Egy értelmiségi egyedülálló anyuka álláskeresési útvesztői – akár ez is lehetne a címe a mai posztnak, melynek szerzője, Zsuzsa mostanra jutott el odáig, hogy nem marad más lehetősége, mint külföldön megpróbálni boldogulni. Lássuk, hogyan jutott el eddig a pontig!

Te is hasonló helyzetben vagy? Írd meg a történeted a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

„Alapinformáció: három szakmám (1 középfokú + 2 felsőfokú képesítés) + egy diplomám van, az angolt tárgyalóképes szinten beszélem, és még van két másik nyelv alapfokon, valamint már 40 fölött vagyok, azaz lassan „értéktelen a munkaerőpiacon”.

Folyamatosan a túlképzettségem és kimondatlanul a korom és az ebből adódó tapasztalatom a gátja a 3 hónapnál hosszabb időre való elhelyezkedésnek, illetve még közrejátszik a munkahelyi etikáról alkotott véleményem is, mint egyedülálló anyuka.

2012 februárjáig folyamatos munkaviszonyban voltam - a cégtől csoportos leépítés keretében váltam el, mez volt az első találkozásom a munkanélküliség, álláskeresés mizériájával!

Sajnos egybeesett a (most már volt) férjem elköltözésével és a válóperrel. Nem volt egyszerű időszak, közben még a főiskolai tanulmányaimat is folytattam – és egyedül neveltem tovább tini lányomat.

Eltökélten akartam dolgozni

Gondoltam külkereskedelmi ügyintézőként, egy importra elég rendesen támaszkodó országban szükség van, és könnyen találok másik munkahelyet. Nos, ez 2012-ben egyáltalán nem sikerült, de 2013-ban is csak márciusban (nyílván közrejátszott, nem túl jó lelkiállapotom is), amikor is egy vendéglátóipari cégnél kezdtem.

Már a betanítás is munkaszüneti napon kezdődött (márc.15.), ami intő jel lehetett volna, de én eltökélten akartam dolgozni. Sajnos ebben az évben csak olyan cégekkel hozott össze a sors, akik nem akartak bejelenteni, vagy még a fizetésemet sem akarták egyáltalán vagy részlegesen odaadni - erre én felháborodottan vertem ki a patáliát, elérve, hogy legalább a pénzemet megkapjam – a 2013. évi mérleg: három ilyen típusú cég.

2014-ben új lehetőség adódott szakmai vonalon – majdnem 6 hónapig tartott, ami sajnos már rekordnak is mondható a „nem létező munkanélküliség” világában, de sajnos elkövettem azt a hibát, hogy főnököm próbaidő lejárta utáni (!!) közeledését elutasítottam és csak csináltam tovább a dolgomat.

Természetesen ez nem maradt retorzió nélkül; hiszen mikor a cég problémás időszakba került – gyakorlatilag látható volt, hogy nagy ellenőrzések és botrányok elé nézünk – csak nálam okozott gondot a fél nap szabadság, mely alatt természetesen „rengeteg” hibát véltek felfedezni, pl.: nem elég gyors kommunikáció, nem voltam kellőképpen aggódó, nem megfelelő íráskép és a dossziéban nem megfelelő helyre való rögzítés, lefűzés. Elváltunk egymástól, aránylag normális hangvitellel.

Szuper lehetőség – vagy mégsem

2015-ben az előzetes önéletrajz küldéseim meghozták a gyümölcsüket, mert végre egy nagyon nagynevű és múltú céghez kerültem újabb szakmai területen. Megnyugodtam, hogy igen, végre itt a szuper jó lehetőség – jó fizetés, jó munkaidő, szakmai kihívás (ami közben kiderült, hogy mégsem olyan szép és jó…).

Nos, pár héten belül szembesültem egy a szakmának csak kis részét ismerő, pár éves szakmai gyakorlattal rendelkező szerető „hatalmával”; aki hatására kivitelezhetetlen és értelmetlen munkafeladatok és munkafelosztások kezdtek kialakulni.

Ezután a szakmailag kompetens vezetőt elküldték és több, szakmailag jó hírnevű kollégát is válaszút elé állítottak. A vevőkör érzékelte a problémát és csökkent a megrendelések száma, „így hát természetesen” a megmaradt kollégákat kellett szigorúbban fogni a jobb teljesítmény érdekében.

Szinte már természetes, hogy én is benne voltam ebben a csapatban, már csak azért is, mert még a próbaidő lejárta előtt voltunk, amikor is még indoklás sem szükséges az „elbocsájtó szép üzenet”-hez.

Két munkakör egy fizetésért

Ezt az évet egy újabb nagynevű és múltú cég inkorrektsége zárta, 2 munkakör egy fizetésért + lelki támogatás a pánikba esett, kiabáló, hisztiző kolléganőnek – segítség zero.

Fentiek összegzéseként még megemlítem, hogy több állásbörzén voltam, ahol szinte korlátlan lehetőségeim lettek volna, ha végzős diák, vagy legalább max 30 körüli vagyok és hajlandó vagyok gyakornokként fele fizetésért a teljes munkát megcsinálni. Vagy esetleg plusz 1 órát utazni valamilyen találkozó ponttól a vidéki munkalehetőségekre.

Egyik állásbörzén leadott jelentkezés után sem kerestek meg!!!

Rengeteg álláshirdetésre jelentkeztem – egyik időszakban ez elérte a 350 db-ot, közben természetesen adatbázisokba is küldtem általános jelentkezést – sokszor még válaszra sem méltattak. Volt, hogy 4-6 hetes interjúztatási körökön mentem át és az utolsó szűrőnél derült ki, hogy mégsem kell ilyen mértékű tudás, ilyen áron – ilyen határozott életcéllal és véleménnyel bíró „nem gyakornok”-tól, nem 30 évestől... stb.

Marad a határátkelés?

És igen eljött az idő, amikor is – számomra eddig bármilyen idegennek tűnt az ötlet, de felmerült, hogy esetleg szeretett hazámon kívül keressek lehetőséget, ahol talán nem gond a 15 éves szakmai tapasztalat, az optimista hozzáállás, a kiforrott egyéniség.

Vagy egyszerűen csak egy újabb szakmát elsajátítsak, hiszen számomra a folyamatos tanulás, önképzés egy teljesen természetes folyamat. Számomra nyilvánvalóan elsősorban az angol nyelvet használó országok jöhetnek számításba, de csak akkor mernék lépni, ha minimum egy aláírt munkaszerződés lenne a kezembe – mert azért mégsem olyan könnyű itthagyni a szülőhazát.

Ha pedig mégis megtörténik –mint ismerőseimtől hallom, illetve látom a körülményeiket – akkor a „rosszabbra” nem igazán szeretnének visszajönni, talán ez is magyarázza azt az 57-es számot, a meggyőzött visszaköltözők terén.

Hiába van a cégek 77%-nál munkaerőhiány, nem akarják megfizetni és megbecsülni a magyar szakembereket!! Nem számolva ennek gazdasági következményével sem - lehet, hogy a cégeknek ez több költség (mert megfizetnék az európai szintű munkáért, az európai szintű árak mellett az európai szintű béreket!!!!???!!! ), azaz csökkentenék a kizsákmányolási metódusukat; de ezáltal nőne azok száma, akik a pénzüket vásárlásra, költekezésre fordítanák, tehát végső soron visszaáramoltatnák a pénzt gazdaságba, azaz nőhetne a vásárlóerő.

Vajon végeztek-e már a cégvezetők kalkulációt: milyen a költség, a hatékonyság és a munkaerő minősége, ha háromhavonta új munkaerőt vesznek fel??? Lassan ideje lenne szerintem.”

A moderálási alapelveket itt találod. 

(Fotó: pixabay.com)