Ha tőlem valaki azt kérné, mondjak valamit Minneapolisról, azt hiszem, bajban lennék. Hirtelen annyit tudnék mondani, hogy sok a tó, és hogy itt született (és hunyt el) Prince, de ezen túl már erősen vakarnom kellene a fejem. Ami természetesen csak engem minősít. Pontosabban így volt ez addig, amíg meg nem kaptam Bumber posztját, amiből két dolog lett világos: az egyik, hogy érdemes az embernek ismeretlen helyeket felfedezni, másfelől hogy milyen érdekes hely is Minneapolis.

Magyarország 2.0 – a Határátkelő második pályázata, melynek célja Magyarország újratervezése. Te min változtatnál, milyen jó külföldi tapasztalatot építenél be? Nem csak határátkelők írhatnak – a pályázatról minden tudnivalót megtalálsz ide kattintva! A cím: hataratkeloKUKAChotmail.com.

VÁLTOZÁS! Mivel sokan kértétek, a határidőt június végéig meghosszabbítottam, szóval nyugodtan lehet még írni!

„Hadd kezdjem azzal, hogy én voltaképpen nem vagyok igazi határátkelő, mert csak látogatóba jöttem Minneapolisba, de nagyon megragadott a város és a környék, és mivel láttam, hogy szoktak lenni túrás, kiránduló posztok is, gondoltam, hátha érdekes lehet egy-két ilyen írás is Amerikának erről a talán Magyarországon kevésbé ismert környékéről.

Engem például meglepett, hogy a város egyazon szélességi fokon van, mint a franciaországi Bordeaux, vagy az olaszországi Torino. (Ehhez képest telente olyan hideg van, hogy nagyon, ráadásul van, hogy fél évig is eltart ez az évszak.)

Úgy kerültem ide, hogy egy barátom már régóta hívott, hogy látogassam meg, és ennek most jött el az ideje. Ráadásul elég sokat kérdezgettem az elmúlt években, hogy egy ekkora országban miért éppen Minneapolisba költözött, és nem valami melegebb, kellemesebb vidékre – most megkaptam a választ (arról nem is beszélve, hogy nagyon meleg is van…).

Szóval akkor Minneapolis.

Kezdjük azzal, hogy a várost az 1850-es években alapították, és két évtizeddel később 18 ezer lakosa volt. (Most magában a városban olyan 3-400 ezer ember lakik, de ez tulajdonképpen nem számít, mert az agglomerációval együtt egy 3 milliós településről beszélünk – hogy miért nem számít, azt mindjárt elmondom

Fa és liszt

Két dolog indokolta a város létrejöttét, illetve inkább három: a fa, a gabona és a Mississippi. Előbbi kettő eléggé magától értetődik, hiszen a környéken rengeteg a zöld ma is (ettől nagyon élhetőnek tűnik a város), a környező sík vidék pedig nagyon alkalmassá teszi a gabonatermesztésre.

A Mississippi már egy érdekesebb kérdés, mert bevallom, én meg voltam lepődve, hogy keresztülfolyik a városon. Iskolai tanulmányaimból nekem a Mississippi valahogy egy déli folyónak maradt meg, amin gőzösök mennek és a partján rabszolgák pengetik a bluest (igen, tudom, vessetek a mókusok elé :) ).

Szóval itt folyik a Mississippi, és van a város közepén egy hatalmas gát is – erről készítettem egy kis videót is.

A belváros és a függőfolyosók

Ha már a belvárosban vagyunk, azért itt sem maradhatnak el az amerikai nagyvárosok elengedhetetlen kellékei, a felhőkarcolók, bár az egész sokkal szellősebb, mint amilyenek a két parton fekvő nagyvárosok lehetnek (még azokban sem jártam, szóval ha nincs igazam, nyugodtan javítsatok ki).

Ezzel együtt is kicsit eklektikus a dolog, mert a felhőkarcolók mellett mintha a város tervezői szerették volna hangsúlyozni a XIX. századi múltat is, így elszórva megmaradtak régi épületek, de csak egy-kettő. Ilyen például a Szabadkőművesek Temploma (az összeesküvés-elméletek híveinek innen is további jó szórakozást!).

A belváros másik érdekessége a rengeteg függőfolyosó, ami sok mérföld hosszúságban köti össze az épületeket egymással. Nem véletlenül találták ki, télen ugyanis errefelé baromi hideg van, ráadásul jó hosszan, ami nagyjából annyit tesz, hogy novembertől április végéig simán tart a tél, és egyáltalán nem ritka a -20 Celsius fok, sőt az annál is hidegebb.

Márpedig ilyen hidegben senkinek sincs kedve csak úgy az utcán mászkálni, így aztán életbe lép a fűtött garázs – fűtött autó – parkolóház – fűtött épület terv, azaz simán el lehet lenni úgy hosszú napokat, heteket, hogy az embernek csak minimális időt kelljen a fagyban kint tölteni. Ezt segítik ezek a folyosók is, amelyekből tényleg döbbenetesen sok van az egész belvárosban.

Ez volt tehát Minneapolis egyik arca, és talán nem túl nagy merészség, ha azt írom, hogy a talán kevésbé érdekes arca. Nekem legalábbis sokkal érdekesebb volt a rengeteg kisebb-nagyobb tó, ami egészen élhetővé és egyedivé varázsolja szerintem a várost.

A tavak ugyanis behálózzák az egész települést és környékét, egészen a belváros mellett is, amit úgy kell elképzelni, mintha mondjuk Budapesten a XIII. kerületben lenne egy nagy tó, mellette hatalmas zöld területek és házak (jó drágák, persze), az emberek pedig jó időben kitódulnak és futnak (rengetegen!), bringáznak (még annál is többen), fürdenek, sétálgatnak.

Egyébként is rengeteg a zöld felület a városban, az előbb leírt és bemutatott legszűkebb központtól eltekintve mindenhol sok a fa, fű, ami fantasztikusan élhetővé teszi a várost. Képzeljük el, hogy úgy lakunk mondjuk a Velencei-tó partján, hogy minimális autózással (vagy akár gyalog) elérhetjük Budapest belvárosát! Nem rossz, igaz?

Szóval ilyen kétarcú város Minneapolis, nekem eléggé bejött, bár az is igaz, hogy most nyár van, szóval lehet, hogy egy márciusi fagyos délután, amikor már hónapok óta tart a hideg tél, másképp gondolná ez ember, de ez legyen az itt élők gondja.

A végére két apróság.

Az egyik a Wild Rumpus könyvesbolt, aminek különlegessége, hogy tele van élő állatokkal, amik ott mászkálnak a könyvek között. Van itt macska, tyúk, galamb, patkány (utóbbiak azért nem szabadon) … és még mindenféle egyéb állat. Főleg gyerek- és ifjúsági könyveket árul, elég szép a választéka, de igazán mégis az állatok miatt érdekes.

Egy mondat és pár kép erejéig emlékezzünk még meg a First Avenue nevet viselő klubról, ami a Rolling Stone magazin szerint egyike Amerika három legjobb ilyen helyszínének. Különlegessége a rengeteg (több mint 500) csillag, ami mind egy-egy fellépőt örökít meg. A lista káprázatos, természetesen Prince is fent van, de mellette ott a U2, az Aerosmith, az R.E.M, a Nirvana, Bo Didley, de ugyanígy fellépett itt Skrillex, John Lee Hooker, Frank Zappa vagy éppen a Duran Duran is. Elég szép lista…

HÍRMONDÓ

Megszívatta az angliai magyarokat a magyar állam

Egy egészen sajátos fekete lyuk szippantja be azokat, akik a szigetországból hazaköltözve akarnának családi otthonteremtési kedvezményt igényelni, ami a gyakorlat szerint inkább csak elviekben jár. A brit papírral ugyanis gondok vannak Magyarországon, hiszen nem állítanak ki olyan tb-igazolást, ami Magyarországon megfelelne az előírásoknak, a rengeteg papír ellenére a hivatalosan fordíttatott brit tb-igazolás ugyanis nem jó. Hogy miért nem jó és mi következik ebből, azt itt olvashatjátok el.

Így még nem láttál nagyvárost

A metropoliszok rengeteg izgalmat rejtenek egy átlagember számára is, és különösen igaz ez akkor, ha egy fotós képzeletét ragadja meg egy-egy részlet, vagy perspektíva. Romain Jacquet-Lagreze például úgy gondolta, izgalmas lenne függőlegesen bemutatni egy ekkora települést. Ráadásul nem csak úgy nekiállt fényképezni, hanem tényleg megpróbálta Hongkong különböző oldalait megmutatni, így fotózott az üzleti negyedben, a régi városrészben és a legsűrűbben lakott kerületekben is. A képeket itt nézheted meg, szerintem érdemes.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!