Egy ideje kezdenek feltűnni azok a hírek, melyek arról szólnak, hogy a gazdaság bizonyos területein egyre komolyabb feszültséget okoz a munkaerőhiány. Noha sok esetben a vállalatok próbálnak nem tudomást venni a dologról (lásd legfrissebb példaként az autóipart), ez egyre nehezebb lesz. Ma tehát a határátkelés és az ebből fakadó magyarországi munkaerőhiány következményeit próbálom meg körüljárni, előre leszögezve, hogy nem vagyok szakember – szóval a kommentekben majd jöhetnek a vélemények!

Kezdjük azzal, hogy egy friss felmérés szerint tíz 34 év alatti férfiból gyakorlatilag nyolc minden további nélkül külföldre menne dolgozni, ha megfelelő állásajánlatot kapna. Általában a teljes lakosság körében is az élvonalban vagyunk ezen a téren.

A Randstad Workmonitor szerint Spanyolország és Olaszország mellett Magyarország is a külföldi munkavállalásban leginkább érintett három európai ország között van: ötből hárman egy jó állás reményében országot is váltanának.

Igény tehát van a külföldi munkára, a fiatalok körében pedig pláne, ami viszont azzal jár, hogy elég sokan tényleg mennek is, ráadásul értelemszerűen olyan szakmákban, amelyek iránt Nyugat-Európában is van kereslet.

Ez viszont mára a magyar gazdaság olyan területeit is elérte, melyekről még pár éve sem gondoltuk volna, hogy súlyos munkaerőhiánnyal kell majd szembesülniük.

Az autóipar

Ott van például a magyar gazdaság egyik legfontosabb pillére, az autóipar. Olyannyira fontos pillér, hogy tisztán a feldolgozóipart tekintve az autóipar durva fölényben van minden máshoz képest, a termelés majdnem 30 százalékát adja, az elkészült cikkek 90 százalékát külföldre exportáljuk.

Immár hetek óta megy a huzavona az Audinál a cégvezetés és a szakszervezet között, sztrájkfenyegetéssel és minden egyéb jóval fűszerezve, mert egyszerűen nem sikerült megállapodásra jutni a bérekről. (Csak hogy el tudjuk helyezni a dolgot, olyan iparágról beszélünk, ahol utoljára 23 éve volt munkabeszüntetés…)

A helyzet attól változott meg drámaian, hogy a magyar munkaerőért az utóbbi hónapokban bejelentkezett Szlovákia is, a nagy regionális vetélytárs ugyanis már nem csak a gyárakat próbálja magához csábítani a kedvező adókulcsokkal, hanem a magyar munkásokat is. Szóval míg egy évtizede ugyanis a szlovákok jártak át dolgozni a magyar gyárakba, mostanra megfordult a trend.

Egyébként egyes cégek hozzáállására jellemző az alábbi hozzászólás az oldalról: „Egy Vas megyei cégben dolgozom, itt nevetséges 2%-ot adtak béremelésként, a cafetéria módosítva lett, természetesen úgy, hogy a munkavállaló járjon rosszul.

A termelésben állandó túlóráztatás a jellemző, már kritikus mértékű a dolgozóhiány. A meglévőket ahelyett, hogy értékelnék, és ösztönöznék a maradásra, inkább fenyegetéssel és az erőpolitikával próbálják itt tartani. Az eseteges újonnan érkezők nem pótolják a kiesőket, például három felmondott karbantartó helyére egy új ember került felvételre.

Szerencsére én nem ezen a részen dolgozom, de rossz látni, mi folyik ott, és a vezetőség milyen tehetetlen és alkalmatlan a probléma megoldására. Mintha a válság alatt/után annyira hozzászoktak volna ahhoz, hogy az emberek féltik a munkahelyüket és emiatt a végtelenségig kihasználhatóak, hogy nem tudnak változtatni ezen a mentalitáson most, hogy megváltoztak a körülmények…”

A turizmus

De tudok még példát hozni, például a turizmus területéről, azon belül is a szállodaiparból. Itt érdekes kettősséget látunk, hiszen miközben Budapesten és vidéken épülnek a szállodák és a jelek szerint komoly fejlődés előtt áll a szektor, addig lassan elfogynak a szakemberek.

Vidéken a wellness és gyógyszállodák, valamint a nagyobb városok hoteljei ugyan még húznak, a kisebb szállodáknál már elég nagy a baj, és általában is megállapítható, hogy egyre nehezebben tudják pótolni a munkaerő-elvándorlás következtében elvesztett munkavállalókat.

A mérnökök

Mérnökből is kevés van Magyarországon, jól képzettből meg pláne, ami nem csoda, hiszen egyrészt a képzés színvonala olyan, amilyen, a fizetés alacsony, és aki teheti, az elmegy (vagy már elment) külföldre dolgozni.

Hiányzik a motiváció is, hiszen (főleg a kisebb) vállalatok csaknem fele nem tudja igazi kihívást jelentő projektekkel motiválni a főképp gépész- és építőmérnökök szakembereket.

Ráadásul a mérnökök négyszer annyi GDP-t állítanak elő, mint egy átlagos munkavállaló. Szakmai becslések szerint a mérnökhiány éves szinten 50 milliárd forintnyi kiesést jelent a magyar gazdaságnak.

A helyzet aligha javul a közeljövőben, hiszen a szakemberhiány Európában és a tengerentúlon is jelen van, és a szakértői előrejelzések szerint rövidtávon nem is orvosolható.

Ez konkrétan annyit jelent, hogy Hollandiában csaknem 30 ezer, Németországban pedig majdnem 75-80 ezer mérnök hiányzik a munkaerőpiacról, azaz az igény hatalmas.

Béremelések minden szinten

Itt tartunk tehát most, és ha a magyar gazdaság szereplői nem akarják teljesen lehetetlen helyzetbe hozni magukat, akkor kénytelenek lesznek a pénztárcájukba nyúlni. Ezt nem csak én találom ki, a Portfolio gazdasági szakportál például végignézte az ágazatokat és összeszedte, hol mekkora béremelés történt már eddig is.

Kiskereskedelem

Kezdjük a legizgalmasabb területtel, a kiskereskedelemben ugyanis akkora lett mostanra a munkaerőhiány (kb. 5-6 ezer ember hiányzik, ami arányaiban nem olyan hatalmas szám, de arra már éppen elég, hogy gondokat okozzon), hogy a szereplők kénytelenek voltak kiemelkedő béremeléssel megpróbálni megtartani a dolgozókat.

Az élelmiszerláncok, a multi bevásárlóközpontok, a kisebb vegyesboltok esetében több mint 8 százalékos volt a béremelés (a nagyok közül a SPAR 10, a Lidl 8, a KIKA 12,3, az IKEA 11 százalékkal emelt idén).

Vendéglátás

A vendéglátásról is szó volt feljebb, a tulajdonosok itt is kénytelenek voltak mélyen a zsebükbe nyúlni, hiszen átlagosan 9 százalék felett emelkedtek a nettó bérek januárban.

Ezzel együtt is a fizetések még mindig nagyon alacsonyak (a rendszeres bruttó nem éri el a 100 ezer forintot), és bár a szállodák esetében lassabb a tempó, az 5 százalék ott is megvolt.

IT-szektor

A „londoni mosogatónál” csak a „határátkelő IT-s” a nagyobb sablon a külföldi munkavállalás témakörében, szóval nem csoda, ha ők sem maradhatnak ki a felsorolásból. A szektorban dolgozó szakemberek egyébként magyar viszonylatban eddig sem kerestek rosszul (bár a nettó 318 ezer forint éppen csak 1000 euró körül mozog), ehhez képest százalékosan ugyan nem, de forintosítva náluk is egész szépen feljebb ment az év elején a fizetés (336 ezer forintra). Ezzel együtt sem egyszerű megmagyarázni valakinek, miért keressen 1000 eurót, ha ennek többszörösét kaphatja külföldön, még ha a megélhetés is többe kerül.

Az látszik tehát, hogy már eddig is több olyan terület akadt, ahol egészen komoly emelkedéseket láthattunk, és a magam részéről azt gondolom, ez a folyamat a jövőben is folytatódni fog.

A nálam a kérdéshez sokkal jobban értő Portfolio elemzői is úgy vélik, hogy mindehhez az is hozzájárulhatott, hogy a magyarországi cégeknek egyre több esetben a környező országokkal is fel kell venniük a versenyt a munkaerő toborzása során. (És akkor az építőiparról, ami akár egy külön poszt témája is lehetne, még nem is beszéltünk…)

Magyarán a magyar gazdaság sem úszhatja meg azt, hogy versenyképesebb béreket adjon, különben egy nap majd arra ébrednek a cégek, hogy munka ugyan lenne, csak éppen ember nincs, aki elvégezze.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!