A karácsony előtti időszak hajrájában járunk, ilyenkor már mindenki javában tervezgeti az ünnepeket, mi (mármint a blog közössége, veletek az élen) sem vagyunk kivételek. A mai poszt négy karácsony története, vagyis igazából csak háromé, hiszen a negyedik még Hardpöttyék előtt van, de ez igazán különleges lesz. No nem mintha az ezt megelőző három ne lett volna az – de nem lövöm le a poént, olvassátok el!

Írd meg te is a legemlékezetesebb, határátkelőként töltött karácsonyod (vagy karácsonyaid) történetét, hogyan készülsz az ideire, miben más külföldön tölteni az ünnepeket! A cím a szokásos hataratkeloKUKAChotmail.com.

Egy kislurkó már nagyon izgatott 

„Óh, Anglia, miattad minden karácsony más lett!

Nem tudom, kedves határátkelők, hogy ti hogy viszonyultok a karácsonyhoz, de én minden évben máshogy viszonyulok, legalább is az elmúlt 4 (pontosabban 3, mert a 4. most jön) években így történt.

Az igaz, hogy mindegyikben közös, hogy nagyon élveztem őket. Tagadhatatlan, hogy rajongok a karácsonyért és nem a marketing gépezet által gerjesztett hype miatt, hanem egyszerűen csak szeretem; így nevelkedtem.

A történetemhez hozzá tartozik, hogy mielőtt Angliába költöztünk a feleségemmel a karácsony igazi családi esemény volt. Pontosabban nem csak a karácsony, mert mindig megragadta a család az alkalmat, hogy valamilyen oknál fogva összejöjjünk.

Ahogy teltek az évek és sajnos meghalt egy-egy családtag, a nagy csapat egyre kisebb lett, de sosem fogyott el. Bennünket legtöbbször elkerültek a mások által mesélt nyomasztó ajándékozós hajcihők.

Volt ajándékozás persze, de nem az volt a lényeg, hogy „Jaj, Marika drágábbat vett. Jaj, Pistikém már van ilyenem… stb”. Igazából az számított, hogy együtt lakomázzunk és nevessünk.

Nem mondom, hogy néha nem voltak viták, de sosem azok a parázsló szájkaratézások, amik később elhidegítették volna a rokonokat egymástól, hanem csak viták, hangos „megbeszélések”, amik a végén mindig megoldódtak.

Az első karácsony: a meglepetés

Amikor elköltöztünk Angliába 4 éve, akkor éppen a nyár kezdődött. Marhára nem agyaltunk még a karácsonyon a feleségemmel. Annak is örültünk, hogy tudtunk angolul egy kávét kérni.

Tudjátok, határátkelők, az időszak, amikor tátott szájjal és tágra nyílt szemekkel keringsz Dél-Anglia egyik városában és gyakorlatilag mindenért ugrálva örülsz. Nézd, piros telefonfülke! Nézd emeletes busz!, stb.

Aztán szép lassan belerázódtunk az új életünkbe és közben közeledett az év vége. Akkor még egy magyar párral és a kisfiúkkal laktunk együtt. Nehezen indult, de jó kapcsolat lett belőle.

De rá kellett döbbennem, hogy végül is egy idegen családdal fogjuk a karácsonyt tölteni, az otthoniak pedig 2000 km-re lesznek. Könnyen meg is született az ötlet, hogy menjünk haza az ünnepekre, de csavarjunk a dolgon – menjünk titokban.

Persze az egész akkor jutott eszünkbe, amikor a repülőjegyek már tényleg az egekben jártak, így úgy döntöttünk, hogy buszozunk. A buszozással kapcsolatosan csak annyit, hogy többet soha, de a bőrönd súlya miatt nem kell aggódni. :)

És mivel nem kellett aggódni, így jó tele is vásároltuk meglepetésekkel. Nem tagadom élveztem, hogy végre megengedhettem, hogy kedvemre költsek ajándékokra, bár sosem volt jelentősége a családban ennek. De a szele megcsapott.

Elmesélhetetlen. Talán ez a legjobb szó. Látni és főleg érezni az otthoniakon, hogy az az igazi ajándék, hogy titokban leutaztunk 2000 km-t, hogy lássuk őket, hogy lássanak bennünket. Volt sírás, mármint örömkönnyek.

Párom anyukájához mentünk először (ő azóta már velünk él Angliában), aztán anyukámhoz és nagyon vicces volt, hogy mindenki mekkora titkolózásba kezdett, csak hogy a meglepetés mindenkinek nagy legyen. Felejthetetlen volt. Ez a karácsony megtanított arra, hogy 2000 km semmi, ha az ember örömet akar okozni.

A második karácsony: irány a tengerpart!

A következő karácsonyt az Angliában élő unokatestvérem bolondította meg. Kitalálta, hogy ideje a bakancslistára újabb pipát rakni. Karácsony egy meleg szigeten, a tengerparton. Ki ne játszott volna már el a gondolattal?

Az érvei kikezdhetetlenek voltak. Annyiból megvan, mint a hazaút és az ajándékok (ami éppen igaz, mert sok pénzt szoktunk otthon is költeni), egyszer élünk és különben is, na. :)

Elutaztunk Fuerteventurára, ami a Kanári-szigetek egyik szigete. Áááá, nagyon jó volt. Meleg volt és kevés turistával találkoztunk. Pár németajkú nyugdíjas lődörgött a szállodában.

Nem bonyolítottuk túl, kerestünk egy 3 csillagos, de szép és jó szállodát. All inclusive-ra fizettünk be, aminek mondjuk pont 5 kg plusz lett a vége, mert hát a magyar ember legalább a repülőjegy árát leeszi, nem?

Eszméletlen jó a spanyol kaja. Igaz, hogy szeretem a húsleves, pörkölt, töltött káposzta szentháromságát diós bejglivel és tojáslikőrrel letekerni, de azért a változatosság is jól esik, meg egy waikiki koktél a tengerparton.

A félsivatagos táj elvarázsolja az embert. Sikerült egy homokviharba is belekeverednünk. Mit mondjak? Merőben más, mint a hóvihar az biztos. Nem felejtem az apró homokszemek mintha kis borotvapengeként csapódtak volna a bőrömnek. Jaj.

Tájidegen karácsonyfa 

Az egész nyaralós karácsonyt azzal koronáztuk meg, hogy befizettünk egy tengeralattjárós túrára. Na, nem egy Ohio-osztályú tengeralattjáróra kell gondolni Trident rakétákkal megpakolva, csak egy 10 méter mélységbe merülő hajóra. Bakancslista pipa volt ez is.

 Ki lehetett bírni a meleg karácsonyt is

A Kanári-szigeteken töltött karácsony megtanított arra, hogy a hagyományok és megszokott dolgok mellett az újdonságok is fontosak. Megtanultam, hogy bár jó a családdal karácsonyozni, de ha lehetőség van rá, hogy az ember egy kicsit is élvezze az életét, akkor meg kell ragadni. Az emberek, akiknek igazán fontos vagy nem fogják neked ezt felróni.

A harmadik karácsony: először Angliában

Az angliai élet harmadik éve elhozta végre azt, hogy a karácsonyt Angliába töltsük. Abban az évben nagyon lázba hozott bennünket, hogy az angolok gyakorlatilag novembertől teljes gőzzel karácsonyi hangulatban nyomulnak. Ezt nem lehet kikerülni.

Aki ezt fenntartásokkal kezeli jobb ha lefagyasztja magát az újév elejéig. :) Az üzletek és az utcák, a tv, a rádió, de még maguk az emberek is ezt fújják. Ez magával húz, főleg ha szereted az ünnepeket.

A párom anyukája ekkor már velünk élt itt kint és a párom úgy érezte, hogy úgy lenne igazságos, ha az én anyukám is velünk töltené a karácsonyt. Így hát kireptettük őt hozzánk és vele együtt jött az anyósom tesója is.

Nagyon kellemes napokat töltöttünk együtt. Nem részletezem nektek. Nem hiszem, hogy sokkal különb dolgokat műveltünk volna, mint mások, akik szintén kiutaztatják a szülőket karácsonyra. Volt Londonba látogatás, étterem, vásárlások, séták stb.

Viszont nem csak emiatt volt emlékezetes a karácsony. Ekkor döntöttük el, hogy elutazunk a Maldív-szigetekre februárban. Nagy volt a nyomás rajtunk 2014-ben, mivel kisbabát szerettünk volna, de nem akart összejönni.

Aztán úgy döntöttünk, hogy kell egy nagy pihenés, de egy igazán nagyon nagy, amikor mindent eleresztünk és pihen a testünk és a lelkünk is. Végül az összeget, amit a diákhitel kifizetésére gyűjtöttünk, betoltuk a nyaralásba. Nem bántuk meg, hogy nem a hitelt fizettük ki, de ezt ki is fejtettem a blogomban. Ha érdekel, akkor HÁ biztos elirányít oda. (És tényleg, ide kattintsatok!)

Ez a karácsony megtanított arra, hogy szabad nagyot álmodni és szabad az eredményeinket ünnepelni. Szabad lelkiismeret-furdalás nélkül lazítani. Szabad a szabadszót egymás után ennyiszer leírni.

Nesze neked november - barkácsbolt 

A negyedik karácsony: amilyen még nem volt

A 2015-ös karácsony. Mit is mondhatnék nektek, hiszen még előtte vagyunk. De a párom és én most mindennél izgatottabbak vagyunk. Szeptemberben megszületett a kisfiúnk. Nem, nem a Maldív-szigeteken jött össze, a babáról akkor már tudtunk. Dupla öröm volt úgy utazni. Azt hiszem akkor fogant a drága, amikor már tudtuk, hogy megyünk és hát megünnepeltük… :)

Tudom, hogy a kisfiam nem igazán fogja még majd fel, hogy mi történik, de mi tudni fogjuk, hogy most már igazi családként ünnepelünk. Még nem nagy a felelősségünk, mert csak az elkövetkező évek feladata lesz megtanítani a kicsinek, hogy számunkra mit jelent a karácsony. És tudom, hogy mindenkinek mást jelent, így azt is el kell majd mondanom, hogy ezt tartsa tiszteletben.

Azt hiszem, ez a karácsony most mindennél meghittebb lesz. Távol lesznek a rokonok és nem fog vonzani a tengerpart, a tengeralattjárózás, stb. Csak a feleségemet és a kisfiamat akarom magam mellett tudni, amikor a fára akasztom az utolsó díszeket, vagy amikor elindítok egy klasszikus karácsonyi zenét.

Nem érdekel, mi lesz a főfogás, nem izgat semmilyen ajándék, nem foglalkoztat az égvilágon semmi, csak az, hogy lássam őket, hogy boldogok. Az elkövetkező évek pedig biztos, hogy további izgalmakat tartogatnak.

Szerettem a régi karácsonyokat, de ezek az új karácsonyi élmények is a kedvemre valóak. Nagyon is. Jó érzés lesz majd a kisfiam szemébe nézni az ünnepi illattal keveredő szobában. Igazán jó gyerek. Szavunk sem lehet, mert karácsonyra már megkaptuk az ajándékunkat szeptemberben egy kisangyal formájában. Tudom, hogy ez az idei karácsony fogja bebizonyítani nekem, hogy nem véletlenül hívják a szeretet ünnepének.”A moderálási alapelveket itt találod.