Beérett Jani haverjáék áldozatos munkája, így aztán mai szerzőnk, Ginix és párja fogták magukat és elmentek megnézni maguknak Albániát. Ha már ott jártak (és nagy volt a társadalmi nyomás itt rajtuk) meg is írták az élményeiket – ezekről olvashattok ma, fényképekkel dúsítva (amiért külön köszönet). Lássuk hát, milyen Albánia turistaszemmel.

„Ahogy azt korábban talán olvastátok, mi jól bedőltünk a Jani haverja család zengedezéseinek Albániáról és úgy döntöttünk, az idei nyaralást oda eszközöljük. És de jól tettük! Páran jelezték, hogy érdekelné őket egy élménybeszámoló és mernék én ellentmondani a köznek?

Első körben el kell mondjam, Albánia egyelőre még nem a pihenős-lazítós turisztikai célpont, sokkal inkább a kalandorkodós-felfedezős. Annyira próbáltam valahogy logikusan rendszerezni az élményeket, de sehogy sem sikerült, ezért bocs, de amolyan ahogy esik úgy puffan-szerűre sikeredett.

Szombat délután érkeztünk Tiranába, ahol egyből csodaszép napsütés várt (mert tudta, hogy jövünk). A reptéren béreltünk egy autót és bár nem azt kaptuk, amit előre lefoglaltunk, hanem egy babakék kis Hyundait, viszont megvolt benne a kívánatos minimum 1.4-es motor és GPS (igaz, elsőre kifelejtették), így nem izgattuk magunkat vele.

El is indultunk a Jani haverjáék által megadott szállóra az általuk rajzolt térkép alapján, amit még indulás előtt átküldtek, mert ők már tudták; a GPS egy tökéletesen felesleges világi hívság Albánia területén.

Ez számunkra csak a későbbiek során derült ki, amikor úttalan utakon vitt a kis kütyü, egyszer-egyszer jól el is akadtunk miatta (elfogyott az út), de később felvérteztük magunkat egy old school térképpel (ami nem egészen ezt fedte le, amit a borítója ígért) és így együtt plusz a lassan visszaépülő hatodik érzékünknek köszönhetően végül sikeresen átnavigáltunk az országon.

Bár emiatt többször tartott egy út 40 perc helyett 2 óra hosszáig, vagy láttunk teljesen mást, mint amit a GPS mondott illetve a térkép mutatott, azért sikerült ezeket jóra fordítani.

Például ha nem kötünk ki rossz úton, soha nem mentjük meg azt a kb. 20 cm-es teknőcöt, aki mellett kb. 1 cm-re húzott el egy mercis (annyi Merci van Albániában, szerintem minden harmadik kocsi az) vagy nem látjuk a sok, földjeiken dolgozó embert, a csacsikat vagy a teheneket vezető (egyszer még meg is szeretgető) néniket. Én csíptem ezeket a vidéki életképeket nagyon.

Az egyetlen nagy negatívum

Hogy még az elején letudjam; az a szemét. Kevés kivétellel mindenütt ott van, halmokban. A városokban, vidéken, a turisztikai látványosságok mögött, alatt, mindenhol. Jani haverja szerint már most sokkal jobb, mint 10 éve, hát reméljük, tovább fejlődnek ezen a téren.

Berat, az ezer ablak városa

Közlekedés

Na, az egy őrület, pedig nekem jogsim sincs, a KRESZ ismerete kimerül a „zöldnél lehet menni”-ben, szóval ha nekem feltűnik, akkor ott már gáz van. A duda azt jelenti, hogy „jövök!”, az index az egy teljesen felesleges, sokszor csak megtévesztésre használt eszköz, az utakra felfestett sávoknak sincs különösebb jelentőségük, a forgalmi rendőr sokszor csak ront a káoszon.

Az, hogy balra kanyarnál a mögötted jövő simán beelőz annyira megszokott, hogy VPBA külön felhívta rá a figyelmünket és nem egyszer voltunk neki tanúi, párszor alanyai.

A háromsávos úton 5 sávnyi autó sem zavar senkit, a legviccesebb előzés (4 sávos úton belső sávból balra, ahogy kell, csak épp volt szembeforgalom, így azokat is kikerülte úgy, hogy még kintebb ment) is csak nekünk tűnt fel.

A skót lovagom az első fél óra után vett egy nagy levegőt és úgy döntött, hogy egy gigantikus dodzsem pályának tekinti innentől az egészet és nem csak bevallottan, de láthatóan élvezte is.

A gyalogosok sem sokkal jobbak, ott és akkor mennek át ahol, és amikor akarnak, pl. szatyrokkal átmászni az autópályát elválasztó falon simán belefér.

Egyetlen dolgot nem vett be a gyomrom, az pedig az, hogy érdekérvényesítésképpen rengetegszer tolják előre a forgalomban a babakocsit, na, ez milyen már!

Emberek

Nem emlékszem mindenre, amit a Jani haverja család posztolt illetve kommentekben írt, de amire igen, aszerint minden úgy igaz, ahogy mondták. Itt tényleg nem tudják, mi az a borravaló, illetve ahol tudják, ott sem várják el.

Tényleg csak akkor adtunk, amikor szuper-hiper kiszolgálásban volt részünk és meg kell mondjam, mikor az egyik hotelben a lány nem értette és tök őszintén akarta visszautasítani, hát jó hülyén éreztem magam.

Nincs benne a levegőben a „leszedlek-mert-turista-vagy”, de nem állítom, hogy soha nem fordult elő, csak azt, hogy meglepően kevésszer és olyan pitiáner összegekkel (30-50 cent/pence/rappen), hogy most is csak azért említem meg, mert a Zolee megfenyegetett, hogy mindent őszintén kell elmondanom.

Fociiii

Segítőkészek és kedvesek és olykor közös nyelv híján is sikerült megértenünk magunkat, nem éreztük egy percig sem a „hülye turista, miért nem tud albánul” attitűdöt. Ja, és nekem nagyon bejön, mikor az utcán élnek közösségi életet (ld. focimeccs).

Utak, épületek

Minden nő, mint a gomba, annyi épülő ház a világon nincs, mint Albániában és az utak is rohamtempóban bukkannak ki a földből. Többek között ezért sem vettük sok hasznát a GPS-nek, mert bár 2013-as a legújabb verzió, a legtöbb utat nem ismerte még, amiken mentünk, jó sokat veszekedtünk is vele, de legalább nem szólt vissza. :)

Minden kilométerre jut egy hotel-bar-restorant kombó, ezek általában így együtt képeznek egy egységet és a nagy részük csodaszép, modern, viszont áll rájuk az örök igazság; csak akkor érdemes megállni, ha más autókat is látunk körülöttük parkolni.

Eddig eszünkbe sem jutott, hogy ahova restorant van írva ott ne lenne kaja. No, hát itt akadt ilyen is. Ami nagyon fura volt, hogy sok ilyen épület, sőt, gyakran magánházak is amolyan vár alakúak. A fotókon jól látszik és ezeket nem kellett vadul keresgélni, ott nem kaptam le ilyet, ahol nem akartam, érdekelne, mi ez a becsípődés náluk. A jó hír legalább, hogy nem láttunk rózsaszínt vagy lilát ezekből!

Vár alakú épületek mindenhol

Evés-ivás

Nagyon-nagyon finom ételeik vannak, a saláták mindig frissek, a paradicsom olyan tűzvörös, hogy az már bordó, és igen (el sem hiszem, hogy ezt leírom), van az az ország, ahol finomabb a tejföl.

VPBA említette, hogy csak a fiatal állatot használják főzéshez, és még most is átfut rajtam a kellemes borzongás, ha arra az isteni sült gidára gondolok, amit együtt ettünk, de szerintem a turistás helyeken annyira nem veszik ezt komolyan, ott igenis eléd tolják az öregebb állatból készült kaját. Persze az is finom, félreértés ne essék!

A tengeri herkentyűk és halak is ott vannak a topon, de a kedvencem a tave dheu (VPBA ír róla a blogjában, ez ilyen pörköltszerű cucc túróval keverve cserépedényben).

A tave dheu 

Ezek után kicsit furcsa, de igaz: elég szűkös a választékuk. Mindenhol ugyanazt a kb. 15-ös listát kínálják, és ha az ember ott él és főz magának illetve néha elmegy étterembe, az ok, de turistaként ha más választás nincsen, kicsit egyhangúvá tud válni.

Ami viszont világbajnok minden tekintetben azok a sütik, mert vannak cukrászdáik is és volt ahova még az egész nyaralás végén csak azért visszautaztunk, hogy még egyszer sütizhessünk náluk.

Viszont, képzeljétek, nincs koktél. Sehol! Persze az életnek nem elengedhetetlen része, na de mégis csak egy bő hetet tengerpartokon töltöttünk!

Ár-érték arány

Mindenben meg tudom erősíteni, amit a Jani haverja és VPBA írtak, de csak pár példa: kéthétnyi szállás 2 főre kijött 550 euróból úgy, hogy az utolsó estét egy wellness hotelben töltöttük és benne volt az árban 2x30 perc masszázs is. Mikor 5-en vacsoráztunk (na jó, a Jani haverja jr. elég keveset eszik) az üdítővel, rakival nem volt összesen 20 EUR.

Ha mindezek miatt vagy ellenére valaki úgy dönt, hogy nyaralni szeretne Albániában, annak mindenképpen a déli részt ajánlom, talán a görögök közelsége miatt ott inkább turizmus orientáltabbak, illetve Vlorát, mert abba jól beleszerettünk.

Az egyik legtisztább város, szépséges tengerparti részekkel, nagy és izgalmas belvárossal, plusz a kettőt (déli rész és Vlora) összekötő útszakasz, a Llogara-hágó, na az bámulatos!

Békés vallások: mecset alakú templom

Érdekes, hogy a kedvesség és jó kaják mellé még nem érkezett meg az igazi turisztikai szemlélet (ami lehet, hogy nem baj). A krujei bazáron kívül elvétve találtunk kézműves illetve turistáknak célzott boltokat, standokat és az ő árukészletük is nagyban lefedi egymást.

Ha csak abból indulok ki, hogy miket szerettünk volna venni (kis üveges olívaolajat, kis üveges rakit, kis kiszerelésű olívabogyót, kis cserépedényt, hogy otthon is tudjunk tave dheut készíteni), akkor még tuti sok üzleti lehetőség hever parlagon és biztosan lecsap rájuk valaki előbb-utóbb. Na meg a koktél. :)”

A moderálási alapelveket itt találod.