A mai poszt előtt annyit el kell mondanom, hogy alapvetően egy fotós beszámolónak indult volna, de aztán kérésemre Tamás írt pár sort is a fényképek mellé. A szöveg így nem hosszú, ugyanakkor mindig érdekesnek találom, hogyan is látja új lakhelyét valaki, aki éppen csak megérkezett. Márpedig mai szerzőnk esetében ez a helyzet, hiszen az első tíz nap minden, csak nem sok. Szóval lássuk, milyen is Los Angeles az első benyomások, az első 10 nap után!

„Nagyon fontos, hogy rögtön az elején megjegyezzem: nagyon nagy szerencsém van azzal, hogy most itt lehetek, hiszen egy amerikai cég segítségével érkezhettem meg Los Angelesbe.

Egy hosszú folyamat végén most újságíróként egy helyi cég technikai támogatásával dolgozhatok idekint. Van hol laknom, van mit ennem, és közben a világ celebjeinek Mekkájában ülök, mozgok.

De nem is ez az érdekes. Maga az érzés. Valahogy azt látom, hogy a nap és a jólét nagyon csábító egyvelege mosolyt csal az emberek arcára. Persze van benne némi kulturális nyomás is.

Az angolszász udvariasság keveredik a helyi lazasággal. Nem olyan szigorú a dresscode - póló és farmer szinte minden nap elég - és emellett el lehet sok mindent gyorsan intézni. Körülbelül 10 nap tapasztalat ezt mutatja.

A fél világ itt van

Ami az egyik legérdekesebb számomra a sok tapasztalat közül az pont néhány napos. Ahol a technikai segítséget kapom és az irodai hátteret, sokféle arc mozog. Kíváncsiak, mint egy kölyökkutya, úgyhogy sokat beszélgetünk. Nem kell nagyon mély beszélgetésekre gondolni, inkább csak amolyan csacsogásra, de így lehet minél többet megtudni.

Nos, akkor nézzük! Van egy angol születésű irodavezető, van egy magyar zenész srác, van egy francia származású, de kínai gyökerekkel rendelkező asszisztens, van egy ügyvéd, akinek a dédszülei szírek és a kantint az épület aljában egy volt izraeli repülőtiszt vezeti, aki 25 évig repült a Közel-Keleten. Na, akkor itt ki a kicsoda?

Pont tegnap gondolkoztam ezen: ott voltam Magyarországon a menekültáradat közepén. Azok, akik akkor és ott nagyban nyomták a szöveget arról, hogy nem lehet beilleszkedni, itt mit szólnának? Na, mindegy is.

Két fogadalom

Azért indultam útnak, hogy világot lássak és két dolgot fogadtam meg: nem hasonlítgatom Magyarországot Amerikához és nem számolom át a dollárt forintra. Ezt két eléggé életszerű vállalás.

Vissza Los Angeleshez! Tíz nap nem a világ, de elhatároztam, hogy ha tudom, akkor nagyon gyorsan megpróbálom felfedezni a környéket. Google Maps a barátom, úgyhogy belekezdtem.

Aztán vettem egy nagy levegőt és láttam, hogy ez nem így meg. Komoly útvonalterveket kell készítenem és felmérnem, gyalog mennyire van a hely. Vagy busszal hogyan áll a dolog.

Az Uber amúgy egy tökéletes megoldás, de azért ehhez még nem állok úgy anyagilag. Amúgy szerintem a legjobb megoldás egyelőre a séta, mert így lehet sok mindent látni, rácsodálkozni dolgokra. Folyamatosan jelölöm be a Google Mapsen, mit hol találok, ami elég hasznos.

Még nincs kedvenc kávézóm, de a választék hatalmas. Amit nagyon megkedveltem ennyi idő alatt, az az, hogy tudok változatosan enni, hogy nem kellett változtatnom.

Az adagok ugyan hatalmasak, de inkább elviszem haza, ha nem tudom megenni. És akkor van még egy étkezésre elég valamim. Vagy odaadom egy hajléktalannak.

Sok a hajléktalan

Akik sokan vannak. Vannak olyan területek, ahol 20-30 is van egy kupacban. Ez főleg forgalmas helyekre igaz, mint például a Venice Beach. Ott irtózatos mennyiségben kóborolgatnak a hajléktalanok és a nagy számok törvény alapján lehet bevételi forrást találni. Sokan dobolnak, zenélnek, táncolnak – valami produkció talán könnyebb bevételi forrást ad.

Egyelőre ennyi, de ígérem a folytatást. Az majd előzményekből fog állni, aztán ahogy telik az idő, LA is jobban kinyílik majd.

A moderálási alapelveket itt találod, amennyiben általad sértőnek tartott kommentet olvasol, kérlek, jelezd emailben a konkrét adatok megjelölésével!