Kegyetlen élethelyzet, amikor a család egyik tagja külföldön dolgozik, míg a többiek otthon maradnak – akár csak pár hónapig, amíg a másik mindent előkészít, de gyakori az is, hogy egyikük huzamosabb ideig külföldön dolgozik és csak pár hetente jár haza hétvégére. Egy új kezdeményezés a blogon: ebben a hónapban ezt a témát próbálom meg körbejárni, remélhetőleg veletek együtt.
Jellemzően a férj az, aki nekivág a nagyvilágnak a családot hátra hagyva. A helyzetet mindenki megszenvedi: a külföldön dolgozó is, hiszen kénytelen egyedül boldogulni, és a család is, ahol egyrészt gyakorlatilag minden ügyintézés az otthon maradó (jellemzően a feleség) nyakába szakad, a gyerekek pedig alig látják az apjukat.
Persze külföldön élve az ember megpróbál valamilyen rutint kialakítani a hétköznap estékre, lejár edzeni, stb., de a magány veszélyes állapot, pláne egy idegen városban.
Az ember még akkor is, ha egy álma vált valóra, esetleg egy olyan városba érkezik, amit szeret, és még ha tudja is, hogy csak átmeneti pár hónapról van szó – szóval ilyenkor is előfordul, hogy egy este ül az ágya szélén, és azon gondolkozik, mekkora hülyeség ez az egész, miért is csinálja, és legjobb lenne összepakolni és hazamenni a családjához, a kisgyerekéhez.
Aztán persze valahogy túllendül a dolgon, de ezek nagyon nehéz pillanatok tudnak lenni, pláne ha nincsenek mások az ember körül és egyedül kénytelen végigcsinálni.
A feleségnek sem könnyebb persze, hiszen neki kell mozgásban tartani a családot, intézni a gyerekekkel kapcsolatos tennivalókat, a háztartással felmerülő ügyeket intézni, mindezt jórészt egyedül.
A gyerekek is megszenvedik ezt a kényszerhelyzetet, szakemberek szerint magatartási zavarok is felléphetnek, és sajnos az sem ritka, hogy a gyerekeknek több óra, rosszabb esetekben akár egy-két nap is kell ahhoz, hogy megszokják, apa megint otthon van.
„Általában véve elmondhatjuk, hogy az elválás komoly családi problémákat okozhat. Az otthon maradt fél gyakran érzi nyomasztónak a háztartás és a gyereknevelés felelősségét, míg a külföldön dolgozók általában arról beszéltek, mennyire rossz távol lenni a gyerekektől, Skype-on keresztül látni őket felnőni. Akad, aki így is megpróbál nekik segíteni a házi feladatban, vagy mesélni, de ez szerintük sem ugyanaz, mint ott lenni mellettük” – fogalmazott David Ralph.
Mindezen nehézség ellenére a megkérdezett férfiak többsége azt mondta, ha választaniuk kellene a jelenlegi életük és a munkanélküliség között, akkor a mostanit választanák, mert így legalább anyagilag támogatni tudják a családjukat, meg tudják őrizni a társadalomban kivívott helyzetüket és megmaradtak kenyérkeresőnek is.
Fel lehet erre készülni?
Nyilván vannak olyan élethelyzetek, amelyekre meg lehet próbálni készülni, és ki lehet alakítani olyan rutinokat, amelyek segíthetnek, de amíg nem került valaki ebbe a helyzetbe, addig aligha tudja, mit vállalt.
A University College Cork 21. századi Társadalomtudományi Intézetének munkatársa szerint fontos lenne, hogy a házaspár találjon lehetőséget arra, hogy kettesben legyen, még ha csak Skype-on is.
David Ralph azt tanácsolja, hogy pár havonta üljünk le átbeszélni a helyzetet: „Az ember minden helyzethez tud alkalmazkodni, de ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül folytatni is kell. Fél év elteltével érdemes átgondolni a dolgokat. Vajon mindketten boldogok vagyunk? Van-e más lehetőség? Sok olyan pár akad, akik évekig élnek így és jól működnek így, de ez nem feltétlenül igaz mindenkire”.
Persze az sem egyszerű helyzet, amikor ismét egyesül a család (Magyarországon vagy külföldön), hiszen ilyenkor hirtelen az addig csak háromhetente-havonta látott férj és apa hirtelen megint a mindennapok része lesz.
A kérdés tehát az, hogy ti átmentetek-e ilyen időszakon, hogyan élitek / éltétek meg, mik a nehézségek? Milyen tanácsot adnál valakinek, aki most kerül ilyen helyzetbe? Milyen buktatókat lehet elkerülni és mi megúszhatatlan? Beleugranál-e ilyen helyzetbe megint?
A moderálási alapelveket itt találod.
Az utolsó 100 komment: