Akkor vágjunk is bele, ma megjelenik az első, a Magyarország 2.0 pályázatra érkezett írás (nyugalom, senki sem maradt le semmiről, június 19. éjfélig még jöhetnek a posztok a hataratkeloKUKAChotmail.com címre, minden további részletet itt találtok!). Beküldője, wien74 úgy látja, elsősorban a szabálykövetés terén lenne mit eltanulni az osztrákoktól – de lássuk a részleteket!

Szavazni a poszt végén és a Facebookon lehet!

(Fotó: flickr.com/Clay Gilliland) 

„A pályázat kapcsán komolyan gondolkodóba estem. Az szép, hogy a jobbításon töprengünk, de vajon akarja-e Magyarország, hogy egy szép, új világ köszöntsön rá?

Sajnos sokszor úgy érzem, hogy a „balsors, akit régen tép” és a mindennapos kesergések mögé bújva a magyarokban még nem érett meg az elhatározás, hogy nekik pontosan mi is lenne jó. Mert sokaknak ma is minden pont úgy jó, ahogy van.

Ha egy munkavállaló minimálbéren van bejelentve, nem gond, hisz mindenki ezt teszi. Ha a kisember „megcsinálja okosba”, az is rendjén van, mert a ranglétra felsőbb fokán sincs ez másképp. Ha a kórházba még a WC-papírt is a betegnek kell bevinni, hah, ez van, máshol még rosszabb.

Folyton ez az örökös lemondás, beletörődés. Pedig egyáltalán nincs semmi sem rendben! Hisz ha minden stimmelne, nem lenne most munkaerőhiány, nem lenne elvándorlás, hisz ki akarná otthagyni a Kánaánt. A határok eltűntek ugyan, de a fejekben megmaradtak a korlátok.

És ha már a változtatni valóknál tartunk, a legfontosabb: a hozzáálláson kellene változtatni! Hogy igenis nem mindegy! Ne legyen mindegy! Ne legyen elég az „elvagyunk-minek-ugráljak”-közhangulat. Ha ezen sikerülne túljutni, az már óriási dolgokat eredményezne. Mondjuk összefogást, tenni akarást. Országos szintű változást.

Tegyük fel, hogy eljutottunk idáig. Erre már lehet(ne) építeni. Na, ekkor kell jó alaposan körülnézni, hogy a környező országokban mit csinálnak jobban, eredményesebben. Nyugodtan lehet lopkodni az ötleteket, átvenni a bevált dolgokat, az előremutató példákat.

Rendezettség és szabálykövetés

Nem kell messzire mennünk, már a Lajtán túl is szembetűnő a különbség. Nem tartom magamat kimondottan osztrák-szakértőnek, de az elmúlt közel másfél évben két fontos dolgot figyeltem meg: a rendezettséget és a szabálykövetést.

Gyakorlatilag az egyik a másikból következik: hisz ha a szabályokat betartjuk, rend lesz. Minden téren. Mert milyen jó lenne Magyarországon is azt látni, hogy a szemét a helyére kerül és az utcák tiszták.

Nincs kátyú, mert már az első aszfaltozáskor rendben belekerül minden szükséges anyag (nem csak a fele) és nem a fő-, vagy alvállalkozó kerítésének alapjába folyik bele az „okos-beton”. Hovatovább az útnak van széle is…

Ehhez persze kell pármillió ember, akiknek mindez fontos. És másik pár millió, akik figyelmezetik a megtévedt kisebbséget, hogy: „Te figyelj, ugyan menj már el a szemétlerakóig és ne az erdőszélre borítsd le a sittes utánfutódat!”.

Nem pénz kérdése

Itt tudatosan pár millió emberről beszélek, nem forint milliókról. Mert könnyű a „nincs rá keret, nincs elég pénz” kifogás mögé bújni. Vagy jön az „elmúlt negyven év” meg a „vesztes oldal” lemez. Legtöbbször nem ezen múlik!

Jártamban-keltemben volt időm alaposan megfigyelni az osztrák mentalitást, ami egyértelműen lokálpatrióta. Fontos a helyi kis közösség, számítanak egymásra az emberek, sőt számítanak egymásnak az emberek.

Nem érzem az irigységet, a magamutogatást sem a házakon, sem a kertekben, sem a helyieken. Ami közös, hogy mindenki rendben tartja a sajátját, vigyáz a környezetére, a tisztaságra, legyen az a kerítés töve, a patak partja vagy akár a főtér.

Sokszor halljuk Magyarországon, hogy ami mindenkié, az tulajdonképpen senkié. Ez itt másképp van. Valószínűleg ez egy másképp szocializálódott nép, de tény, hogy az itteni szemlélet rácáfol az otthon hangoztatottakra. Itt valahogy mindennek van gazdája vagy legalábbis mindenki figyel a sajátjára és talán ebből áll össze a nagy és működőképes egész.

Nincs adóbevallás, csak visszaigénylés

A szabályok betartása is kulcsfontosságú. Legalábbis itt. Magyarországon mindenki a szabályok kijátszására megy, szinte nemzeti sporttá váltak ezek a megkerülő hadműveletek. Mert az nem lehet, hogy annyit adózzak! Minek adjam az államnak, úgysem sáfárkodik vele megfelelően!

Így aztán az a kevés becsületes adófizető persze nem tudja kitermelni a teljes ország fenntartásához szükséges adó milliárdokat, ergo: nincs elég bevétel az államkasszában. Kérdem én: nem lehetne esetleg, hogy mindenki szabálykövető, becsületes és rendesen adózik? Akkor a végén mindenki jobban jár.

Ausztriában a példának okáért nincsen adóbevallás sem. Csak adó visszaigénylés. Mert alapvetően abból indul ki az adóhivatal, hogy a munkáltató által lejelentett jövedelem stimmel. Úgyhogy a kedves adófizetőnek csupán a kedvezményekkel kell foglalkoznia, csakis azzal, ami visszajár. Hisz minden mást korrektül lejelentett már a munkahely.

Visszatérve a minimálbéres trükközésekre, ez ebben az országban kizárt: ugyanis a kollektív szerződés szabályozza a kötelezően adandó bért, szépen táblázatba foglalva ágazatonként.

Teljesen érthető módon egy tapasztalt profi többet kap, mint egy kezdő, ugyanis a ledolgozott évek számával egyenesen arányos a fizetés is. A munkaerő anyagilag (is) meg van becsülve, ellenkező esetben az Arbeiterkammer lép fel elég keményen.

Mások az arányok

Az otthoni „Jobb ha csöndben húzod az igát, mert találunk a helyedre gyorsan mást” fenyegetése itt nem lóg Damoklész kardjaként a dolgozók felett. Persze vannak kivételek, vannak itt is hibák, de nem ez a jellemző.

Ez sem egy makulátlan ország, csak épp az arányok mások. Nagyon nem mindegy, hogy a százból öt jár tévúton, akit jól megbüntetnek, vagy épp 90, akik nyugodtan sunnyoghatnak, mert szemet hunynak felettük.

De a szabálykövetés sokkal kisebb dolgokban is megmutatkozik. Mivel autóval járok dolgozni, az autópályák kocsi áradatát is jól ismerem. És ez nem a tülkölős, letolós Mercedeses kaland, hanem a beengedem-hisz-ő-is-csak-haladni-akar mintapéldája.

A sebességkorlátozás sem üres tájékoztatás, itt tényleg (szinte) mindenki visszavesz, ha a tábla azt kéri. Mondjuk az autópályák is abszolút rendben vannak, lehet rajtuk haladni, nem figyelmeztetnek táblák a lassításra – legalábbis nem úthibák miatt – mint az M1-en…

Fejben dől el

Szóval mi elég gyorsan beleszoktunk ebbe az új felállásba. Szeretem a derékig érő (sövény)kerítéseket, a le nem lakatolt rollereket a suli előtt, a tágas iskolaudvart, a kulturált öltözőket, a defibrillátort a templom előterében, a tiszta környezetet, a nyugodtabb életvitelt.

Szóval van még tanulnivalója Magyarországnak, a magyaroknak. Mi külföldre szakadt hazánk fiai mintát tanulunk. Sőt, a gyerekeinknek már ez a természetes. Jó esetben haza is kerül ebből valami, feltéve, ha átmenthető. Ha vevő rá valaki. De mint már fentebb említettem, ez is, mint oly sok dolog, fejben dől el.

Mi mindenképp drukkolunk neked, Ungarn! Innen, a Lajtán túlról…”

AMIT TUDNI KELL A SZAVAZÁSRÓL

A szavazás menete: voksolni a Tetszett vagy a Nem tetszett gombra kattintva lehet.

Emellett szavazhattok a Facebookon is, ott jobb híján a lájkok száma dönt majd.

Mivel a két felületet nagyon nehéz összehasonlítani, ezért a sorozat legvégén a 3-3 legtöbb szavazatot kapott írás egy-egy rövid részlettel egyetlen posztban jelenik majd itt meg, és végül az ott kapott voksok döntik el a közönségdíj végső sorrendjét.

Emellett lesz egy másik díj is, azt az az írás kapja, ami a Határátkelőnek a legjobban tetszik.

Mindenkinek felhívnám a figyelmét, hogy az alapcél nem a versengés, hanem az, hogy kirajzolódjon egyfajta kép arról, mit is gondolnak, éreznek Magyarországgal kapcsolatban a határátkelők, hazatérők, vagy az éppen költözést fontolgatók.

HÍRMONDÓ

Százmilliárd forint az egészségügyi elvándorlás ellen

Az emberi erőforrások minisztere bejelentette: megszületett a bérmegállapodás az egészségügyben. Ez csaknem 100 ezer egészségügyben dolgozót érint és összesen 100 milliárd forintba kerül két év alatt. Az elmúlt négy évben mintegy 500 milliárd forintot fordítottak az egészségügy fejlesztésére, idén és jövőre további 100 milliárd forint kerül az ágazatba. Ez a miniszter szerint azt jelenti, hogy 2012 és 2019 között csaknem megduplázódik az egészségügyi szakdolgozók bére. (Minden továbbit itt találtok.)

A Brexit már most odaver az uniós munkavállalóknak

A brit munkaadók szövetsége szerint részben a Brexit miatti félelmek nyomán kevesebb alkalmazottat vesznek fel a brit cégek. Mindez annak ellenére van így, hogy a gazdaság sok területén munkaerőhiány van. A munkaadók szerint ugyanakkor bár „a nagy-britanniai cégek szinte a gazdaság minden szektorában munkaerőhiánnyal küzdenek… a vállalatok bizonytalanok és az EU-népszavazás előtt vonakodnak új dolgozókat felvenni”. (A teljes cikket itt olvashatod el.)

Bécs vagy Budapest: hol könnyebb az élet a számok szerint?

Az nem újdonság, hogy az osztrák főváros gyakorlatilag mindenben drágább a magyarnál, és az sem, hogy a fizetések is jóval magasabbak. Az viszont nagyon nem mindegy, hogy a kettő hogyan viszonyul egymáshoz, azaz a kérdés: a magasabb árakat ellensúlyozza-e a magasabb kereset?

Míg Magyarországon a Numbeo alapján 173 ezer forintos nettó havi átlagkeresettel számolhatnak az emberek, addig ez a határ túl oldalán 585 ezer forint, vagyis közel 240%-kal magasabb.

A Numbeo számításai szerint Bécsben körülbelül havi nettó 500 ezer forintos jövedelemre lenne szükség ahhoz, hogy fenntartsuk azt az életszínvonalat, amit Budapesten 300 ezer forintból megengedhetünk magunknak. (A teljes írást itt találjátok.)

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!