Szerintem elsőre senki sem találná ki, melyik városról szól a cím, melyik az a hely, amely két évtized alatt nagyobbat rakétázott gazdaságilag, mint kis túlzással bármely más nagyváros (nem, nem Dubai és nem is Szingapúr). Emellett elugrunk egy kicsit a Grand Canyon környékére és végül, de nem utolsósorban joghurtozunk is egy sort (mert finom, és mert érdekes a története).

Benzinkút Panamavárosban... 

Vágjunk is bele a közepébe, és a Mirador blog segítségével látogassunk el Latin-Amerika leggyorsabban fejlődő metropoliszába. Mert hát Panamaváros két évtizede olyan hely volt, ahová (kis túlzással) jó érzésű ember nem szívesen ment, mára viszont…

„Panamaváros exkluzív hely lett, ahol az utcaseprő jobban keres, mint Magyarországon egy tanár, és az utakon úgy futkároznak a Porschék, mint odahaza a Suzukik. (...)

A taxi átvisz a nyomortelepen, csak pislogunk, hogy ilyen része is van Panamavárosnak. Szakadt házak szegélyezik az utcákat, zűrös alakok és utcagyerekek lófrálnak a járdán felhalmozott szeméthegyek között.

Panamavárost mindenki másképpen képzeli el, de ilyennek valószínűleg senki. Öröm az ürömben, hogy San Miguel alig néhány utca széles, így pár perc alatt kiérünk a dzsindzsából. Panama rég nem az a filléres ország, mint volt korábban.

Az ország 1999-ben kapta vissza a Panama-csatorna kezelési jogát az Egyesült Államoktól, azóta példa nélküli a gazdasági fejlődés. 2007-ig évi 10-12 %-kal bővült a GDP, aminek a 2008-as világválság parancsolt megálljt. Ekkor sem állt le a növekedés, de a következő két évben csak 4-5 %-kal bővült a gazdaság, azóta beállt egy kellemesnek mondható 8-10 %-ra. (...)

Panamaváros a 21. századig egy lesajnált kikötő volt, ami úgy ugrált, ahogy az amerikaiak fütyültek. Az Egyesült Államok 100 éven át semmi mást nem csinált, mint kilapátolta a nyereséget az országból, fejleszteni csak a csatorna mentén fejlesztett. 1960-ban még alig 250 000-en laktak az ország fővárosában, ez a szám ma az agglomerációval együtt 1,5 millió. (...)

Mára Panamaváros nem csak a csatornának köszönhetően néz ki úgy, ahogy, hanem annak a több százezer cégnek is, amik adóoptimalizálás céljából ide helyezték ki a központjukat. Mivel évente több ezer új cég jegyezteti be magát a városba, az építőipar virágzik. 15 év alatt mintegy 200 felhőkarcolót húztak fel, az idei évben 21 új toronyházat fognak átadni.

2012 óta például épült egy metró, és az óceánba építettek egy belvárost elkerülő utat. Az óceánba! (...)

Ami feltűnő, hogy este 10 után, mintha egyszerre oltanák le a villanyokat. A választ később tudjuk meg egy helyi barátunktól, Arieltől:

- A felhőkarcolók többsége szinte teljesen üres. Azért épülnek, hogy az off-shore cégeknek legyen hova bejelenteni magukat, fizikailag azonban a lakások üresek. Azt hiszem, van valami olyan szabály, hogy este 10-ig égetni kell a villanyokat, hogy a város jól nézzen ki, de ha éjfél után visszatérsz a Costanerára, olyan, mintha szellemvárosban lennél.

És tényleg. Az rendben van, hogy hétköznap éjfélkor elsötétül egy város, de hogy hétvégén is kihaljon, az több mint gyanús. Az egyedüli városrész, ahol a felhőkarcolók nem sötétülnek el teljesen, az Punta Paitilla. Itt épültek a legmagasabb és legexkluzívabb tornyok, köztük a város egyik jelképének számító Trump Ocean Club, ami sokban, főként formáját nézve, hasonlít a dubaji Burj al-Arabra. (...)

Punta Paitilla nem nagy, de annál elitebb. Minden toronyháznak több szintes parkolóháza van, a díszes bejáratoknál pedig egyenruhás őrök sorakoznak. Olyan kocsik furikáznak itt, amiket Európában csak szalonokban lát az ember. Az, hogy minden második autó Porsche Cayenne, már fel sem tűnik a Ferrarik és Limuzinok között. (...)

Panamaváros azonban kirí az országból, más szabályok vonatkoznak rá, mint Panama többi városára. Mivel itt minden jóval drágább, a béreket is kénytelenek a körülményekhez igazítani.

Amíg az országos minimálbér 488 US$ (kb. 135 000 Ft, vagyis duplája a magyarnak), addig Panamavárosban egy alkalmazottnak kötelező minimum 624 US$-t, vagyis kb. 175 000 forintot fizetni. Igen, ennyit keres egy mezei utcaseprő a fővárosban. Persze ennyiből nehéz itt megélni, mégis az az érzésünk, hogy San Miguel és környékét leszámítva Panamavárosban mindenkire szép jövő vár.

A teljes posztot (jó sok képpel) itt érhetitek el. A miradorosok egyébként csináltak egy jópofa kvízt is, egy kattintást bőven megér (a kattintást itt kell végrehajtani…).

Irány a sivatag!

Mai második választottam még nem szerepelt korábban itt, a blogon, és nekem mindig öröm újakat bemutatni és ajánlani. A Travel Extraordinary Together blog szerzői saját magukat úgy határozzák meg, hogy két ember, két kontinens, nyolc hónap, hat repülő, két autó és több mint 20.000 kilométer – ami nem hangzik rosszul. Ma ajánlott posztjukban a Grand Canyon felé veszik az irányt.

„Azt hallottuk, hogy Vegastól 2 órányira meg lehet nézni a kanyont. Bízva ebben az infóban, nem is nagyon terveztük túl a dolgot, viszont ahogy közeledett a nap, utána néztünk, és kiderült, hogy ez a közelebbi része a kanyonnak a Skywalk létesítmény, ahol egy üveg kilátón lehet kisétálni a kanyon fölé.

Mindez minimum 84 dollárba kerül, és nem válthatod meg csak a Skywalkra a jegyed, kell hozzá venned ebédet, busztúrát és egyéb fantasztikusan fölösleges szolgáltatást.

Ja és külön figyelmeztetnek, hogy magára a Skywalkra nem vihetsz fel semmit, se telefont, se kamerát, semmilyen eszközt, csak megvásárolhatod az ott készült profi fotót. Szóval ez az opció nem annyira tetszett…

Viszont a Grand Canyon National Park 5 órányira van Vegastól, ott ki tudja mennyi időt töltünk, és onnan még 7 óra Barstow, ahol már le volt foglalva a szállásunk. Ez így egy nagyon hosszú nap… Viszont a Grand Canyon az Grand Canyon, és még mindig ez volt a legszimpatikusabb választás, így nyeltünk egy nagyot és elindultunk.

Az út tényleg marha hosszú volt… Viszont így legalább egy kis szakasz erejéig mentünk a történelmi Route66-en és közben megírtam két blogbejegyzést.

Azt már olvastuk, hogy a Nemzeti Parkban külön village van, de ez tényleg egészen más méretekben működik, mint az eddigi nemzeti parkok. Az egyetlen olyan kanyon a világon, ami látható az űrből is, tényleg olyan, mint egy szakadás a föld felszínén. A Colorado folyó, a szél az eső és a fagy vájta ki a 6-29 km széles kanyont, ami helyenként olyan mély, hogy három Empire State Building is elférne benne.

A Parkban a központi faluból két utat lehet bejárni. Jobbra a Desert View Drive, amit kocsival is meglehet tenni, így ezzel kezdtük. Itt tulajdonképpen az országút megy a kanyon mentén egy fenyvesben és van 1-2 kilátópont, amíg oda nem érünk a Grandview Pointhoz.

Itt vannak kis ösvények, ahol ki lehet mászni a sziklákra, egészen a széléig, ki mennyire bátor. Ez volt az egyik legélvezhetőbb része a parknak, adott egy kis adrenalint a magasság és a sziklákon való mászkálás.

Ezek után visszamentünk a központba, hogy megnézzük a baloldali utat is, amit, mint kiderült, kocsival nem lehet megtenni, csak a negyedóránként közlekedő busszal.

Én egy kicsit stresszeltem, hogy inkább el kéne indulnunk haza, mert még nagyon hosszú út van előttünk, de feldobtunk egy érmét, Gergő nyert, így elindultunk busszal ahhoz a ponthoz, ahol a Colorado folyót is látni. Jól tettük, hogy elindultunk, bár csak egy kicsit volt más maga a látvány, mint a többi pontról, de ebből a képből szerintem sosem lehet elég… (...)

Egy laza 6-7 órás út várt ránk haza, amit bár kicsit kínlódva, de gond nélkül tettünk meg. Az utolsó két órában, bár vak sötét volt a Mojave sivatagban, de azért pár másodpercenként felvillant egy-egy hatalmas villám, ami megvilágította a felhőket.”

A teljes posztot itt olvashatjátok el.

Éljen a joghurt!

Az új blog után jöjjön egy olyan, ami az egyik személyes kedvencem, az Isztambul infó, ami ráadásul most egy másik kedvencemről, a joghurtról írt egy érdekes posztot, lássuk!

(fotó: pixabay.com / pelambung) 

„A joghurt nem véletlenül olyan helyen alakult ki, ahol a törökök is jól érzik magukat. Ugyanis itt érzik jól magukat a baktériumok is: kellemes klíma, tengeri szellő és kebab árus.

Na jó, a kebab árus nem feltétel. De a 42-46 fok igen. A bacik ezt a hőmérsékletet szeretik a legjobban, ilyenkor szaporodnak a legjobban.

Több szerencse is van ezzel a Lactobacillus bulgaricus nevű baktériummal. Nemcsak hogy finom joghurtot készít, de mindeközben a tartósításáról is gondoskodni. No meg roppant egészséges (de naponta nem ajánlott 10 kg-nál többet megenni belőle). (...)

Tehát ha otthon is szeretnénk joghurtot készíteni, nincs más dolgunk, minthogy a kedvenc fajtánkból hazavigyünk egy kis dobozzal, majd jól eláztassuk tejjel. És persze tartsuk a 42-46 Celsius fokot.

Erősen ajánlott pasztőrözött tejet használni, hogy konkurens baktériumok ne lébecoljanak ott, mert esetleg még nekik támad kedvük szaporodni. És akkor büdi lesz. De azért olyan tej legyen, ami még életben van, nem pedig vizezett fehér falfesték.

A törökök imádják a joghurtot. És a belőle készült üdítőitalt, az ayrant. Alig van olyan étel, amit ne tenne jobbá, ha jó alaposan megborítjuk joghurttal. A török konyha alapja (a legtöbb receptnél a tejföllel kiváltható, odafele és visszafele is).

Éppen ezért ne lepődjünk meg, ha a boltokban 5-20 kg-os kiszerelésben is találkozunk vele. Márpedig még ezek a nagy adagok is hamar elfogynak. Főleg, ha a családtagok éjszaka titokban beülnek egy kanál társaságával a hűtőbe a joghurt mellé.”

A teljes poszt itt olvasható el.

BÓNUSZ

Mára jut egy bónusz is, méghozzá a Mindjárt jövünk blogról, melynek egyik szerzője és főhőse, Bence egy fejkamerával megörökítette egy napját, és az egészből csinált egy jópofa videót.

Alighanem emlékeztek még rá, hogy Bence (két barátjával, Mátéval és Petivel) idén februárban vágott neki Új-Zélandnak, hogy egy (lehetőleg kalandos) évet eltöltsön az országban.

A videót most azért osztom meg, mert arra gondoltam, ha van kedvetek csinálhatnánk egy sorozatot a határátkelők egy napjáról – nem feltétlenül kell videót csinálni, de akinek van kedve, az végigfotózhatná egy napját, és ha elküldi nekem pár soros leírással (a szokásos hataratkeloKUKAChotmail.com címre), érdekes képet kapnánk a mindennapokról. Remélem, lesz kedvetek hozzá!

A moderálási alapelveket itt találod.