Őszintén szólva kicsit totojáztam a mai poszt kapcsán. Két okom volt rá: az egyik, hogy rémületes látni azt a megosztottságot, ami a menekültkérdés kapcsán látszik Magyarországon, a másik pedig, hogy szerettem volna (és szeretném is), ha a Határátkelő nem csak erről szólna. Szóval egy ideig ezért gondolkodtam azon, megjelentessem-e Mónika írását. Ami végül meggyőzött, hogy így is, úgy is megy erről a beszélgetés a blogon (szerencsére az esetek nagyon nagy százalékában kulturált keretek között), másrészt pedig így legalább lesz egy ennek a témának dedikált poszt.

(fotó: Facebook.com / Migration Aid)

„Pár héttel ezelőtt New Jerseyben ültem a televízió előtt. A New Jersey hírcsatornát néztük, ahol megjelent alul a szalagcímeknél a felirat miszerint Magyarországon épül a kerítés a szerb határon.

Elgondolkoztam. Előtte itt a Határátkelő oldalán én betettem egy hozzászólást, amiben az állt, hogy egy ismerősöm kollégája, aki Ceglédről jár dolgozni, a vonaton két kocsiban menekülteket látott, akik teljesen elfoglalták azt a két kocsit. Az egyik kedves állandó hozzászóló erre azt reagálta, hogy valószínűleg a Budapesten rendezendő Afrika-napokra jöttek a Szegedről érkező afrikai diákok. Én ezt itt lezártam és nem foglalkoztam ezzel a témával.

Két hónap után pár napja hazaértem Budapestre és az egyik kedves hölgy szomszédom azzal fogadott, most jött haza a városból, ahova egy nagy szatyor ruhát vitt a Keleti pályaudvar aluljárójában élő menekülteknek. Csak néztem értetlenül. Milyen menekültek? Kifaggattam. Hányan vannak, családok is gyerekekkel vagy csak férfiak?

Milyen ruhákat vitt nekik? Kellett-e a ruha? Hirtelen nagyon érdekelni kezdett a téma, hiszen itt vagyok a 10 éves lányommal és ez most már komoly problémának látszik.

Gyorsan kifaggatom az embereket, szinte mindenkivel beszélgetek erről, akivel találkozom. Nagyon megoszlanak a vélemények. Van, aki azon van, hogy segítsen, van, aki azt mondja, na nehogy már pulóvert gyűjtsek, amikor én is százezer forintért dolgozom az egészségügyben, nem fogom támogatni azokat az embereket, akik idejöttek mindenféle papír nélkül, akikről nem lehet tudni szinte semmit.

Beszélek a másik szomszédommal, aki kamionsofőr. Meséli, hogy Hegyeshalomnál végig a határon ágyak vannak. Igazi menekülttábor alakult ott. Kérdezem a rendőr ismerősöm, hogy ők hogyan élik meg a mindennapi munkájukban ezt az új helyzetet. Készenlétben vannak, már több embercsempészt letartóztattak. 

A kedves szomszédom azt mondja, hogy egy szatyrot szinte a kezéből vesz ki egy fiatal srác, aki már veszi is fel az ő női kabátját, hiszen most hűvös van itthon, főleg éjszaka. Van, akinek cipője sincs.

Életre kelek, hiszen most lehet másoknak segíteni. Közben furcsa gondolataim támadnak. Pont holnap van a lomtalanítás. Máris arra gondolok: szegény cigányok. Most nem ők kapják majd a ruhákat, mert én ezt holnap beviszem a Keletibe. A cipőimet is, amiket már régen rakosgatok ide-oda. Itt az idő, most van indok.

Van, aki tényleg cipő nélkül lézeng a városban. Szomszédom szerint vannak, akik gyalog jöttek idáig. Én elhiszem ezt is, mert naiv vagyok. Közben másoktól, akik máshogy gondolkoznak, talán reálisabban, talán szívtelenebbül, azt hallom, hogy dehogy gyalog jöttek, van pénzük és idáig eljuttatták őket emberek, akiknek fizettek.

Én máris azon agyalok, hogy lehetne segíteni egy terhes nőnek, vagy egy anyának gyerekkel, úgy hogy legalább befogadom őket egy kis időre. Mit fognak szólni a szomszédaim? Van-e valami fajta felelősségem a szűkebb környezetem felé?

Nyilván ha a magyarországi szervekkel egyeztetve, ha ezt a megoldást választom, nem fognak ideengedni egy családot úgy, hogy nem mennek keresztül egy egészségügyi vizsgálaton. Gondolom ezt én. Egyáltalán kap-e egy család letelepedési engedélyt. Ha kap, hogyan fognak szelektálni?

Előbb-utóbb szükség lesz bevándorlókra

Kire van szüksége a magyar államnak, mert előbb-utóbb szükség lesz bevándorlókra, hiszen ez folyamatos téma. A lakosság egyharmada nyugdíjas, mély szegénységbe több gyerek születik, mint jómódba, vannak szakmák, amikre nagy szüksége van Magyarországnak.

Sokszor felmerül mostanában István király idegenekről alkotott véleménye a plakátháború kapcsán.

Szent István király intelmei Imre herceghez.

„A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak."

Van valami, amiről már kevesebb szó esik. István király fontosnak tartotta, hogy fogadják a magyarok szeretettel a jövevényeket, de ugyanakkor a határok őrzését is fontos feladatnak tekintette.

„A Magyar Köztársaság Határőrsége, röviden Határőrség Európában 1946-2007 között szinte egyedülálló szervezet volt, mivel a határőrizetet és -ellenőrzést Európa legtöbb államában a rendőrség vagy a csendőrség látta el, Magyarországon azonban önálló közigazgatási szervről volt szó.

Magyarországon a honfoglalás után megkezdődött a gyepűk kialakítása és a gyepűelvű államhatár a Magyar Királyság megszervezésének időszakára kialakult. I. (Szent) István király az elsők között szervezte meg a határvármegyéket és ezzel a gyepűk őrzését. A korai magyar határőrizet megszilárdítása és a határvédelem megszervezése I. (Szent) László király nevéhez fűződik. Emlékét a Határőrség mindig is megőrizte, ő vált a határőrök védőszentjévé és Szent László napja (június 27.) egyben a Határőrség napja is volt, amit minden évben megünnepelt a szervezet.” (Wikipédia)

Mi a teendőnk?

Nekünk, egyszeri embereknek, akik együtt kell, hogy éljenek ezekkel az új jövevényekkel. Elsősorban emberség kell. Én azt gondolom, főleg mi határátkelők, akiket már egyszer az életünkben befogadtak legalább egy másik országba nem fordulhatunk el.

Én alapjáraton egy segítő szándékú ember vagyok. Nem hiszem, hogy magam mögött hagynék egy hajléktalant, aki odajön hozzám egy bevásárlás után, hogy adjak a szatyromból egy falat kenyeret.

Ezeknek az embereknek is segíteni fogok. Már megvan a szomszédom segítségével a szervezet neve. Migration Aid. Megkerestem a honlapjukat. Már ki van írva, mit nem kérnek. Jó érzés, hogy ennyien segítenek. Most férficipőket kérnek, férfiruhákat.

A szomszédom azt mondja, hogy ne hallgassak a honlapra. Ő ma is kiment. Már reggel is keresett, hogy segítsek neki cipekedni. Ma este hétkor is elindult a városba. Nem volt rest és körbejárt a lakótelepen, ahol már ki vannak rakva a lomok. Láttam már egy nagyméretű cipőt is talált. Holnapi tervem, hogy viszek ruhát és bemegyek az Arany János utcai központba, ahova önkénteseket keresnek. Szortírozni kell.

Közben ezen már túl is vagyok. Eltelt két nap. Azt hittem nagy sorok állnak majd, de nem volt senki. Egy elegáns irodaépület utcaszintjén fogadott egy kedves fiatal férfi.

Leadtam a csomagot és megkérdeztem mi a menete a segítségnyújtásnak. Ha van éppen szükség valakire, akkor csak besétálok. Bemutatott az ott lévők közül a főszervezőnek és beálltam ruhát válogatni.

Főként magyarokat láttam, egy magyarul nagyon jól beszélő svéd hölgy is ott volt. A ruhákat elméletileg tisztán kell leadni. Mesélte egy fiatal nő, hogy leraktak egy nagy zsákot a szoba közepére és pár másodpercen belül már rágta is ki magát a patkány. Nem mindenki figyel a részletekre.

Épp amíg én ott voltam, jött egy nagy dobozban az egyik egyetemről egy jó nagy adag tiszta rövid ujjú póló. Főleg nők voltak a teremben. Annak ellenére, hogy nem ismertük egymást és szó szerint az utcáról pottyantam én is oda, nagyon gyorsan és szervezetten folyt a munka. Másfél órát voltam. Sokat nem beszélgettünk.

A főszervező hölgyet kérdeztem milyen állapotok vannak a Keleti pályaudvarnál. Azért érdekelt főleg, mert el akarom vinni lányomat is, hogy ő is ki tudja venni a részét a segítségből. A hölgy könnyes szemmel mesélte, hogy akkor, amikor ételosztás van, kicsit ijesztő a látvány, mert van, aki agresszívebb (ezt aztán láttam később a híradóban is).

Annak örült volna nagyon, ha lemegyünk olyankor, hétvégén, amikor családi nap van és játsszunk a gyerekekkel. Rákérdeztem arra, hogy ha én hajlandó vagyok befogadni valakit egy-két éjszakára, akkor lesz-e ezeknek az embereknek egészségügyi igazolása. Nem volt a válasz.

Szégyelltem magam kicsit a kérdésért, de nyilván féltem a lányom. Nézem a híreket, mindenkivel beszélgetek, mert nagyon érdekel, mi történik. Ez a főszervező hölgy mondja el azt is, amikor kérdezem, mikor kezdődött ez a nagyméretű vándorlás, hogy júliusban jött Budapestre munkába, leszállt a Keletiben, lement az aluljáróba és ott voltak ezek az emberek, nagyon sokan.

Ez az egyszeri ember hangos gondolkodása. Azé, aki itt él, ahol ezek a jövevények megjelentek. Nem kevesen. Egyre többen.

Találtam egy érdekes cikket, amiből a számomra érdekes információt másolnám be. Kovács Zoltánnal beszélgetnek a Pesti Srácok.hu oldalán. 2015. június 24-i cikk.

„Európában sok kényes kérdést próbálnak struccpolitikával kezelni. A probléma szőnyeg alá söprése ugyanakkor semmit nem old meg. A bevándorlás kérdését is lehet a liberális perspektívából nézni, amely humanitárius, érzelmi alapon közelít az egész jelenséghez.

Pedig inkább tudomásul kellene venni, hogy olyan stratégiai-politikai problémáról van szó, amelyre az uniónak jelenleg nincsen hatékony és azonnal gyakorlatba ültethető válasza.

Az úgynevezett liberális válaszok, a történelmi példák összemosása, félreértelmezése, félremagyarázása, maga a multikulturalizmus 20. századi koncepciója csődöt mondtak. Bármennyire is erőltetik a különböző kulturális közegekből érkező embercsoportok harmóniáját, ez a narratíva egyre látványosabban mond csődöt.

Ha nyitott szemmel járunk Európában, akkor nem a narratíva által sugallt harmóniát látjuk, hanem azt, hogy a koncepciója több feszültséget és megoldatlan problémát okoz, mint harmóniát.

Ha hosszú évtizedek óta nem sikerült az integráció, és nem sikerült a rendszer működését felépíteni, akkor élesen vetődik fel a kérdés, hogy ha nagyon rövid idő alatt ilyen hullámszerűen, ekkora nyomás nehezedik Európára, akkor Európa mit fog kezdeni a migránsokkal.”

A fenti kérdésről beszélgettem a volt Bevándorlási Hivatalban alkalmazott ismerősömmel. Ő ezt mesélte: valamikor 2008 körül, amikor már nagyban EU-tagok voltunk, hogy az EU bírságot rótt ki Magyarországra a bevándorlási politikája miatt. Akkor még meg lehetett tenni azt, hogy a határokat illegálisan átlépőket visszafordították. Ez nem tetszett az EU-nak és most tessék, a cikk elejét idézem.

„Napokon belül bekövetkezhetett volna, hogy Németország, Ausztria és Svájc visszaküldi Magyarországra azt a 15 ezer bevándorlót, akiknek az érkezéséről már kaptunk jelzéseket, így az illegális bevándorlókkal kapcsolatban felmerült technikai problémák kezelésére ezért volt szükség, Magyarország nem várhatott - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Kovács Zoltán, a magyar kormány nemzetközi szóvivője."

Megint a képmutatás

Felsőfokon. Újra és újra. Engem ez nagyon feldühít. Mi ez a hirtelen embertömeg? Miért pont most jönnek az emberek? A szíriai háború 2011-ben kezdődött és lassan vége lesz 2015-nek. Mi az oka annak, hogy most lett itt ekkora tömeg? Azt mondják idáig is jöttek az emberek, de nem ilyen sokan.

Már mindenféle összeesküvés-elmélet is beszéd tárgya. Amerikai szervezetek segítenek, mert nem akarják, hogy ott kössenek ki az emberek. Már megint Amerika.

Én erre azt mondom, hogy oda nehéz bejutni személyi okmányok nélkül, vízum nélkül a repülőre sem jutnának fel, hajóra sem lehet gondolni, az amerikai hatóságok azokat is ellenőrzik. Ennek semmi értelme.

Egyébként én azt gondolom erről a fajta népvándorlásról, hogy lesz következménye Amerikára nézve is. Ha itt ijesztővé válik a helyzet, akkor lesznek emberek, akik elindulnak, mint turista és ott maradnak, vállalva az illegalitást is.

Beszélek férjemmel, aki amerikai és most New Jerseyben van, mesélem, mi van itthon. Azt mondja, alig lát valamit a hírekben erről. Átküldtem neki egy cikket a BBC oldaláról. Tegnap este (08.25-én) mondja, hogy a CNN műsorában mutattak egy műholdas felvételt, amiben emberek, óriási tömegben gyalogolnak. Kérdeztem tőle, hogy melyik ország felett készült a felvétel, ezt már nem tudta megmondani.

Ezek a hírek, meg pletykák azok, amik engem nagyon kíváncsivá tesznek. Mi történt most éppen? Erre mondta a katona ismerősöm, hogy pl. a szíriai kormány elkezdte leöldösni a saját állampolgárait. Ezért is jönnek tömegével az emberek.

A kedves szomszédom rendületlenül megy a Keletihez és viszi az általa lomokból turkált holmikat (már őt nézik hajléktalannak). Őt nem érdekli, mit kérnek az interneten. Viszi a játékokat, a ruhákat és az emberek elkapkodják.

Tegnap egy fiatal nőről mesélt két kicsi gyerekkel. Nagyon le voltak fogyva és takarót kértek. Elképesztő gondolat, hogy emberek gyalog jönnek távoli országokból, de a férjem által bemutatott műholdas felvétel szerint bizony jönnek. De hányan jönnek még és mi a végcél? Nyilván azokról az emberekről van szó, akik papírok nélkül érkeznek, nincs egészségügyi igazolásuk. Mik a célállomások? Európa nem olyan nagy, főleg Nyugat-Európa.

Látják ezek az emberek, hogy ahová indulnak mennyire kicsit terület? Nyugat-Európa Svájc nélkül, Oroszország és a keleti országok nélkül?

Kérdezem azt a szomszédom, aki egy pénzváltóban dolgozik (ahol van Western Union is), hogy ő kapcsolatba került-e velük? Azt mondja, hogy épp aznap, amikor beszéltem vele, egy férfi fel akart venni 3000 eurót, amit Németországból küldtek neki.

A felesége nevére jött a pénz és a felesége okmányait adta oda. Nem tudták kiadni neki, már csak azért sem, mert az általa említett feleség 2001-ben született. A férfi nagyon „elégedetlen” volt. Nekem erről meg az jutott eszembe, hogy az én lányom lassan 11 éves lesz. Kiskamasz.  Nem akarom ezeket a férfiakat körülötte.

Hogy látom a jövőt?

Kicsit ijesztőnek. Ezekkel az idegen emberekkel fogok utazni a buszon. Azokkal akikről gőzöm nincs honnan jöttek. Mit csináltak? Bűnöző, beteg?

Most aztán megmozdult valami. Minden nap ránézek a Migration Aid honlapjára. Fordítókat is keresnek, sajnos egy nyelvet sem ismerek a keresettek közül, ami török, kurd, arab, pastu, farszi, esetenként francia.

Azt is nagy segítségként értékelik, ha valaki akár egy éjszakára is befogad egy kisgyermekes családot, mivel hamarosan hideg éjszakák jönnek. Zakatol az agyam, mert segíteni akarok. Ezek áldozatok, amit biztos, hogy fel fognak vállalni az emberek, ha nem sokan, de fognak.

Mi jelentkeztünk Floridában egy amerikai segélyszervezetnél, amikor a Katrina-hurrikán lesújtott New Orleansra. Azt ajánlottuk, hogy befogadnánk egy nőt maximum két gyerekkel. Kétszer is hívtam őket, de aztán nem jelentkeztek. Nyilván nekik is rengeteg ajánlat jött, de ilyen kikötésekkel már nehezebb minden kérésnek megfelelni. Azért megnyugodtunk a végén. Lányunk akkor még csak másfél éves volt. Bennünk van a segítő szándék, de vajon meddig?

Szeretem, ha feladatok vannak az életben. A kis unalmas New Jersey életünk után most hirtelen belecsöppentem a káosz kellős közepébe.

Végül a Keletibe nem jutottam el, de szeretnék. Szeretném látni a nőket a kicsi gyerekeikkel, akik elfáradtak, akik reménytelenül fekszenek le este az aluljáróban, mert amit most érzek, az kezd ellenszenvvé alakulni a hírek hallatán.

Bizony ijesztő ez a helyzet, de bennem egyrészt az munkál, ha ezek az emberek eljutnak majd más országokba a magyarokról jó érzéssel beszéljenek. Másrészt, hogy szükségük van segítőkész emberekre.

De azt is gondolom, hogy nekünk jogunk van tudni, hogy kik vannak az utcán, és amíg nem hajlandók ujjlenyomatot adni, addig nem tudunk megbízni bennük. Ők azt mondják pl. egy mai interjú alapján, hogy nem értik minek az ujjlenyomat levétel. Ők csak át akarnak haladni Magyarországon, nem itt akarnak letelepedni.

És ha már hírek. Nem mindegyikben lehet megbízni. Szándékosan törlöm ki a hírcsatorna nevét, mert nem az a cél őket rossz színben állítsam be, egyébként is én személy szerint nagyon pozitívan értékelem, hogy javítottak. Íme:

Helyreigazítás

A ....... internetes portálon 2015. augusztus 8-án 11 órakor megjelent „Százezres büntetés a kerítésvágó menekülteknek" című közlésünkben valótlanul híreszteltük, hogy a rendőrség pénzbírságot szab ki gyermekekkel szemben a határőrizeti célú ideiglenes biztonsági határzár rongálása miatt. A valóság ezzel a valótlan híreszteléssel szemben az, hogy gyermekkorú személyekkel szemben sem pénzbírság, sem bármely egyéb szabálysértési vagy büntetőjogi büntetés vagy intézkedés kiszabásának nincs helye, ezért a biztonsági határzár megrongálása esetén sem kerül sor semmiféle szankció alkalmazására gyerekkel szemben. Cikkünkben ugyancsak valótlanul híreszteltük, hogy az ORFK külön kitért arra, hogy a pénzbírság kiszabható legmagasabb összege gyerekek esetén százezer forint. A valóság ezzel szemben az, hogy az ORFK nem adott olyan tájékoztatást, hogy gyerekekkel szemben pénzbírságot lehet kiszabni.

Én meg vagyok ijedve, ez az igazság. Az első lépés mégis az, hogy nem elfordulok és eltaszítom ezeket az embereket. Most még csak ennek van értelme:

"Ha jót teszel, tedd csak a jóért!

Ezt gyermekednek add tovább:

S ha gyermekednél kár a szóért,

majd megszívleli unokád."

Mi lesz később?

Ma hallottam Angela Merkel német kancellár kijelentését, miszerint Albániában, Szerbiában nincs háború, szerinte nekik is ki kellene venni a részüket a menekültek segítésében.

Azért írtam meg ezt a posztot, mert értetlenül állok ez előtt a helyzet előtt, hiszen júniusban, amikor elindultunk Amerikába két hónapra, még nem voltak itt ezek az emberek. Én kíváncsi lennék arra, hogyan látják ezt más országokban és milyen híreket látnak. Azt is szerettem volna átadni milyen érzés ebben ilyen közelről érintettnek lenni, és hogy vajon mások hogy gondolják, mi lesz ebből.

Az, ami pl. Szíriában történik, nekem azt juttatja eszembe, amit egy általam megismert kedves családból az apuka mesélt New Jerseyben. Az ő szülei Olaszországból emigráltak Argentínába.

Ő mesélte, hogy az argentin kormány úgy próbált pénzt csinálni, hogy a saját állampolgárait rabolta el és váltságdíjat követeltek értük. Az, hogy mi zajlik a háttérben, egészen pontosan miért indultak el ennyien Európa felé éppen most, okkal történik.

A volt Bevándorlási Hivatal alkalmazott szerint már több mint három éve, amikor még ott dolgozott volt már 45 ezer regisztrált bevándorló ebből a térségből, azóta is folyamatosan jönnek. Nagyfokú szervezettség van emögött.

Minden nap változik a helyzet. Mi tíz napja vagyunk itthon. Tegnap a férjem azt mondta a telefonban, hogy már mutatják ott is a hírekben mi történik, tegnap találták meg a kamionban a halottakat Ausztriában. Talán fel fog ébredni Nyugat-Európa is.

Ennek az új helyzetnek nyilván sokan örülnek. Például a szállodák, mert nagyon sokan költik most erre a pénzüket. Egy Origón talált cikk szerint a Bevándorlási Hivatal több száz embert készül felvenni. Nyilván a városban levő közértek forgalma is megnő.

Ugyanakkor láttuk azt is a hírekben, hogy sokan a török étteremtulajdonosokat találták meg és azokban a gyorséttermekben próbálnak tisztálkodni a mosdóban, aminek sokan nem örülnek. A törzsvendégek elfordulnak, ezért a törökök nem engedik be őket többé.

Ma hallom a hírekben: egyedülálló egészségügyi képzés indul Magyarországon.  Szerveződik a határra valami fegyveres védelem is.

Ma megint született egy kisgyerek az aluljáróban. Egy szír asszony kisfiút hozott a világra.

Egy nő a Keleti környékén lakik, a hírekben elmondja, hogy fiatal férfiak beszélni kezdtek hozzájuk, az egyik tapogatni akarta a sógornőjét. Félnek az utcán. Nem csodálom. Egyre több hír jön és egyre több ember.

Közben már a férjem is sokat hall a témáról, ezt az emailt írja: „I’ve read about 20 articles on this already, it is a very crazy and scary situation. I don’t understand why Orban is wasting all this money on a „fence” and billboards, he should be building temporary camps. They say he is now forming a co-opt with Jobbik to help with the situation? He is really being put thru the test now, lets see what he does.” (Kb. 20 cikket olvastam, ez egy nagyon őrült, félelmetes szituáció. Nem értem, Orbán miért erre a kerítésre pazarolja a pénzt, ahelyett, hogy ideiglenes táborokat építene. Azt mondják, a Jobbikkal karöltve próbálnak javítani a helyzeten? Most aztán nagyító alá került. Lássuk mi lesz ebből.)

Ja, és a kerítés. Könyörgöm, kinek az ötlete volt ez a kerítés? Boldog boldogtalan átmászik alatta, gyerekeket adnak át egymásnak felette. Ez most komoly?

Vajon megszűnik ez a vándorlás a tél kezdetére, vagy az sem lesz akadály? A háború elől minden épeszű ember menekülne.

Érdekes cikket találok arról, hogy kezdődött a szír háború. Ezen is agyal az ember. Őszintén remélem, nem fogja a világ tétlenül nézni, hogy ártatlan embereket mészárolnak még évekig. Azt meg nagyon-nagyon remélem, hogy nem fog kiderülni, arra a kormányra kell haragudnom, aki kiállítja a saját lányom útlevelét.

A moderálási alapelveket itt találod.