„Gyere haza, és tegyél a változásért”, és „majd a hazatérő határátkelők megváltoztatják az országot”, és még sorolhatnánk azokat a mondatokat, amelyek rendszeresen elhangzanak elég sok helyen. De hogyan is működhetne ez a mindennapokban, egyáltalán, reális gondolat-e ez? Ezen töprengett el Digger, aki le is írta vitaindító gondolatait.

Ha van kedved, örökítsd meg egy napod (akár több, akár kevesebb szöveggel), ne habozz, készítés pár képet, írj mellé pár sort és küldd el a hataratkeloKUKAChotmail.com címre!!

„Ez egy vitaindítónak szánt írás. Jártamban-keltemben sokszor sok helyről hallok egy népszerű felvetést. Magyarország jobbá tételéről van szó. Elhangzik rengeteg olyan mondat, hogy „a fejekben kell rendet tenni”, a „morálnak kell megváltozni”, meg „gyere haza és tegyél a változásért”, aztán „az embereknek kell megváltozni”, merthogy „meg kell változni az országnak”. Ilyen és ehhez hasonló kijelentések gyakran hangzanak el ilyen-olyan fórumokon.

Mit tehet a kisember? Kicsit nézzük meg ezt közelebbről. Soha senki a fenti kijelentés után még nem beszélt a hogyanról. Tegyük fel, hogy én, a melós Diggerdriver holnap hazaköltözök.

Én már láttam a szárnyaló építőipart, láttam az itteni emberek mentalitását, láttam a viszonylag élhető országot. Tehát mit és hogyan kéne tennem, hogy tízmillió ember megváltozzon?

Hogyan fogjak hozzá?

Például elmegyek egy szimpatikus párthoz (???), és felajánlom segítségemet. Merthogy jobbítani szeretnék. Ilyen világmegváltó emberek már az ántivilágban is voltak. Hogy működött ott? A párttitkár odament a hőzöngő melóshoz hogy „gyere közénk, elvtárs, lépj be a pártba és belülről reformáld meg a rendszert”.

Aztán mikor a palimadár megkapta a pártkönyvét, akkor hamar elmagyarázták neki, hogy mi az a pártfegyelem és mi jár a megszegőinek. Onnantól kezdve csak a bólogatás maradt neki. A mai pártok mások? Ugyan már…

Milyen más út marad? Tüntetés?  Igen, az járható út. Óriási sikere volt például az internetadó elleni demonstrációnak. Meg a… meg a… akárhogy visszagondolok, több nem jut eszembe. Az internetadót készségesen visszavonták, na, győzött a nép, ilyen egy igazi demokrácia. Aztán hoztak vagy három másik adót, amivel beszedik az internetadó többszörösét.

Szóval milyen úton induljak el? Dolgozzak, fizessek adót, legyek törvénytisztelő állampolgár és éljek példamutatóan?  Jaa, hogy mielőtt kimentem külföldre akkor is így éltem és senkinek nem jutott eszébe, hogy példát vegyen rólam. Ilyen példamutató élettel csúsztam egyre lejjebb.

Mit tehetek én, a kisember, hogy megváltozzon egy ország gondolkodásmódja? Hogy az állam ne fejőstehénnek nézze a vállalkozót, hogy a vállalkozó ne rabszolgának nézze az alkalmazottat és a melós ne burzsuj kizsákmányolót lásson a főnökében?

Én tudom azt, hogy milyen, mikor egy csapat a közös célért dolgozik és amikor a főnök partnernek tekinti a segédmunkást is. Tudom, mi az a pozitív inspiráció. Na most ezt a tudást kéne valahogy átültetni néhány millió ember fejébe. Már csak annyi kéne, hogy valaki elmondja, mi ennek a kivitelezési módja a gyakorlatban.

Menjek oda Quhetes Bélához és mondjam neki hogy

- Te, figyu, miért nem fizeted meg jobban Lakatos Stathamet?

- Én nagyon szívesen megfizetném, de ha neki adok 30 ezer forint fizetésemelést, akkor annak sokszorosát kell befizetnem az államkasszába. Nem a Statham pénzét sajnálom, hanem az államnak fizetendő sarcot.

Mit mond az állam?

- Ha nem szedek be, vagy nem kényszerítek ki annyi adót, akkor nincs hároméves GYES-GYED, akkor nincs korkedvezményes nyugdíj senkinek, akkor nincs  még olyan egészségügy vagy oktatás sem, amilyen most. Ja és természetesen nincs a seggem alatt Audi, meg a majdani unokáim jólétét is biztosító jövedelem. Nem fizetés, jövedelem. A fizetés minden állami alkalmazottnak a te adódból származik. Hidd el, az semmi. Nem tétel. Viszont ezen felül adsz nekem ennél jóval többet. LEHETŐSÉGET. A legnagyobb fizetésnél is többet ér, és jövedelmezőbb.

Hagyjuk a politikát, lépjünk tovább!

Mit tehet a kisember? Népszerű lózung, hogy fogjunk össze. Hogy közösen együtt tegyünk az országért. Rendben van, csak mondja meg valaki a mikéntjét. Milyen törvényes útja van? Négyévente mindenkinek megadatik nyolcmilliomod részben beleszólni a kormányzásba.

Törvénytelen úton? Hogyan? Puccsal, forradalommal vagy mivel? A magyar ember vesztésre van trenírozva. Koppánytól Dózsa Györgyön át az 56-os forradalomig Magyarországon hatalom elleni megmozdulás nem volt sikeres.

Több mint ezer év alatt a magyar ember olyan trenírozást kapott, mint Indiában a kígyóbűvölők kobrája. A kobra, mielőtt támad, felemelkedik, és bordáit kifeszítve felvesz egy támadóállást. Ha tovább ingerlik, odavág.

Ha ezt az ingerlést egy bottal csinálják, akkor természetesen minden marási kísérlet sikertelen. Ezt napokon keresztül szüntelenül elvégzik a kígyóval, egészen addig, míg kiölik belőle a támadási ingert.

Annyi marad neki, hogy feláll támadóállásba. Leveszik a kosaráról a fedelet, ő kiemelkedik és a furulyát az ingerlő botnak vélve annak mozgását leköveti, de nem vág oda.

A magyar ember pontosan ilyen tortúrán esett át több mint ezer éven keresztül. Minden szabadulási kísérlete kudarcba fulladt. Volt időszak, mikor még a just murmurandi, a morgás joga sem járt neki. Ma már igen.

Körülbelül úgy van vele, mint a viccben, mikor megkérdik a Bodri kutyát, hogy mikor volt jobb a kommunizmusban vagy most a demokráciában?

- A kommunizmusban öt méter hosszú láncon éltem, az étel viszont tizenöt méterre volt, ráadásul ha ugattam, megvertek. Most tizenhárom méter hosszú a láncom, az ételt még mindig nem érem el viszont ugathatok kedvemre.

Itt tartunk.

Egy taxissztrájk és következményei

Mit tehet a kisember? Volt egyszer egy taxissztrájk. Nincs még egy olyan közösség, amelyik olyan gyorsan elnyerte a lakosság szimpátiáját, mint a taxisok, és amelyik ugyanolyan gyorsan el is veszítette.

A kormányzat megtanulta, hogy apránként, kis lépésekkel kell irányítani a népet a rossz felé. Szépen óvatosan terelve észre sem veszi, hogy a nyakáig ér a szar, de ha lökdösik, azonnal betámaszt. Mekkora benzinár verte ki a biztosítékot akkor? Mennyi a benzin mai ára? Mekkora ugrással provokálták ki a sztrájkot és mekkora lépésekkel jutottak el a mai árig? Na, ugye.

Aki olvasott már tőlem építőipari írásokat, az tudja, hogy mindent megfigyelek, mindent dokumentálok és levonom a következtetéseket. Rengeteg újítást lehetne bevezetni az otthoni építőiparban, amitől hatékonyabb lenne. Én egyszerű melós létemre hogyan tudnám mindezt átültetni az otthoni gyakorlatba?

Már a törvényi szabályozások is mások a két országban. Ami az egyik helyen elfogadott gyakorlat, a másik helyen tilos. Tudok olyan dologról, aminek létjogosultsága óriási nagy Magyarországon és rendkívül kicsi Angliában, mégis Angliában vált gyakorlattá.

Tudok olyan piaci lehetőséget, amit megfelelő tőkével otthon sikerre lehetne vinni, óriási hasznot hozna. A mai világban ki kockáztatná a pénzét? Mindegy is, ettől nem változna meg tízmillió ember mentalitása.

Például tisztelni kéne a magántulajdont. Nem vinni el egy deszkát az építkezésről, mert az valakinek a tulajdona. Ez lenne az alap. Mit mond erre a dolgozó? - Majd ha megfizetsz, akkor nem lesz szükségem arra, hogy lopjak tőled.

A másik kérdés. Az állam tiszteli a magántulajdont? Hány ember vállalkozását, hány ember megélhetését tették már tönkre törvényi szabályozással?

Van tekintélye az államnak? Államtitkártól felfelé kit lehet hiteles embernek tekinteni? Mondjunk Magyarországon egyetlen embert, akit példaként lehet állítani a nép elé. Magas pozíciót betöltő vagy sikeres vállalkozást vezető embert.

Mit tehet a kisember? Lózungokat puffogtatni nagyon könnyű. Közhelyektől még nem változott meg senki gondolkodásmódja. Azt mindenki meg tudja állapítani, hogy valami nem jó. És? Innen hogyan tovább? Ha valaki a magyar embernek azt mondja, hogy ne rohanj neki a falnak, mert betörik a fejed, akkor kétszeres erővel rohan neki. Nehogymá’ más mondja meg…

Mi a fő probléma?

Az emberek elveszítették a jövőbe vetett hitüket és a vezetőikbe vetett hitüket. Az ország nem egységes és nem tud felsorakozni senki mögé. Ha most jönne egy karizmatikus vezető, annak sem hinnének. Ennyi ígéret után immunissá váltak az igazságra is. Elvették a nemzeti jelképeiket, nincs mi mögé odaállni.

A köztársasági elnöki pozíció egy közröhej, az egésznek az a hátránya hogy nincs előnye. Halkan kérdezem, hogy az a kitétel miszerint a Köztársasági Elnöknek a nemzet egységét kell megtestesíteni, mennyiben fedi a valóságot?

Mit tehet Diggerdriver, ha hazamenne? Gyanítom semmit. Elmenne dolgozni valahova, ahol keresne százötvenezer forintot és besavanyodva nosztalgiázna londoni éveiről.

Aztán felvetődik egy másik lényeges kérdés. Miért nekem vagy bárki más pórnépnek kéne megváltani a világot Magyarországon? Én élni akarom a magam életét. A kispolgári családapa életét. Nincs küldetéstudatom. Látom, hogy Magyarországon valami nem működik. És? Azt is meg tudom állapítani ha egy TV nem működik. A megjavítását mégis meghagyom másnak.

Mi a megoldás? Erre várom a válaszokat.”

Digger blogját itt érhetitek el.

(Fotó: Escher Károly) 

A moderálási alapelveket itt találod.