Tegnap felvetettem, milyen érdekes lenne arról olvasni, a különböző országokban hogyan ünneplik meg a Húsvétot, és érkezett is egy érdekes poszt egyenesen Malagából (illetve egészen pontosan kicsit mellőle). Szerzője Kati, aki jó sok fényképet is küldött egyrészt az idei készülődésről, másrészt a tavalyi körmenetről. Ha nektek is van hasonló élményetek, esetleg fényképetek, ne habozzatok, írjatok és küldjétek el akár csak pár sor kíséretében a hataratkeloKUKAChotmail.com címre – még nem késő!

Én egy Malaga melletti kisvárosban (ha egy több tízezres település annak tekinthető, a helyiek szerint mondjuk ez egy falu, de ez most annyira nem érdekes) élek, és a felhívást olvasva arra gondoltam, megírom, milyen is errefelé a Húsvét, mert nagyon különbözik a magyarországitól, sőt, még a többi spanyol várostól és régiótól is.

Kezdjük azzal, hogy a Húsvét a katolikus Spanyolország számára a legnagyobb ünnep, nagyobb mint a karácsony (főleg, hogy itt a Vízkereszt talán még annál is fontosabb).

Ilyenkor a munkahelyeken és az iskolákban megáll az élet. Suliba már hétfőtől nem mennek a gyerekek, és ugyan az üzletek és a bankok, stb. hétfőn, kedden és szerdán még nyitva voltak, de már erősen érezhető volt az ünnep közeledte, tehát az ünnep tulajdonképpen vasárnaptól vasárnapig tart.

Ilyenkor itt, Benalmadénán is feldíszítik az utcákat, az egész települést, vörös drapériákkal díszítik az utcákat, persze főleg arra, amerre a körmenet vezet majd. Mert körmenet itt is van, nem csak Malagában, persze az ottani az igazán híres.

A múlt héten jártam Malagában, akkor készítettem is néhány képet a készülődésről. A fő utcán mindenhol lelátókat állítanak fel, ahonnan majd követni lehet a vonulást, és rengeteg faszéket is kipakoltak már akkor, hogy az embereknek majd legyen hova leülni. A belváros nagy részén már érezni lehetett a Húsvét közeledtét, az épületeket, az erkélyeket feldíszítették.

Mint írtam, Spanyolországban a Húsvét a legnagyobb ünnep és már csütörtökön elkezdődnek a körmenetek. Ilyenkor a keresztre feszített Jézust viszik körbe a vállukon, előttük zenekar megy lassú zenét játszva (praktikusan talán azért is, hogy könnyebb legyen tartani a lépést), a nép pedig követi őket.

Ami egy nem spanyolnak (vagy a szokásokban járatlan embernek, mint amilyen én is vagyok, vagy legalábbis voltam) elsőre szokatlan lehet, az az első látásra kicsit furcsa csuklyás ruha, ami hirtelen nem túl szívderítő módon a Ku-Klux-Klanra emlékezteti az embert.

Ezzel egyébként tele van minden, a boltokban is lehet kapni (az El Corte Inglésben is például), és ugyan régen a bűnbánók viselték főleg, mára jórészt elveszítette vallásos jelentőségét, ami érdekes, hogy például gyerekméretben is lehet kapni.

(Apropó bűnbánat: Spanyolországban nagyon fontos, hogy ilyenkor azok az elítéltek, akik kiérdemelték, amnesztiát kapnak. Idén eddig 11 embernek kegyelmeztek meg.)

Itt elsősorban a fekete és fehér dívik, a színek azt jelzik, hogy melyik templomhoz tartozik az ember, és ha jól mondták nekem, akkor az egész még az inkvizíció idejéből származik.

Ami engem a leginkább megfogott, az az a pillanat, amikor ezek a fekete csuklyába öltözött emberek kihozták Krisztust. Ekkor nem volt zene, csak egyetlen ember, egyetlen hang énekelt. Először nem is tudtuk, honnan, aztán megláttuk, hogy az egyik közeli, feldíszített erkélyen áll.

Már írtam, hogy a körmenet nagyon lassan megy, így hiába indulnak el délután, sötétedés előtt, csak nagyon későn, valamikor hajnalra érnek vissza. Amikor kezd sötétedni, meggyújtják a fáklyákat, lekapcsolják a közvilágítást – ez gyönyörű pillanat. (Sajnos az erről készített képek nem sikerültek túl jól, ezért ettől megkíméllek titeket.)

Utánakérdeztem és -olvastam egy kicsit, és kiderült, hogy a malagai Semana Santa különbözik a többi spanyol város és régió ünnepségétől, elsősorban abban, hogy sokkal erősebb a fesztiváljelleg.

Ez mondjuk igaz, rengeteg ember van, amit én annyira nem szeretek és nem is nagyon bírok (idén például ezért döntöttem úgy, hogy nem megyek be a városba megnézni), de azért egyszer biztosan érdemes ellátogatni ide ilyenkor.

Más nagyvárosokban ugyanis a meditáció és a csend az uralkodó, itt viszont a zaj, a nevetés, a taps – egyszóval az életöröm. Azt mondják, az itteni körmenet hangulata sokkal közelebb van a folklórhoz, mint máshol.

Még egy pár szót hadd szóljak a trónusokról, amiket a vállukon visznek az emberek, mert hatalmasok. Elvileg a templomból hozzák ki őket, de van, amelyik olyan nagy, hogy nem férne be, így máshol tárolják év közben.

Akadnak 5 tonnás (!) darabok is, ezt nyilván több tucat ember viszi a vállán. Ilyenkor nyilván nagyon kell vigyázni, és a nehezített változat az, hogy egyesek bekötött szemmel vagy mezítláb mennek.

A malagai körmenet különlegessége az is, hogy legionáriusok is felvonulnak saját zenekaruk kíséri őket, és nagyon népszerűek nem csak a helyiek, hanem a turisták között is.

A végére még csak annyit, hogy Benalmadenában rengeteg a brit és a holland nyugdíjas, de ilyenkor a sokszor nyári melegben (mint amilyen az elmúlt napokban is volt) tele lesz a tengerpart fiatalokkal, családokkal, ami szívderítő látvány.”

Ha van kedvetek, írjatok a ti kedvenc húsvétotokról, hogyan ünneplik ott, ahol éltek, mennyire fontos és nagy ünnep, mik a szokások, stb. Ha vannak fényképeitek is, az külön jó, de ha nincs, az sem baj. A cím a szokásos hataratkeloKUKAChotmail.com.