Mindig érdekes olvasni, miként élnek meg a már több éve külföldön élő határátkelők egy-egy ügyintézéssel dúsított hazalátogatást, hogyan csodálkoznak rá a csodás pillanatokra. Ez történt Diggerrel is, no és persze sok minden más a Magyarországon töltött tíz nap alatt. És igen, szó lesz a Határátkelő-találkozóról is…

Te is Magyarországon töltötted az ünnepeket? Hogyan élted meg a találkozásokat, ügyintézést, az otthon töltött időt? Milyen volt visszamenni? Ha van kedved, írd meg a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!

Egy családi fotó a darab bemutatójáról

„Ez a poszt tíz nap történéseit mondja el. Jót, rosszat, hivatali anomáliákat, családi örömöket és tragédiákat. Jellemrajzok családtagokról, barátokról és szösszenetek mindenről, ami eszembe jut és jó kiírni magamból.

Huszadikán késő este a reptéren a lányom várt és a barátja, aki ha ráért, engem hurcolászott, ha nem ért rá, kölcsönadta az autóját. Nagyon nagy köszönet érte.

Másnap első utunk a bicskei CBA lacikonyhájába vezetett, rántott hús hegyek vételezése céljából. Az otthon töltött idő gasztronómiai vezérfonala most a rántott hús volt.

Kevés helyen tudják jól csinálni, márpedig ott jól csinálják. VASTAG. A jó rántott hús VASTAG. Nem cipőtalppá klopfolt taplószáraz fűrészporízű frizbi. Szeretem a KFC csirkéjét, de az nem rántott hús. Az igazi panír ott kezdődik, hogy liszt-tojás-zsemlemorzsa.

Szóval magunkhoz vettünk egy jó adag schnitzelt és otthon betoltuk arcba. Megbékéltem a világ dolgaival.

Délután bementünk az Örkény Színházba. Az utcán mindjárt volt egy kis parkolóügyi bazmegelés. Az úgy történt, hogy találtunk parkolóhelyet, Jani beparkolt, én meg kérdem a közelgő parkolóőrt, hogy mennyi a díj? Azt mondja 440 forint egy órára. Maximum három órát lehet igénybe venni. Ok, mondom, hol lehet fizetni? Ott a parkolóautomata. Kérdem, hogy papírpénzt elfogad-e? Azt nem. Mondom, mi van??? Ha valaki parkolni akar, akkor tartson magánál 1320 Ft vasat? Igen. Köszbazdmeg.

Illetékes elvtársnak üzenném, hogy kitalálták már a papírpénzt elfogadó automatát. Ha pedig az árak szárnyalásával nem tud lépést tartani az érmeforgalom, akkor javasolnám az 500 forintos érme bevezetését. Szerencsére találtunk egy magánparkolót, ahol feleannyit fizettünk.

Színházban

Szóval bementünk a színház társalgójába ahol Bagossy Lacival a Diggerdrájver rendezőjével ültünk össze egy kis beszélgetésre. Ö egyébként egy igen figyelemreméltó ember, érdemes a Wikipédián utánanézni viselt dolgainak. 

A darabnak nagyon jellegzetes zenéje van. Ez a részlet talán visszaad belőle valamit. A Sonar együttes zenéje.

Kérdeztem tőle, hogy ki választotta és hogyan? Azt válaszolta, hogy sok zene meghallgatása után ő választotta, mert szerinte ez illik a darabhoz. Telitalálat. Ez a Laci fiú tud valamit, na...

Sajnos rossz hírt is mondott. A január 8-ra kiírt előadást Attila egészségi állapota miatt le kellett mondani. Tiszteletbeli diggerdrájver kollégámmal beszéltem telefonon, azt mondta, hogy nagyon bízik benne, hogy a január 28-ra kiírt előadást már meg tudják tartani. Nagyon drukkolok neki, hogy mielőbb felépüljön. Nekem azt az előadást látnom kell, így átíratom a repülőjegyet akkorra.

Közben befutott Pogány Judit, aki hozott két akkora kürtőskalácsot, hogy valószínűleg hajóárbocra tekerve sütötték meg. Finom friss fahéjas tészta. Találkoztam Bíró Krisztával, aki a darab premierje előtti Széljegyzet műsorvezetője volt és hajcsavaróval a hajában is elbűvölő személyiség.

Lacival még beszélgettünk blogról, színházról, menekültkérdésről, aztán hazaindultunk. A parkoló felé menve a Rumbach Sebestyén utcában hirtelen ötlettől vezérelve betértünk egy kávézóba. Az a fajta kávézó, ahol frissen pörkölt, frissen darált, frissen főzött kávét lehet fogyasztani nagyon hangulatos környezetben, nagyon kedves kiszolgálással körítve. Olyan kávét ittunk, hogy megint csak azt mondhatom, meg vagyok elégedve a világ dolgaival.

A bodzaszörp intézménye

Másnap a Trófea étterembe voltunk hivatalosak ebédre. A meghívást feleségem családjának doyenjétől, Gyuri bácsitól és Irénke nénitől kaptuk. Igazából a doyen szó nem fedi a lényeget. Ők az EGÉSZ család nagypapája és nagymamája.

Gyuri bácsi egy joviális öregúr, aki minden korosztállyal szót ért, Irénke nénit pedig tökéletesen leírta Fekete István a Tüskevár című regényében, mikor kitalálta Náncsi néni figuráját. Ők azok, akiktől nem lehet üres kézzel eljönni, akiknél a jó szó alaptartozék. Rendkívül művelt és széles látókörű emberek, akik nyolcvan felé közeledve is megőrizték szellemi frissességüket. Isten tartsa meg őket még sokáig jó erőben, egészségben.

Szóval a Trófeában is ráficcentem a rántott hús vonalra, borjúpaprikással kombinálva. Jelentem, hogy a rántott hús borjúpaprikás szaftjába tunkolva olyan gasztronómiai magasságokba visz, hogy ott már a szférák zenéjét hallod, ha pedig mindezt megfejeled a pölöskei bodzaszörp üveges szóda kombinációjának mértéktelen élvezetével, akkor már érzed, hogy az Isten nyúlt le érted és a mennybéli hurik csak neked adják elő hastáncukat.

Hogy apám szavaival éljek, a kínai császár sem eszik különbet. Ha azt mondom, hogy a bodzaszörp fogyasztását előnyben részesítem a sörnél, akkor világossá válik, hogy ital még ilyen dicséretet tőlem nem kapott.

A bürokrácia bugyrai

Másnap az okmányirodával kellett kezdenem a napot. Az hogy sorszám és végeláthatatlan várakozás, az nem lep meg. Hamarosan lejár a személyim és az útlevelem, újat kell csináltatni. Ha várni kell, akkor várni kell.

Hanem!!! De!!! A kutyaúristenit!!!

Bejutottam, leültem udvarias ügyintézés. „Kérem, fáradjon át a másik asztalhoz fénykép elkészítése céljából".

Átfáradtam. Aztán lefáradtam. Fél órát ültem egy furnérból tákolt bodegában, mert az a kib@szott kamera folyamatosan visszautasította a felvételkészítést csukott szemre hivatkozva.

Most tekintsünk el attól, hogy annál a kameránál egy húszforintos telefon is többre képes. Legjobban az ügyintézőket sajnálom, hogy a huszonegyedik században olyan eszközökkel dolgoznak, amihez képest már egy dagerrotípia is előrelépés.

De.

Nincs másik kamera, nincs másik program, nincs másik számítógép, nincs elérhető rendszergazda, nincs a közelben hozzáértő ember, nincs a kezelő ilyen helyzetekre kioktatva. Ez kész. Mit lehet erre mondani? Fél óra múlva jut el oda egy rendszer, hogy használható fényképet csináljon. Erről nincs több mondanivalóm.

A betegségek éve

Délután egy szomorú családi eseménynek kellett eleget tenni. Temetésre mentünk. Feleségem egy közeli rokonát temettük. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez az év a rák éve volt.

Közeli családtagokat, barátokat, ismerősöket támadott meg és vitt magával ez a terrorista. Igen terroristának nevezem. Könyörtelen, alattomos terroristának, aki nem válogat, nem ismer se istent se embert csak gyilkol.

Pistáról, Katona Pistáról megemlékeznék néhány szó erejéig. Én jobbára családi ünnepeken, vagy disznóvágásokon találkoztam vele. Igazi társasági ember volt. Jó humorú, tájékozott beszélgetőtárs.

Máig szállóige a családban mikor valaki már jól belakva körbenézte az asztalt hogy mit egyen még akkor megszólalt „egyél még, ha nem tudod mi az elég”. :)))))).

Kiváló ács szakmunkásként élte le az életét. Igen, ő is olyan melós volt, aki olvas, aki művelődik, aki elgondolkodik az élet dolgain, aki észreveszi a hernyóból pillangóvá válás csodáját. Ötvenévesen kapta el először a rák. Akkor az orvosok adtak neki még tizenöt évet. A másodikat már nem tudták kivédeni. Hatvanöt évesen elment. Nyugodj Békében Pista.

A szenteste

Aztán elérkezett huszonnegyedike szenteste. Pontosabban előtte még a szentdél, mivel mi két helyen ünnepeljük a karácsonyt, és az ebédet a lányom prezentálta otthon. Igazán kitett magáért, volt minden. Halászlé, sült kacsa, párolt káposzta, sütemények.

Délután fadíszítés, majd irány anyósomékhoz, ahol igazi nagycsaládos, vacsorázós, ajándékozós szenteste volt. Másnap a szokásos családlátogatás, és minden olyasmi, amit a „Karácsony” című posztomban már megírtam.

A vasárnap barátok meglátogatásával telt. Minden évben meglátogatom barátomat és munkatársamat, aki jól megérdemelt nyugdíjas napjait tölti, és akivel évtizedeket dolgoztam együtt.

Utána egy olyan régi utcabeli barátnőmnél tettem tiszteletemet, aki még babakocsiban tologatott engem, csekély ötvenegy évvel ezelőtt, amikor még akkora voltam, mint egy kukoricacső. Na jó, egy ötkilós kukoricacső. :)))))

Ügyintézés – már megint

A hétfői nap megint hivatali ügyintézéssel kezdődött. Decemberben kaptam egy levelet a biztosítótól, hogy mennyi lesz az autóm biztosítási díja 2016-ban. Apró probléma, hogy én az autót 2015 januárjában leadtam a bontóba és kivonattam a forgalomból.

Mindenhova be lett adva a kivonásról szóló igazolás, de a biztosítónál, hogy hogy nem, tovább élt a biztosítás és egész évben vonták a díjat. Vinni kell egy másolatot a kivonásról, és akkor visszamenőleg visszaadják a pénzt.

OK, irány az okmányiroda. Alig másfél óra várakozás után sorra kerültem és mondom az ügyintéző hölgynek, hogy kéne nekem egy másolat a kivonásról. Aztán itt jött a következő párbeszéd, amitől az agyam ledobta az ékszíjat.

- Hol vonták ki az autót a forgalomból?

- Szigetszentmiklóson, ahol apósom intézte a kivonást.

- Látom a monitoron, hogy az autó ki van vonva, látom, hogy Szigetszentmiklóson vonták ki, de nem adhatok igazolást, mert azt csak a szigetszentmiklósi okmányiroda állíthatja ki.

- Míííííííí???

Tehát hogy még egyszer pontosítsunk: elvileg minden okmányirodában minden ügyet el lehet intézni. Hiszen ezért lett egy bicskei lakos autója Szigetszentmiklóson (apósom ott lakik a közelben) kivonva a forgalomból, de akár a személyi vagy útlevél is intézhető bárhol.

Minden adat látható bármelyik okmányiroda monitorján. Senki nem vitatja a kivonás megtörténtét, viszont igazolást csak ott adnak, ahol kivonták a forgalomból. Van egy számítógépes rendszer, ami adatokat tárol és az ország bármelyik hivatalában hozzáférhető. Jaaa, hogy nem ér semmit az egész??? Így jártál, bazdmeg.

Az ügyfélszolgálatos hölgy igazán segítőkész volt és azt mondta, hogy menjek át az önkormányzat adóosztályára, mert a súlyadó miatt ott is szerepelni kell a kivonás tényének. Átballagtam és azzal a lendülettel lepattantam a bezárt ajtóról, merthogy ügyfélfogadás majd januárban. Magyarország jobban teljesít.

Mit lehet erre mondani? Az okmányiroda munkatársainak ügyfélkezelése egyébként csillagos ötöst érdemel. Mind a fényképkészítési malőrnél, mind a járműügyintézésnél Bicskén, és később Szigetszentmiklóson a maximális udvariassággal, kedvességgel és segítőkészséggel találkoztam. Nem az ő hibájuk, hogy a rendszer még a kőkorszakban ragadt.

Volt még egy érdekes epizód ebben a tíz napban. Hazavittem a magyar SIM-kártyás telefonom, hogy azon beszéljek a otthoniakkal. Volt rajta néhány ezer forint.

Aztán úgy a nyolcadik nap táján egyszer csak beszélgetés közben beleszól valaki, hogy van még tizenöt másodpercem, és nincs tovább. Húha. Elszoktunk mi már ettől. Bizony el vagyunk kényeztetve telefonügyileg ott kint.

Megszoktuk, hogy kötök egy kétéves előfizetői szerződést, amivel annyi ingyenperc jár, hogy Zoli barátomnak felolvashatom a Háború és Békét, valamint annyi ingyen SMS, hogy a szomszédnak 160 karakterenként elküldhetem Lenin összes műveit. Tényleg. Meg is fogom tenni, hadd művelődjenek. :))))) Mindehhez korlátlan internethasználat jár korlátlan megosztással.

A Határátkelő-találkozó

Este pedig elérkezett a Határátkelő-találkozó. A tavalyi sikerén felbuzdulva idén is gondoltuk, hogy szervezni kéne egyet. Mivel senki nem vállalta, így rám maradt. December 23. volt a jelentkezési határidő, és 23.-án 23 óra 20 perckor is érkezett jelentkezés, sőt egy órával a találkozó megkezdése után, 28.-án este 6 órakor is jelentkezett valaki.

Volt olyan, aki írt, hogy jön, aztán mégse, aztán jön ha... aztán mégse. Így is jelen voltunk azért tizennyolcan. Érdekes, hogy jelenvolt néhány titokzatos figura, akik nem kommentelők, csak kívülről figyelők, vagy esetleg kommentelők, csak nem akarták felfedni magukat.

Féltem, hogy ők nem tudnak bekapcsolódni a beszélgetésbe, de alaptalan volt az aggodalmam, mert mindenhol a hosszú asztal mellett beszélgetőcsoportok alakultak ki.

Mikor odaértem Tanato már ott volt. A doki egy rendkívüli vitalitású joviális figura, aki bátran letagadhat tíz évet a korából. Őrá nagyon kíváncsi voltam, mert a blogomon aktív kommentelőként a menekültügyben azonos véleményen voltunk. Ő egy igazi humanista közösségi ember.

Aztán befutott 33621, akit ezen a nicknéven képtelen vagyok emlegetni, ezért a továbbiakban Peti lesz. Ő Debrecenből csak ezért a találkozóért utazott a fővárosba, ami szerintem egy óriási dolog. Következetesen öcsinek szólít engem, annak a három napnak az okán, amennyivel előbb született. Most mit mondjak erre? Petikém, nagy előny, hogy mire megszülettem én, addigra te már vagy hatszor összeszartad magad. :))))))))))))

Aztán jöttek sorra a vendégek. Jött Zsanett, akiről annyit tudunk, hogy Kínában tanult. Jó lenne, ha leírná kínai élményeit. Jött egy fiatal srác, aki Floridában lakik és mentőápolónak tanul.

Érkezett egy fiatal pár, akik csak olvassák a blogot, de nem kommentelnek. Felmerült a gyanú bennem, hogy a srác a Nagy Kékség, de ez a srác nem egy ideggóc. Ordított róla, hogy fát lehet a hátán vágni és soha nem húzná fel magát azon, ha valaki eldob egy csikket.

Befutott Articsóka a férjével. Hogy is jellemezhetném Zsuzsát? Talán úgy, hogy az Értelmező kéziszótárban a kedvesség, az aranyos, és a mosolygós szónál az ő neve szerepel. Ő és a feleségem egyébként évtizedekig egy munkahelyen dolgoztak. A férje is a mi kutyánk kölyke, egy jómunkásember, aki Németországban minősített hegesztőként dolgozik.

Jött még egy fiatal srác, aki néha szokott kommentelni és a legobszcénebb nicknévvel rendelkezik. Jelen volt még Sanz, a mi Sanzunk, aki minden korabeli lányra az asztalnál ráficcent. Egy nagyon jó humorú, jópofa fiú egyébként, csak az a típus, akire ha ránéz egy lány, akkor ő már berendezte a közös fürdőszobát. Kívánom neki, hogy találja meg az igazit.

Végül, de nem utolsósorban berobbant a Grazi Mészáros, Vitya családostul. Idomított családostul. A gyerekek, ha megkérdik őket, hány éves az apjuk, akkor kapásból rávágják, hogy 24. Ja. Most még csak fülenként, de lesz az foganként 24 is... :)))))))))))))))) Vitya egyébként olyan társaság motorja féle ürge, aki mellett nem lehet unatkozni.

Szóval öt órakor érkeztünk és fél tizenegykor mentünk haza, tehát sikeres és építő jellegű találkozó volt. A kaja sem volt elhanyagolható momentum, mert ahogy elnéztem, volt ott hagymás rostélyos, bécsi szelet, harcsapaprikás, marhapörkölt és minden egyéb.

Én csak szerényen egy sóletet ettem füstölt libamellel, töltött libanyakkal és tojással, aminek utána küldtem egy mákosgubát forró szilvalekvárral. Ha már zsidónegyedben lakok…”

UPDATE!!!

Időközben Viktor is írt pár sort a találkozóról, ezt ideillesztem. :)

Mi, a „grazi mészáros”, ahogy a Nagy ember aposztrofált és családja kb. este 6 - fél 7 körül értünk oda. Azért biztos az időpont, mert sajnos Tanatóval váltottuk egymást, Ő ment mi jöttünk - de legalább megismertem.

Ahogy beléptem, hazaértem. A főszervező ember, író, Barátom ült az ajtóval szemközt és a szemével fogadott mindenkit, és azért csak a szemével, mert már túl volt az által felsorolt kaja elfogyasztásával.

Ja, nem: a guba elfogyasztását láttam.

Még soha nem találkoztunk, de azt hiszem, egyből személyesen is barátok lettünk, mint ahogy Tanatóval, 33621-gyel és a többiekkel… Mondom, hazaértünk.

A feleségem Diggernével és Articsókával találta meg a hangot, és a pletyka vezérfonalát. Bocsi, csajok, biztos minden szó fontos volt, de tudjátok, ezek a hülye pasik úgyse értenek semmit.

Digger a fiammal is megtalálta a hangot, na, miről? Az építőiparról. A fiam technikumba jár, és a falazás már elég volt a közös témához.

Aztán jött a másik két kölyköcském is a férfitársasághoz. Beszéltünk, hallgattunk, ettünk, élveztük a közös hullámhosszt, és nem, nem lehet leírni milyen.

Egyszer ki kell próbálni.

Köszi, HÁ, köszi, Digger, köszi, Mindenki. Nagyon jól érzem magam veletek, köztetek!

A Csirkés

A moderálási alapelveket itt találod.