oldaldobozjavitott.jpg

kozelet_hataratkelo_widget.jpg

Utolsó kommentek

Kívül tágasabb!

Nincs megjeleníthető elem

Gazdagisztán

Nincs megjeleníthető elem

2015. július 21. 06:45,  Nem bánok semmit 286 komment

2015. július 21. 06:45 Határátkelő

Nem bánok semmit

Galaxhopen írásáról az jutott eszembe, hogy milyen könnyen alkotunk sommás véleményt egymásról, akár információmorzsák, hozzászólások nyomán (ugye az itt kommentelőkkel is megesik néha), pedig nem tudhatjuk, hogy mi minden van valakinek a puttonyában. Galaxhopen posztját keménynek és bátornak tartom a nyíltsága miatt, és talán jó, hogy mindez Svédországban esett meg vele.

nyito_2.jpgKépek Malmöből és Skåne megye egyéb részeiről  

„Hogy miért éppen Svédország? A barátom 2005-ben, egészen pontosan a kapcsolatunk második napján megkérdezte, hogy kiköltözöm-e majd vele együtt oda? A rózsaszín szemüveggel az orromon naná, hogy igent mondtam a kérdésére. Azt tudtam, hogy ő megszállott svédmániás, leginkább a természet és a nyugodt élet vonzotta. Korábban többször turistáskodott az országban, addigra már egész jól megtanult svédül és már 1999 óta tervezte, hogy ott fog élni. Ha törik, ha szakad. 

Persze akkor még csak nem is sejtettem, mi lesz ebből a valóságban. Bár a külföldön letelepedés gondolata egyébként sem állt tőlem távol, mivel a főiskola alatt egy félévet Németországban töltöttem Tempus-ösztöndíjjal és pár év múlva oda akartam menni dolgozni. Anno már egy interjúra is behívtak, de mivel épp közbejött más, szögre akasztottam a német terveket. 

A lényeg, hogy pont most 7 éve érkeztem Malmöbe, alapos előkészületek és három svéd nyelvkurzus elvégzése után. Pár hónappal a friss munkaszerződést kapott „sambo”-mat követve (ahogy a svédek az élettársat hívják és ez tetszik is, mert a ’sambo’ szóról legalább nem egy bűnügyi hír jut az eszembe...). Bő 12 évnyi budapesti munkaviszonyt zártam le a svédországi terveink miatt, könnyű szívvel, hiszen várt a nagy svéd kaland (gondoltam én). 

Simán lehet, hogy mindig csak mázlim volt, de Budapesten soha nem volt gondom az elhelyezkedéssel, pedig olyan is volt, hogy a gyomorfekélyt elkerülendő én mondtam fel - persze anélkül, hogy új meló lett volna kilátásban. Informatikai diplomám van, ehhez kapcsolódó munkakörökben dolgoztam, de őszintén szólva, amit a főiskolán tanultunk, az már akkor - a 90-es évek közepén! - is elavult volt, szóval inkább nem is neveztem magamat IT-s szakembernek, ma meg már pláne nem... De nem fogom csak a sulira: a saját választásom nem passzolt önmagamhoz. 

Számomra teljesen meglepő módon az utolsó magyar munkahelyemnél, a felmondásom után közvetlenül megkérdezte tőlem a személyzeti főnök, hogy nem akarnék-e a cégnél dolgozni kint, Svédországban is? Ugyanis a „mi” francia cégünk éppen megvett egy kis svéd céget és keresnek oda valakit, akinek van céges háttere. Némi tanakodás után igent mondtam, hiszen a svédem még gyenge lábakon állt és tudtam, hogy friss bevándorlóként jó ideig nem lenne efféle lehetőségem.

kilatas_a_vonatbol_1.jpg

Kilátás a vonatablakból, valahol Malmö és Stockholm között  

Az volt a „kis” szépséghibája a dolognak, hogy Malmötől - ahol lakást béreltünk és aminek a közelében a barátom munkát kapott - 600 km-re északra, egy tízezer fős kisvárosban volt a cég (gyár plusz iroda). Az interjún megnyugtattam a leendő főnökeimet, hogy persze, a távolság nem gond, rugalmas vagyok. Ugyan ide „csak” heti egyszer (2-3 napra) ingáztam, de a többi napon meg Koppenhágába kellett (ill. lehetett, hogy azért otthon is tudjak lenni). Koppenhága nagyon közel van Malmöhöz, mint kiderült, ez nekem mégis napi 4 óra utazást jelentett: a dán főváros túlvégére, az irodába és vissza. 

Béna marslakó voltam 

Szóval 2008-ban dolgozni – és vonatozni – kezdtem. A cégtől kaptam éves vonatbérletet, csodáltam az elsuhanó svéd tájakat a vonatablakból és persze igyekeztem helytállni a munkahelyemen is. Az új kollégáim túlnyomó többsége kedves és segítőkész volt, de hamar kiderült, hogy nekem nemcsak kolléga- hanem megváltószerepet is szántak: mivel a franciáktól nem kaptak az új informatikai rendszerhez technikai segítséget (dokumentációt meg egyenesen nem is írtak hozzá), tőlem remélték, hogy majd mindent megoldok, ami nem megy. Sajnos, én a magyar munkahelyemen nem dolgoztam elég sokáig ehhez, hiányzott a megfelelő tudásom és egyre nagyobb lelkifurdalásom lett, amiért cserbenhagyom a svéd munkatársaimat. Illetve kezdtem úgy érezni, hogy tulajdonképpen nem is érdemlem meg a fizetésemet... 

És igen, ők ott mind svédek voltak, így a munkanyelv is a svéd volt (amit én még csak értegettem, megszólalni pedig nem is igazán tudtam). Ez persze újabb léket ütött a munkaképességemen és a nem túl hatalmas önbizalmamon is. Emlékszem, egyszer egy amúgy sem túl nyájas kolléganő a tudtomra adta, hogy csak az én kedvemért ugyan nem lesz a mini-megbeszélés angolul és kész. Így viszont legalább nagyon hamar rákényszerültem, hogy igenis megértsem a szakmai svédet – a meetingeket hamar követni tudtam, viszont angolul beszéltem/válaszoltam. 

kilatas_a_vonatbol_2.jpg

Kilátás a vonatból, Malmö és Koppenhága között. Alattunk az Öresund-híd, szemben a 48 részből álló Lillgrund szélerőműpark  

Egyébként nem is a szakmai nyelvvel volt (és mondhatni: van) a legnagyobb gondom, hanem az „egyéb” kategóriával. Pl. amikor kávészünet volt és beszélgettek a kollégák. Hadarva, félmondatokban, fogalmam sincs, mi a téma, lehetett az vidámpark részletekbe menően vagy számomra nem ismert svéd hírességek - közben kávé vagy süti a szájukban (hogy az ebédről ne is beszéljünk). Viccelődés, nevetés, én meg nem értettem a negyedét sem, bár próbáltam koncentrálni. Természetesen úgy néztem ki, mint akinek nulla a humorérzéke és meg se bír szólalni. További önbizalomrombolásra ideális. Egy idő múlva inkább ki sem mentem kávézni, annyira fölöslegesnek és nevetségesnek éreztem ott magamat... Egy másik emlékfoszlány: a malmöi városi buszon ülök, egy 4-5 év körüli helyi kisfiú csacsog az apjának - én meg úgy érzem, soha, de soha még csak negyedennyire se fogom tudni a svédet és bizony eléggé lehangolódtam. 

A dán irodában ehhez képest egy árva kukkot sem értettem: ott mindenki dán volt. Mondjuk ott sem velük kellett dolgoznom, hanem a svédekkel, de akkor is olyan volt, mintha leraktak volna Kínában és mintha mindenki rajtam mulatott volna a közös irodaterületen, aminek a közepén ültem. Nem volt vicces. Egy béna marslakó, ez voltam én. 

Sehol sem otthon 

A barátom eközben Malmö mellett, öt műszakban dolgozott (igen, van ilyen is!), én alig voltam otthon, gyakorlatilag nem nagyon láttuk egymást. Az anyagi helyzetünk ugyan jobb lett így, hogy mindketten dolgoztunk, de arra sem volt időnk, hogy pl. bútorokat vegyünk, így a ruháink, egyéb cuccaink a falak mentén voltak felhalmozva a lakásban. Mivel a svéd bérlakáshelyzet kritikán aluli (vagy évekig állsz sorban vagy megpróbálsz pillanatok alatt lecsapni egy horroráron kínált magán bérlakásra), fontos volt, hogy mihamarabb lakást vegyünk. Nem volt jelentős megtakarításunk, de én előtte Pesten eladtam a garzonomat, plusz nagy nehezen kaptunk hitelt is egy svéd banktól (a többinek még „túl friss” svédországi dolgozók voltunk és fityiszt mutattak). Nekem északon a munkahelyem szállodát fizetett, de aztán sikerült elintéznem, hogy egy kis lakást kivegyenek nekem, ez nekik is olcsóbb volt, nekem meg praktikusabb.

turning_tors.jpg

Az 54 emeletes, 190 m magas Turning Torso, ami 2005 óta Malmö új szimbóluma és nagyrészt bérlakásokat rejt  

Aztán, a munkakezdésemhez képest olyan 6-7 hónap múlva elkezdtek összecsapni a fejem fölött a hullámok. A munkában leginkább csak kudarcaim voltak, egyre jobban elszigetelődtem a kollégáktól (is), a nyelvtudásom – úgy éreztem - továbbra is a béka feneke alatt volt, baromira szégyelltem magamat, ettől még inkább bezárkóztam, barátokkal sem akartam már kommunikálni (úgy éreztem, mindenki más normális, de nekem nincs sok érdemem abban, hogy ott vagyok, ahol). Egyedül igyekeztem túllendülni a napi frusztrációkon, amiket igyekeztem elhessegetni. Sehol nem éreztem magamat otthon, hiszen Malmöben – a bútorozatlan lakásunkban - gyakorlatilag alig fordultam elő. Eközben a barátomnak is baromi nehéz volt hol éjjel, hol nappal, hol délután dolgoznia, hétvégeken gyakran 12+12 órákat, örült, ha aludni volt ideje. 

És persze hogy egy új országban a helyi kultúrába beilleszkedni nemcsak a nyelv elsajátítását jelenti, én a (korábban már itt is tárgyalt) kultúrsokk szinte minden tünetét produkáltam. Bár maga a „kultúrsokk” szó elég szerencsétlen, mert kb. villámcsapásszerű külső behatást sejtet, így manapság tudományos körökben inkább az „akkulturációs stressz” (ackulturation stress) kifejezést használják, pont most tanultunk erről. Ez amúgy egy elég jól összeszedett prezentáció az akkulturáció témájában (leginkább az első 8 oldal, de gyerekeseknek az egész). 

malmo_kikoto.jpg

Västra Hamnen (angolul: Western Harbour), Malmö. Jó időben látszik Koppenhága sziluettje

Nem volt időm élni 

Többen kérdezték tőlem akkoriban, hogy bírom ezt a sok ingázást? („Én ezt nem lennék képes csinálni” felkiáltással.) Nem is értettem, miről beszélnek, hiszen úgy éreztem, szinte semmit sem csinálok, csak ülök a vonaton, ami ide-oda száguld. És van munkahelyem is, ahol még teljesen jó fizetést is kapok. Viszont egyre többet gondoltam arra – és egyre melankolikusabb hangulatban -, hogy vajon a „normális” emberek hogyan csinálják, hogy annyi mindenre van idejük? Konkrétan élni. 

Nem voltam produktív a munkahelyemen sem: a svéd kollégáim addigra már maguktól rájöttek egy csomó dologra, amit én nem tudtam nekik megvilágítani. Bűntudatom volt, hogy hónapról hónapra felveszem a fizetésemet és csak apróságokkal jutok előre. Amikor a főnököm időnként megdicsért, azt sem éreztem jogosnak, így nem is esett jól. És igen, ez a bűntudat elkezdte beenni magát az agyamba, hogy én ezt a sok jót meg sem érdemlem, egy rakás szerencsétlenség vagyok, még svédül sem tudok, ésatöbbi. Lassan már folyamatosan pánikoltam, hogy elrontom a dolgokat és hogy ebből valami nagy gáz lesz. Lett is, de nem úgy, ahogy gondoltam... 

Úgy kezdődött – vagy inkább folytatódott -, hogy egy fontos munkával nagy késésben voltunk és az egyik ügyfél bejelentette, hogy pár nap múlva eljön, és megnézi, hol is tartunk. Itt csúcsosodott ki a korábbiakban felsorolt mindenféle problémám – akkor még ezt nem tudtam, csak visszatekintve látszik tisztán - és innentől kezdve képtelen voltam másra gondolni, mint a hatalmas katasztrófára, amit tutira én okoztam. Simán lehet, hogy a cég is csődbe fog menni, miattam. Az agyam nem tudott kikapcsolni én pedig nem tudtam éjjel aludni. Egy szemhunyásnyit sem. Másnap éjjel sem. Enni sem bírtam. Gyakorlatilag egy zombi lett belőlem. Hazamentem Malmöbe (a vonatút is rémálom volt). Tudtam hogy most ki fogok készülni, ha nem alszom – és abszolút nem tudtam aludni. Elkezdtem félni(!) az ágytól, ahol csak szenvedek... 

Korábban még soha nem fordult ilyen elő velem, viszont ott és akkor napok-hetek alatt borzasztó testi-lelki állapotba kerültem (kiszáradás, mély depresszió, pszichózis, öngyilkossági gondolatok). Biztos voltam benne, hogy máris a pokolra kerültem, pedig nem is vagyok vallásos. Hihetetlen mértékben elveszítettem a kapcsolatomat a realitással. Nagy nehezen a kórházban, vagyis a malmöi pszichiátrián kötöttem ki, ahol 2,5 hónapig bentlakó voltam. Amit sokáig nem is tudtam elfogadni: ÉN??? ITT??? Plusz meg voltam győződve róla, hogy nem depressziós vagyok, hanem szimplán gonosz, aki mindenkit tönkretesz. Ezért is szerettem volna eltűnni, felszívódni...

pszichiatria.jpg

Amikor már jobban voltam, lefotóztam a nem-is-annyira-félelmetes pszichiátriai osztály étkező-nappaliját. Anyukám nagyon kellemesen meglepődött, amikor először, kissé félve eljött meglátogatni  

Hát igen, nem volt gyors és látványos a javulás (még a kórház után sem) és a barátom nélkül nem tudom, mi lett volna velem. Én voltam az egyetlen, akinek minden egyes nap volt látogatója (ő) és akinek van mentális beteg ismerőse/rokona, az tudja, hozzátartozónak lenni talán még keményebb dolog, mint betegnek... Pláne hogy így már a szokásos kevésnél is kevesebbet tudott aludni, a munkája mellett.

Svédország betegített meg?

Soha többé nem mentem vissza az ingázós munkahelyemre (én sem akartam, de ők is megijedtek, hogy ilyen beteg lettem, nem is hosszabbították meg az egyéves szerződésemet). Utána egy egyéves intenzív svédtanfolyamon csiszoltam a nyelvtudásomat a malmöi főiskolán, ez nagyon sokat jelentett minden szempontból, ismerősöket is szereztem, főleg külföldieket. 2011-ben, második kórházi tartózkodásom alatt kaptam meg a helyes diagnózisomat (bipoláris zavar, azaz depresszió és mánia felváltva), amit nem szégyellek. Sőt! Amikor csak lehet, ismeretterjesztek, hátha valakinél épp ez segít a megelőzésben. De itt is fontosnak tartom leszögezni: a betegség nem én vagyok, az csak egy kis részem. 

Anyu teóriája az volt, hogy engem Svédország betegített meg (hiszen korábban kutya bajom volt). Ezért a családom azt akarta, költözzek vissza, de én nem akartam semmiképpen sem. Nem tudtam, mi lesz, de azt tudtam, hogy maradni akarok. Lekopogom, hogy 2012-től stabil az állapotom (kezelés mellett és van kontaktszemélyem is, akihez járok, gyakorlatilag olyan, mint egy pszichológus), teljesen jól érzem magamat. Őszintén szólva: jobban, mint valaha. Például mert sok mindennel szembenéztem, amiket addig a szőnyeg alá söpörtem. 

Most itt vagyok 7 évvel később és ezalatt több dolgot megtapasztaltam, mint előtte bármikor. Ezt a pokoli kitérőt csöppet sem bánom, sok mindent tanított nekem magamról, másokról, előítéletekről. Azokból volt nekem is jó sok, pl. hogy én nem kerülhetek pszichiátriára, ott „csak a dilisek” vannak, de még csak depresszióm se lehet, mert az nem is igazi betegség, stb. Ami biztos: ilyesmi nem csak „másokkal” történhet (ahogy én is szilárdan hittem korábban) hanem bárkivel. Ismétlem: bárkivel. Az öröklött hajlam – ami nekem van - csak egy dolog, de túl sok stressz hatására bárki elmozdulhat negatív irányba. 

kikoto_2.jpg

Ez is a Västra Hamnen, Malmöben. Hát igen, az egyik kedvenc helyem

Új utat találtam 

A betegségem hozadéka az is, hogy lassan, de biztosan eldöntöttem, hogy végzettség ide, életkor oda (akkoriban már 35 fölött voltam), én valami egészen mással akarok foglalkozni, ugyanis már eleve nem volt nekem való az IT-s szakma. A kétszeri kórházi bentlétem közben/után akarva-akaratlanul elég sok betekintést nyertem a svéd egészségügybe is (és persze rengeteget olvastam – svédül – a mentális betegségekről). A diagnózisomnak köszönhettem a későbbi gyakorlatomat majd egy éves munkámat (egy alapítványnál) és nagyrészt ez adta az inspirációt ahhoz, hogy jelentkezzek az egészségügyi egyetemre, ahová fel is vettek a 90-es évek eleji(!) gimnáziumi osztályzataim alapján. Rehabilitációs foglalkoztató terápiát tanulok, svédül. Ennek a szakmának magyar megfelelője jelenleg nemigen van, de Svédországban szerencsére keresettek a végzett terapeuták. 

Ha végeztem, nagyon szeretnék majd pszichiátrián dolgozni, erre van is esély, mert pont ott hiány van az ilyen szakemberekből. És persze a saját bőrömön tapasztaltak hatására nem csak a tankönyvből tanultakat tudom hasznosítani, ha arra kerül a sor. Ma már tudom, hogy legalább egy mélyen depressziós, a nyelvet alig beszélő bevándorló(!) betegnek mik jártak a fejében... 

Ugyanakkor le a kalappal az ápolónők és orvosok előtt, nem tudnék sok rosszat írni az osztályról. Talán csak a drabális bajuszos görög nővér nem lopta be magát a szívembe, aki hajnalban vérvétellel ébresztett, de úgy, hogy már szúrt is... A páciensek között viszont barátra is találtam, 2009 óta rendszeresen szoktam találkozgatni egy nyugdíjas svéd úrral, aki végtelenül jóindulatú és ambiciózus, jelenleg is francia nyelvet oktat egy népfőiskolán.

csendelet.jpg

A vadkacsák (és a vadlibák) az autóforgalmat is simán leállítják, ha kedvük tartja. Csendélet egy malmöi étterem teraszáról 

Egy biztos: megszenvedtem azért, hogy itt éljek, de főleg hogy hogy megtaláljam magamat. Nem úgy, mint egy menekült, de sokszor sokféleképpen éreztem, érzem, hogy más vagyok. Nemcsak bevándorló (invandrare), de ráadásul bipoláris is. És most, 40-en túl egyetemre járok, karriert váltok. Mert túl rövid az élet, hogy szenvedjen az ember valamiben, amit nem szeret. De mindez sok erőt is ad, felelősséget érzek, hogy megmutathassam a rászorulóknak: még a fekete lyukból is van visszaút. 

Én akartam ezt a svéd projektet, igen. Csak amikor azt hallom, hogy „persze, a legkönnyebb Magyarországról elmenni, a jómódba”, akkor arra gondolok: igen, baromi könnyű. Ítélkezni. (De más témában szoktam én is, nem tagadom. Mindenkinek vannak előítéletei.) 

Szóval... Jöhetnek a kemény szavak.”

A moderálási alapelveket itt találod.

Gyere és csatlakozz hozzánk a Facebook-on!
Ha inkább levelet írnál, elmesélnéd a személyes történeted,
azt a következő címen teheted meg: hataratkeloKUKAChotmail.com

Címkék: Svédország

A bejegyzés trackback címe:

https://hataratkelo.blog.hu/api/trackback/id/tr357643060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tnt 2015.07.21. 07:10:34

ez kemény, mint a vidia.... le a kalappal...

Sanyi9 2015.07.21. 07:14:57

Szokott Galaxhopen itt kommentelni?

ChristineK · http://christine-jartamban-keltemben.blogspot.com/ 2015.07.21. 07:15:05

Huhh! Nem is tudom erre mit lehetne mondani.Tényleg kemény.

Mme Seldon 2015.07.21. 07:19:54

Igen kemény, amit a posztoló megélt és leír, nagyon sok sikert kívánok az új választott életéhez és szakmájához. És gratulálok a sambo-nak, aki a jelek szerint kitartott mellette.

kék madár 2015.07.21. 07:48:43

nagyon nagyon kemeny. A manias depresszio az egyik legsulyosabb betegseg tud lenni ami csaladokat tehet tonkre, de ha sikerul jol beallitani a gyogyszerezest, egesz kezelheto. Orulok, hogy neked sikerult es stabil vagy.
Amikor a fejreallt projektrol irtal es a sajat felelossegedrol az vonneguti magassagokban jart!

kék madár 2015.07.21. 07:50:03

nem probaltam 6-odszor is leirni a kemeny szot, amikor elkezdtem meg nem volt komment

Golf2 2015.07.21. 08:01:44

Bajuszos görög nő és egyből szúr,nehéz lehet gyògyulni az ilyen osztályon.A poszt mint a vídia.

maxval bircaman megbízott szerkesztő · http://bircahang.org 2015.07.21. 08:01:55

Magyarul: a munkahelyed kiküldött a svédországi telephelyére, de te nem bírtad egészségügyileg a szürke, skandináv életet. De most legalább ismét jársz egyetemre.

fhdgy 2015.07.21. 08:02:23

@kék madár: Az elején nagyon tetszett az önkritikus hozzáállás. Amikor elértem addig, hogy ebből kórház, meg sok-sok eü. probléma lett, nagyon megdöbbentem. A poszt második felét újra el kell olvasnom.

A számítástechnika óriási "veszélyforrás", áldás is és átok is. Nekem áldás volt, amikor imádtam, imádom csinálni. Átok volt, amikor vakká tett és semmi mást nem tudtam látni csak a programozást. Én mondjuk, "megúsztam" egy szívműtéttel.

NomádMatyi · http://turkesztantajmz.blog.hu/ 2015.07.21. 08:02:45

köszönjük a nagyon őszinte és részletes beszámolót, ehhez szerintem nagy bátorság kellett!

és gratulálunk hogy egyenesbe jött, nem adta fel!

kék madár 2015.07.21. 08:04:59

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: te halottakon is szoktal ugralni ugye, hogyha ugy erzed valami emlekezeteset es okosat tudsz mondani ami onmaganan hulyeseg, de a halotton ugralas miatt esetleg figyelnek rad.

kék madár 2015.07.21. 08:06:20

@fhdgy: igen az onkritikus resze nagyon szivszorito volt, es a korhaz meg inkabb.

empoftla 2015.07.21. 08:18:57

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: Természetesen a skandináv szürke élet rosszat tesz az egészségnek, amire gyógyító orvosságként hat az igazi magyar életmód (orvosok szokták receptre felírni)

Taxomükke (UK) 2015.07.21. 08:20:30

Gratulalok a talpraallashoz.
Mindjart jonnek a "hozzaertok", es elmagyarazzak, hogy ilyen betegseg nem letezik.
Max, te nem sokat fogtal fel az irasbol.

kék madár 2015.07.21. 08:28:52

@Taxomükke (UK): max lehet, hogy tobbet felfogott, de ezzel talalt a leghatekonyabban belerugni a posztoloba. Szerinte a homoszexualitas is betegseg

adg 2015.07.21. 08:29:20

Na ez vegre nem egy szokasos sztori. Sok sikert, koszi, hogy leirtad.

@empoftla: nem, a nyugati elet tesz rosszat, az maga a borzalom, a metely, mely befeszkeli magat az ember agyaba, es csak ragja belulrol apro de soha nem lankado falatkakban az ontudat es a magabiztossag, a lelki jolet maradvanyat. Ez a nyugat. Az eszak nyugat meg hatvanyozottan ez, meg a nap sem sut, csak a ho veri vissza a dermeszto ejjel riged homalyat.

macamuca [IHUN] 2015.07.21. 08:41:42

HA, hol a tetszik gomb???
A felfogás, a stilus.... Biglajk.
Irj meg!
Es koszonom, hogy megosztottad a tortenetedet :)

macamuca [IHUN] 2015.07.21. 08:42:45

@adg:
Riged.
Töccik.
:))))))))

2015.07.21. 08:45:51

Sok mindent aterzek belole, azt, hogy nem erti a kornyezetet es az ingazast is. Mindketto gaz tud lenni, foleg ha az ember meg szakmailag is bizonytalan. En legalabb azzal nyugtattam magamat, hogy olyant hoztam a ceghez, amit akkor es ott mas nem igen tudott, es nelkulem akkor igencsak nagy fekaliaban lettek volna. 20 jelentkezobol egyedul en tudtam, ami kellett nekik, pedig az osszes tobbi osztrak volt, en meg meg csak egy kukkot sem beszeltem nemetul akkoriban. Szoval becsuljenek csak meg. (Egyebkent meg is becsulnek, egy rossz szavam nem lehet...) Mondjuk velem mindenki angolul beszel azota is, es a ceges bulikon is, ahol nem angolul beszelnek, de mindig valaki osszefoglalja mirol van szo. Illetve mostanaban mar nem igazan szukseges, mert nagyjabol ertem oket, ha nem, akkor meg visszakerdezek.

Viszont ki tudja nyirni az embert a sok ingazas. Pont a napokban szamoltam ki, hogy a het elso ot munkanapjan, azaz hetfotol pentekig, a rendelkezesre allo 120 orabol legalabb 60-at toltok a munkaba/bol utazassal es a munkahelyen. A maradek 60-bol kb. 40-et alszom. A maradek 20 (azaz napi 4!!!) oraban pedig a reggeli fogmosas is benne van. Tudom, hogy van, aki tobbet dolgozik tizedennyi penzert, de hat ez engem nem szokott megnyugtatni, mert attol az en problemam nem oldodik meg, hogy masnak is van jasonlo vagy nagyobb. Ugyhogy en valoszinuleg januartol visszakerem magam heti 30 oraba, ami heti 4 napot jelent. Az azert baratsagosabb, meg ha penz kevesebb is.

Andras125 · http://elet-uton.blog.hu/ 2015.07.21. 08:49:17

@Sanyi9: igen van egy par accountja :P (csak vicc)

fhdgy 2015.07.21. 08:50:18

Újra elolvastam a második részt. Próbáltam megérteni, de nem biztos, hogy sikerült.

Nem akarom a dolgot kihegyezni a poszterina esetére, ezért kérem, hogy ne vegye magára. Azt is kérem, hogy ne tételezzen fel senki rossz szándékot bennem.

Korábban írtam, hogy én "megúsztam" egy szívműtéttel, de ennek voltak előzményei.

1997 tavaszára eljutottam odáig, hogy már olyan fáradt, kimerült voltam, hogy az fizikai fájdalmakat okozott. Reggel úgy ébredtem, ahogy elaludtam. Megoldásokon, problémákon gyötörtem az agyam, amikor elaludtam. Mihelyt felébredtem, még csukott szemmel, az ugrott be egyből, hogy mit, hogyan kell megcsinálnom, megoldanom, stb. Sőt, álmomban is programoztam. Nagyon rossz álom volt, amikor azt álmodtam, hogy a programom még rosszabb lett. Megkönnyebbülés volt, ha egy pillanatra felébredtem és konstatáltam, hogy hülye vagyok, a gépem be sincs kapcsolva, akkor nem is lehetett elrontani. Visszaaludtam, és kezdődött megint. Ez egy állandóan visszatérő álom volt.

Ha akkor elmentem volna orvoshoz, biztos kitaláltak volna valami jó kis betegséget. Hogy mi lett volna nem tudom, de biztos hangzatos neve lett volna.

Nem orvoshoz mentem, hanem bepakoltam az autómba és világgá mentem. Jó pár hónap Adria, Horvátország. Szép lassan tudtam már aludni, nem voltak hülye álmaim, és sokáig nem érdekelt a programozás. Pihentem, kikapcsolódtam. Előtte a fáradtság már olyan szinten volt, hogy egy sima két-három hetes nyaralás nem ért volna semmit.

Ma is azt mondom, hogy nem beteg voltam, csak rettenetesen fáradt, nem orvosi kezelésre volt szükségem, csak nagyon sok pihenésre.

Évekig túlhajtottam magam, lemerültem mint egy rossz akkumulátor. Ne keressünk betegséget ott, ahol nincs, csak oldjuk meg a problémát.

Sokkszor jobb lenne, ha az orvosok, pl. üzemi orvosok, nem mindig kórházi beutalót, gyógyszert írnának fel, hanem csak gyógyító pihenést.

kék madár 2015.07.21. 08:51:28

@Ödenburger [Hu/At]: hany orat utazol egy nap? Otthonrol nem tudsz dolgozni?

articsóka60 2015.07.21. 08:53:04

Őszinte, elgondolkodtató írás volt, köszönjük, hogy megosztottad velünk a történetedet.
Max, miért kell mindent elrontanod már az elején?

Andras125 · http://elet-uton.blog.hu/ 2015.07.21. 08:55:42

Komolyra forditva a szot nem semmi iras. Nem mondhatni hogy hetkoznapi. Nagyon KEMENY amin vegig ment de talan mar egyenesbe van.
En azert nem tudok vele azonosulni mert annal az ingazos megoldasnal biztosan megkoszontem volna a lehetoseget. Egyebkent most sem igazan all ossze hogy hogy jart 600km-re eszakra is meg Koppenhagaba is... hogy nezett ki egy hete. Az elettarsa szintugy... allandoan dolgozni? Mondanam hogy le a kalappal, de talan jobb lenne alternativat keresni.

Nekem kicsit az jott le, hogy a cikk arrol szol hogyan ne menjunk kulfoldre vagy hogy vegyuk eszre mikor valtani kell. Meg halkan megjegyeznem hogy szerintem a jelenseg nem kapcsolodik kozvetlen a hataratkeleshez, Mo.-n vagy barmilyen orszag allampolgarjaval megtortenhet hasonlo eset: kirekedes, befele fordulas, stressz, szeteses...

kék madár 2015.07.21. 08:57:33

@articsóka60: mert ez az o kis jatszotere es hagyjak neki. A szolasszabadsag neveben es leple alatt trollkodik, valoszinuleg ez nala a nap csucspontja

Réka ‎ · http://blog.rekafoto.com/ 2015.07.21. 08:58:32

Huh, sok ponton egyezett az én sztorimmal! Kudos a poszterinának, hogy végigcsinálta. Jó volt olvasni, hogy a barátja mellette volt a nehéz időkben. Sok sikert és boldogságot a jövőre nézve!
(Olvasás közben megint eszembejutott, hogy más hozzáállással mekkora rinyaposztot lehetett volna írni ebből a történetből, ehelyett itt van ez az őszinte, maximálisan inspiráló írás)

Evain 2015.07.21. 09:04:08

Amindenit. Ebből felállni nem piskóta. Respekt.

A kacsás képhez. Múlt héten pénteken reggel félig bambulva motorozok az egyik mellékúton, mikor feltűnt elöttem pár álló autó egy olyan helyen, ahol nem kéne kocsiknak megállni. Lefékeztem, és akkor láttam, miért álltak meg. Egy egész hattyúcsalád ballagott át az úton, szépen, komóóóótosan, libasorban, tökéletes lehetőséget adva arra, hogy kényelmesen megszámolhassam őket. Kilencen voltak. :D Felnőtt elöl, utána a harmadakkora szürke kishattyúk, végén a másik felnőtt. Körbenéztem, és nem túl meglepve tapasztaltam, hogy minden sofőr arcán ugyanaz a vigyor ül, mint az enyémen is. Küldöm ezt az érzést a poszternek. :)

2015.07.21. 09:04:29

@kék madár:

Rendszergazdaknal szerintem nm igazan megoldhato az otthoni munka. Esetleg, ha olyan rendszerrel dolgozol, aminek nincs kozvetlen felhasznaloja, vagy van egy helpdesk, ami ezeket lekezeli.

Par eve meg napi 1,5 ora volt autoval. Aztan honaprol honapra erezhetoen nott a forgalom, az utobbi idoben mar inkabb 2,5 ora korul volt autoval. Az egyetlen megoldas az volt, ha 5 elott vagy 9 utan indultam reggel, es 15 ora elott vagy 19 ora utan haza. A ketto kozt mindket esetben halal. Mindenki ideges, araszolgatas vegig Sopron es az osztrak A3-as autoplalya kozti szakaszon, majd ujra ugyanez Becsben. De a cerna ott szakadt el, amikor lezartak a Schattendor/Agfalva hataratkelot az osztrakok (a reszukrol teljesen erthetoen), es a teljes kimeno forgalom raszakadt az egyetlen megmaradt hataratkelore (Kilngenbach/Sopron). Majd a tetejeben egyik hetfon reggel meg szoroprobaszeru hatarellenorzst is tartottak az osztrakok. Azt hiszem ne kell ecsetelnem, mi volt. Es kozoltek, hogy ezutan havonta tobbszor leszenek szuroprobaszeru ellenorzesek.

Na itt visszaultem vonatra, az napi 3,5-4 ora, de ott legalabb tudok aludni, olvasni, filmet nezni, es nincs az az idiota stressz, miat ha autoval jarnek. Es meg olcsobb is kicsit.

2015.07.21. 09:06:05

@Réka ‎:

"(Olvasás közben megint eszembejutott, hogy más hozzáállással mekkora rinyaposztot lehetett volna írni ebből a történetből, ehelyett itt van ez az őszinte, maximálisan inspiráló írás)"

+1.

fhdgy 2015.07.21. 09:09:07

@Andras125: Sajnos nem csináltam jól. Túl messzire mentem, túl későn volt a satu-fék. Ez elég volt ahhoz, hogy ne kapjak egy azonnali halálhoz vezető szívrohamot, de a szívműtét már be volt programozva.

Okos a paraszt vásár után! Ma már tudom, hogy olcsóbb is, jobb is lett volna megelőzni, elkerülni. Utólag már csak kicsit lehet javítani a helyzeten, de helyrehozni már nem.

Ugye van a mondás, hogy a bölcs a más kárán, az okos a sajátján, az ostoba pedig egyiken sem tanul.

Ha egészségről van szó, és az embernek a saját kárán kell tanulni, akkor már sok szempontból veszett fejsze nyele!

kék madár 2015.07.21. 09:10:42

@Réka ‎: "mekkora rinyaposztot lehetett volna írni ebből a történetből" ebben teljesen igazad van, de sokszor lerinyaposztoznak szerintem csak tenyszeru, nem tul vidam torteneteket, amiben a foszereplo egyszeruen csak csalodott. Lehet, hogy nemcsak hozzaallas, de stilus, szeerkesztes kerdese is ez

kék madár 2015.07.21. 09:15:43

@Ödenburger [Hu/At]:
2 es fel ora az mar valoban karosan sok.
Nem keszultok kikoltozni?
Azt nem tudom, hogy akarmelyik rendszergazda tud-e otthonrol dolgozni, tobbeket faggattam, hogy miert nem probaljak. Memoriat nem tudsz cserelni (de pl egy VM-en azt is), de sok minden mast igen. De hulyeseg okoskodnom, minden ceg mashogy mukodik.

2015.07.21. 09:23:04

@kék madár:

Vannak tervek, de az majd kesobb, ha mar ovis/iskolas lesz a gyerek, aki ugye most meg csak 4 honapos. Addig nem hiszem, mert a 30 oras osztrak berbol sokkal jobban elunk Sopronban, mint a 40 orasbol barhol Ausztriaban. Es igy csak heti 4 napot dolgozom ugyanazaert az eletszinvonalert, ami azert nem rossz. Lakashitel nincs, sajat lakasunk van, kint viszont max. egy lakas hitelenek az onreszet tudnank kifizetni a soproni lakas arabol, 2,5-3-szoros aron mennek az ingatlanok, sajnos.

VPBA · http://albania.cafeblog.hu/ 2015.07.21. 09:28:29

@fhdgy:

Látod, a dalai láma is így látja:

"Nem a pénz számít, hanem az egészség – Szerinte az egyik legfőbb érték az egészség. Úgy látja, hogy a modern világban a legtöbben azért hajtanak céltalanul, értelmetlenül, egészségüket feláldozva, hogy legyen elég pénzük. Azután egészségük helyreállítása érdekében feláldozzák az összes felhalmozott pénzüket. Van ennek értelme?"

Errefelé nem véletlenül járja a mondás: avash-avash. Csak lassan-lassan! :)

kék madár 2015.07.21. 09:31:57

@Ödenburger [Hu/At]: tavaly nyaron Szombathelyen beszelgettem egy nagy csaladi osszejovetelen, szinte az emberek fele hajnali negykor kelt es este 7-8-ra ert haza az ingazas miatt. Rovidtavon persze ertheto, de evtizedekig ez egy megterhelo eletforma.
Ha az osztrak oldalon veszel egy lakast x-ert, 20 ev mulva 2x-et fog erni, az is a te meg a gyereked nyeresege.

LittleG (uk) 2015.07.21. 09:32:45

@fhdgy: "Ma is azt mondom, hogy nem beteg voltam, csak rettenetesen fáradt, nem orvosi kezelésre volt szükségem, csak nagyon sok pihenésre."
Ezt picit helyesbíteném: MÉG nem voltál beteg, de nagyon közel álltál hozzá. Még nem orvosi kezelésre volt szükséged, de ettől is csak egy hajszál választott el: az a hajszál ami a még csak rossz állapotot a bekattanástól választja el. Ami után nem hat észérv, csak gyógyszer. Szerencsés voltál, hogy időben léptél! Persze hogy a te érdemed is, a szerencse csak abban van, hogy akkor léptél, mikor még megtehetted.
A szerzőnek minden jót kívánok, mostmár biztos minden jó lesz, a legsötétebb részt már megjárta.
Számomra ez volt a legerősebb poszt, amit a HÁn valaha olvastam.

fhdgy 2015.07.21. 09:36:06

@VPBA: Igen, avash-avash! De mi van, ha az elején még azt hiszi az ember, hogy megy az gyorsabban is! Megy is! Aztán a természet egyszer csak benyújtja a számlát!

A dolog egy folyamat. Mindig egy kicsit többet, csak egy kicsit többet. Azt hiszi az ember, hogy megszokta, bírja. No, akkor még egy kicsit többet! Aztán ez valahol életformává válik. Ez az igazi baj, mert észre sem vesszük, hogy ez hosszú távon már túlerőltetett!

Én sem hittem el, hogy nem bírom. A szívem tökéletes volt, akaratom is megvolt. Csak eszem volt kevés!

LittleG (uk) 2015.07.21. 09:36:44

@kék madár: De ha senki nem ugrana a gumicsontra, az ilyen kommentek simán eltünnének a süllyesztőben. Gondolatban én is megállapítottam, hogy ő egy párhuzamos dimenzióban olvasott egy hasonló posztot (mint a Slidersben, mikor átmennek egy másik világba, ami pont úgy néz ki, mint a miénk, csak valami nem stimmel, valami picit más és ettől az összkép is teljesen más lesz :)

2015.07.21. 09:39:13

Van egy jó hírem. Eltűnik Vida asszony a maffia NAV éléről. A rossz hír az, hogy ezek csak feljebb buknak, valamint érdemben semmi sem fog változni, megy minden tovább.

2015.07.21. 09:39:26

@kék madár:

Ez igaz. Az a baj, hogy meg a becsi kollegaim is napi 1,5-2 orat utaznak. En is ennyit utaztam anno Pesten is. Szoval idoben nem sokat nyernek, csereben lenne egy hajszolt eletvitelem, heti 40 ora melo, plusz a nyomas, amit a hitel jelent. Valoszinuleg velem van a gond, de sosem szerettem tartozni, ha nem muszaj. A 30 oras verzioban viszont dolgozom heti 4 napot, igaz, hogy reggel koran kelek, de 6 korul mar otthon leszek, es utana pentektol vasarnapig buli az elet. Nincs nyomas, ha kirugnak akkor sincs nagy gaz, hitel nincs, alberleti dij nincs, annyi tartalekunk meg van, hogy akar honapokig is kihuzzuk, amig uj melot talalok, mivel nincsenek nagy fix kiadasaink.

2015.07.21. 09:41:19

@LittleG (uk):

Sliders!! de sokat neztem anno, amikor nyomtak!! lehet meg is keresem a neten, es lekapom gyorsan, jo lessz a vonatra mozizni! :)

LittleG (uk) 2015.07.21. 09:42:26

@Ödenburger [Hu/At]: Miközben a kommentedet olvastam, eszembe jutott, hogy én is napi 2,5-3 órát ingázok, és picit morgok miatta, de annyira nem visel meg, mert nem én vezetek, úgyhogy sokat olvasok. Azért nem bánnám, ha újra sétatávolságban dolgozhatnék :) Csak az a baj, hogy szeretek itt dolgozni, de nem fogok kiköltözni a termető háta mögé (= ötezres kisvárosba, ami inkább falu)

svájci sapka (ch) · http://svajcisapka.blogspot.ch/ 2015.07.21. 09:45:47

Huhhh, ez már döfi.
Elismerés az őszinteségért, kitárulkozásért, és talpraálláshoz.
Sok sikert és jó egészséget kívánok!
Köszönjük.
:)

soad1221 2015.07.21. 09:52:20

@Philosoraptor HÁ Bokszzsák/Sztár/Megmondóembör: köszönjük, ez pont ide illik :)

A posztról: tökéletes leírás, hogy mi történik az emberrel, ha csak utazás/munka teszi ki az életét, ha nincs semmi szociális lét, család, kikapcsolódás, satöbbi... nem csoda, ha ettől kikészült...

a folytatáshoz meg hajrá...

LittleG (uk) 2015.07.21. 09:53:14

@Ödenburger [Hu/At]: Nagyon szerettem én is, csak attól tartok, ha most nézném, elromlana a varázs, és már inkább megmosolyogtató lenne, technikailag. Vagy lehet a nosztalgia felülírná :) (azt láttad mikor egy olyan világba mentek át, ahol szakállas, tán még nőnek is öltözött férfiak tologatták a babakocsikat és az összes politikus meg vezető kemény nő volt? Az a kép jutott eszembe a Sliderses kommentemnél)

2015.07.21. 09:53:56

@soad1221: Nem illik ide, ahogy általában a hozzászólások 50%-a sem szokott. Igazán nincs mit. ;)

sellőlány 2015.07.21. 10:05:09

Én is ismerek olyanokat, akiket deprimált az északi környezet, a kirekesztő mentalitás és hogy csak sokadjára sikerült kint megkapaszkodniuk. Még az odaszületettek is sokszor teljesen holdkórosak, mindenféle pszichés, izolációs tünetektől szenvednek (és egyedüli megoldásként vagy piálnak vagy gyógyszert szednek.) De abszolút alkati kérdés, hogy egy ilyen helyzetbe valaki lassan beleőrül (vagy felörlődik benne) vagy kitör belőle. A posztíró felettesei nagyon rosszul mérték fel, hogy ekkora ingázásokkal, minimális nyelvtudással milyen nagy a kiégési kockázat. A kollégák pedig azzal, hogy elzárkóztak az angol nyelvű meetingektől, hibát vétettek. Nekem számos helyzetben volt már mindenféle nemzetiségű munkatársam és íratlan szabály volt közöttünk, hogy az ő jelenlétükben angolul kommunikálunk. Ez a hozzáállás egyrészt tükrözi a vállalati kultúrát, illetve az adott egyének szociális érzékenységét.

almaza 2015.07.21. 10:05:43

Kedves Szerzo,

Gratulalok ahhoz, hogy ezt a tortenetet megirta. Szivszoritoan hiteles iras egy erett szemelyisegtol.

Az egyetemhez es a terapias hivatashoz is sok sikert kivanok!

Maza

macamuca [IHUN] 2015.07.21. 10:05:50

@Réka ‎:
Kudos
Jesszum, kb 1 evvel ezelőttig Hányszor Hallottam ezt a szót

kék madár 2015.07.21. 10:05:51

@Ödenburger [Hu/At]: OK nyertel :) A 4 napos munnkahet nekem is bejonne

Golf2 2015.07.21. 10:06:39

@Ödenburger [Hu/At]: Miért érthető ha az osztrák lezárja a határát? Pròbálná ezt a másik végén csinálni kapna a némettôl,olasztól.Határnyitáskor ugyanezt csinálták,ott tartottak be ahol tudtak.

sellőlány 2015.07.21. 10:07:18

Kedves Határátkelő! Tudom, hogy nem sűrűn szólok hozzá a bloghoz, főképp csak akkor, ha megszólít egy-egy poszt. Viszont üzeneteket már váltottunk, nem is egyszer, ezért sem értem, a hozzászólásaim miért vannak még mindig "karanténban" és kerülnek ki jó nagy késleltetésekkel az oldalra. Így sokszor értelmét, aktualitását veszti az egész. Fel lehetne ezt oldani valahogy?

articsóka60 2015.07.21. 10:07:44

@kék madár: Ó, én évekig utaztam Budapesten belül napi 4 órát a munkahelyemre BKV-val . 1,5 oda - 2,5 vissza.(hazafelé rosszabb volt a csatlakozás). Most már szerencsés vagyok, mert a lányommal járok kocsival az M0-son, így 40 perc alatt bent vagyunk. Így csak akkor szorulok tömegközlekedésre ha beteg valamelyik gyerek vagy szabin van.

kicsibern 2015.07.21. 10:08:01

Sziasztok! Több, mint 2 év inaktív olvasás után, ma jött el a napja, hogy én is hozzászóljak a poszthoz és gratuláljak a poszterinának. A kelta tigris országában nemrégiben diagnosztizált bipolárisként, minden szavát átérzem. Sok erőt és kitartást kívánok, csináld azt amihez tényleg kedved van és örömödet leled - és adj hálát a sorsnak, hogy egy ilyen szerető és gondoskodó ember van melletted nap mint nap és Svédországban jó kezekbe kerültél, a pszichózis idején. Tényleg minden jót kívánok. Üdv.

Evain 2015.07.21. 10:08:47

@Ödenburger [Hu/At]: hú, míg pesten melóztam, nekem is megvolt a napi 3 órás ingázás, mivel a város másik végén laktam az irodához képest. :s Hát nagyon nem hiányzik. Sőt, továbbmegyek és azt mondom, hogy nekem a mostani az ideális, amikor 2x30 percet ingázok naponta. ÉS heti 4 napot dolgozom. Komolyan, ennél rosszabbat nem kívánok senkinek.

2015.07.21. 10:12:55

@LittleG (uk):

Nem remlik, konkret reszre nem igen emlekszem, csak arra, hogy anno mindig neztem... :) Viszont tavaly neztem ujra vegig a Star Trek The Original Series-t, ami 1967-1969 kozt keszult (a Pike kapitanyos pilot talan meg korabban), es semmit nem vett le az elvezeti ertekebol a kezdetleges technika, sot, folyamatosan bamultam, miket meg tudtak csinalni mar akkoriban is!

LittleG (uk) 2015.07.21. 10:18:03

@sellőlány: Hm, na ezért nem akarok én embereket igazgatni (teamleader meg hasonlók). Valószínűleg hasonló helyzetben én is összehúztam volna és ostoroztam volna magam, hogy nem vagyok elég jó, pedig főleg ilyen helyzetbe olyan ember kell, aki az asztalra csap, hogy márpedig angolul fogunk meetingelni.

2015.07.21. 10:19:19

@Golf2:

Pl. azert mert eredetileg Agfalva es Schattendorf kozotti kishataratkelonek lett tervezve, ami segiti a ket falu jobb kapcsolattartasat. Ennek megfeleloen mindket faluban iskola, ovoda es hasonlok mellett, kis utcakban visz az ut. Ehhez kepest razudult a teljes Sopron-Wiener Neustadt autos forgalom, mert arra kb. fel oraval rovidebb. Ez kb. folyamatosan araszolo kocsisort jelent kb. reggel 5-8 kozt es delutan vissza. Emiatt is zartak le ezekre az idoszakokra. En teljesen megertem oket, en sem orulnek, ha a csendes kis utcamban, az ablakom alatt egyszer csak reggel 5tol percenken 20-30 auto haladna el.

2015.07.21. 10:20:02

@Evain:

OK, te nyertel! :))

LittleG (uk) 2015.07.21. 10:20:49

@Evain: Óóóó, én is azt kívánnám vissza, amikor 30 percet gyalogoltam ! a munkahelyig (így most alig mozgok). Az gyönyörű volt :)

esban 2015.07.21. 10:21:59

koszonom a poszterianank, hogy megirta. Van egy baratom aki hozzam kozel all es nagyon erosen hasonlo tuneteket produkal. Csak eppen nem lehet vele rola beszelni es nem vesz igenybe szakmai segitseget, csak neha eltunik par honapra meg fogy egy 20 kilot mert kozben nem eszik. "hozzatartozokent" baromi nehez es nagyon orultem hogy kicsit belelattam hogy mi is jatszodhat le benne kozben. Raadasul megertettem, milyen eros, hogy onmagatol ki tud jonni belole. Szoval koszi, neked pedig tovabbi sok sikert.

LittleG (uk) 2015.07.21. 10:22:15

@Ödenburger [Hu/At]: Hm, lehet akkor én is újra előveszem :) Ha befejeztem a Terápia második évadát (ami még hónapok sztem..)

kék madár 2015.07.21. 10:24:51

@articsóka60: ennel meg a bicikli is gyorsabb :(

fhdgy 2015.07.21. 10:26:26

@LittleG (uk): Hát tudod... A poszterina azt írta, hogy a cégük francia volt, aki megvett egy kis svéd céget. Akkor miért kellett volna a svédeknek angolul beszélni?

Dolgoztam valamennyit Új Delhiben. Nem csodálkoztam, hogy angolul kellett beszélnem. Azon sem csodálkoztam, hogy Németországban németül kellett.

Ha egy külföldi megvesz egy kis magyar céget, ahol én is dolgoznék, és előírná nekem, hogy angolul kell beszélnem, akkor én rákényszeríteném a nagy mellényű vásárlót, hogy magyarul értse meg a felmondásom.

Evain 2015.07.21. 10:36:23

@Ödenburger [Hu/At]: jó, mi csaltunk, mert a melóhelyemtől délre kerestünk házat megvételre, tehát nem véletlen a fél óra. De ha valamiért békávézni kell, hát az itt is halál, az legalább 1 óra, de ha lekésem a csatlakozást a két falu között, akkor másfél. :s

sellőlány 2015.07.21. 10:38:21

@LittleG (uk): Igen, ez tipikus jellemzője az északi társadalnaknak, amolyan "vagy megszoksz vagy megszöksz" jellegű hozzáállás. Ha ott akarsz dolgozni, általános elvárás, hogy az anyanyelvükön szólj hozzájuk és ha bem teszed tökéletesen, sokszor negatív feedback rá a válasz. Éppen ezért kérdéses, hogy a mániás depresszió megállapítása, mennyire veleszületett adottság vagy környezeti hatás, esetleg mindkettő. Amit egyébként szintén északon (vagy észak-nyugaton) nagy divat kinyilatkoztatni (akárcsak sok más pszichés problémát), mert gyógyszeresen jól kezelhető. Szerencse, hogy a posztíró ki tudott ebből lépni, és megtalálta a motivációját. Itt Magyarországon egy diagnosztizált mániás depresszióval nem engednék az eü közelébe az embert, nem is nagyon nyúlna utána senki, hagynák kallódni. Talán ezért is mondható az, hogy egy nyugati rendszerben semmi sem pusztán fehér és fekete, mindenféle állapotot képes kezelni a rendszer, mivel a depresszió általános környezeti tünet, fel vannak készülve arra, jogy kezeljék. De a szokásaikban már nem annyira tesznek azért, hogy ennek kialakulását megelőzzék.

kék madár 2015.07.21. 10:40:53

@sellőlány: " Éppen ezért kérdéses, hogy a mániás depresszió megállapítása, mennyire veleszületett adottság vagy környezeti hatás, esetleg mindkettő."
milyen kornyezeti hatas?

sellőlány 2015.07.21. 10:45:28

@kék madár: Kollégák kirekesztő hozzáállása, munkahelyi rendszerben saját pozíció kialakíthatalansága (nyelvi, szakmsi okok miatt, emiatt hosszútávú demotiváltság, sok utazás, kialvatlanság, téli sötétség és hideg... Stb. Szerintem ez még egy egészséges embert is térden rogyasztana, nemhogy egy olyat, aki hajlamos a tépelődésre és az önmagába fordulásra.

kék madár 2015.07.21. 10:48:22

@sellőlány: ebbol lehet depresszio de a manias depresszio legjobb tudomasom szerint genetikus

sellőlány 2015.07.21. 10:56:33

@kék madár: Ez nem egyértelmű... a mániás depresszió nagyon összetett dolog és sokszor ok nélkül előjön és a beteg normális életvitelét folyamatosan akadályozza. A posztíró esetében nagyon durva okok vezettek a kirobbanásig, és abból kijött, a mostani útja, mivel természetéhez kötelebb álló, motiválja. Kétséges, hogy egyértelműen bipoláris depressziója lenne, az más kérdés, hogy hajlamos ilyen tünetekkel válaszolni élethelyzetekre. Abban biztos vagyok, hogy ezen sok pszichológus is vitatkozni tudna.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 11:03:05

Sziasztok,

Én vagyok a szerző és esküszöm, hogy csak ez az egy accountom van itt :-)

[Nem is tudom, ez azonnal megjelenik-e, nem kommenteltem még eddig, de rendszeres olvasó vagyok.]

Köszi a túlnyomórészt nagyon pozitív kommenteket! Bevallom, rosszabbra számítottam... Mondjuk tényleg több napig írtam-szerkesztgettem ezt, hogy ne legyek túl pongyola vagy felszínes.

Néhány válasz, aztán majd még igyekszem visszatérni (ma kicsit zsúfolt napom van):

@Mme Seldon - igen, a sambo ugyanaz, immár 10 éve

@Golf2 az azonnalszúró-bajuszos-görög-nő kivétel volt, az ápolószemélyzet többi tagja ennél jóval humánusabb volt :-) Sőt, volt magyar orvosnő is egy ideig! anyu örült, hogy tud vele beszélni

@maxval bircaman megbízott szerkesztő - épp hogy nem küldtek ki a cégtől, hanem felmondtam és svéd szerződést kötöttem az itteni céggel, teljesen új szabályokat, munkahelyet, főnököt, stb.-t kapva. (kiküldöttként a magyar fizetést kaptam volna, gondolom, te is azt választottad volna). A képeken is látszik talán, milyen borzasztóan szürke a svéd élet, neked abszolút ellenjavallt :-)

@empoftla receptre felírt magyar életmód :-))) Ez jó, köszi.

@Andras125 "Egyebkent most sem igazan all ossze hogy hogy jart 600km-re eszakra is meg Koppenhagaba is... hogy nezett ki egy hete. Az elettarsa szintugy... allandoan dolgozni? Mondanam hogy le a kalappal, de talan jobb lenne alternativat keresni."
Élettárs? Brrrr :-))) Heti 1x ingáztam "északra" (kb. 600 km), ott aludtam párat, aztán het 2-3x Koppenhága (napi 4 óra), szóval így. A barátom 5 műszakban, azt nem írom le, milyen, brutál és bonyolult (de legalább időnként vannak szabad hetei).

fhdgy kommentje pedig külön kommentet kíván...mindjárt jön az is.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 11:03:05

@fhdgy "A számítástechnika óriási "veszélyforrás", áldás is és átok is. Nekem áldás volt, amikor imádtam, imádom csinálni."

A te eseted - szerintem - teljesen más, hiszen _imádtad_ a munkádat, amit (sajnos) túlzásba vittél. Én _nem szerettem_ a munkámat, és nem a túlzásba vitt meló, hanem a tehetetlenség és a lelkifurdalás volt a fő gond.

"Évekig túlhajtottam magam, lemerültem mint egy rossz akkumulátor. Ne keressünk betegséget ott, ahol nincs, csak oldjuk meg a problémát."

Értem, amit írsz, részben igazad is van, persze mindenki esete egyedi, a te esetedben ezt kellett tenned. Én itt kint nem láttam kiutat, hiszen volt egy szuper állásom, amit ha csak otthagyok, Svédországban a kutya nem ad nekem helyette másikat (pláne olyan gyatra nyelvtudással). Az volt bennem, hogy kaptam ezt a lehetőséget, legyek érte hálás és tegyem meg, ami tőlem telik. A sambo-m is húzza az igát én meg kit kényeskedek, hogy nekem ez nem is tetszik?? Szóval a problémát megoldhatatlannak láttam. No Way Out.

Nem fejtem ki részletesen, de nagyon hamar eljutottam oda, hogy nemhogy elvonulni nem tudtam volna, de már arra nem volt motivációm, hogy reggel megmossam az arcomat vagy egyek és úgy éreztem, semmi nem is jár nekem, öröm és kikapcsolódás pláne nem (de nem is élveztem már _semmit_).

A depressziót nehéz megérteni kívülről (én se tudtam előtte), mert nem mondhatod azt, az illetőnek, hogy "csak szedd össze magad", "csinálj valami kellemeset", mert a lényege, hogy elveszti az ember az öröm képességét. Ez egy ponton túl lefelé tartó spirál, amiben laikus kívülállók nem tudnak segíteni.

"Ha akkor elmentem volna orvoshoz, biztos kitaláltak volna valami jó kis betegséget. Hogy mi lett volna nem tudom, de biztos hangzatos neve lett volna."

Én sem akartam elmenni, először "csak" altatót akartam, mikor már 4 éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam...utána sem akartam a kórházba menni, ki sem mertem lépni az ajtónkon!!! Nem a "pihenéstől jobban leszek" kategória volt ez, hiszen már rég nem tudtam pihenni se. Ha valaki azt mondja nekem, hogy ilyen van, nem hiszem el. Azt se hittem el hosszú hónapokig, hogy depresszió lenne ez. (Biztos hazudnak.) Szóval megértem a szkeptikusokat...

articsóka60 2015.07.21. 11:03:15

@kék madár: igen, teljesen igazad van, a férjem amikor csak tehette bringával járt. Persze neki könnyű volt mert ifjabb korában országúti kerékpáros volt. :)

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 11:12:19

Jav., bocs!

Helyesen:
aztán _heti_ 2-3x Koppenhága (napi 4 óra)

2015.07.21. 11:13:00

Tyuha. Koszonjuk szepen a kedves poszterinanak a beszamolot. Nagy megkonnyebules lehetett, mikor a diagnozist felallitottak...marmint gondolom az helyere tett jopar dolgot. Nincs manias depresszios ismerosom, de tobb olyan is akad, aki pl gyerekkoraban kapott sebeket hordoz ( alkesz szulok, valas, arvasag) es mikor elkezdenek ezzel behatobban foglalkozni es utanaolvasni, mintha felkapcsoltak volna a villanyt. Rajonnek, hogy eddig milyen semak alapjan eltek az eletuket es miert es, hogy ezen tudnak valtoztatni... Sok sikert a poszterinanak!

2015.07.21. 11:18:28

@sellőlány: a posterina 7 eve jol van, nagyon nem diagnosztizalhattak felre :) masreszt ez a poszt azert is kerult fel ide, mert mint HA mondta mindenki kicsit hajlamos ra, hogy par kommentbol posztbol stb mondjon iteletet. Talan egy posztbol nem megallapithato, hogy pl a bipolaris depresszio ketseges diagnozis ;)

fhdgy 2015.07.21. 11:21:28

@Galaxhopen: Legelőször is köszönöm, hogy ilyen hosszan és kimerítően válaszoltál. Azt még inkább köszönöm, hogy elfogadtad, hogy nem ellened irányult, amit írtam, csak inspiráció volt az eseted, hogy elmondhassam az én erre rímelő, de persze nem azonos, történetemet.

A szellemi fáradtság, kimerültség nagyon furcsa, váratlan dolgokat tud produkálni. Aki ilyeneket tapasztal magán, és már otthon pihenni sem tud, annak lenne egy javaslatom, nálam nagyon működik: Menjen el, legalább egy hétre valami olyan helyre, ahol csend, nyugalom van, nem árt ha térerő sincs, de a lényeg, hogy el a megszokott hétköznapi környezetből. Ilyen esetben a megszokott kis otthonban nem lehet pihenni, mert minden visszahúz és megakadályoz abban, hogy egy kicsit is mást csinálj. A friss levegő, a levegőváltozás csodákra képes. Volt, hogy a stressztől már napokig nem aludtam rendesen. Az új helyen meg napokig aludtam, mint a bunda!

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2015.07.21. 11:26:11

@soad1221:
Miért?
Most valami emelkedett pátosszal teli kegyelmi állapot szerint kell kommentelni?
Esetleg megírhatnád az illemkódexet csak úgy a miheztartás végett.
Most akkor mi van?
A mai nap a letargia a megdöbbenés a magunkba fordulás napja?
A HA-n vagyok vagy gyászmisén?

VPBA · http://albania.cafeblog.hu/ 2015.07.21. 11:29:11

@fhdgy: Igazad van, nagyon nehéz magunktól eltalálni azt a pontot, amikor le kell állni. Kicsit olyan ez, mint a szerencsejáték, hogy jó ideje nyerésre állsz, de el kell találni azt a pillanatot, hogy na, most kiszállok, és csak kis tétekben játszom tovább, csak úgy a magam örömére, és nem vérre menően. Mert sosem tudhatod, hogy a következő körben nyersz-e még, vagy mindent elveszítesz. De ugye az anyagi dolgok pótolhatók, az egészség meg törékeny... Nem véletlenül szokták azt mondani azok, akik nagyon súlyos műtéten esnek át, ne adj Isten, a halálból jönnek vissza, hogy ezután teljesen más életet fognak élni.

soad1221 2015.07.21. 11:31:54

@diggerdriver: nem, csak olvastam sorban a kommenteket és ez nagyon kilógott. annyira, hogy gondoltam megjegyzem. nem kell túldimenzionálni, ennyi.. :)

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 11:32:01

@fhdgy: Igen, a tipped működik pl. Mo.-n, a _megszokott_ környezetedben, hogy kizökkented magadat - de nekem ott és akkor _nem volt megszokott_ környezetem, hanem minden egymillió új ingerrel bombázott, akárhol is voltam, munkában vagy szabadidőben (pl. eleve értsek meg mindent svédül és próbáljak kommunikálni is - oké, én akartam, de nem ment, legalábbis baromi lassan). Egy új munkahely próbaidejét töltöttem, nem évekig készültem ki a munkában.

Illetve most már működne nekem is, itt is, mert már itt érzem itthon magamat...

Visszatérve a korábbi kommentedre, az akkori cégem munkanyelve az angol volt (hiszen több országban jelen voltak) és nekem azt is ígérték előre, hogy nem lesz ezzel gond.

maxval bircaman megbízott szerkesztő · http://bircahang.org 2015.07.21. 11:39:38

@empoftla:

Így igaz. Egy norvég ismerősöm évente másfél hónapot Cipruson tölt. Azt mondja, enélkül meghalna.

sellőlány 2015.07.21. 11:56:46

@Mrs Rumcajsz CA: Távol álljon tőlem sz ítélkezés. Inkább csak arra szeretnék rávilágítani, hogy a leírtak alapján számomra nem egyértelmű a diagnózis. Egyrészt, magam is tanultam pszichológiát és megértettem annak a felelősségét, hogy egy teljes, gyerekkort is átfogó analízissal, az egyén saját tapasztalatainak egybevetésével, rengeteg teszttel, családi háttér vizsgálatával lehet csak hozzávetőlegesen megállapítani, hogy valaki született depressziós (és azon belül, melyik tíousú és milyen fokú) vagy inkább csak hajlamos rá, főképp környezeti hatásokra. Márészt saját családi tapasztalat (Hollandia), hogy egy figyelemzavaros gyereket hogy lökdöstek a szakértő pszichológusok mindenféle kategóriákba és kezelték aszerint, eredménytelenül. Végül amolyan nem tudjuk megoldani a helyzetet alapon antidepresszánsokat írtak fel neki, ezektől függő lett, 13 évesen pedig automatikusan megtalálták a drogok.

málé mackó 2015.07.21. 12:09:35

@fhdgy: az egy hetes elvonulasra nincs mindenkinek lehetosege. sot, aki az anyagi tulelesert hajt havonta kenyszer vallalkozokent mo-n, annak az agya sem tud kikapcsolni. a retteges valtja fel a munkabol adodo kialvatlansagot es frusztraciot. a retteges, ami a szukseges havi szamlazasbol fakad, ami a jarulekokat, adokat es csak azutan a csalad eletet jelenti.
ilyenkor sokszor a segito csaladtagok is kevesek, hiaba ismerik fel a helyzet igazi veszelyet es tamogatjak a nyomas alatt allo szemelyt.

a magyar valosagban az anyagi nyomas elsosorban fizikai tuneteket produkal, mig a poszterina eseteben az innovacioval szembeni alul maradas psziches tuneteket hozott magaval.

az elsot meg lehet uszni, ha a felismeres kovetkezetes eletviteli valtozasokra sarkalja az egyent, ahogy te is kepes voltal valtoztatni. am sokan nem kepesek idoben..

málé mackó 2015.07.21. 12:09:47

@Galaxhopen: maximalis tiszteletem amiert elfogadod es egyutt elsz a diagnozissal. ezt kulfoldon, akkori minimalis nyelvtusassal atelni, megbekelni, majd meg masok hasznara is forditani kifejezhetetlen merteku erzelmi intelligenciara vall. nem talalom a szavakat, amivel kifejezhetnem a nagyra becsulesem.

hogy elted meg a maniakus reszt az osszeomlas elott? meglehet hogy el is kerulte a figyelmed, mert annyira a ceges megoldason porogtel? szeretnek errol is olvasni, ha nem banod. kivancsi vagyok hogy milyen erzesek, motivaciok ovezik a porgos tudatallapotot.

Ennike (DK) 2015.07.21. 12:21:21

@Galaxhopen: Stor respekt, hogy megirtad ezt a nem hagyomanyos format, es igen inspiraloan. Te is het eve itt a szomszedban en is, neked a kezdetek nehezsege vagott be, nekem a kezdeti nagy sikerek, szepen elert eredmenyek kuzdelme, vag padlora lassan, veszelyesen fenyegetve, mert igen en is az orom kepesseget veszitem el azt erzem. De errol nem beszelunk nyilvanosan, mert az ciki, mert csak azt kell mutogatni mindig, hogy mennyire fasza gyerekek vagyunk, milyen jol nyaralunk, milyen fantasztikus csaladunk van, es mennyire helyes gyerekeink vannak. Tele posztoljuk a Fb ot csupa pozitiv megnyilvanulassal, es hirtelen beall a krack, 4 kollegam van hosszutavu betegallomanyban stresszel, es akkor jonnek a felmondasok, kirugasok. De errol nem beszelunk eleget, holott nagyon komoly problema. Utaljuk a problemasokat, a nyavalygokat, mert azok csak az energiat szivjak tolunk, akik szinten pozolunk.

Es igen, en mint egeszsegugyis merem allitani, hogy nagyon sok fizikai betegseg hattereben is a beteg lelek formalhat termo talajt, es ez nem ezoteria.

Muscari 2015.07.21. 12:24:25

Hát ez nagyon durva. Kedves posztoló, sok boldogságot kívánok és sikeres karrierváltást.

Remek csaj vagy és szerencsés is, hogy a párod végig kitartott melletted, nagyon jó ember lehet.

2015.07.21. 12:26:29

@sellőlány: "Inkább csak arra szeretnék rávilágítani, hogy a leírtak alapján számomra nem egyértelmű a diagnózis. "
Szvsz tok mindegy, hogy te vagy en vagy barki egyertelmunek tartjuk-e a diagnozist akar van pszichologiai kepesitesunk akar csak jozan paraszti eszunk:) a poszterina megtisztelt minket azzal, hogy elmondta a tortenetet. Melyrol jott fel ujra a viz felszinere es mar uszni is jol tud:) mi kommentelok pedig orulunk, hogy egy ujabb sikeres sztorit olvashattunk es inspiralodunk de ennyi a sztori sztem :) tok felesleges belekotni, hogy dr Svensson meg Dr. Anderson helyes diagnozist alitott-e fel:) remelem erted mire szeretnek ravilagitani:)

fhdgy 2015.07.21. 12:26:56

@málé mackó: Igazából egyetértek veled, mert sokáig én is azt hittem, hogy nincs kiút. Aztán mikor volt a szívműtétem, az akkora nagy úr lett, hogy mindent felülírt. Akartam, nem akartam, változtatni kellett. A nagyobb kényszer ignorálni tudja a kisebbeket.

Ha hiszed, hanem, én lepődtem meg, hogy lehetett. Addig, ha azt mondtam, hogy csak holnapra vagy holnaputánra tudok valamit megcsinálni, láttam, hogy azonnalra szerették volna. A műtét után, ha azt mondtam, hogy jövő péntekre lesz meg, azt mondták, hogy jajj, de jó!

Hogy van ez? Nem tudom, tényleg magam sem értettem!

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 12:31:14

Nagyon köszönöm még 1x a kedves szavakat és a biztatást is, tényleg nagyon értékelem!!!

Még egy adag válasz:

@fhdgy - "Ha egészségről van szó, és az embernek a saját kárán kell tanulni, akkor már sok szempontból veszett fejsze nyele!" - az emberek általában ezen a téren nagyon ritkán tanulnak más kárán... A depressziónál, stb. még fejeljük meg ezt azzal, hogy a mentális betegségeket stigmatizálja a közvélemény, így a betegeket is. Sokan vannak közöttünk, de nem merik bevallani. És ezért azt hisszük, alig vannak, no és ők "mások". Miközben egy évtized múlva ez lesz a Földön a vezető egészségügyi probléma. És nem tudjuk mi ez, de nem is akarjuk tudni, "addig jó" nekünk. Pedig a megelőzéshez fontos lenne tudni, hogy ez nem egy mondvacsinált betegség és nem csak "másokat" érinthet (ne értstd félre, ezt nem rád írom, hanem úgy általában).

"A dolog egy folyamat. Mindig egy kicsit többet, csak egy kicsit többet. Azt hiszi az ember, hogy megszokta, bírja." - pontosan! Kívülállóként, főleg utólag könnyű okosnak lenni. Én ráadásul úgy éreztem, kb. semmit sem csinálok, nem a munkába "szakadtam bele".

@sellőlány - csak egyetlen kolléganő volt, aki elzárkózott az angoltól, vele nem dolgoztam sokat, no de így is nehéz volt egyedüli külföldiként, nyilván minden apró beszélgetés svédül zajlott, tehát maga a lényeg (de nem várták el a tökéletes svédet vagy ilyesmi). ... Nem gondolom, hogy kirekesztő volt a mentalitás, tényleg nem. Bizonyítékom is van rá: a francia anyacégtől nálunk volt egy kislány pár hónapig (még a magyar cégnél dolgoztam), icipicit tudott magyarul, angolul beszéltünk vele - de egy csomú dologból "kimaradt", nem értett dolgokat (magyarul), egyre inkább elzárkózott tőlünk (akkor még nem értettem, miért)...majd egy napon kiderült - én nem dolgoztam vele -, hogy fogta a cuccát és hazarepült Párizsba egy szó nélkül, mert kikészült. Na akkor ment a hibáztatás, hogy milyen kis kényes csajszi, stb. Ma már nagyon meghallgatnám, mi volt az ő története. Nem gondolom, hogy a svédek "holdkórosabbak" lennének, mint mások, persze engem már megfertőzhettek :-)

Az, hogy bipoláris vagyok 2 dologból áll: a hajlam öröklött, de az, hogy ki is jött, már a mindenféle körülményeknek köszönhető (gigastressz). Az hogy - szerinted - mit divat északon kinyilatkoztatni vagy mit nem, szerintem nem hangzik túl tudományosnak...

"Kétséges, hogy egyértelműen bipoláris depressziója lenne"

Halló, itt vagyok én is :-))) Nyugodj meg, egyértelműen bipoláris. Először depressziót diagnosztizáltak, aztán volt egy nagyon szuper kis mániás időszakom, amit nagyon élveztem (a környezetem annyira nem)...

"Végül amolyan nem tudjuk megoldani a helyzetet alapon antidepresszánsokat írtak fel neki, ezektől függő lett, 13 évesen pedig automatikusan megtalálták a drogok."

??? Tök sokat olvastam meg tanfolyásokra is jártam bipolárisügyben. Mindenhol egyértelműen leszögezik, hogy antidepresszánstól senki nem lesz függő. Max. nyugtatótól/altatótól (ha pl. benzodiazepin a hatóanyaga). Szóval a fiú vagy nyugtatót kapott, vagy nem lett függő... Te ugye tényleg tanultál pszichológiát? Vagy ott ezt nem oktatják?

@kicsibern - óóóó, üdv neked! Remélem, jól vagy! Ha van kedved felvenni velem a kapcsolatot (esetleg, hasznos lehet), jelezd nyugodtan, oké?

@esban - "nem lehet vele rola beszelni es nem vesz igenybe szakmai segitseget, csak neha eltunik" - igen, sajnos ezzel számolni kell :-( Viszont kérdés, hogy ki tud-e tényleg jönni ebből? Ezt érdemes elolvasnod (neked is, de bárki másnak is), hogy értőn meg tudd hallgatni: www.webbeteg.hu/cikkek/depresszio/12390/depresszio-es-csaladtagok (remélem, nem számít reklámnak...)

2015.07.21. 12:31:27

@Ennike (DK): a mi cegunknel a japanok mentek folyton stress leave-re. Mondjuk meg is ertem, ha naluk egy szerver lehalt szemelyesen kellett az ugyfeltol bocsanatot kerni. Epp a harakiri nem volt a munkakori leirasukban...

Muscari 2015.07.21. 12:35:07

@fhdgy: most, hogy ezt írod...
Én most aggódom a férje mmiatt. Több, mint egy éve szabadnap nélkül dolgozik, annyira kimerült, hogy két hét szabadság sem volt neki elég, hogy kipihenje magát.
Próbálom rávenni, hogy legalább egy szabadnapot vegyen ki, de akkor sem pihen, amilor itthon van. Remélem nem jut el addig, mint te :-(

Muscari 2015.07.21. 12:39:28

@Ödenburger [Hu/At]: szerintem te abszolút jól csinálod,ne aggódj.
A nagyobbik gyerkőc mennyire lakik messze?

sellőlány 2015.07.21. 12:40:47

@Galaxhopen: Kedves posztíró, ha nem túl felkavaró számodra, engem is érdekelne, miképp jutottak nálad erre a diagnózisra. Számodra ez így kimondva megkönnyebbülés volt, amolyan felmentés a társadalmi elvárások alól vagy inkább motivált, hogy kilépj belőle? (Mert fenntartom, amit korábban írtam, már csa Ennike hozzászólása alapján is, amivel egyetértek, még akkor is, ha Rumcájsz asszony többször erőből lenyomná a véleményem. :-) Másrészt érdekelne, hogy maradásod Malmöben a világgal való kibékülés vagy inkább amolyan második esély, hogy ott megtaláld magad? Máshova költözni nem akartatok?

Muscari 2015.07.21. 12:42:38

@articsóka60: hát aki olyan szerencsés, hogy egy helyen dolgozik a lányával :-)

2015.07.21. 12:57:36

@sellőlány: kedves sellolany! Ez igazan nem volt elegans, nem direktben annak cimezni a kommentedet, akinek a valaszaival gondod van. Nem szantam megcsak erosnek sem a valaszaimat neked, de sajnalom ha igy elted meg.

fhdgy 2015.07.21. 12:59:06

@Mrs Rumcajsz CA: "Epp a harakiri nem volt a munkakori leirasukban... ", hát ezen először felkacagtam, aztán elgondolkodtam.

Egyébként nem is olyan rossz elismerni a hibát és bocsánatot kérni. Az elején talán igen, de egyszer csak azt vettem észre, hogy megnyugtatott, felszabadított. Úgy is tudtam, hogy én rontottam el valamit és akkor még törjem is magam minden féle kifogás keresésében? Nem az ózonpajzs kilyukadása okozta a gondot, hanem én magam. Azt mondtam, hogy bocs, én vagyok a hibás, egyszerűen elszabtam.

Mint mindenre, erre is van egy történetem: egyszer egy cégnél bérszámfejtést csináltam, kb. kettőezer dolgozóra és valamit javítanom kellett, aminek az lett az eredménye, hogy a személyi jövedelemadó számítás borzalmas galibát okozott. Az ottani illetékes ( tényleg illetékes volt, mert nagyon értett hozzá ) rettenetes mérges lett, jogosan. Mérgesen kérte számon a dolgokat. Elmondtam neki, hogy bocs, de így és így, de sajnos, nagyon elrontottam. Néhány pillanat múlva tovatünt a mérge, és azt mondta, hogy nem jó, hogy megtörtént, de akkor inkább foglalkozzunk azzal, hogy hogyan lehet helyrehozni. A program hibát könnyű volt kijavítani, de a dolgozóknak el kellett magyarázni, hogy pénzt, adott esetben elég sokat, vissza kell fizetniük. Aki nem tudta egy összegben vissza fizetni ( érdekes, senki nem reklamált, hogy túl sok pénzt kapott ), az kapott hat hónap részletre kölcsönt. Egész szépen rendeződött a nagy galiba. Akkor megtanultam, hogy nem érdemes mellébeszélni, sokkal szimpatikusabb az embereknek, ha egyenes derékkal vállalom a bűneim.

Giddy Lamb 2015.07.21. 13:10:07

@fhdgy: "Hogy van ez? Nem tudom, tényleg magam sem értettem!"

Az emberek az alapján ítélnek meg, amit mutatsz nekik magadból.
Ha azt mutatod, hogy egy güzülős nímand vagy, aki mindenki csip-csup problémáinak hajlandó azonnal nekiugrani, akkor megpróbálják minél gyorsabban kipréselni belőled azt, amire nekik szükségük van, hiszen a többiek sem válogatnak az eszközökben.
Ha azt mutatod, hogy fontos ember vagy, akinek egy hétre előre tele a naptára, akkor tisztelnek és nem mernek erőszakoskodni, mert tudják, hogy presztizsértékű benne lenni abban a naptárban, mégha 1-2 hétig is tart. Az pedig természetes, hogy ezek után a díj sem annyi mint a güzülős lúzernál, aki mindenkit másnapra bevállal. Hrabal anyósa mondta a lányának: Ha azt akarod, hogy úgy bánjanak veled mint egy habostortával, akkor viselkedj úgy mint egy habostorta, ha töpörtyűs pogácsaként viselkedsz, ne csodálkozz, ha úgy is bánnak veled:)

fhdgy 2015.07.21. 13:14:58

@Muscari: Tudod, a férfiak az ilyenben sérülékenyebbek. A férfiúi büszkeség nem engedi, hogy elismerjék, hogy baj van. A nők azt mondják, hogy a férfiak úgy tudnak szenvedni, ha egy kis bajuk van. Ez teljesen igaz, de csak akkor, ha kis bajuk van. Ha nagy a baj, akkor maximum morognak, ha valaki szóbahozza.

Nos, ezekre a morgósokra kell nagyon figyelni, mert önveszélyesek. Nekem is mondta az exem annak idején, hogy menjek orvoshoz, mert a szívem olyan fúrcsán dobog. Persze, morogtam és maradt minden a régiben. Pedig, ha viszonylag az elején szót fogadtam volna...

Egy jó feleség olyan ügyes tud lenni, légy Te is az! Mondd pl. azt, hogy úgy szeretnél Te, hangsúlyozom, Te, egy kis pihit, mert olyan fáradt vagy. A többit el tudod képzelni.

A másik, ha látod, hogy valamit nem szívesen csinálna, inkább ne is kérd. Ebben is szerencsém volt. A műtétem után már jóval, amikor már messze túl voltam a lábadozáson, megkért az exem, hogy rakjam fel a függönyöket. Mondtam, hogy bocs, de most nem, majd később ( tudod, erre mennyire haragszanak a feleségek??? ). De miért, hisz félórája még ugrabugráltam. Igen, az fél órája volt, most meg nem az van. Majd ha újabb félóra múlva ugrabugrálni lenne kedvem, akkor felrakom a függönyöket. Megértette. Utána mindig úgy kért ilyeneket, ha majd lesz erőm, kedvem. Tudod, hogy ezzel mekkora lelki tehertől szabadultam meg?

sellőlány 2015.07.21. 13:21:55

@Galaxhopen: Most olvastam a válaszodat, csak mivel nem volt kiemelve, nem láttam, kérlek, inkább a válasz gombbal írj majd. :-) Szóval igen, 3 évig tanultam, de főképp szociálpszicho területen, aztán megtalált az addiktológia, - opiátok, stimulánsok, amfetamin származékok, hallucinogének tanulmányozása, hatásai, függőségek közötti összefüggések, egymásra épülő vagy kiváltó függőségek, terápuás lehetőségek stb. A családi eset egy akkor 7 éves fiúval esett meg, eleinte nyugtatókat kapott, amitől túl enervált lett, depressziós tünetei lettek, ezután jöttek az antidepresszánsok. 3 évig szedett mindenféle szereket, enélkül "értelmetlennek" érezte az életét. A drogozást füvezéssel kezdte "mert akkor minden jó", aztán tablettázott. Egy iskolaváltással, számára kialakított tantervvel, sok-sok motivációval már egy jó éve tiszta (most 15,5 éves). Azt sosem értettem, hogy sikerült őt egyszer ADHD-majd Aspergernek titulálni, ahelyett, jogy már 8 évesen más iskolába helyezték volna és a szülőkkel egyeztetve, külön családi, illetve terápiás foglalkozásokra küldték volna, a nyugtatózás helyett. Erre értettem a cimkézést, tehát az északi népekkel való nem tudományos megállapítás inkább csak tapasztalat. :-) Sokkal egyszerűbb kezelniük egy problémát, ha egy kategóriába teszik és ráhúznak egy protokollt.

sellőlány 2015.07.21. 13:25:25

@Mrs Rumcajsz CA: Ez inkább egy hármas dialóg kezdemébyezése volt, semmint vmi etikett követése, bocsi! Kíváncsi voktam a posztíró álláspontjára is, akinek a nevében és védelmében kéretlenül megszólaltál.

puhacica 2015.07.21. 13:26:23

vegig az jart a fejemben, hogy "hallo, ez csak egy munka, nem eri meg!!!", mikozben pontosan tudom, mennyire ki tud nyirni egy rossz munkahelyi idoszak...

fhdgy 2015.07.21. 13:30:12

@Giddy Lamb: Értem, amit mondasz, de ez más szitáció volt. Nagyon jól ismertük egymást a bérszámfejtő csajokkal, tudtuk, hogy maximálisan számíthatunk egymásra. Jó csapat voltunk, úgy együtt.

A bérszámfejtés meg nem játék. Annyi revizorom volt minden hónapban, ahány ember fizetést kapott. Nagyon büszke vagyok a csajokra is, magamra is, hogy soha nem kellett azt mondani, hogy csak holnap lesz fizetés. Ez a minimum a dolgozók felé.

Volt, hogy 38 fokos lázzal indultam Fehérvárról Miskolcra, mert valami rossz lett. Nem tartott sokáig helyrehozni. Megvártam a végét és megkérdeztem, hogy minden rendben? Igen, mondták. Jó, akkor innétől beteg vagyok és majdnem 40 fokos lázzal értem vissza Fehérvárra.

Soha többet nem vállalnék bérszámfejtést! Esküszöm, nincs az pénz!

2015.07.21. 13:39:41

@Muscari:

Az orszag keleti vegeben, sajnos, hazakoltoztek az ex szuleihez a valas utan. :( Ez termeszetesen az o helyzeteben nemikepp ertheto, csak hat igy nem konnyu a kapcsolattartas.

Evain 2015.07.21. 13:40:07

@fhdgy: Azt ugye tudod, hogy a japánoknál a kultúrájukból adódóan a hiba beismerése a legnagyobb arcvesztés? Valami félelmetes módon adnak a látszatra. Ha ráadásul ezt az ügyfél felé kell prezentálni, akkor nem csoda, ha kiborultak rajta. 7 éve figyelem a jövő-menő japán kollégákat, néhányuknak nagyon nehéz volt a beilleszkedés.

2015.07.21. 13:49:49

@fhdgy: gondolom ez azert is lehetett nalad igy, mert amugy nem jellemzoen szabtal el dolgokat. Ha valaki jol dolgozik, de hibat vet annak azt hiszem konnyebben elnezik. Nalunk is igy volt, ahol otthon dolgoztam. Mondjuk jo emberanyag is kell hozza, mert eleg 1 db sunyi fonok...

fhdgy 2015.07.21. 13:53:33

@Evain: Nem tudtam! Csak azt tudtam, hogy egy főnök, ha hiba van, lemond!

Egyébként meg, kizárt, hogy egy dolgozó ember ne kövessen el hibát. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Akkor az kap jutalmat, aki nem hibázik?

kicsibern 2015.07.21. 13:59:00

@Galaxhopen: persze nagyon örülnék neki. Nincs igazán kivel erről beszélnem, aki hasonlókat élhetett át mint én. Tavaly nagyon mély depresszio, idén év elején pedig mánia majd 1 hónap kórház az én számlámon, csak azért ilyen rövid mert kaptam egy szenzációs allaslehetoseget ( amire az.interjú mánia idején volt persze, porogtem mint a ringlispil) és mindenképpen el akartam kezdeni dolgozni és nem mindenféle benefiteken élni, ami bár a fizetesemmel majdnem megegyező összegű...

2015.07.21. 13:59:07

@sellőlány: "akinek a nevében és védelmében kéretlenül megszólaltál." en kerek elnezest:) ez egy blog nyilvanos komment szekcioja, mindenki reagal, arra, ami felkelti a figyelmet. Ha valaki nem szeretne, hogy mas is hozzaszoljon az amugy nyilvanos beszelgetesekhez akkor privat uzenetet kuld. Itt idaig meg ugy vettem eszre mindenki szol mindenkihez meg ha nem is egyezik a velenyuk, max csak akkor nem ha valami nagyon szemelyes ellentet van 2 kommentelo kozott.
Ha tobbeket szeretnel bevonni a kommentjeidbe, arra is van lehetoseg, ha egymas utan a valasz linkre kattintasz a szamodra erdekes kommentelok hozzaszolasai utan. Igy egy valasz kommentbe tudsz tobb embert bevonni.
En pedig igerem nem fogok tobbet hozzaszolni a kommentjeidhez :)

fhdgy 2015.07.21. 14:01:18

@Mrs Rumcajsz CA: Igen, valahogy így. A másik, ha láttam, hogy valahol segíthetek a csajoknak, akkor még pénz nélkül is megcsináltam! Nekem az volt az elvem, hogy úgy kell dolgoznom, hogy a csajok elégedetettek legyenek, szeressenek velem dolgozni, de a főnök meg aláírja a számláim. Volt cég, ahol ez nem volt egyszerű, de volt olyan is, ahol gyönyörűen működött, mert a csajok szerették a főnöküket, a főnökük meg a csajokat. Egyébként, meg bocsánat, hogy állandóan csajokat írok, de nekem ők így maradtak meg. Ha valamelyikük bejött az irodába, mondjuk tíz perc után, akkor ő is úgy kezdte, hogy no, mi van csajok, történt valami?

Mme Seldon 2015.07.21. 14:05:23

Svédországi gyerekorvos barátnőm mondta, hogy van egy új, lelki eredetű kórság a kelet-európai (zömmel ukrán) bevándorló gyerekek között.
Nehéz sorsú bevándorlókról van szó, ahol a szülőknek nincs munkája, vagy kiutasítás fenyegeti őket, vagy valamiért az apát börtönbe viszik.
A 6-8-10 éves gyerek egyszer csak nem beszél, nem reagál, nem mozog, nem eszik, mintha vigil kómában lenne, gyomorszondán kell táplálni. Ez az állapot hónapokig tarthat, ha a család sorsa jobbra fordul (pl. megkapják a letelepedési engedélyt, vagy kiszabadul az apa a börtönből), lassan, fokozatosan javul a beteg állapota, majd felépül. Ha ezen idő alatt svédül mesélnek neki, a felépülés után felismeri a svéd meséket. Állítólag az is segít valamit, ha fenntartanak egy napi ritmust (reggel elhúzzák-este összehúzzák a függönyt).
Poszttraumás stressz-reakcióként írják le, a stockholmi gyerekorvos kongresszuson 10-15 ilyen esetről számoltak be.
Számomra ez nagyon furcsa, gyerekorvosként még nem hallottam ilyenről korábban.

Ginix 2015.07.21. 14:06:38

még nem olvastam a kommenteket, de nagyon tetszett a poszt, le a kalappal!

2015.07.21. 14:07:21

@Evain: @fhdgy: hat igen a japanok nagyon maximalistak. Jo lenne ha valaki, aki elt Japanban meselne errol, mert en csak azt ismerem, amit a japan irodarol tudok. Az arcvesztes nagyon igaz. Mindemelett rettento tekintelyelvuek is. A cegunknek volt olyan termeke, aminek az eladasa teljesen lealkt Japanban, mert a legnagyobb partnerunk Japanban ugy dontott, hogy az neki nem kell. Mivel a tekintelyes reputacioval biro ugyfel ezt mondta onnantol kezdve a sales kipurcant, a kisebbek sem vettek egesz egyszeruen az a termek eladhatatlanna valt...

LittleG (uk) 2015.07.21. 14:10:57

@Galaxhopen: "Visszatérve a korábbi kommentedre, az akkori cégem munkanyelve az angol volt (hiszen több országban jelen voltak) és nekem azt is ígérték előre, hogy nem lesz ezzel gond. "

Így pláne nem fair a nem angol nyelvű meeting... Nem volt kinek "panaszkodj", főnököd?

2015.07.21. 14:16:20

@fhdgy: regen ezt ugy hivtak szivesseg, ma pedig ugy, hogy kapcsolati toke ;) :) bar a szivessegnek van egy olyan ertelme, hogy nem var viszonzast, mig a kapcsolati toke befektetes, ami kesobb kamatozik, habar franc se tudja lehet, hogy megis ugyanaz a ketto :)

fhdgy 2015.07.21. 14:17:23

@LittleG (uk): Nem tudom, hogy jól látom-e, de megfordult a fejemben a következő: nem lehet, hogy a svédek így álltak bosszút a franciákon? Nem ezzel próbálták tudtukra adni a franciáknak, hogy kívül tágasabb? Ráadásul, ők még "bünbakot" is találtak a poszterina személyében. Elismerem, ha így volt, nagyon aljas volt.

fhdgy 2015.07.21. 14:19:04

@Mrs Rumcajsz CA: Én ezzel nem foglalkoztam. Jó volt együtt dolgozni, a többi nem számított!

2015.07.21. 14:21:06

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a blog csődbe fog menni. Ne is próbáljatok meg bármit is tenni ellene. Nem fog menni! ;D

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 14:24:38

@Mrs Rumcajsz CA: Ó, én kezdő vagyok ebben a kommentelésben, köszi a tippet, ki fogom próbálni! (tudom, nem nekem írtad, de akkor is)

Ami a "kéretlen" védelmemet illeti, azért jólesett :-) Mégiscsak egyedül állok itt szemben egy csomó kommentelővel, az empátia nagyon bejön, na...

LittleG (uk) 2015.07.21. 14:32:28

@fhdgy: Hm.. ki tudja... nem tartom elképzelhetetlennek

LittleG (uk) 2015.07.21. 14:37:11

@sellőlány: Rémlik, hogy valahol olvastam vagy hallottam, hogy a hajlam a lakosság 4/5-ében benne van, de a körülményektől függ, hogy kijön-e.

Egy depressziós beszéde nagyon megérintett: www.ted.com/talks/andrew_solomon_depression_the_secret_we_share

A családban van hasonló eset, átfutott az agyamon, hogy hátha az én génjeimben is benne van, vigyáznom kell magamra...

VPBA · http://albania.cafeblog.hu/ 2015.07.21. 14:37:46

@Mrs Rumcajsz CA: És ezt lehetne folytatni azzal, hogy rettentő konformisták is. Egyszer olvastam, hogy egy japán turista csoport útjába került valahol egy nagy pocsolya, jó mély. Az idegenvezető ment elől, belegázolt a pocsolyába, lehet, hogy csak véletlenül. Az összes többi őt követő japán turista ment utána, mint a hangyák, és egyiknek sem jutott eszébe kikerülni... Mondjuk, olyan ország is kevés van, ahol a metrónál külön személyzetet alkalmaznak, hogy nyomják be az embereket, hogy be tudjon záródni az ajtó. :)
www.youtube.com/watch?v=r8FQsg12hoY

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 14:41:53

@málé mackó: "hogy elted meg a maniakus reszt az osszeomlas elott?" [...] "kivancsi vagyok hogy milyen erzesek, motivaciok ovezik a porgos tudatallapotot."

Az összeomlás előtti rész mély depresszió volt (nem mánia). Amikor elveszítettem a valósággal a kapcsolatomat, azt hívják pszichózisnak, ez lehet depresszióban és mániában is, nekem az előbbi volt. (Amikor mániás voltam, azt egyértelműen fantasztikusan boldog időszaknak éltem meg, 10 cm-vel a föld fölött lebegtem, a keblemre öleltem a világot - és pl. irracinálisan sok pénzt költöttem fölösleges dolgokra. Sokan ilyenkor csődbe is viszik az egész családjukat miközben nem veszik észre, mi a helyzet.)

Szóval a mély depresszóban csak az agyam pörgött, de csak egyre negatívabb dolgokon és azon, hogy mindennek csak katasztrófa lesz a vége. Pl. amikor megtudtam, hogy jön a tesóm Mo.-ról, biztos voltam benne, hogy lezuhan a gépe. Azt hittem, keres a rendőrség. Amit akarsz... Semmiféle kiutat nem láttam (csak az öngyilkosságot). Aludni nem tudtam.

Mániásan viszont ezernyi tervet szőttem (közben semmit nem csináltam ám), minden lehetségessé vált, nem értettem, miért mondják, hogy lassuljak le. Aludni max. 3 órát tudtam, de furcsa módon kipihenten ébredtem (azóta sem tudom ezt reprodukálni - szerencsére).

Hát ilyesmik, ha ez érdekelt...

LittleG (uk) 2015.07.21. 14:44:51

@Galaxhopen: "Pedig a megelőzéshez fontos lenne tudni, hogy ez nem egy mondvacsinált betegség és nem csak "másokat" érinthet "

Épp ezen gondolkodtam, hogy megelőzni hogy lehet? Azon kívül hogy "igyekszel" minél kevésbé stresszelni dolgokon? Az igyekezet sokszor nem elég és nehéz lehet felismerni a határt, hogy eddig és ne tovább, mert baj lesz.

A "jelek" nem mindig erősek, lehet pl. egy 20 éve tartó családi "nem egetverően nagy baj, csak folyamatosan belülről rág" dolog is, amiről senki nem gondolta volna, hogy ide vezet...

LittleG (uk) 2015.07.21. 14:47:32

@Galaxhopen: Mindenhol egyértelműen leszögezik, hogy antidepresszánstól senki nem lesz függő. Max. nyugtatótól/altatótól (ha pl. benzodiazepin a hatóanyaga).

tényleg nem? akkor miért esik vissza valaki, ha abbahagyja a gyógyszereket?

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 14:48:49

@málé mackó: Ja igen, viszont személyesen ismerek olyanokat, akiknek a mániájuk közben ütött be a pszichózis, na az sem jó érzés, üldözési mánia és társai. Az egyik svéd srácot konkrétan egy reptéren kapcsolták le, mert azt hitte, üldözik, elbújt a biztonsági ellenőrzés elől... szóval súlyos dolgok tudnak belőle lenni. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy nem mindenkinek "szép emlék" a mániás szakasz...

Ennike (DK) 2015.07.21. 14:53:10

@Mrs Rumcajsz CA: nem ismerem a japanokat, sohasem dolgoztam veluk. Am az a stressz, ami itt nagyon gyakori a dan kollegaim kozott, az nekem az elejen nevetsegesnek tunt, az otthonihoz kepest, aztan a gazdasagi valsag eredmenyekeppen a sporolas, elbocsajtasok, a nagyobb munkatempo, meg tobb beteg, kevesebb ember, meghozta a savanyu termest. Engem is megerintett a legkedvesebb munkahelyemen, de felismertem, megalltam es valtottam, de kovetkezmenyeit erzem magamon most is, majdnem 3 ev utan. Termeszetesen nagyon szemelyisegfuggo is. Akik napi szinten hasznaljak a "leszarom tablettat", oket nem szokta erinteni.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 14:55:00

@LittleG (uk): Jó kérdések! :-)

"akkor miért esik vissza valaki, ha abbahagyja a gyógyszereket? "

És egy cukorbeteggel mi lesz, ha abbahagyja az inzulint?...

"De hát az más!!!"

Mivel manapság a legtöbben nem betegségnek fogják fel a depressziót, a kezelésükre szolgáló gyógyszerek is _nagyon gyanúsak_. Pedig hát betegség ez is.

Én nem akartam gyógyszert szedni, de ha a visszaesés és a gyógyszerek között lehet választani, akkor az utóbbira teszem a voksomat. Persze lehet, hogy nem esnék vissza. De nem akarok kísérletezni...

Sokan abbahagyják, ráadásul egyik napról a másikra (ami a legrosszabb). Ilyet is ismerek személyesen, többet is. Volt, aki többször is megcsinálta. Egyikőjük sem a stabilizálódás felé ment el...

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 15:05:33

@LittleG (uk): A megelőzéshez a legfontosabb a tudás. Tájékozódni kell, fel kell ismerni, hogy ez nagyon fontos dolog a saját és a családunk, barátaink érdekében is. Mert lehet, hogy így mi látjuk meg az első jeleket valakinél és sokkal hamarabb és hatékonyabban tudunk neki segíteni.

Sajnos manapság ez még eléggé agyonhallgatott téma és a legtöbben hozzám hasonlóan lesznek tájékozottabbak: hogy személyesen érintettek lesznek.

Még akár a Wikipedia jó az elinduláshoz:
hu.wikipedia.org/wiki/Depresszi%C3%B3
hu.wikipedia.org/wiki/Bipol%C3%A1ris_zavar
(...ha most csak erre a témakörre koncentrálunk)

Persze angol (stb.) nyelvű oldalakon még több infó van.

Valaki említette Andrew Solomon-t a TED-en, őt is érdemes megnézni/-hallgatni (plusz a többi mental health témájú előadást is ugyanott). Szerintem.

sellőlány 2015.07.21. 15:13:37

@LittleG (uk): Igen, ez pontosan így van, mindenkiven lakozik egy őrült, csak a körülményeknek kell úgy összeállnia, hogy kirobbanjon belőle. :-) De komolyra fordítva a szót, igen, nagyon fontos a korai felismerés. Ha a hajlam adott, a kockázat magasabb, ilyenkor nagyon fontos, hogy tisztában legyen azzal az egyén vagy a környezete, hogy mikor kell onnan kimozdítani. (Egy Insight teszttel pl. kivállóan kiderírthető, hogy alkatilag ki milyen munkaterületre alkalmas és ha ettől eltérő területen dolgozik, az negatív befolyással bír a munkabírására, attitűdjére, magatartására). Az, hogy ez kirobban-e vagy sem, már egyénfüggő. Egy tanárom kedvenc példája, hogy Jani bácsi, aki minden nap csak két pohár bort iszik meg az "egészsége kedvéért", már alkoholistának számít. Igaz, hogy csak egy enyhe szintű (béta típusú) és mérsékletes, de már függő. Elég egy krízis és azonnal szintekkel lejjebb csúszhat.

fhdgy 2015.07.21. 15:16:54

@LittleG (uk): Hallottam egy történetet egy horvátországi üdülővárosban egy helyi embertől: volt ott egy jól működő kemping, amit megvettek a spanyolok. Utána persze követelték a dolgozóktól, hogy így, megy úgy kell csinálni a dolgokat. A dolgozók meg azt mondták, hogy ők eddig is így csinálták, ez után is így fogják csinálni. A spanyolok el kezdték elküldeni a hangadókat, míg egy napon az összes dolgozó beadta a felmondását. Gondolták a spanyolok, nem gond, majd gyorsan vesznek fel új embereket és meghírdettek állásokat. Voltak jelentkezők, de a vége kivétel nélkül az volt, hogy csak akkor tud kezdeni, ha a korábban elküldött embereket visszaveszik!!!

Végül is egyetlen embert sem tudtak felvenni. A vége az lett, hogy a spanyolok áron alul, de eladták a kempinget és elkullogtak.

Az nem sokkal a horvátországi háború után volt és a spanyolok nem tudták, hogy egy háborúban győztes néppel nem lehet packázni.

Muscari 2015.07.21. 15:22:18

@fhdgy: köszi a válaszdt, próbálom őt tehermentesíteni, amennyire lehet, otthon nem is várom el, hogy bármit is csináljon, pedig régen sokat segített. Most alig van itthon, ha mégis, akkor a gép előtt ül és tanul, kutat, töri a fejét.
Lehet ezt egy darabig csinálni, csak látni kell az alagút végén.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 15:34:19

@Muscari: Sokat számít az is, hogy az ember rendszeresen kijusson a szabad levegőre, akár csak egy 20-30 perces séta erejéig. A napsugarak (amik mindig vannak, borús időben is) nagyon fontosak az idegrendszernek, no és persze az egész testnek is kell némi mozgás. Ezt nekem kb. ezerszer elmondták a kontaktjaim a pszichiátrián. Esetleg erre tudnád ösztönözni, hogy együtt rendszeresen sétáljatok egyet, persze "csak miattad"...

kosárkötő 2015.07.21. 15:36:49

nagyon aranyos es oszinte, hogy ezt megirtad....szerintem sokunk megy keresztul hasonlo borzalmakon, (pl en biztos)- csak a vegen valahogy megis kisut a nap....en kivancsi lennek sokszor mennyire voltam kozel hasonlo okok miatt a teljes k.o.-hoz...de hogy felalltal belole, es kozelebb kerultel az uj motivaciokkal magadhoz-na az a lenyeg...hajra!

fhdgy 2015.07.21. 15:38:49

@Muscari: Sajnos, azt kell hogy mondjam, hogy több tanácsot nem tudok adni, mert az látatlanban csak okoskodás lenne, de figyelj és legyél résen, a férfiakat sokszor meg kell védeni önmaguktól, de úgy, hogy ne vegyék észre!

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 15:41:59

@sellőlány: Aha, értem, de a holland fiú esete egy a rengeteg közül (oké, hogy neked ez volt a 100% tapasztalat, de kutatásoknál sem egyetlen embert vizsgálnak). Szóval ebből azért ne általánosítsunk már az északi népek pszichiátereinek elferdült viselkedésmódjára :-)

Engem az érdekelne inkább, hogy a hollandok pszichiátriai ténykedése összességében, pl. valami jó kis statisztika alapján (tudom, az szintén hazudhat!) nagyon alulmarad-e pl. a magyarokénak.

PS: Amúgy Hollandia mikor lett Észak-Európa?...

LittleG (uk) 2015.07.21. 15:42:24

@Ennike (DK): Olyan erdekes, hogy te is ezt irod, Daniabol - par evvel ezelott elkanapeszorfoztunk Aarhusba es Aalborgba, ketten a ferjemmel. Az egyik no, aki fogadott minket, meselte, hogy egyre nagyobb a stressz naluk, az emberek kiegnek, a stressz miatt kiesnek a munkabol. Neki csak hummogtem, hogy nahat, magamban viszont csak a joletet lattam es osszehasonlitottam az otthoni eletszinvonallal es azt kivantam, kicsit nezne meg, milyen a mi stresszunk, pl. a hovege fogalom, amit ok nem ismernek, mindjart rajonnenek milyen jo dolguk van.
Idokozben viszont belattam hogy valaki mindig csak ahhoz tudja viszonyitani magat, amit mar ismer meg ami jobb, hogy pl. milyen jo volt regen vagy milyen jo a szomszednak. Engem sem vigasztalt meg otthon, hogy az afrikai ehezoknek nem hovege van hanem napi harc a tulelesert es meg tiszta ivovizuk sincs...

LittleG (uk) 2015.07.21. 15:44:53

@Galaxhopen: És egy cukorbeteggel mi lesz, ha abbahagyja az inzulint?...

Meghal...

Csak valahogy az a kep elt a fejemben, hogy a mentalis betegseg mas, es meg kene gyogyulni belole..

De vegul is valahol ugyanaz, a hasnylamirigy elromlott, vegleg, nem lehet megjavitani.

Valszeg valami az agyban is vegleg elromlott, amit megjavitani mar nem, csak tunetmentesiteni lehet?

fhdgy 2015.07.21. 15:47:58

OFF

Ma mindenkinek felforrt az agya! Mára szerveztem egy kis létszámú nyugdíjas találkozót és sorra telefonálnak, hogy mikor lesz? Ötkor vagy hatkor?

Vigyázzatok ti is, akik melegben éltek és nem adatik meg egy kis hűs szellőcske!

ON

LittleG (uk) 2015.07.21. 15:48:59

@Galaxhopen: Valaki említette Andrew Solomon-t a TED-en, őt is érdemes megnézni/-hallgatni (plusz a többi mental health témájú előadást is ugyanott). Szerintem.

En emlitettem, veletlenul klikkeltem ra egyszer :)
Sokat olvastam mar, de valahogy meg nem allt ossze egy szep kerek kep az egeszrol. Ugy sejtesem van, hogy hogy is van ez... de azt hiszem valami strukturaltabb, kurzusszeru kene.

gabuschka 2015.07.21. 15:53:15

@Galaxhopen: Szia! Nagyon tetszett a törteneted, es gratulalok, hogy sikerult felismerni mi volt a baj, es tettetek is ellene! Az is nagyon tetszett, hogy a baratod is kiallt melletted! Sok sikert az uj szakmadban!

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 16:04:06

@sellőlány: Nekem nem felkavaró már semmi, ami ezzel kapcsolatos, mivel már több előadást is tartottam az összeomlásomról a volt munkahelyemen... (az első az nehezebb volt, de utána belejön az ember no meg feldolgozza magában).

1) Amikor 2009-ben azt mondták, hogy depresszió, azt abszolút nem fogadtam el. Nagyon sokáig küzdöttem ellene, hogy nem tudhatják, nem mondanak igazat, stb. Hogy nem is beteg vagyok, de ezt írtam is.

2) Amikor 2011-ben megint kórházba kerültem, akkor is mélyen voltam, de volt egy pont pár hét után, amikor egyik napról a másikra mintha más emberré változtam volna, szimplán kivirultam, ez nyilván nem maradt észrevétlen. Miután behurcoltam a fél lakásomat a kórházi szobámba (könyvek, dekorációk, takarók, stb.), egy orvos bejött, rámnézett mosolyogva és kb. ezt mondta: neked nem is depressziód van. (Majd később megkértek, vigyem ezeket haza, a tűzveszély miatt...) Ezek után a diagnózis nem is ért nagy meglepetésként és mintha helyére került volna minden. Abszolút nem volt negatív élmény megtudni.

"Számodra ez így kimondva megkönnyebbülés volt, amolyan felmentés a társadalmi elvárások alól vagy inkább motivált, hogy kilépj belőle?"

Mármint miből...a társadalmi elvárásokból? Így érted? A csuda tudja :-) Sose voltam nagyon konformista, pl. már régen eldöntöttem, hogy nem akarok férjhez menni. Mondjuk itt, Svédországban könnyebb olyannak lenni, amilyen akarsz, mert nagyon elfogadóak a mássággal szemben (kivételek persze itt is vannak, mielőtt valaki cáfolni akarna).

Nem tudom, milyen elvárásokra gondolsz, de ha a leszbikus párommal élnénk együtt teljesen nyíltan, a 93 éves szomszéd néni se húzná föl a szemöldökét (sőt, lehet, hogy ő is leszbikus lenne! haha). A múltkor olvastam egy (svéd) kereszténydemokrata expolitikussal egy interjút, aki meleg és két gyereke van. (Bocs, ha valakit megbotránkoztattam, de) ...nem beszédtéma.

"maradásod Malmöben a világgal való kibékülés vagy inkább amolyan második esély, hogy ott megtaláld magad? Máshova költözni nem akartatok?"

Öööö, nem tudom értelmezni a kérdés első felét. Ide akartunk költözni, ideköltöztünk, itt élünk. Függetlenül a betegségemtől. Nem is akartunk máshová költözni. Svédország volt az álom, ezt akartuk megcsinálni. Nem pont úgy indult, ahogy gondoltuk, de ember tervez... Ennyi.

nl_eni 2015.07.21. 16:04:34

A leírás alapján, ez egy kemény önismereti út volt. Ha mindenki eljutna idáig, csak sikeres emberek futkosnának a Földön. A vége, a felhívás a kemény szavakra, egy kis bizonytalanságot sugall még, bár sejtem, hogy tapasztalatból ered, és előre védekezés.

nl_eni 2015.07.21. 16:09:38

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: 08:01-esre
A sablonok leegyszerűsítik a dolgokat, ez az előnyük és hátrányuk is egyben. Valahogy most sikerült a kevésbé előnyös oldalát használnod, mert elvesztek a részletek, amik pedig pont fontosak itt, mert totál megváltoztatják a képet.

NomádMatyi · http://turkesztantajmz.blog.hu/ 2015.07.21. 16:26:36

@fhdgy: te is megjártad Indiát és túlélted? :D (lehet hogy nem emlékszem csak hogy ha említetted már)

sellőlány 2015.07.21. 16:28:45

@Galaxhopen: Egy konkrét esettel próbáltam szemléltetni egy általánossá váló helyzetet, de gyakoriságát tekintve ez egy igen általános példa Ezt nyilván nemcsak családon belül tapasztaljuk, számos országban vannak pedagógus ismerőseim és számoltak be erről a trendről. 30 éve az ADHD-t nem ismerték, akkoriban csak "eleven" gyerekek voltak. Ma a 7-17 éves gyerekek 6-11%-a szenved ettől (ország és kultúrafüggő). Az általános gyógymód a gyógyszerezés. Pedig rengeteg összetevője van: milyen családban él, milyen a szülők kapcsolata, mennyi időt töltenek együtt, mennyi kreatív (nem elektromos) játékot játszik, milyen rendszeresen és mit eszik, mikortól szocializálódott (korai, késői), motorikus funkciói hogy alakultak ki stb. Már egyes tényezők javításával, bámulatos javulásokat lehet elérni, erről rengeteg tanulmányt is lehet olvasni. Itthon nagy a hangsúly a prevención, szinte minden kisbabát visznek valamilyen mozgásterápiára, mert álralános meggyőződés lett, hogy a prevencióval sok későbbi szociális, tanulásbeli képesség fejleszthető. Ezért érthetetlen számomra, hogy mégis miért a gyógyszerekhez nyúlnak először. Neveléselméleti szempontból (gyerek korai szocializációja, anya-apa szerepe a nevelésben, családmodell, jóléti viszonyok, egyenlőség elvű nevelési mód, oktatási rendszer, felnőtté válás folyamata, szexuális nevelés) az északi modellekéhez hasonló, ahogy az egészségügyi rendszerük is sok ponton megegyezik. Nyilván nem földrajzilag értettem. ;-)

LittleG (uk) 2015.07.21. 16:31:57

@Galaxhopen: wow! es akkor ez a pelda arra, hogy a nagyon rosszbol hogy lesz valami nagyon jo :) Milyen nyelven tartottad az eloadast? gondolom mar svedul :)

fhdgy 2015.07.21. 16:32:50

@sellőlány: Igen, jártam ott, túl is éltem és valamilyen értelemben meg is jártam! Annyira megjártam, hogy nincs is kedvem visszamenni! Brrrrrrr!!!

nl_eni 2015.07.21. 16:36:04

@Andras125: itt nem arról van szó, hogy ki mit csinált volna a posztoló helyzetében, itt a posztoló útjáról van szó. Nem kell mindennel azonosulni, csak a lényeget leszűrni, aktuálisan azt, hogy mennyire fontos ismerni a képességeinket, saját határainkat, és mennyire fontos ezekkel szembenézni, és kialakítani a képességet, hogy a felismerések alapján változtassunk amin lehet, ahogy tudunk, és megtaláljuk azt, ami számunkra a legkedvezőbb.

fhdgy 2015.07.21. 16:37:09

@fhdgy: Ja, 2-6-4 hetes időszak volt, összesen tehát 12 hét, Új Delhiben. Mehettem volna 14 hónapra Kalkuttába, de amikor az indiaiak azt mondták, hogy Delhi a legnormálisabb hely Indiában, akkor pillanatok alatt osztottam, szoroztam és köszönöm szépen, nem kérekm lett a vége!

fhdgy 2015.07.21. 16:38:15

@NomádMatyi: @sellőlány: Bocsi, rossz helyre ment a válaszom!

nl_eni 2015.07.21. 16:40:30

@fhdgy: amíg élsz nem veszett a fejsze nyele, csak egy kellemetlen kitérő volt, amiből tanultál. A lényeg az, hogy ezzel szembenézve tényleg legyen tanulság, és felismerés, különben hamar ugyanabban a gödörben találja magát az ember.

NomádMatyi · http://turkesztantajmz.blog.hu/ 2015.07.21. 16:46:42

@fhdgy: annyi elég is belőle :D

Kalkutta meg úgy en bloc kelet-india elég durva állítólag igen ... ott már majdnem Bangladesh szint van (sajnos)

fhdgy 2015.07.21. 16:52:30

@NomádMatyi: Tényleg elég volt! Végül is tanulságos volt szembesülni a dolgokkal, kár lett volna, ha kimaradt volna az életemből, de ennyi és nem több!

fhdgy 2015.07.21. 16:55:42

@nl_eni: Igen, nem egész 46 évesen szembesültem dolgokkal. Magára műtétre nem panaszkodom, nekem utána volt nehéz, kb. kettő-három évig. Igazából nem fizikailag, hanem lelkileg. Le kellett nyelnem, hogy utána már messze nem az voltam, mint előtte.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 17:07:40

@fhdgy: Remélem, nem csak "lenyelted", hanem fel is dolgoztad magadban. Hiszen amit előtte csináltál, messze nem volt normális, így a tested figyelmeztetett, elég a kizsákmányolásból... Az emberi test valami hihetetlenül fantasztikus dolog ám (csak a mostani anatómia- és neuropszichológiai tanulmányaim alatt világosodott meg), nagyon pici eltérésektől nagyon nagy bajunk lehet...és általában mégis elég jól megvagyunk a bőrünkben (agyunkban).

[Bocs mindenkitől, hogy összevissza reagálok...azért remélem, követhető. Igyekszem senkit sem kifelejteni.]

LittleG (uk) 2015.07.21. 17:09:00

@Galaxhopen: nagyon pici eltérésektől nagyon nagy bajunk lehet...és általában mégis elég jól megvagyunk a bőrünkben (agyunkban).
erre mondanal peldat

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 17:09:39

@kicsibern: Írsz nekem mailt? Gmail-es vagyok, a mailcím eleje uaz., mint a felhasználónevem...

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 17:10:53

@Ennike (DK): Most nem tudok válaszolni a kommentedre, de este fogok!

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 17:47:17

@nl_eni: Igen, valami ilyesmi...bár kérdés, mi a siker definíciója? A betegségem előtt más volt nekem is a sikerről kialakított képem, mint mostanában. Az, hogy elég jó állásaim voltak, elég jó fizetéssel, az jó érzéssel töltött el (bár csak néha). De akkoriban sokkal több korláttal éltem, pl. ezt így _kell_ / egy normális ember _így_ csinálja. Pl. egy normális ember nem akar mást csinálni, ha informatikusként végzett. (Szóval ilyen szempontból jogos sellőlány megjegyzése a konvenciókat illetően.)

Csak azóta tudom, hogy nincs olyan, hogy normális ember (ha már én sem vagyok az, ugye), így fölösleges is valami másnak mutatkozni, mint aki vagyok. Ha pl. egész életemben olyan munkát próbálok csinálni, amit utálok, akkor tutira nem vagyok normális (és rá is megyek megintcsak). Arról nem is beszélve, hogy nem fogom jól csinálni. Tehát nem "hobbi" azzal foglalkozni, ami érdekel, hanem a saját, jól felfogott érdekem - és mindenkié, akivel a munkám során kapcsolatba kerülök.

Ja igen, a kommentelőktől tartottam kicsit...mint írtam, rendszeres HÁ olvasó vagyok ;)

montroyal ( CAN qc) 2015.07.21. 18:19:03

nem tudhatjuk, hogy mi minden van valakinek a puttonyában.

na ezert igaz hogyha mindenki belerakna elete bujat, banatat problemait egy puttonyba, es utana valasztani lehetne amelyiket akarjuk .. valoszinuleg a sajatunkét ..azt legalabb ismerjuk ..

nl_eni 2015.07.21. 18:37:48

@Galaxhopen: Nem hiszem, hogy a sikernek lenne általános receptje, bár sok helyről az jön, mintha lenne. Az biztosabb, hogy senkinek sem lehet siker olyasmi, ami őt feléli, megbetegíti, kiszipolyozza. Viszont mindez lehet az út része. Nem születünk mindentudó bölcseknek, de tanulhatunk :)

montroyal ( CAN qc) 2015.07.21. 19:08:38

depresszio es mas psziches betegsegek??

most hulyeseget fogok irni mert nem értek hozza . de szerintem ez az intelektuellek vagy olyanok betegsege akiknek van ideje erre .. értem ez alatt ,hogy én valalkozo vagyok rengeteg munkam van ( fizikai ) es a kutyat nem erdekli mi van a fejembe ( nekem sincs idom arra gondolni ) hanem hogy azert a kocsiert este v masnap jonnek és kész kell hogy legyen.. . a munkara koncentralok haladnom kell vele, es nincs idom pszihes betegnek lenni ... raadasul nincs fonoki v munkatarsi nyomas ... es otthon sincs idom betegnek lenni ha reggel 8-tol este 80ig dolgozok otthon megint nincs idom a fejemmel foglalkozni.. viszont foleg nyaron szombat vasarnap utazas lazulas programok ..

montroyal ( CAN qc) 2015.07.21. 19:15:37

amig alkalmazott voltam a repteren elmentem az orvoshoz hogyb megbotlottam munka kozben( uzemi baleset ) es 6 honapig teljes fizetest kaptam, betegallomanyba, fiziotherapi stb ..

pont tegnap; a nagykalapacssal pufoltem a lokharitott ,ami nem akart kiegyenesedni es .. egy oriasit utottem a térdemre ... 5 percig szotlanul ultem a foldon .. majd felalltam es folytattam a munkat ... este fajdalomcsilapitok ,csoda kenocsok .. es ma 2 kocsit kell megcsinalnom ... nincs idom betegnek lenni fizikailag se hat még pszihesen ..

Muscari 2015.07.21. 19:25:42

@Galaxhopen: jó ötlet, köszi. Ugyan ő sokat van szabad levegőn, meg heti 3 nap fizikai munkát végez, de az együtt töltött idő nagyon fontos. Arra rendszeresen próbálok időt szakítani, hogy legalább elmenjünk a pubba vagy valahova.
Most egyelőre jól van, nemrég voltunk nyaralni és még tart a hatása.

Mit dolgozol most, azt szabad tudni?

Muscari 2015.07.21. 19:26:57

@fhdgy: köszi neked is, te most használd ki, hogy pihenni tudsz :-)

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 19:38:17

@Muscari: Egyetemre járok nappalin, írtam is. Emellett (mondjuk így: a hátteremmel) nem dolgozom. Viszont azért arról is tudnék mesélni, milyen lelki zökkenőket tud időnként okozni, hogy én vagyok az egyetlen az osztályban, aki külföldön született.

Muscari 2015.07.21. 19:40:33

@Galaxhopen: bocsi, reggel olvastam a posztot, gyorsan felejtek :-)
Sok sikert a tanulmányaidhoz!

Muscari 2015.07.21. 19:42:50

Írta már valaki, hogy megszületett Tildy kisfia, Kevin? Tegnap hajnalban született, mindketten jól vannak.

diggerdriver · http://diggerdriver.blog.hu 2015.07.21. 19:50:22

Az egész posztban nekem ami a legjobban tetszett hogy úgy jött ki belőle hogy a maga javára fordította. Mostmár tudja hogy mit érez az aki az asztal túloldalán ül.
Ami nem tetszett az az egész napi gyászmise, na de ilyen napnak is kell lenni.

Csodabogár 2015.07.21. 20:18:35

@fhdgy: Mert az egész Svédországban játszódik és ott mindenki tud svédül. Nem hinném, hogy a megvett cégnél Svédországban mindenki francia volt.

Csodabogár 2015.07.21. 20:22:39

JAVÍTÁS!!! Természetesen Svédországban mindenki tud ANGOLUL. Elnézést, az agyamra ment a meleg.:-(((

Csodabogár 2015.07.21. 20:29:03

@Galaxhopen: Szerintem az életben nagyon sokan csinálnak olyan munkát ami nem igazán a kedvükre való. Jómagam se csináltam soha azt amit szerettem volna. A körülmények nem engedték. De túléltem, sőt. Remekül megjátszottam magam a mindenkori főnökök felé, hogy imádom csinálni azt amit csináltam. Meg vannak a főnöki vélemények rólam, kizárólag szuperlativuszban nyilatkoztak mindig.
Ettől függetlenűl, Svédországban, ahol nem várták el tőlem, hogy lelkesedjek egy remek allergiát kaptam. Senki nem tudta kimutatni, hogy mitől van, de volt. A végén kiderítették, hogy psychés a dolog. Aztán nemsokára elköltöztem egy számomra élhetőbb országba és soha többet nem jött elő az allergiám.

Dragonlady (Bp, Hun) 2015.07.21. 20:57:10

@Muscari: (irtam tegnap reggel de veletlen a tegnapelotti poszt ala...)

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 21:05:35

@nl_eni: "senkinek sem lehet siker olyasmi, ami őt feléli, megbetegíti, kiszipolyozza"

Egyetértek. Csak gyakran azért nehéz ezt a tapasztalatot hasznosítani, mert ez általában utólag derül ki, hogy az ún. sikerbe tulajdonképpen félig belehaltunk... Én sem tudtam, hogy megbetegszem közben - volt ám egy csomó szabadidőm, aludtam is eleget (az összeomlás előtt), tulajdonképpen úgy éreztem, túl jó dolgom van. Nem jól éreztem. De sokan vannak ezzel így...

A svédeknek van erre egy jó szófordulatuk (és nyilván nemcsak nekik): "med facit i handen...", azaz a végeredménnyel a kezünkben [már okosak tudunk lenni].

wuaaa 2015.07.21. 21:06:51

@Csodabogár: Ha annyi százasom lenne, mint amennyi "svéd" nem tud se angolul, se svédül...

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 21:21:47

@Ennike (DK): Nahát, ez tényleg érdekes egybeesés, hogy te meg a híd túloldalán és szintén pont 7 éve...

Viszont amit leírsz magadról, na az nem hangzik jól :-( Annyit pozitívumnak tartok, hogy tudatosult benned a dolog (ill. hogy egészségügyisként van rálátásod a témára, sokaknak ez hiányzik).

Kérdés, hogy teszel-e ezzel a tudással valamit? Vagy már túl gyengének érzed magadat hozzá? Mi az, ami megakadályoz abban, hogy esetleg segítséget kérj?...

"mint egeszsegugyis merem allitani, hogy nagyon sok fizikai betegseg hattereben is a beteg lelek formalhat termo talajt, es ez nem ezoteria."

Tényleg nem. Apropó, nemrég voltam Bp.-n, megvettem Dr. Máté Gábor (Kanadában élő, magyar származású tudós) könyvét - A test lázadása -, na az pont erről szól, kutatási bizonyítékokkal együtt. Ő mondta ezt: "De valóban sok belső stresszt okozunk magunknak anélkül, hogy tudnánk. Például elnyomom a negatív érzéseket, hogy mindig kedves legyek másokkal, hogy ne érezzem a saját fájdalmamat. Amikor hét évig dolgoztam a Vancouveri Kórház azon osztályán, ahol haldokló betegek feküdtek, és én láttam el őket az utolsó szakaszban, sokan mondták, hogy nem értik, miért kerültek ide, hiszen életükben nem volt egy negatív gondolatuk sem. Magamban akkor azt gondoltam, sajnos éppen ezért vagytok itt. Mert a negatív gondolkodás hiánya nem azért volt, mert mindig minden jó volt, hanem mert nem merjük érezni, milyen rosszak a dolgok, mert úgy nőttünk fel, hogy ne vegyük tudomásul a stresszt."

ill.

"Ha mindig elfogadok minden feladatot annak dacára, hogy már azzal nehéz megbirkóznom, amit most teszek, de megjátszom, hogy erős vagyok és mindent elbírok, ha nem tudok nemet mondani, mert attól félek, utána már nem fognak szeretni vagy tisztelni, azzal sok stresszt okozok saját magamnak és nem fogok tudni védekezni. A test lázadásának angol címe az, hogy When the Body Says No, vagyis amikor a test nemet mond. Ha én nem mondok nemet, akkor sajnos a test fog."
(innen tallóztam: kotvefuzve.reblog.hu/mate-gabor-interju)

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 21:35:21

@LittleG (uk): Konkrét (saját) példa: a szokásos vérvételemnél - a gyógyszerem miatt kell negyedévente, hogy megfelelő-e a hatóanyag szintje - egy másik ellenőrzött értéket kicsit túl alacsonynak találtak, elküldtek még 1x. Majd onnan endokrinológus szakorvoshoz (mivel az illető érték pajzsmirigy-túlműködésre utalt). Ő elküldött röntgenre. Namármost, akkor kezdtem picit remegni, amikor odaértem a hivatkozott címre és ez volt kírva: onkológiai röntgen. Erről senki nem beszélt nekem előtte... Rákos lennék? Naszóval, túlvoltam rajta (5 perc mozdulatlanság, míg a pajzsmirigyemet bombázzák), utána volt még ultrahang is meg tapogatás. Két orvos konzultált fölöttem. Arra jutottak, hogy valószínűleg gyulladás lehet (és nem daganat). Mint utánaolvastam, a pajzsmirigy baromi fontos szerv - persze melyik nem az? - leginkább az anyagcserét szabályozza. Az orvosok szerint nem a gyógyszerem okozta - de a gyógyszerszedésem miatt derült ki egyáltalán. Ez azóta átment alulműködésbe, ezért hormonpótlást kell szednem (ez elég természetes gyógymód, ugyanaz a hormon, amit a szervezet is termel).

De nagyon sok példát tudnék említeni arra, hogy fogalmunk sincs róla, a szervezetünkben mitől van egyensúly és mikor borul fel - kicsit vagy nagyon. Pl. az agyvérzés is picike erek elpattanásával kezdődik...a következmények pedig beláthatatlanok.

Ennike (DK) 2015.07.21. 21:49:27

@Galaxhopen: Koszonom a valaszodat. Igen kertem segitseget, es beszelek rola a kornyezetemben. Rajtam nem latszik, mert pozitiv a kisugarzasom, nagyon szocialis vagyok. Olyan szeretheto. Soha nem tudtam paraszt, durva, beszolos lenni, de mindig megvedtem magam, azt meg nagyon. Engem nem dongol senki foldbe, eleg ha en magammal ezt teszem.
Mate Gaborrol en is olvastam, mostanaban foleg dan szakirodalmat.
A mai posztod olyan volt, mintha a dan Dagblade Informationbol olvastam volna egy cikket, csak magyarul. Itt szoktam hihetetlenol oszinte vallomasokat olvasni az olvasok tollabol.
Orulok nagyon, hogy megirtad, es foleg ide. Szivesen talakoznek veled is, ha van kedved hozza, semmiseg atmenni Malmöbe :)

LittleG (uk) 2015.07.21. 22:16:42

@Galaxhopen: Köszi :)
Most hogy mondod, ami egy középső ujj zsibbadásával kezdődik, végződhet életmentő műtétben is...

2015.07.21. 22:35:21

@Galaxhopen: :) igazan nincs mit:) nagyon szimpi volt az egesz posztod, meg ahogy eljutottal oda, ahol most vagy. Legjobbakat!!

2015.07.21. 22:36:32

@VPBA: :D:D:D Japan szamomra egy masik bolygo

2015.07.21. 22:48:48

@Ennike (DK): igen ertem mit mondasz, vannak, akik ket vegen egetik a gyertyat...

OFF kedvenc dan karikaturistam azert szereti a danokat, kicsit bulihuligan es nemtorodomnek bemutatni:)
satwcomic.com/everything-is-fine

ON

2015.07.21. 22:50:02

@diggerdriver: en nem lattam itt gyaszmiset, tok sok mindenki gratulalt a poszterinanak a pozitiv poszthoz. Na de lehet, hogy nem egy klubba jarunk ;)

LittleG (uk) 2015.07.21. 23:02:01

@montroyal ( CAN qc): Érdekes felvetés. Nem hinném hogy a fizikai munkások kivételek lennének, de a mozgás, a szabad elvegőn eltöltött idő mindenképp "segít"

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 23:09:37

@Csodabogár: Persze, hogy az emberek nagy része nemszeretem munkát csinál (szerintem nagyon sajnálatos módon). Az is elég általános, hogy ezen emberek nagy része úgy gondolja, hogy ez van, ezt kell szeretni, ilyen az élet, stb. Vagy hogy a körülmények nem engednek mást. Ami lehet igaz is (ideiglenesen vagy hosszabb távon is), de sokszor a gondolataink rabjai vagyunk. (Persze én sem vagyok kivétel!) Ha valamit lehetetlennek tartunk, az lehetetlen is...

"De túléltem, sőt. Remekül megjátszottam magam a mindenkori főnökök felé, hogy imádom csinálni azt amit csináltam. Meg vannak a főnöki vélemények rólam, kizárólag szuperlativuszban nyilatkoztak mindig."

Nem tudom eldönteni, hogy erre büszke vagy-e (a dicséret persze, hogy nem rossz), vagy csak meg akarsz bennünket győzni, hogy a cél érdekében igenis érdemes tettetni magunkat? És ezt nem gunyorosan kérdezem, hanem komolyan.

"Ettől függetlenűl, Svédországban, ahol nem várták el tőlem, hogy lelkesedjek egy remek allergiát kaptam. Senki nem tudta kimutatni, hogy mitől van, de volt. A végén kiderítették, hogy psychés a dolog. Aztán nemsokára elköltöztem egy számomra élhetőbb országba és soha többet nem jött elő az allergiám."

Nekem is volt egyszer elég súlyos allergiám (még Mo.-n), voltam teszten, a vizsgáltakra nem voltam allergiás (de nem túl sok mindenre vizsgálnak). Aztán soha többé nem jött elő, fogalmam sincs, mitől volt. Nálad amúgy hogy jöttek rá, hogy pszichés?...

A lelkesedés egyébként nálam nem elvárásra jön elő, hanem belső motivációból. Mert nagyon érdekel a dolog, mert nem kényszerből csinálom, stb. (Ld. még: flow-élmény és társai.) Ha nekem valaki kiadná, hogy lelkesedjek, mert csak, akkor nagyon elgondolkodnék pár dolgon :-) De hát nem vagyunk egyformák.

2015.07.21. 23:13:20

@Mrs Rumcajsz CA: Wa = A kulso, tarsadalmi beke fenntartasara tett erofeszites. Csak mondom, hogy ez japanul egyetlen szotag. :D

Nyilvan ennek megvannak az arnyoldalai, peldaul az olyan abszurd szituaciok, amikor a nyilvanvalo lehetetlen keresre sem kepesek nemet mondani, vagy hogy nem merik bevallani a vezetok sem, hogy rosszul megy a ceguknek, es inkabb takargatjak a konyvelest, ilyen tegnap is volt a Toshibanal peldaul :D Az viszont egy kicsit vicces, hogy a nyugatiak mennyire paraznak a bocsanatkerestol, es mennyire termeszetellenes szamukra, hogy a japanok ezt csinaljak :D Szamukra, foleg az angolszaszoknak, a szavaknak sulya van, es a bocsanatkeres egyenlo a felelosseg elismeresevel, ami naluk nem annyira szokas :D A hibazas mindig kollektiv felelosseg, az elismeres viszont mindig egyeneknek jar. Ez Japanban forditva van, a sikerelmeny mindenkie, a hibazas az egyeneke. Az egyuttmukodes egy szent es serthetetlen egyezmeny, ami abszolute belso kesztetes, egy nyugatinak ezt lehet szerintem a legnehezebb megerteni, hogy az ego ennyire nemkivanatos.

Pedig ennek nagyon sok pozitiv hozadeka is van, peldaul a kompromisszumkeptelen minosegre torekves, a kaizen, az allando javulasra, jobbitasra torekves (ez ket szotag :D). Ezt a tokeletesseget felre szoktak erteni amugy a nyugatiak, mert a nyugatiakban ez nincsen meg, ok szeretnek valamit elerni, aztan hatradolni, hogy kesz :D A nyugati innovaciot azt ez a lustasag motivalta, azt hiszem az egesz ipari forradalom azert szuletett, hogy vegre ne nekunk kelljen dolgozni, hanem legyenek gepek, amik megteszik helyettunk :D A japanokban ez nincsen meg, bar szeretnek a tokeletessegre torekedni, nem torekednek allandosagra, sot, imadjak az ido mulasat es az ebbol jovo tokeletlenseget, lasd meg wabi-sabi, amit szinten nagyon szeretnek nyugaton felreertelmezni, mert szerintuk a dolgok mulandosaga az egy ilyen melankolikus esztetika, mig Japanban ertek, es ezert kell ra minden targynak emlekeztetnie, hogy minden masodperc es az abban minden jelen levo dolog ertekelendo.:)

De persze ebbe az egoelnyomasba es tokeletessegre torekvesbe is sajnos ugyanugy bele tudnak betegedni azok, akik erre erzekenyebbek, mint ahogyan a nyugati individualizmusba is a nyugatiak. Tudom tudom, az ongyilkosok... valoszinuleg emiatt a "wa" miatt hamarabb vetnek veget az eletuknek... viszont aki nem, az tovabb el es egeszsegesebben, mint nyugaton, szoval osszessegeben szerintem nem betegednek bele tobben a japansagba, mint ahanyan a nyugatiak a nyugatisagba. :)

Minden gondolkodasnak megvan a pozitiv es a negativ oldala, onmagaban egyik sem rosszabb, mint a masik, az lenne a jo vilag, ha lehetne egymastol tanulni, meg elkoltozni oda, ahol olyan van, ami hozzank kozelebb all :D (Amugy nem Japanban lakom. :D)

Ja es a posztot is koszonjuk szepen, respekt az oszintesegert es en is boldogsagot kivanok a tovabbiakra!

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 23:25:39

@Ennike (DK): Köszi szépen, ez jólesett. Hát igen, elég tipikus, hogy a kedves, barátságos, igyekvő, alkalmazkodni igyekvő emberek (főleg nők) sokkal veszélyeztetettebbek...akik inkább magukba fojtják a feszültséget :-(

Amúgy meg persze, én is szívesen találkoznék veled! Írsz nekem egy mailt?...

Galaxhopen [Swe] 2015.07.21. 23:57:19

@montroyal ( CAN qc): Köszi az őszinteséget! Néhány gondolat:

a) Talán nem jött le, de én is a munkára koncentráltam, nagyon is, túlságosan is (nyilván közel sem hajtottam annyi hasznot, mint amikor te lelket lehelsz a kocsikba...a sambo-m gyakran szereli a kissé öregecske - azaz még otthon is szerelhető! - autóinkat ilyen-olyan okból kifolyólag, nem profi, de komolyan beleveti magát a dolgokba, látom, mennyire komolyan bonyolult sztorikról van szó, minden elismerésem neked!). A fejemmel nem fogalalkoztam egy grammot sem, azaz soha még csak az eszem ágába sem jutott, hogy "jaj, most depis leszek, leülök és sajnáltatom magamat". Semmiféle betegségtudatom nem volt, nulla, nada.

b) A szkepticizmusodat 1000%-osan osztottam, még amikor a kórházban voltam, akkor is (ahová - talán nem írtam - nem mentem, hanem vittek). Depresszió? Micsoda hülyeség. Álbetegség. Engem félrevezetnek itten. Stb. És legyen az ember szkeptikus, csak ahhoz kellenek ám tények is, hogy hitelesen tudjál cáfolni.

c) Az tök jó, hogy nem vagy érintett, ill. a családodban/ismerősök között sincs senki. Vagy csak nem beszélnek róla?... A stigmatizált emberek ("mentálisan beteg", "dilis") inkább meghúzzák magukat. Talán már hallották párszor a hátuk mögött (vagy direktben), hogy ők úgyis csak "jódolgukban lettek depressziósok". Hogy az nem is betegség, hanem kényeskedés.

d) A barátom is hasonló gondolkodású mint te (nem szereti a "nyavalygást" és nem is nyavalyog, szerintem előző életében viking lehetett...). De amikor annyira rosszul voltam már, hogy szinte nem lehetett velem kommunikálni (mert mindenkiben és mindenben ellenségeket kerestem), akkor belátta, hogy ez valami olyan, amihez muszáj orvosi segítséget (akut rendelés ill. onnan kórházba befektetés) kérni, mert már veszélyes voltam magamra. Azóta - és az utána átélt hónapok, sőt évek hatására - nagyon másként látja ezeket a dolgokat.

e) A depresszió nagyon sok mindentől kijöhet. Itt most melócuccok (plusz kivándorlás, kultúrsokk...) kerültek az előtérbe, de bármilyen más stresszfaktor is hajlamosíthat. Pl. egy átlagember egyenesben maradhat akkor is, ha kirúgják a munkahelyéről - viszont pl. ha egyidejűleg meghal a legjobb barátja ÉS a gyereke elköltözik otthonról az már katasztrófális lehet és egy "normális" lefolyású gyász helyett simán depresszióba csúszhat az illető. A férfiak egyébként általában sokkal nehezebben kérnek külső segítséget viszont hajlamosabbak az "önkezelésre" (alkohol/drog), ami a helyzeten közel sem javít, sőt :-(

Stressz-skála (a veszélyeztetettség becslésével) itt: www.managestressnow.com/stress-scale.htm

2015.07.21. 23:59:58

@mojyo: "Ezt a tokeletesseget felre szoktak erteni amugy a nyugatiak, mert a nyugatiakban ez nincsen meg, ok szeretnek valamit elerni, aztan hatradolni, hogy kesz :D "

Marmint, ezt ugy ertettem, hogy a nyugatiak is torekednek tokeletessegre, csak szerintuk az letezik, es egy allando allapot, es ha elernek valamit, akkor konnyebben (es arrogansabban :D) kinevezik annak, hogy akkor ez volt a tokeletes, a nyugatiaknak mindig az adott munkadarab / pillanat / elet kell, hogy legyen a tokeletes, a japanok szamara pedig mindig ez nem lehetseges, az mindig csak a kovetkezo utan kovetkezo lehet, ha torekedunk ra eleget persze. :D A kedvenc reszem a japan muvesz / kezmuves stb interjukbol amikor kozli, hogy 100 eves vagyok, 80 eve csinalom, meg csak kezdo vagyok, es meg egyetlen tokeletes darabot sem csinaltam :D <3

Na mindegy, szerintem mar igy is boven tul sokat irtam, mostmeg mar magamat magyarazom :D Szoval mindegy,, remelem igy is atment amit akarok mondani, vagyis legalabbis az, hogy miert vagyok japanofil, vagy micsoda. :D

qkuc 2015.07.22. 00:14:34

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: ér azt mondani, hogy érzéketlen tuskó voltál?

qkuc 2015.07.22. 00:19:50

Az egyik kollégám és barátom volt 4 hónapig betegállományban, azt hittem már sosem jön vissza. Bár valamit találtak a dokik, de leginkább azt mondták, hogy a stressztől ment tropára.

Mindig csodálkozott azon, hogy én hogy nem csavarodtam be. Egyszerű, élvezem a munkám, de nem az az életem, nekem megszűnik a cég és a munka, amint kiteszem a patám az iroda ajtaján, a következő munkanapig megvár. De van, akinek ez nem megy, mert még éjjel is a melóján jár az agya ...

Csodabogár 2015.07.22. 00:44:17

@Galaxhopen: Termeszetesen nem akarok senkit meggyözni semmiröl. Magam is irigylem azokat, akiknek a munkajuk a hobbijuk is. Sajnos nem sok ilyennel talalkoztam, igaz en egy teljesen mas vilagban nöttem fel es kezdtem az eletemet. Vad Rakosi idökben, ha ez mond itt meg valakinek valamit. Kint 0rültem, hogy jol megfizettek a nemszeretem munkamat es a szabadidömben karpotolhattam magam.

Az allergia kezdetekor, ami csalankiütesben mutatkozott bementem a korhazba. Ott vizsgaltak börgyogyaszaton 80 felere teszteltek, de semmire nem voltam allergias a teszt alapjan. Aztan a belgyogyaszaton vizsgaltak. Hetekig küldözgettek oda-visza, mig kijelentettek, hogy ez psyches eredetü, de tovabb nem mentek. Mikor elöjött kaptam injectiot es kesz. Nehany honap mutan költöztem es elmult. Nyilvanvaloan Svedorszagra voltam allergias.

2015.07.22. 01:44:42

@mojyo: hurra egy japofon!! :) nem tom, hogy letezik-e ilyen szo amugy:) de ha van frankofon, anglofon ...

Szoval nagyon egyetertek, hogy "nyugati" aggyal nem lehet ertelmezni a japan kulturat teljes melysegeben. Az egesz rendszert erteni kell, ahhoz, hogy a kulsoseget megertsuk, bar ez altalanossagban is igaz ...

A lustasag es innovacio kapcsolata tetszik :) van benne sok igazsag:) az is igaz, hogy japanban mondjuk evekig edzettek az acelt es keszitettek egy kardot, addig nyugatabbra inkabb osszeallitottak egy gepet, ami tomegben kepes eloallitani :)
Az ongyilkossaggal kacsolatban pedig olvastam, hogy merhetetlen nyomas nehezedik rajuk, 2-3 melot is elvallalnak, hogy fent tudjak tartani az eletuket. Abban akarmilyen zen valaki is tuti kieg...

FutureFry 2015.07.22. 01:54:04

@kék madár: @articsóka60:
Azt, hogy a bicikli gyorsabb az autónál, már a Top Gear (R.I.P.) budapesti “Car vs. BMX bikes” versenye óta tudjuk (mégha az ilyesmi megrendezett szokott is lenni).

2015.07.22. 02:22:29

@FutureFry: bakker egy csomo TG-t neztem, de ez nem volt meg

kék madár 2015.07.22. 02:36:53

a manias depresszio egy olyan betegseg, amit a kornyezet nagyon sokaig nem fogad el, azt hiszi a kornyezet valtotta ki, es gyogyithato, meg "ne csinald mar, nem latod hogy sut a nap?. Nagyjabol a feni kommentek is ezt fogalmazzak meg, ezt a hitetlenseget, meg gyanakodast, hogy az lesz bipolaris aki raer, meg szeret lelkizni.
Elkezdenek vitatkozni, de igazan nincs jelentosege.

2015.07.22. 03:02:26

@fhdgy: Már évek óta csődbe megy minden áldott nap. :)

montroyal ( CAN qc) 2015.07.22. 03:20:10

@qkuc: De van, akinek ez nem megy, mert még éjjel is a melóján jár az agya ...

ha sajat vallalkozasban dolgozol ez igy van... ha nem akkor a csekked ugy is jon , ki nem szarja le , hogy mi lesz a melo holnap ..

montroyal ( CAN qc) 2015.07.22. 03:42:11

@Galaxhopen: OK ha nem is ertem( irtam hulyeseget irok es nem ertek hozza ) de valaszoddal kozelebb kerultem ahhoz, hogy elismerjem ; ja ... van ilyen ...nem arrol van szo hogy nyavajgasnak tartom, nem betegsegnek csak én pl ( valszeg a baratod is) mi nem erunk ra betegnek lenni ...valszeg az en fejembe sincs rendben minden maganeletembol kifolyolag de a munka amit szeretek csinalni , jol ellensulyozza felejteti ezt ..
talan ez az ongyogyitas fiatal koromtol megvan amikor a sokkal sulyosabb problemaimat napi 6-8 oras edzessel ellensulyoztam ..

so respect , nem kotozkodom tovabb ..

montroyal ( CAN qc) 2015.07.22. 03:49:29

@LittleG (uk): csak sajat munkambol indulok ki . nekem nincs lehetosegem a monitorra v a falra, ablakra .meredve foglalkozni sajat fejembe levo problemakkal, mert delutan jon a kliens az autoert ... friss levego ? sokkal jobb a hangulatom amikor teljesen nyitott garage ajtokkal dolgozok, mint télen bezarva sotétben ...

montroyal ( CAN qc) 2015.07.22. 04:02:35

@Galaxhopen: jo az oldal ...talaltam boven ram vonatkozo x-eket de server error miatt nem tudtam tovabb menni ...

kék madár 2015.07.22. 04:34:15

@montroyal ( CAN qc): " mi nem erunk ra betegnek lenni"
kepzeld el ezt a betegseget, ugy mintha elutne egy auto. Akkor mit csinalsz ha tetotol talpig be vagy gipszelve? Akkor se ersz ra betegnek lenni?
Es ami a legdurvabb, amikor ez a betegseg beindul, pl. a legkozelebbi hozzatartozomnal, akkor nemcsak az o elete all meg es er ra betegnek lenni. De az enyem is.

skye8 2015.07.22. 04:37:15

megrazo iras volt, rokonszenvezek az iroval. en is kerultem depresszioba hasonlo okok miatt (koltozes, munkahelyi stressz, izolaltsag, alacsony onertekeles) 3 eve. nagyon igaz, hogy az adott szituacio hozza ki a legrosszabbat az emberfiabol, de sztem kell egy megfelelo adag genetikai hajlam is (a nature and nurture agyoncsepelt elve).
pl. nekem a legnagyobb problemat a munkahelyi stressz jelenti, hajlamos vagyok az onertekelesemet a munkahelyen elert eredmenyeim fuggvenyeben kialakitani.
a legutobbi 9 honapos projekt alatt nagyon kozel kerultem a kiegeshez. a baratom egy hetfo delutan rohant velem a walk-in clinic-hez ahol megallapitottak hogy kutya bajom - kiveve hogy ugy ereztem, nem tudok megallni a labamon es rogton el fogok ajulni. az orvos mondta is hogy a dolog psziches eredetu es mar tudtam, hogy ujbol tulhajtottam magam. ennek 2 hete, es azota nem tuloraztam, tobbet aludtam, nem allandoan a munkan porgok, es sokat javult az allapotom.
olvasom irvin yalom amerikai pszichoterapeuta konyvet es a depresszio kapcsan jutott eszembe egyik megallapitasa (igaz a konyv a halalfelelemrol szol de a idezet talalo) - ha faradtak vagyunk, a demonok amiket egyszer sikeresen legyoztunk ujra feltamadnak.
sok sikert a szerzonek, remelem az uj karrierje gyumolcsozobb es boldogitobb lesz. nem gyerekjatek amin keresztulment.

adg 2015.07.22. 04:51:32

@montroyal ( CAN qc): Nem mindenki tudja leszarni munkaido vegen. Aki pl egesz nap biszbaszokat forraszt, vagy a penztarban ul, vagy liftet kezel, falat rak, burgert forgat, stb, az megteheti, hogy kilep az ajton es hello. Az egy rovid folyamat, tudja elore a masnapi teendoit, nincs kulonosebb meglepetes.

Vannak munkak, ahol viszont neha hetekig agyal rajta az ember, hogy hogy kezdjen neki egyaltalan, mi lenne a leggazdasagosabb, vazlatokat, terveket gyartasz, es meg hozza sem kezdtel az erdemi munkahoz. Ezeket nehezebb letenni a kijaratnal. En is sokszor agyalok a munkamon otthon, vagy akarhol. Altalaban nem tul komolyan, csak neha eszebe jut valami, vagy latok valami hasonlot. Nem tudom nem hazavinni.
Mivel en elvezem a munkamat (altalaban), ezert nem okoz ez gondot. De ha utalnam amit csinalok, mar falnak mentem volna.
Persze ez nem jelenti azt, hogy otthon nekiulok gondolkozni, csak ugy a hatterben jar az agyam rajta.

Kollegam mondta regen, hogy "nincs jo munka meg szar munka. Minden munka szar, mindet meg kell csinalni."

Szerintem meg nem igy van.Vannak jo munkak.

montroyal ( CAN qc) 2015.07.22. 05:26:59

@kék madár: tenyleg nem vitatkozok es tudatlan vagyok . de ha elut az auto az egy masodpercen belul tortenik... ezek a pszihes betegsegek is ilyen gyorsan jonnek? szoval ezt a peldat nem tudom elkepzelni ... de minden ilyen beteget tisztelek annyira hogy biztos vagyok benne megtudja magyarazni mitol hogy es milyen beteg ..

viszont ami veszelyes lehet , ami egy kozeli baratommal tortent megjatszotta a bolondot hogy a balhekert amit csinalt ne legyen torvenyileg felelosegre vonva ,.. tobbszoros zart osztalyi kezeles utan gyogyszerezes stb ma tenyleg egy zombi depressziv semmi sem erdekli a vilagbol ... havi egyszer koteles megjelenni egy inekciora aminek egy honapig hatasa van ... tenyleg egy elo halott lett

montroyal ( CAN qc) 2015.07.22. 05:32:46

@adg: Vannak jo munkak.

osztom amit irtal ..

es jo munkak?

pl én a mezogazdasagi munkak kozul a kapalast meg a kaszalast szeretem .......

nézni :-)

kék madár 2015.07.22. 05:44:49

@montroyal ( CAN qc): minden pelda santit, ez se volt tokeletes :)
Nem jon hirtelen. Viszont amikor jon, akkor mint a vonat, mindent visz.
www.ranker.com/list/famous-people-with-bipolar-disorder/celebrity-lists?
ezeknek a szineszeknek lenne penzuk kezeltetni, es megis vagy sikerul vagy nem

montroyal ( CAN qc) 2015.07.22. 05:51:48

@kék madár: na oket meg igazan sajnalom...talan meg irigylem is szeretnek ennyi penzzel, ilyen beteg lenni ... csak vicc ... csak a penzuket szeretnem ..es valszeg nem drogoznam ,innam el az agyam ....

kék madár 2015.07.22. 06:01:27

@montroyal ( CAN qc): nekem ennyi penzem lenne, legalabb egyszer szerintem en is megbillennek es jo esetben talpra allnek.
Mindenkinek mas a gyengeje, en gyanitom, hogy elhiznek mint diszno

Galaxhopen [Swe] 2015.07.22. 07:21:18

@montroyal ( CAN qc): A testmozgás (pl. edzés) nagyon sokat tud segíteni - pláne szabad levegőn! -, de mindentől nem véd meg. Ugyanakkor nyilván aki hajlamosabb depresszióra, stb.-re annak kevesebb külső stresszfaktor is beteheti a kaput, pl. ilyen vagyok én, de rengetegen mások is (csak még esetleg fogalmuk sincs róla). Lehet, hogy ha Mo.-n maradok, soha nem jön ki rajtam. De lehet, hogy ott is besokalltam volna más, egyszerre beeső dolgok miatt és hasonló lett volna a dolog.

És hogy mi az, hogy hirtelen? Én 8 hónapig dolgoztam az említett cégnél, kb. az utolsó 2-3 hónapban éreztem a munkával kapcsolatban növekvő reménytelenséget, kb. az utolsó 2 hétben kezdett el az agyam túlpörögni (ez kicsit félrevezető lehet, mert ahogy írtam, nem mániáról volt szó, hanem egy lefelé tartó spirálról, ahol egyre kevesebb lehetőséget láttam, bármiről is volt szó), az utolsó szerdán nem tudtam először aludni és azon a vasárnapon mentem el Malmöben az akutra (csak altatóért, mert tagadtam, hogy ez betegség lenne). Onnantól meg pláne horrorisztikus mélyrepülés volt az egész.

Ha nem tetszik az autóbalesetes példa, rövid időn belüli szinte teljes megvakulással nagyjából egybevethető :-( Én is vak lettem a világra, a valóságra, közben kétségbeesetten gyártottam magamban a teóriák tömegeit, hogy mi hogy is van és ki van velem/ellenem. A végén az jött ki, hogy mindenki ellenem van, a barátom és a húgom is, hiszen mi másért tudnának még rám mosolyogni, minthogy valami csapdába csaljanak? Miért erősködnének, hogy egyek/igyak valamit 1 hét után, ha nem mérgezett dolgokat akarnának adni? Durva dolog téveszmékben élni, azon a szinten egyenesen tragikus volt (és hogy a megszokott fordulattal éljek: ha nekem valaki azt mondja, hogy ilyeneket csinálok majd...)

Elhiszem, hogy hihetetlen. Baromira nem életszerű. Hiszen gondolkodó emberek vagyunk, nem? Józan paraszti ésszel tudjuk, hogy mi az igaz és mi nem. Hogy a szeretteink nem megmérgezni akarnak, hanem segíteni. De egy ilyen pontig eljutva - és nem kell mindenkinek eddig eljutnia! nekem sok szerencsétlen körülmény összejátszott, pl. a barátom 1 hétig Mo.-n volt (és azt hitte, már jobban vagyok - na ott volt a nagy filmszakadás) - eltűnik a józan paraszti ész. Mint ahogy a vakoknál eltűnik a fény...

"de minden ilyen beteget tisztelek annyira hogy biztos vagyok benne megtudja magyarazni mitol hogy es milyen beteg .."
:-) Ezt csak én érzem szkeptikusnak? Ha legrosszabb pillanataimban találkoztunk volna, akkor (ha egyáltalán megszólaltam volna) azt tudtam volna neked szuperjól - és ijesztő arccal - megmagyarázni, hogy te is egy világméretű összeesküvés része vagy, ami ellenem irányul... De ha mániásan láttál volna, akkor meghívtalak volna egy kávéra, vázoltam volna, milyen nagy tetteket hajtok végre az elkövetkező hetekben és esetleg győzködtelek volna, hogy ugyan, költözz már Svédországba te is, hiszen itt minden csupa móka és kacagás :-)))

Aztán meg hollywood-i híresség nagyon nem lennék. Ők aztán kénytelenek a magénéletüket is kitenni az ablakba, hogy a tömegek azon csámcsogjanak, de alapvetően a hatalmas siker is őrült nagy teher. Vegyük hozzá még azt is, hogy a művészvilágban sok az eleve bipoláris/depressziós (vagy arra hajlamos) alkatú ember és kész a pokolba vezető út receptje. Aztán persze megbélyegezzük őket, ha a drognál kötnek ki (szerencsére azért nem ez az általános). Nincs az a pénz, amiért bevállalnám. Szoktam is arra gondolni, hogy milyen jó is ilyen szürke egérkének lenni...

Galaxhopen [Swe] 2015.07.22. 07:28:40

@adg: Szerintem is vannak jó munkák, csak egyéne válogatja, kinek mi az. Egy ideális világban mondjuk én imádok traktort vezetni (haha), te imádsz házat építeni. A jelenlegiben inkább azt látom, hogy én házat építek, te traktort vezetsz (mindketten utáljuk és azt mondjuk, szar a munka)... Pedig az ideális esetben összességében ugyanúgy elvégeznénk mindkét melót, de mekkora különbség!!!

Hú de nagyon irreális voltam megint. Nehogy azt higyje ám bárki, hogy nem értem meg, ha valaki utálja a munkáját de nem vált. Pontosan tudom, milyen az. És hogy mennyire nem könnyű ez az egész. De azért szeretném hinni, hogy nem kell egy életen át olyannal foglalkoznunk, amit nem nekünk találtak ki. Hogy van remény.

kék madár 2015.07.22. 07:32:05

@Galaxhopen: nekem egy sok human diplomas nagybatyam se tudta 25 ev alatt felfogni, hogy ez egy betegseg, csak mindig piszkal minket, hogy az emlitett rokonom mit jatsza meg magat, azt hiszi ez trendy?

Galaxhopen [Swe] 2015.07.22. 07:39:19

@skye8: Hú, remélem, stabilizálódik a helyzet. Vedd komolyan ezeket a jelzéseket. Tudsz esetleg professzionális segítséget kérni, gondolok itt szimplán egy pszichológusra, stb.? Az én pszichokontaktom a rendelőintézetben a végzettsége alapján "csak" nővér, de szakirányú végzettsége + hatalmas tapasztalata van ezen a területen (a bipoláris betegség a szakterülete) és konkrétan felér egy pszichiáterrel (szerintem). A munkahelyeden ehhez tudnak esetleg segítséget adni? (munkahelyi eü., nem tudom, van-e)

"rohant velem a walk-in clinic-hez ahol megallapitottak hogy kutya bajom"

Öööö, nopersze, kutya bajod nem volt, majdnem úgy hangzik, mintha szimulánsnak tartottak volna (bár biztos nem úgy értették).

A démonos idézet Solomontól származik? Neki van egy könyve: The Noonday Demon (és persze erről szól, az ő életén keresztül)...

www.goodreads.com/work/quotes/88456-the-noonday-demon-an-atlas-of-depression

Galaxhopen [Swe] 2015.07.22. 07:43:17

@kék madár: Ó igen, ez ismerős. Nekem itt kint nem sok negatív tapasztalatom volt személyesen, csak egyetlen (itt élő) magyar csaj próbált meggyőzni, hogy hagyjam csak abba a gyógyszerszedést...és ugye tudom, hogy ma már sokkal jobb módszerek vannak? Ja persze, 5 perc beszélgetés után jobban ismeri a helyzetemet, mint az orvosom :-) (Ill. nyilván az orvosom a pszichiátriamaffia tagja, de ezt azért nem merte mondani.)

kék madár 2015.07.22. 07:48:18

@Galaxhopen: az nagyon pozitiv, ha a barataid melletted maradtak, vagy lettek ujak, ilyen helyzetben hamar szetszeled a barati kor.

kék madár 2015.07.22. 07:56:23

@qkuc: szandekosan csinalja, nem olvastam meg pozitiv "osszegzest" tole egyetlen posztrol se. Ugy nagyjabol az egesz vilagot utalja

Fajankó 2015.07.22. 08:00:04

@fhdgy:

" lemerültem mint egy rossz akkumulátor."
azt már nem lehet újra tölteni....

Fajankó 2015.07.22. 08:00:25

@Ödenburger [Hu/At]:
Ezt jó volt olvasni.Valaki meri a több szabadidőt választani a több pénz helyett.
Más:
Szerintem Bircát olyan szinten frusztrálja hogy Bulgáriában él
( nyilván kudarcként éli meg, akár tudat alatt is), hogy lelki károkat okoz nála, és indulatáttételel másokat támad.
A probléma gyökere talán az lehet hogy Bulgária "általános" presztizse elmarad pl.: Svédországétól és hiába jelennek itt meg nagyon pozitív dolgok Albániáról is, mutatva hogy korábban emaradottnak hitt helyeken is nagyon jól lehet boldogulni, Birca úgy érzi hogy valamit folyamatosan bizonygatnia kell.

soad1221 2015.07.22. 08:29:46

@sellőlány: hogyan érted az itthont? Az neked hol van? bocs, ha már volt szó, az ADHD-n akadtam meg. Ez Mo-n sajnos nem jól értelmezett dolog... Egyrészt a felismerése késői, másrészt a különböző intézmények (óvoda, iskola, családsegítő, nevelési tanácsadó, védőnő, stb..) hozzáállása sem túl biztató.

Nagyon kevés, emberileg és szakmailag is komolyabb ember az aki helyén kezeli ezt...

nl_eni 2015.07.22. 08:51:09

@Galaxhopen: csomó minden azért derülhet ki utólag, mert el se hisszük, hogy ez lehet, az, hogy velünk, azt végképp nem. Valami hamis védettség-tudatban leledzik az emberiség nagy része. Sok a beleroppanás, és a legtöbbje sose tudja meg, hogy azért boldogtalan, kiégett, mert rossz felé halad, hanem azt hiszi, hogy egyszerűen ilyen a világ, ezt tűrni kell és tolni tovább. Sokan meg azt hiszik, hogy ha ők luxusproblémának gondolják az egészet, akkor az őket nem éri utol. Jó is lenne.

Pont az tiedhez hasonló írások vezethetnek el odáig, hogy foglalkozzunk a témával, és magunkkal is. Ez egy véget nem érő feladat, és még akkor sem száz százalékos védelem, csak esély magunknak arra, hogy ráláthassunk a saját életünkre, bajainkra, és a problémát látva korrigáljunk. Aki a problémát nem ismeri, nem látja, az megoldani se fogja soha.

Egyetértek, hogy nagy kihívás volt idehozni a témát :) De fontos, mert ennek itt nagyon is helye van. Egy határátkelés valójában krízishelyzet egy ember életében. Rengeteg újat kell hirtelen befogadni, új kihívások, sok minden a feje tetejére állhat. Nem árt ezt tudni annak, aki belevág.

LittleG (uk) 2015.07.22. 09:35:22

@montroyal ( CAN qc): Mint a Szall a kakukk feszkere-ben...

sellőlány 2015.07.22. 09:50:47

@soad1221: Nekünk az itthon Magyarországon van, de a család vegyes, és éltünk egy ideig Hollandiában is, illetve sokfelé élnek gyerekes, pedagógus, különféle terapeuta ismerőseink. Nem vagyok pszichológus, csak egy szakirány miatt tanultam a pszichológiábak egy részét, főképp külföldi irodalom alapján. Az ADHD kezelési protokollját Magyarországon nem nagyon ismerem, pontosan azért, amit Te is említettél. Széles körben nem elismert, felismert jelenség, a fogalom megáll a hiperaktivitásnàl. Ezzel szemben Hollandiában (és a fejlettebb àllamokvan világszerte) ez nemcsak hogy egy ismert fogalom, széles spektrumú kutatások szerint nagyon nagyszámú (főképp) fiú gyereket érint. Az eü erre a jelenségre egész rendszereket és protokollt fejlesztett ki, többlépcsős felmérés szerint. És én ebben láttam a rendszer veszélyét, a "cetlizést". Az ADHD-nak, mint megannyi pszichés betegségnek rengeteg összetevője, alfaja van, szerintem nem is lehet kezelni egyféle módon, pedig sokszor ez történik. Mi a saját példánkon keresztül láttuk, hogy vész el a sok bába között a gyerek, a szülők közben teljesen tehetetlenek és jópár évig erre nem is volt megoldás. Én hiába lobbiztam már a szülőknél már az elején másik suliért, a külön tantervért, amíg a rendszer erre ott nem ad engedélyt, a gyerek marad ott ahol van (így töltött 3 hónapot otthon, mert a volt iskola eltanácsolta, befogadóintézet meg még nem volt).

Galaxhopen [Swe] 2015.07.22. 09:56:26

@sellőlány: Bocs, lehet, hogy nekem maradt le az infó valahol: te tulajdonképpen mivel foglalkozol? Terapeuta vagy? Kurátor? Pedagógus?... Vagy több is egyszerre? Csak azért kérdezem, mert nem igazán jön le nekem ezekből a háttérinfókból.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.22. 10:16:21

@nl_eni: Ezt a kommentedet be kellene kereteznie mindenkinek és kitenni a falra! Abszolút így van, szerintem is...kb. halhatatlanoknak hisszük magunkat. Egy pontig. Ami vagy időben ráébreszt a sebezhetőségünkre, vagy sajnos már csak másnak szolgálhat tanulsággal.

Ahhoz, hogy az efféle történetek tényleg hassanak, be kell, hogy kerüljenek a köztudatba, sokfelől, sokféle verzióban (hiszen minden eset egyedi). De ha már csak 1-2 embert elgondolkodtattam - netán ráébresztettem valamire -, akkor már nem írtam ezt hiába...

nl_eni 2015.07.22. 10:29:06

@sellőlány: én is problémásnak látom a pszichés betegségek kezelését, többek között azért, mert nem az embert kezeli, hanem valamit benne, ami elromlott, valami megfoghatót, orvosilag körülírhatót. Namármost, ez a valami megfogható egy rakás diagnosztizált betegség esetén nem létezik (meg van olyan, aminél igen, de maradjunk most a másik felénél), illetve lesz megfogható is, de az épp abból lesz, ahogy a beteg reagál a számára nem komfortos helyzetre.
Közeli ismerős pl. pszichiáter Angliában. Ők kb. a gyógyszer mindenhatóságában hisznek. Holott a gyógyszer csak egy támogató eszköz kellene legyen addig, amíg a beteget visszasegítik egy olyan környezetbe, amiben jól tudja érezni magát. Ez összetett probléma, mert egy munkahelyről ki lehet lépni, egy országot is ott lehet hagyni, de vannak dolgok, amiket nehezebb letenni. Pl. a család, ha van, és mérgező, akkor azt nehéz otthagyni, hogy majd élek nélküle, márcsak azért is, mert egy pszichés betegnek pont az elfogadás, megértés segít a legtöbbet. És ha pont a legközelebbieket hagyja a háta mögött, akkor ki lesz a támasz?. Na persze nem mindig a család a legközelebbi, ez csak egy gyors példa volt.

Érdekelne, hogy erről mit gondolsz @Galaxhopen.

adg 2015.07.22. 11:49:50

@Galaxhopen: " (mindketten utáljuk és azt mondjuk, szar a munka)"

Pont ezert erzem nagyon szerencsesnek magam, mert azt csinalhatom, amit szeretek. Nyilvan nem minden pillanatat szeretem, es eleg sokszor van olyan is, amit meg utalok, de osszessegeben megis jo.
---

Egy szo mint szaz, en nagyon koszonom neked ezt a posztot, meg hogy utana is itt voltal, vagy. Szamomra roppan erdekes beszelgetes alakult ki, es sokat megtudtam egy nekem eleg kodos teruletrol.

qkuc 2015.07.22. 12:23:36

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: Hogy például mikor voltál érzéketlen bunkó a posztolóval szemben? Hadd ne nekem kelljen ezen poszt alatt elkövetett első felböffenésedet beidézni, :). Tán emlékszel rá, vagy keresd vissza.

qkuc 2015.07.22. 12:25:12

@kék madár: Csak megtehetné, hogy ezt a negatív/frusztrált/gyökér világnézetét legalább időnként megtartja magának.

skye8 2015.07.22. 13:12:39

@Galaxhopen: Koszi, en tudom a baj okat igy egyszeruen csak kevesebbet dolgozom, idoben hazamegyek, tobbet alszom es a helyzet maris javult. nem pszichologusra van szuksegem, csak tobb pihenesre, hogy agyilag is regeneralodjak.Tudom nalad bipolaris zavart allapitott meg a doki de ha jol tudom ennek is van genetikai szarmazeka?
az idezet irvin d. yalom pszichoterapeuta konyvebol szarmazik - overcoming the terror of death.

Szaktanár 2015.07.22. 13:24:18

@Galaxhopen: szia, remélem nézed az emiledet, küldtem egy üzenetet.

Peetee 2015.07.22. 14:42:10

Tisztelet jár a kitartásodért és a tenni akarásodért!

Galaxhopen [Swe] 2015.07.22. 15:20:42

@nl_eni: Fogok válaszolni, de legkorábban csak ma este.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.22. 15:22:43

@Szaktanár: Igen, megkaptam! Válaszolok majd (szintén este)...

Narina 2015.07.22. 16:26:40

@montroyal ( CAN qc): Kedves az a nagy helyzet, hogy neked mivel soha nem voltal erintet es a nagy jatszmaba, ebbol a szempontbol, eleve nem hatrannyal indultal, mint en akinek mind a ket nagyanyja valamint az anyja is mentalis problemakkal kuzdott, igy az a helyzet, hogy a budos eletben nem fogod elfogadni, hogy mennyire tonkre tud tenni egy ilyen betegseg valakit. Tudod meg az is baj ezzel, hogy a toresekkel megfazasokkal ellentetben ez olyan mint egy rak, lehet, kell kezelni, meg is szunhet egy KIS IDORE, azonban sose tudhatod mikor tamad ujra es akkor nem e koveteli valaki eletet. Kepzeld el (soha, konyorgom az egieknek soha ne kelljen ezt vegig csinalnod), hogy valaki akit nagyon szeretsz, mindennel jobban szep lassan, fizikailag leepul, rengeteget dolgozik 1 orakat alszik naponta,azt is csak nehezen, keptelen ket kanal levesnel tobbet enni, mert mar az is tul sok es kijon belole. Ezek meg enyhe tunetek. Folyamatos oruletesen kinzo fejfajasok, amitol mar hany, van olyan, hogy mar csak a savat ami felmarja a szajat es a nyelocsovet ugy, hogy ver szivarog. Azt mar nem is mondom, hogy 2 honap alatt kepes az ember csontra lefogyni, mert szinkronban megy a has is. Ezek a fizikaik amit mindenki lathat aki kozel all. A lelki resze. Keptelen koncentralni, memoria zavarok lepnek fel. A folyamatos kimerultseg miatt agressziv allatta valik aki az elozo pillanatban meg vidaman nevetett. Mar ezeket nehez megemeszteni. Azonban a tokeletes tehetetlenseg erzese, hogy hiaba latod mit csinal hiaba kered, konyorogsz, nem tudod kibillenteni ebbol az allapotbol. Csak nezed, hogy akit imadsz megoli szep lassan magat es te aki eddig azt gondoltad ez csak egy "uri hunzutsag" kenytelen vagy szembesulni azzal, hogy minden nap ugrasra keszen kell lesned Ot, hogy amikor egy kessel szeletel azzal ne a csuklojat nyiszalja a kovetkezo pillanatban, hogy vajon haza er e a munkahelyerol vagy mar csak a rendorok kopogtatnak, mert feladta a harcot. Senki sem vedet csak vannak jobb "imunnal" rendelkezok. Lassan tizenegy eve, hogy idegosszeomlast kaptam. Penztaroskent(ezt csak azert, mert valaki emlitette, hogy az nem megterhelo mentalisan, uljon be tizenket orara egy kaszaba es viselje az embereket) Hidd el nem ertem ra magammal foglalkozni, de amikor mar a sajat paromra akartam tamadni(akkori parom az egiek aldjak meg egy zokszo nelkul vegig csinalta, a mostani meg mar meg tudja akadalyozni a vissza esest) akkor mar nekem is leeset, hogy nagy a baj, itt mar keves vagyok. 11 eve azon az esten valami atszakadt es keptelen voltam leallni, MEG AKARTAM UTNI, csak azert, hogy lassam a fajdalmat. Akkor ott ket hang sikitott bennem "Pusztulj" a masik "mit csinalsz, mert akarod bantani aki szeret?" Iszonyatos kemeny csata volt bennem es meg annyit sikerult elernem, hogy elforduljak es a butorokat kezdtem szet verni. Akkor mar apam is folpattant es "felpofozlak" felkialltassal olyan szintre sikerult sokkolnia(nem utott meg, de ugy latszik ez is eleg volt) hogy orjongve osszecsuklottam es rangva gorcsosen sirtam. Ezt csinalta vegig az akkori parom ezt igy kesobb meselte el nekem. Csak, hogy lasd milyen annak aki ezt nem "betegkent" (tudom uri huncutsag, istenek hanyszor hallotam mar ezt, csak a gyomor markolo frasz es a fizikai fajdalom amit ez az uri huncutsag okoz az a nem mindegy a tobbirol nem is beszelek) hanem tehetetlen szemlelokent nezi vegig. Tudod en azert tudtam viszonylag rovid ido alatt talpra allni (5-6 honap, de a tenyleges az masfel ev volt), mert tamogatott es vigyazott ram, O nem vette ezt felvallrol, valamint, hogy pillanatok alatt jutottam el egy tenni akaras fazisba, ami masnal akar joval tobb idot vesz igenybe, nalam nevetsegesen gyorsan vegbe ment. Nem, eszemben sincs bantani teged. csak leirtam egy tortenetet. Most epp neked cimezve, de barkinek szolhat aki nem hiszi ez milyen komoly dolog. Regen is voltak ilyenek, csak azok gyorsan haltak. Annyit kerek csak, ha valaha(soha ne legyen ra alkalom) szembe kerulsz erintetkent ezzel ne szolj csak annyit a masiknak "veled vagyok, segitek es szeretlek". Emlekezz erre akkor es nem fog neked sem fajni.

maxval bircaman megbízott szerkesztő · http://bircahang.org 2015.07.22. 16:26:46

@Fajankó:

Nem éppen.

Én bárhol jól vagyok.

Hozzáteszem: Svédországnak több számomra a negatívuma, mint Bulgáriának. Svédország egyetlen egy komoly előnye számomra az lenne, hogy magasak a fizetések. De cserébe viszont sokat kellene adni az embernek, amit nem szívesen tennék meg,

puhacica 2015.07.22. 17:05:30

most olvastam vegig a kommenteket, erdekes beszelgetes volt.

kék madár 2015.07.22. 17:27:36

@maxval bircaman megbízott szerkesztő:

Ctrl+F-et tudod hasznalni?

"Magyarul: a munkahelyed kiküldött a svédországi telephelyére, de te nem bírtad egészségügyileg a szürke, skandináv életet. De most legalább ismét jársz egyetemre."

sellőlány 2015.07.22. 18:06:34

@Galaxhopen: Végzettségeim szerint lehetnék pedagógus is, terapeuta (többféle képesítéssel) is. De végül úgy alakult, hogy nem ezeken a területeken dolgozom, hanem egy teljesen másik szakmában, ami mindig is párhuzamban volt a többivel.

sellőlány 2015.07.22. 18:16:43

@Galaxhopen: És egy korábbi észrevételedre, küldök egy protokollt az antidepresszánsok okozta megvonási tünetekről. (Ha az ember kikerül az iskolapadból, az életbeli példák sokszor szembesítenek a tanultak ellenkezőjéről.)
www.benzo.org.uk/healy.htm

sellőlány 2015.07.22. 18:27:50

@nl_eni: Igen, egyetértek. De az egyént kezelni a legnehezebb út, és iszonyat nagy az ellenszél (orvostudomány+gyógyszeripar). Természetesen szükség van arra is, de a köztes mesgye egy orvos és egy terapeuta (legyen az bármiféle alternatív gyógyászati irány) között a senkiföldje, ahol az orvos az esetek nagy százalékában csak a saját telekhatárig hajlandó elnézni.

sutyerák 2015.07.22. 18:41:36

nagyon jó írás,gratulálok!
esetleg az regény,-ilyesmi,írással is megpróbálkozhatnál!

kék madár 2015.07.22. 19:27:06

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: hat Nem is tudom, talan amit qkuc irt szorol szora

létkoktél 2015.07.22. 19:32:44

Érdekes volt ez a poszt, nekem különösen, mert több ponton van köztem és a poszterina közt egyezés. Voltam hasonló helyzetben, még Magyarországon többször, bár nekem azt mondták, pánikbeteg vagyok, meg neurózisom van, vagy mim. Én próbáltam ezt-azt, de igazából semmi sem segített, pár hétig szedtem gyógyszert is, de úgy gondoltam, csak azért, mert most valamire épp ezt a bélyegzőt nyomja a hivatalos orvostudomány, nem fogom elfogadni, és pirulákon élni. (Minden kornak megvannak a maga teóriái, amit aztán új korok szépen revideálnak. Tegnap a sátán szállta meg, ma skizofrén, és nyilván a holnapnak is lesznek újabb hivatalos stigmái. Szerintem meg gőzünk sincs az emberi psziché rejtelmeiről és passz.) Szóval azt gondoltam magamban magamról, durva, amin átmegyek, de ezt meg kell tanulnom kezelni, sokan sokkal borzalmasabb dolgokon mennek keresztül, az egész nem több részemről, mint jóadag nárcizmus, egy nagy lapát hiszti és valami kóros jelentőségtulajdonítás a saját személyemet illetően mindemellett egy sajátos reakció az engem ért ingerekre. (Pedig jött hozzám is a mentő, annyira szarul voltam) Ettől a gondolatsortól persze nem lettem azonnal jobban, de idővel valahogy, magam sem tudom hogy, túllendültem az egészen, és ma már kifejezetten hálás vagyok, hogy megélhettem ilyen mélységeket is. Sokat segített nekem azon a dilemmán történő morfondírozás, hogy valójában én vagyok beteg, vagy netán a világ. Mai napig nem tudom erre a helyes választ, de azt gondolom, aki ma nem komorul el néha, nem szorong, nem zsibbad el néha a sok ingertől és szédül el a tempótól, nem feltétlenül azt jelzi számomra, hogy tuti egészséges. Anyukámnak elment a szaglása egyik napról a másikra. És hiába mondtuk neki a párizsi metróban, hogy basszus, itt elképesztő húgyszag van, nem érezte. Mondhatta volna erre egy orvos, ha panaszkodunk arra, hogy facsarja az orrunkat a bűz, hogy nekünk súlyos szagrohamunk van, és adhatott volna spéci sprét, hogy ne érezzük a szagot, mint anyu, aki boldogan masírozott a megszáradt tócsák közt. Csakhogy anyukám egy év múlva meghalt súlyos neurológiai betegségben, aminek első tünete épp az volt, hogy nem prüszkölt a metróban, mint mi a tesómmal. Remélem, érthető, ezt mire írom a pszichés betegségek kapcsán, szóval azt akarom valahogy kinyögni, sokszor számomra adekvátabb reakció, ha valaki kiborul, mintha nem, de persze ez nem jelenti azt, hogy ezt nem kell helyes mederbe terelni és hogy mindenkinek mindenen ki kell borulni. :)

@maxval bircaman megbízott szerkesztő: a jó fizetés mellett kihagytad a fantasztikus tájat, a kis népsűrűséget és a kellemes klímát. Amúgy azt én sem csodálom, hogy a poszterina kikészült és épp Svédországban. Mindenesetre le a kalappal előtte, és hajrá a továbbiakhoz.

Fajankó 2015.07.22. 21:34:50

@diggerdriver: "emelkedett pátosszal teli kegyelmi állapot"

vazz........

Galaxhopen [Swe] 2015.07.22. 23:22:30

@sellőlány: Értem. Vagyis nem teljesen. Az elejétől fogva meg voltam győződve róla, hogy az ADHD-s fiúval babysitterként dolgoztál, ennek a cáfolatát reméltem most. Pláne hogy én válaszoltam is az összes kérdésedre korábban, aholis szinte páciensnek kezelve éreztem magamat... De persze nem vagy köteles elárulni.

micsoda? 2015.07.22. 23:22:41

A lényeg, hogy nagyon tetszett, élvezettel olvastam az utolsó szóig. Azért az sajnálatos, hogy a kollektíva nem vette észre a posztoló magányát. Talán az északiak hidegsége, mindenesetre jó erre felkészülni.
A posztból nagyon sok tanulság levonható annak aki külföldön próbál dolgozni. Például, megszoksz, vagy megszöksz, Szerintem nem megfutamodni, de kiborulásig sem kell várni. Persze ez alkat kérdése is.

geeeteee 2015.07.22. 23:56:09

Gratulálok a posztolónak, az eddigi legőszintébb írásnak találom itt. A cím is tetszik, és én sem bánok semmit. Elolvastam a hozzászólásokat is és elég sok metszéspontot találtam köztük a saját sorsommal is.
Sopronihoz hasonlóan ingáztam 15 évet a labancokhoz, szinte nyelvtudás nélkül vágtam bele a határákelésekbe, többes szám, mert több ezer lehetett eddig.
Montroyal véleményéhez tennék hozzá. Fizikailag is el lehet használódni, nagyon is, ha az ember szereti a munkáját, akkor méginkább. 45 múltam és azt szoktam mondani, hogyha visszaosztanám a munkaidőmet 40 órás hetekre, 70 éves már minimum lennék. Sofőr vagyok egyébként, Európában 15-20ezer km-ek voltak havonta, itt a világvégén is hasonló, bár pár éve nyomtam 30 fölött is hónapokig. 90-100 órák hetente van hogy több. Most lassult egy kicsit. Voltak olyan éjszakáim, hogy álmomban lenyomtam még egy műszakot, papírmunkával mindenestül, épp amit nappal dolgoztam. Mert voltam benzinkutas meg vízóraleolvasó is, sőt megcsináltam egy rendszerprogramozó sulit is (igaz elég gyenge mezőnyben, de nem évfolyamelsőként, hanem annak az iskola addigi legjobbjaként). Ez utóbbi akkor egy kisérlet volt váltásra, de nem szerettem bele, maradtam a volán mögött. És akkor egy leltár, what's the damage: vakbélgyulladás, targonca majdnem félig levágta az egyik lábfejemet, vastagbélpolip, gerincsérv, diszkeltávolítás (egy kiszakadt), worker compo mégegyszer ugyanevvel, epekőműtét, most meg mind a két csuklóm bekötve, Tunnel-szindróma, januárban diagnosztizálták, most műtettem meg kedden. A vállamban szintén van, de az még csak medium several. Ennyit a "nem érünk rá betegnek lenni"-hez. Mindemellet Hraballal szólva, ha már szóba került, több medencényi sört és egyebeket megittam. Három hosszú párkapcsolat és egy troublemaker felnőtt nagyfiú. A pénzt soha nem számoltam, ami maradt az azért van, mert nem értem rá elkölteni, pedig igyekeztem. Nagyon sokáig két végén égett a gyertya. De nem bántam meg. Ha most meghalnék, nem hiszem hogy valamiből is kimaradtam volna életemben, amit akartam. Szerelmek, kocsik, pénz, nők, utazás, család? Ami viszont aggasztó lehet, az az öregség, a böjt hátravan. Ráadásul addigra a nyugdíjkorhatár már 70 év.
Slusszpoénként: egy másik fórumon látatlanban megkaptam, hogy mániás depressziós vagyok. Pedig csak nagyon jó kedvem tud lenni.

Fajankó 2015.07.22. 23:57:01

@maxval bircaman megbízott szerkesztő:

"Én bárhol jól vagyok."
Hát nem érted, éppen az a baj hogy sehol nem vagy jól!
Mindenki próbálja felhívni rá a figyelmed, de ez a te "fehér foltod", szakemberre , segítségre van szükséged!

Galaxhopen [Swe] 2015.07.22. 23:57:34

@nl_eni: Én egyrészt a saját tapasztalataimról tudok beszámolni - ill. a jelenlegi hivatalos álláspontomról (és ez nem vicc!).

Úgy érzem, nagy szerencsém van azzal, hogy itt lettem beteg (de szeretném hangsúlyozni, hogy jelenleg, már harmadik éve tünetmentes vagyok, nem érzem, hogy beteg lennék). Nyugodtan lehet kígyót-békát kiabálni pl. a svéd pszichiátriára - mint ahogy volt, aki itt is megtette -, de azért páciensként leginkább elégedett voltam/vagyok (eddig). Az orvosommal nem szoktam túl gyakran találkozni - mivel mostanában már jól vagyok -, de az említett ottani kontaktommal annál gyakrabban. Szóval a gyógyszeres kezelést kiegészíti a beszélgetős. Abszolút rám koncentrálnak ezek a beszélgetések, az én aktuális gondjaimra, hogy sikerül-e az egyensúlyi állapoton belül maradnom és ha nem, mit lehetne tenni, hogyan kellene másképpen gondolkodni, problémákat megoldani. Nagyon jó a kapcsolatom az illető nővérrel, nagyon örülünk, ha látjuk egymást (és ez nemcsak tettetés). Ugyanakkor kutya kötelességemnek érzem, és ez nem is fáradság, hanem nagyon-nagyon érdekel, hogy utánaolvassak a dolgoknak, tájékozott legyek. Az internet korában ez tényleg gyerekjáték, ha egy kicsit ért az ember a netes kereséshez és tudja, mi számít hiteles infónak (forráskritika, ugye). Tudom, hogy nem mindenki ilyen ill. egy mély depresszióban egyértelmű, hogy nem megvalósítható (nulla motiváltság, és akkor még enyhén fogalmaztam).

Ami a hivatalos álláspontomat :-) illeti, én most ugye járok erre az egyetemre, ahol terapeutának tanulok. (Maga a szakma Mo.-n gyakorlatilag nem létezik ebben a formában, így a megnevezése is totál félrevezető.) Az tetszik benne a legjobban, hogy az egyik fő alapelve a test és lélek egysége. Mi nem gyógyítunk, de a páciensek normális életviteléhez való visszatérésben segítünk (sok területen) mégpedig úgy, hogy _a páciens (kliens) határozza meg, neki mi a prioritás_. Nem úgy van, mint a legtöbb gyógyító szakmában, hogy én, a nagyon okos, egyetemet végzett gyógyító kinyilatkoztatom a tutit, te pedig követed az utasításaimat. Nem. Konzultálok (akár többször is) a kliensemmel és együtt dolgozunk az elejétől a végéig, szem előtt tartva, hogy minden ember a saját testének és lelkének a legjobb ismerője. Ahogy az egyes rétegek bomlanak ki, egyre inkább tetszik az egész. Szimplán olyan, mintha nekem találták volna ki... Egy picit sem kell tettetnem a lelkesedést (persze egy-egy unalmasabb/kevésbé sikerült kurzus itt is be-becsúszik), reményeim szerint majd a munka világában sem.

sellőlány 2015.07.23. 00:21:30

@Galaxhopen: A fiú az unokaöcsém (férjem ágán), mint családombeli eset hivatkoztam rá (és mivel közeli családtag, elég hosszú periódust ismerek az eddigi életéből, így mint egy eset alanya viszonylag pontosan elemezhető referencia). A szakmai életút boncolgatását nem éreztem kommentbe valónak. Már csak azért sem, mert ez a Te posztod, életszakasz történeted volt, nem az enyém. Mindenesetre köszönöm, hogy "páciensi" nyitottsággal tetted meg. Sok sikert, kitartást kívánok Neked a jövőben!

geeeteee 2015.07.23. 04:38:34

Az első páromnak volt pánikbetegsége, meg az a gyes betegsége, elég komoly volt, többször szedálták hetekig. Most már huszonöt éve és a világ legkiegyensúlyozottabb embere lett. Tanult általános pszihológiát, kölcsönadta nekem a tankönyveit, érdekelni kezdett engem is, a katonaságnál elég sokat hozzáolvastam, ott ráértem, és azóta is ha belefutok cikkekbe elolvasom.
És annyira empatikus tudok lenni, ha akarok, akkor fél nap alatt tudom produkálni a pánikbetegséget például, tünetekkel együtt. Fél óra alatt pedig abbahagyom. Nem szimulálok, szánt szándékkal kipróbálom, milyen a halálfélelem például. Nem lett a hobbim, de sokkkal könnyebb így megérteni a valóban beteget.

nl_eni 2015.07.23. 07:05:50

@Galaxhopen: Köszönöm a válaszod. Jó olvasni, hogy van remény ezen a területen, mármint annak az orvosi, kezelési oldalán is :) Nekem meggyőződésem, hogy igen sok ijesztő tünet simítható vissza élhető normalitásba emberi hozzáállással, elfogadó, figyelő, szeretetteljes tereléssel (ez most lehet, hogy béna kifejezés, de jobbat nem találok).

Sok sikert és további örömteli gyarapodást kívánok neked és mindazoknak, akikkel majd összehoz a munkád! Biztosan jó segítő mellett lesznek!

adg 2015.07.23. 07:09:25

@Narina:
Nagyon szomoru, es kivulallokent erdekes is a torteneted, koszonom, hogy leirtad, es orulok neki, hogy a csaladod kitartott melletted vegig. Nem lehetett egyszeru nekik sem.

Viszont ezt is irtad: "Penztaroskent(ezt csak azert, mert valaki emlitette, hogy az nem megterhelo mentalisan, uljon be tizenket orara egy kaszaba es viselje az embereket)"
Nos, en emlitettem a penztarost, de teljsen mas kontextusban. Olvasd vissza, ha gondolod. Nem irtam semmit a mentalis hatasairol, es nyilvan nem veletlenul nem ultetik a penztarosokat egesz nap a kasszanal normalis helyeken, hanem beosztjak oket mas feladatra is. Pont ezert, hogy csokkentsek a munka monotonitasat..
En csak annyit irtam, hogy a penztaros - tobbek kozott - egy olyan munka, amit leteszel a muszak vegen. Nem viszed haza, nem jar rajta az agyad a munka utan is, hogy vajon hogyan utod majd be holnap a tejet, meg milyen uj meglepetesek lesznek munka kozben, milyen otletekkel rukkolj elo a reggeli ertekezleten a megrendelo fele, stb..
Csak ennyi. Ez azert nagyjabol igy van, nem?

Galaxhopen [Swe] 2015.07.23. 09:27:54

@sellőlány: Oké, így már világosabb. Bár abszolút nem vártam a szakmai életutad boncolgatását, csak mivel nagyon részletesen leírtad magát az esetet, fontos infónak tűnt, milyen segítőként is dolgoztál az ügyön, de ezek szerint családtag voltál/vagy.

Amúgy én tudatosan felvállalom a történetem minden, rémesnek hangzó részletét is, az életben is, általában mindenki előtt, akivel találkozom, épp azért mert úgy gondolom, hogy ennek felvállalása segíthet másoknak. Ha másban nem, akkor abban, hogy lássák, van ilyen is, és az előítéletek talán csökkenhetnek. Nem tudom, ezt Mo.-n megtenném-e (de nem zárom ki), itt azért teljesen más a társadalmi légkör.

A mentális betegségekkel kapcsolatos stigmák megszüntetése terén azért itt is sok teendő van még, de legalább vannak erre nagy, évekig tartó, országos projektek, amik - kizárólag állami pénzből! - felvilágosító munkát végeznek a laikusok számára.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.23. 09:47:59

"a penztaros - tobbek kozott - egy olyan munka, amit leteszel a muszak vegen. Nem viszed haza, nem jar rajta az agyad a munka utan is, hogy vajon hogyan utod majd be holnap a tejet, meg milyen uj meglepetesek lesznek munka kozben, milyen otletekkel rukkolj elo a reggeli ertekezleten a megrendelo fele, stb.."

Nem voltam még pénztáros (eltekintve egy kis büfébeli besegítéstől), de úgy gondolom, bármely munka válhat megbetegítővé. Aztán egy pénztárosi munka is lehet komplex, pláne manapság, aztán a sok "kis" stressz hamar össze tud adódni, az emberekkel (kollégák, főnökök, vásárlók) való interakcióban is betelhet a pohár. Talán sok vásárló is úgy áll hozzá, hogy "szinte semmit sem csinál, csak lehúzza a vonalkódokat", pedig ha belegondolunk, a pénz kezelése nem kis felelősség.

Az, hogy valaki le tudja-e valaki tenni a lantot, tapasztalatom szerint inkább alkati kérdés. Egy volt kollégám volt ilyen anno Bp.-n: komplex informatikai projekteken dolgoztunk, ahol én folyton stresszeltem valami aktuális dolgon, ő meg azt mondta, hogy "kilépek a cég kapuján és komolyan, ha megkérdezi valaki, hol dolgozom, kicsit gondolkodnom is kell rajta..." És ő baromi jó volt a szakterületén és még imádta is az egészet. Elég hihetetlenül hangzott, de tényleg így működött nála.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.23. 09:48:57

@adg: Bocs, lemaradt, hogy tőled idéztem, ill. a te hozzászólásodra reagáltam.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.23. 10:04:40

@Narina: Elismerésem és hatalmas drukk, hogy innentől kezdve már igazán az életre tudj koncentrálni, mindarra, ami neked fontos. A visszaesés ellen senki sem kap garanciát, de aki egyszer átment egy ilyen poklon és felállt, az sok mindent tud magáról, amit a későbbiek során sem szabad elfelejteni.

Remélem, van szakember is, aki értő módon - és lehetőleg rendszeresen - meghallgat, mert bár a családtagok segítsége a legfontosabb (ez nem is kétséges), de én a kontaktjaim kapcsán rájöttem, hogy a gyógyulásom hatalmas része rajtuk múlt (múlik). Olyan kérdéseket tudnak feltenni, amitől másképp látod a világot. Olyan tippeket tanítanak, amik a mindennapi lelki önvédelemben segítenek.

A párod lelki egészségéről se feledkezzetek meg, a közeli hozzátartozók, akik krízishelyzetben támogatják a mentális betegeket, maguk is fokozottan veszélyeztetettek (nem véletlenül, hiszen ők is a poklon mennek keresztül). Itt erre is egyre több figyelmet fordítanak, külön csoportok, tanfolyamok vannak hozzátartozóknak (ált. párhuzamosan a páciensekével).

adg 2015.07.23. 10:07:29

@Galaxhopen: "bármely munka válhat megbetegítővé"
Nem vitattam. A fenti egy tobb kommentbol allo sorozathoz hozzafuzott valaszom volt. Az eredeti, amire valaszoltam, arrol szolt, hogy az alkalmazott muszak vegen elfelejtheti a munkajat masnapig. (Ezt irta valaki) Erre irtam, hogy pl egy penztaros (tobbek kozott) lehet, de sok mas munkakorben meg nem igy mukodik, vagy nem feltetlenul. Tovabb jar az agyad a munkadon, mint a munkaido.

Veletlenul sem irtam, hogy penztaros nem betegedhet bele a munkajaba, vagy a munkakorulmenyeibe.

Valoszinuleg nem tudok erthetetoen fogalmaznom. Bar szerintem az elozmenyekkel egyutt eleg vilagos, hogy mire gondoltam.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.23. 11:17:15

@adg: Szerintem teljesen érthetően fogalmaztál. Én meg csak arra akartam rámutatni, hogy kívülállóként az gondolhatjuk, hogy bizonyos munkák "másnapig elfelejthetőek" (azaz egyszerűbbek?... ld. még futószalagos összeszerelés, benzinkutas), ezért ott "nincs nagy agyalási kockázat" hazamenetel után. Holott _minden_ munkakörnek megvan a maga sajátságos stresszforrása és lehet, hogy egy pénztáros napi szinten több stresszt kénytelen tűrni, mint egy programozó mondjuk két hét alatt... És akkor totál elhanyagolható, hogy bent hagyja az aznapi blokkokat és nem viszi haza tanulmányozásra (direkt hülye példa), bőven elég, hogy az idegfeszültséget, a megaláztatásokat, letolásokat, hülye vevő ordítozását magába gyűjti. Azaz ott is igaz a "Tovabb jar az agyad a munkadon, mint a munkaido." (Vagy ha nem, akkor az az egyén lelki sajátossága, nem a munkáé.)

Lehet, hogy aki pénztárosként ég ki, még az ismerőseitől is megkapja (jó szándékúan persze), hogy "de hát az a jó a munkádban, hogy ott legalább nincs nagy felelősség a válladon".

Nem teljesen ugyanaz a téma, de én meg rendszeresen azt kapom meg, hogy "dehát az informatikusok jól keresnek, tényleg mással akarsz foglalkozni?...". És századszorra is elmondom, hogy utáltam azt a munkát és olyat akarok csinálni, ami érdekel. Még ha kevesebbet is keresek vele esetleg, nekem nem az a lényeg. És néznek rám, látom a szemükön, hogy mit gondolnak rólam, de már nem érdekel :-) Persze aki azzal foglalkozik, amivel akar, az azonnal megérti.

sellőlány 2015.07.23. 12:40:49

@Galaxhopen: Segítőként, aztán gyakorló terapeutaként egész más programokban voltam benne, de a pedagógiai tanulmányok miatt volt valamennyi rálátásom a gyerekkori viselkedési zavarokra is (pl. egyetemi gyakorlaton egy shadowing programon). Ezt a családi esetet csak azért hoztam fel, mert ennek már ismertem a folyamatát évek óta (a saját tapasztalataim pedig eseti vagy max. 2-3-6 hónapos peródust fogtak át), és kellőképpen hiteles tapasztalatnak tartom ahhoz, hogy egy adott ny-eu-i rendszert szemléltessek általa (ill. ne tűnjön "tudománytalannak" a megállapításom). Kígyó-béka kiabálás szándéka nélkül, persze. ;-) (Nem kitérve azokra az eszmecserékre, amiket Svédo-van élő, pályaorientációs területen működő volt évfolyamtársammal vagy egy hollandiai családterapeutaként dolgozó és vállalati pszichológus barátnővel folytatok néha, a különböző szisztémákat kitárgyalandó. Plusz a nemzetközi szakirodalomról, amit pusztán érdeklődésből olvasok téma-aktualitás szerint rendszerességgel.) Amikor emiatt megszólaltam sem a hitetkenkedés vezetett, inkább az óvatosság a kategorizálástól (nekem a leírás alapján egy burn out utáni depressziónak tűnt. Főképp, miután később írtad is, hogy saját orvosaid is ezt állapították meg először.) Mivel nyugaton (szándékosan nem írok északot most már) sokkal elterjedtebb, hogy ember kimondja a problémait, kitárulkozzon, ha erre szüksége van (Hollandiában a család és az ismerősi körünk nagy része járt vagy jár pszichológushoz, többnyire elnyomott frusztráció, munkahelyi vagy kapcsolati konfliktusok miatt), itthon elvétve tudok ilyen esetekről, sokkal durvább okokkal és tünetekkel, periodikus visszaesésekkel (melynek oka a sokszor a magárahagyás és demotiváló környezet).
Na, szerintem kitárgyaltunk mindent. Mindenképp jó lenne, ha írnál majd egy follow up posztot, ha már gyakorló terapeuta leszel. Sok sikert még egyszer!

Galaxhopen [Swe] 2015.07.23. 19:37:41

@sellőlány: Igen, nálam először depressziót diagnosztizáltak, de burnout-ról nem volt szó. Nem is a hosszú évek munkája miatt készültem ki, hanem csupán fél év után (és azalatt sem mondhatnám, hogy a végletekig hajtottam volna magamat benne, sőt). Sokat olvastam a kórházt követően - amikor már képes voltam olvasni! - a burnout-ról, emlékszem, szégyelltem is magamat, hogy egy nyamvadt évet se voltam képes végigdolgozni...

Ahogy olvasom, a burnout tünetei különben is teljesen mások, mint a depresszióé. A burnout "felbukkanása" általában nagyon akut és szívinfarktusra vagy stroke-ra gyanakodnak az orvosok is... (ezt skye8 nagyon érzékletesen le is írta). Nálam ez abszolút nem így játszódott le, valószínűleg ezért nem is került egyik journalomba sem ilyesmi... Csak a mély depresszió (majd 2011-ben a bipolär sjukdom).

Azt már nagyon sok helyen olvastam/hallottam, hogy a bipolaritást nehéz diagnosztizálni, szóval beleillik a képbe, hogy sokáig nálam is unipoláris depressziónak tűnt (mivel nem volt semmilyen előzménye az egésznek).

Ami az óvatosságodat illeti (a kategorizálások területén), értékelendő dolog, abszolút. Ha a válaszaimban helyenként ellenkezést vélnél felfedezni, az azért is lehet, mert egy-egy adott válaszodnál ennek az ellenkezője jött át nekem, pl. hogy komplett eü. rendszereket néhány példa alapján (legyen az bár 2 vagy 202 db) minősítettél. De nem akarok ezen tovább lovagolni, egyrészt ami elmúlt, elmúlt - másrészt én is tudom, hogy tökéletes ország, szabályrendszer, orvos, ember nem létezik :-)

* a svéd Läkertidningen (kb.: Orvosi Újság) oldalán: www.lakartidningen.se/Functions/OldArticleView.aspx?articleId=19319

Galaxhopen [Swe] 2015.07.23. 19:39:58

@sellőlány: Mármint az idézett link alatt írnak arról, mi a különbség a burnout és a depresszió között (lemaradt a * jelölés a második bekezdés első mondatánál).

sellőlány 2015.07.23. 22:14:23

@Galaxhopen: Köszi, van ennek a hivatkozásnak angol fordítása? Svédül csak annyit tudok, hogy bara bra, tack. :-)

sellőlány 2015.07.24. 07:12:01

@Galaxhopen: A burnout-depression kapcsolatánál én inkább erre gondoltam:
www.sciencedirect.com/science/article/pii/S2213058614000060
A tanulmányban kitérnek finn, holland és francia referencia csoportokon végzett kutatásokra és azt is leírja, hogy a burnout nem feltétlenül kell, hogy időfüggvényes legyen.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.24. 08:05:23

@sellőlány: Ha ráereszted a Google Translate-et, egész korrekt eredményt kapsz (de angolra fordítsd, ne magyarra).

Köszi a te linkedet is, megnézem!

Galaxhopen [Swe] 2015.07.24. 21:59:51

@fhdgy: "Nem tudom, hogy jól látom-e, de megfordult a fejemben a következő: nem lehet, hogy a svédek így álltak bosszút a franciákon? Nem ezzel próbálták tudtukra adni a franciáknak, hogy kívül tágasabb? Ráadásul, ők még "bünbakot" is találtak a poszterina személyében. Elismerem, ha így volt, nagyon aljas volt."

Erre mindenképpen szerettem volna válaszolni... A válaszom röviden: teljesen ki van zárva.

Mint írtam, a svéd (ex)kollégáim alapvető technikai segítséget szerettek volna kapni, amit a franciáktól nem kaptak meg, ezért vártak engem úgy szegények, mint a messiást (sajnos hiába). A franciák Franciaországban ültek a központban és csak 1-1 napokra jöttek ide, nagyritkán. Nekik aztán édesmindegy volt, velem mi van vagy mi nincs, velük nem volt semmilyen munkakapcsolatom....szerintem nem is nagyon tudták, hogy létezem. És a svéd kollégáim nagymértékben függtek a franciáktól, nem akarták volna őket magukra haragítani, hiszen így is csak csöpögtették nekik a fontos infókat. No és én _nem_ a francia oldalról jöttem, hanem a magyarról (=ugyanaz az alárendelt helyzet, ami az anyacéget illeti) De ami a lényeg: minden energiájukkal arra koncentráltak, hogy a melóval valahogy haladjanak, a hatalmas akadályok és a gyakori tehetetlenség ellenére.

Mindenki más stresszelt emiatt, aki ezen a projekten dolgozott, a saját alkatának megfelelően kezelve a frusztrációkat. Az egyik srác az osztályunkon konkrétan járt egy (a cég által fizetett) terápiára, mivel nem sokkal korábban volt egy "falnak menése", ahogy itt hívják, valószínűleg burnoutról volt szó. A helyettes főnököm pedig egyszer elmondta - amikor megosztottam vele, mennyire aggaszt a helyzet, már nagyon a végemet jártam akkoriban -, hogy ő is majdnem a végsőkig kikészült, de időben meg tudott állni és meggyőzte magát, hogy egy munka sem ér meg annyit, hogy rámenjen az egészsége. Róla még annyit, hogy mindig csodáltam, milyen vidám és pozitív srác, de amikor egyszer elvitt munka után a svédtanáromhoz, a hátsó ulésen a kb. 2 éves kisfiával, megkérdeztem, a barátnője/felesége van-e most gyesen, mire elmondta, hogy a felesége a szülésnél meghalt, csak ketten vannak a kissráccal. Fel sem tudtam fogni, hogy tud ilyen vidám lenni mindezek ellenére, nyilván nem volt ez mindig így. Ennyit a rideg és szívtelen kollégáimról (még tudnék mesélni)...

Szóval az ő részükről semmiféle negatív élmény nem ért, az, hogy svédül beszéltek, számomra pozitívum is volt, hiszen meg akartam svédül tanulni. Más kérdés, hogy a mélyvízbe dobva és egyéb stresszorokkal megfejelve sok kényelmetlen szituációhoz vezetett, igen. Az említett ellenszenves kolléganővel nagyon ritkán találkoztam, nem is egy csoportban voltunk, de mivel rögtön az elején így viszonyult hozzám, alapból mínuszos lett az önbizalmam úgy általában.

Az egyértelmű, hogy az extrém munkakörülmények között, ahol feszítetten kellett volna dolgoznunk, de gyakran hetekig egyhelyben topogtunk, nem az volt a fő prioritás, hogy arról gondoskodjon a vezetés, hogy nekem gördülékenyebb legyen a beilleszkedésem. Én egy pillanatig sem hibáztatom őket emiatt - mindannyian áldozatok voltunk, ráadásul az én felelősségem nem volt olyan nagy (egy éves szerződéssel), de a stresszkezelési képességeim így is csődöt mondtak.

Úgy gondolom, ha legalább a témának valójában a szakértője lettem volna és jöttek volna a sikerélmények, az ingázást és egyebeket is nagyságendekkel jobban viseltem volna - egy év nem a világ vége. Szóval _nem_ a távolság miatt kellett volna alapvetően visszautasítanom a munkát, hanem amiatt, mert nem voltam kompetens.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.24. 22:05:10

@fhdgy: Ami a helyettes főnököm történetét illeti, kifelejtettem, hogy a majdnem-idegösszeroppanása korábban, egy másik munkahelyén történt, és nem ennél a cégnél...

Galaxhopen [Swe] 2015.07.24. 22:12:42

@LittleG (uk): "wow! es akkor ez a pelda arra, hogy a nagyon rosszbol hogy lesz valami nagyon jo :) Milyen nyelven tartottad az eloadast? gondolom mar svedul :)"

Több előadást is tartottam - leginkább bevándorlóknak, de svédek is voltak -, és igen, svédül. A prezentációba hasznos tudnivalókat is beleszőttem, az előítéleteket leépítendő. Voltak, akik utána odajöttek hozzám, és elmondták, hogy van hasonló, saját élményük, de általában érintettségtől függetlenül a legtöbben nagyra értékelték, hogy kiálltam és elmondtam, miken mentem át.

Galaxhopen [Swe] 2015.07.26. 14:52:04

Ez pedig egy (számomra) nagyon meggyőző interjú Máté Gáborral, a figyelemhiányos hiperaktivitásról, a függőségeinkről és még sok másról is:

hvg.hu/kultura/20130923_Az_emberiseg_legnagyobb_teljesitmenye_ho

"Sokan, akik dohányoznak, a hiperaktivitásukat kezelik. Én az előadásaimat általában azzal kezdem, hogy a függés elsősorban önkezelést jelent. Az emberek kezelik a depressziójukat, a szorongásaikat, a hiperaktivitást, a poszttraumás stresszzavart, a társas szorongást, satöbbi. Minden esetben legalábbis egy önkezeléssel kezdődnek a függőségek."

Legyél te is országfelelős!

Ahol már ott vagyunk: Ausztria, Ausztrália, Belgium, Brazília, Brunei, Ciprus, Chile, Csehország, Dánia, Egyesült Államok, Franciaország, Hollandia, India, Izland, Izrael, Japán, Kambodzsa, Kanada, Kanári-szigetek, Málta, Mexikó, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Omán, Spanyolország, Srí Lanka, Svájc, Svédország, Szingapúr, Törökország és Új-Zéland.

Jelentkezni (valamint az országfelelősökkel a kapcsolatot felvenni) a hataratkeloKUKAChotmail.com címen lehet.

süti beállítások módosítása