés eszük is van a brit tárgyaló feleknek, a legkevésbé szeretnék majd a mostani, nem EU-s munkavállalókra vonatkozó szabályokat rákényszeríteni az EU polgáraira.

A mostani szabályozás (minimum 21.000 font fizetés és felsőfokú végzettség, 25 éves életkor felett 30.000 font fizetés és felsőfokú végzettség) a képzett és jól fizetett, karrier perspektívával bíró állások betöltésére ad lehetőséget az „idegeneknek”, és csak arra. Azokra az állásokra, amelyet a britek is szívesen betöltenének, és amelyeket joggal féltenek a bevándorlótól, jöjjön bárhonnan is.

Elég nagy politikai öngól lenne, ha pont ezeket az állásokat hagynák nyitva a külföldieknek, és a szakképzettséget nem igénylő, alacsonyan bérezett állásokat váltó műszakkal tartanák meg a briteknek.

Igen, lehet, hogy meglévő álláshoz vagy legalább állás ajánlathoz, többé-kevésbé folyamatos foglalkoztatáshoz kötik majd a tartózkodást, letelepedést, lehet, hogy nehezebb lesz majd betörni a brit munkaerő piacra, például nem lehet csak úgy kijönni szerencsét próbálni, vagy ha igen, mondjuk hat hónap múlva fel kell mutatni valamit, különben fel is út, le is út.

A nyelvtudás, tapasztalat és szakértelem egészen biztosan felértékelődik majd, mint ahogy az is, ha valaki már megvetette a lábát. Hosszú távon esetleg tapasztalható majd a munkaerő felértékelődése, esetleg bérek emelkedése, hiszen nem feltétlenül lesz kimeríthetetlen utánpótlás, de mint többször mondtam, minden attól függ, mire jutnak a felek a kilépési tárgyalások során.”

HÍRMONDÓ

Miután gyakorlatilag minden hír a brit referendumról szól, nehéz lenne mást választani a mai Hírmondóba, de két érdekességet még ide csempésznék.

Tisztáznák a Nagy-Britanniában élő magyarok helyzetét

Szakértői bizottság felállítását kezdeményezi a Magyar Szakszervezeti Szövetség, hogy ezen tárgyalják meg a Nagy-Britanniában élő magyar munkavállalók és diákok helyzetét. A tárgyalásoknak szerintük ki kell terjedniük a Magyarországon működő brit cégeknél munkát vállalók helyzetére is, és választ kell adniuk arra a kérdésre, hogy milyen hatással lesz a Brexit a magyar gazdasági és szociális ügyekre. (További részleteket itt olvashatsz.)

Jön a Frexit és a Nexit?

A francia és a holland euroszkeptikus pártok is népszavazást követelnek az európai uniós tagságról. „A népek szabadsága végül mindig érvényesült. Bravó az Egyesült Királyságnak! Most mi következünk - Brexit, Frexit" – írta például Florian Philippot, a francia Nemzeti Front (FN) alelnöke. Geert Wilders, a holland Szabadságpárt bevándorlásellenes vezetője is azt követelte, hogy hazájában szintén rendezzenek referendumot az EU-tagságról.

A Brexitet üdvözlő Matteo Salvini az Északi Liga ellenzéki párt vezére kijelentette, a brit népszavazás eredménye megerősítette, hogy az európai népek lelkiismerete erősebb a bankárokénál. Az euroszkeptikus ellenzéki párt 5 Csillag Mozgalom pedig aláírásgyűjtést indított Olaszországnak az euró-övezetből való kilépésére. A teljes cikket itt találod.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY: A mai nap folyamán többször előfordulhat, hogy nem leszek netközelben, ezért a külső kommentek beengedésében kisebb döccenők előfordulhatnak. Előre is köszönöm a megértést és a türelmet! :)