Nem is olyan régen volt egy érdekes rendezvény a Menedék Egyesület szervezésében Variációk Migrációra címmel. A Menedék ugye alapvetően a bevándorlókkal, menekültekkel foglalkozik. A szervezet idén húsz éves, és a migráció éppen idén igen forró téma a politikai közbeszédben, úgyhogy van dolguk bőven. Hogy hogy jön ez az egész a Határátkelőre? Úgy, hogy a variációkba az eseményen a kivándorlás is belefért, ráadásul azok az emberek, akik „megélhetési” bevándorlóként érkeznek Magyarországra, (azon kívül, hogy általában tovább is akarnak menni) épp olyan vágyakkal és igényekkel rendelkeznek, esélyt szeretnének adni maguknak, mint a magyar határátkelők (ha a kiindulási helyzetük más is).

A Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület egyike volt annak a hat szervezeteknek, amelyek nyílt levélben fordultak az Országgyűléshez a bevándorlásról tartott parlamenti vitanap előtt, „hogy milyen veszélyes a bevándorlással kapcsolatos adatok szándékos elferdítése, a bevándorlókkal kapcsolatos kormányzati riogatás és bűnbakképzés, hangsúlyozva, hogy Magyarországnak nincs szüksége költséges rendőrállami megoldásokra és az EU-ellenesség további szítására. Közös álláspontunk szerint mindezek helyett Magyarországnak a migrációs és a menekültügyi politika terén is az európai és jogállami értékek megőrzésére és hatékony eljárásokra van szüksége.”

Mint Szántó Diána az Artemiszió Alapítvány elnöke elmondta, Magyarországon évente mindössze 3000 fő kér menekültstátuszt. Tavaly 42 ezren érkeztek, idén eddig 27 ezren próbálták meg átlépni illegálisan a schengeni határt. Az érkezők nagy része Koszovóból, plusz a háborús válságövezetekből, mint Szíria, Afganisztán jöttek.
Szántó Diána idézte az egyik illegális migránst, aki azt mondta, „nem haladunk semerre, mint embernek jogom van a normális életre, hogy megadjam magamnak rá az esélyt”. Vagyis bár más körülmények között utazunk, mert a magyar migránsok autóba, vonatra vagy repülőre ülnek, a célok hasonlóak, hangsúlyozta az elnök.

Vízumegyenlőtlenség a világon

Illetve megemlített egy másik érdekes dolgot, ami az esélyegyenlőtlenség egyik komoly forrása a világon, amiről aránylag kevés szó esik, illetve kevesebben gondolnak bele ez a vízumegyenlőtlenség. Ugyanis attól függően, hogy valaki a világ mely országába születik az meghatározza azt is, hogy milyen esélyei vannak, hogy onnan továbbjusson. A legjobb helyzetben Svédország, Finnország és az Egyesült Királyság lakói vannak, ők 173 országba juthatnak el vízum nélkül, egyébként Magyarország is eléggé a lista felső traktusában foglal helyet a maga 153 országával, miközben Koszovóból mindössze 39 országba, Afganisztánból pedig csak 28 országba lehet így eljutni.

A vízumrendszer egyébként a XIX. században alakult ki, amely előtt már 55 millió ember távozott Európából Amerikába. Vajon milyen lenne ma az amerikai kontinens, ha már akkor is olyan szigorúak a vízumszabályok, mint manapság?

A Gallup felméréséből az is kiderül, hogy a délről északra irányuló mozgások nagyobbak, mint a keletről nyugatra tartók, de ennél is nagyobb a déli országok közötti mozgás. Valamint bár az OECD országok a leggazdagabbak, a migráció mégsem ezekbe az országokba irányul elsősorban, hanem a világ más részei között zajlik.

A migráció esély

A migrációt nem veszélyként, hanem esélyként kell szemlélni. Vannak olyan országok, ahol a külföldről hazautalt pénzek már jelentősebb mértéket érnek el, mint az állami segélyek. Általánosan elmondható, hogy a határátkelők általában aktívabbak, mint a fogadó ország saját lakossága, fiatalok, dolgoznak, fejlesztik és serkentik a gazdaságot.

Szántó Diána azzal zárta, hogy képzeljük el egy pillanatra, hogy Európa milyen szomorú, öreg hely lenne hamarosan a bevándorlók nélkül.

Ha már az esélyeknél tartunk, ezekről beszélt Kováts András a Menedék Egyesület igazgatója, az MTA kisebbségkutatója, aki tovább árnyalta a képet. A világ migránsainak mindössze 7-8 százaléka menekült, az emberek többi részének motivációja általában a munkavállalás, a tanulás, a családegyesítés illetve létezik életmódhoz köthető motiváció is, például északról délre azok vándorolnak, akik a nagyobb vásárlóerejüket viszik olyan helyre, ahol ebből kellemesebb életet, magasabb életszínvonalat tudnak maguknak biztosítani.

Arról már nem egyszer írtam itt a blogon is korábban, hogy mit mutatnak a statisztikák, kik mennek, elsősorban milyen okokból. Az általánosan igaz, hogy a migráció felgyorsulását eredményezi a küldő és fogadó országok közti egyenlőtlenségek növekedése, amely azonban így nemhogy mérséklődne, hanem a küldő országnak további veszteséget jelent (a meglévő pozitív hatások mellett). A fogadó országokban a már ott lévőkből kialakuló emberi hálózatok is motivációt jelentenek az új bevándorlók számára, mert például külföldön a növekvő magyar közösségek segítik az újonnan érkezők beágyazódását is, kialakul egy „saját” szolgáltatási rendszer is, intézmények szerveződnek az érkezőkre, amiről különösen Angliából az ember lépten-nyomon hall.

A nagyszámú távozás nyomán, amikor egyre többen lesznek érintettek, rokonok, ismerősök, osztálytársak nyomán, a határátkelés a hétköznapok részévé, természetessé válik, olyanok is meglépik, akik más helyzetben maradnának, jelezte Kováts András. A kivándorlás önmagában nem jó vagy rossz, a körülmények határozzák meg, hogy bizonyos szakmák, csoportok, társadalmi rétegek távozása probléma-e vagy sem.

Így például az egészségügyben dokumentálható hatása van az agyelszívásnak. Magyarországon kifejezetten magas a felsőfokú végzettségű és a frissdiplomás távozók aránya. Moldáviában például komoly demográfiai probléma a kivándorlás, ahol a fiatalok távozása miatt sok a magára hagyott idős és gyerek. Az elöregedés a társadalombiztosítás finanszírozása szempontjából is gondot jelenthet.

Bár a kapcsolat, a közösséghez tartozás, különösen a technológia segítségével élőbb lehet, mint évtizedekkel korábban volt, a tartósan külföldön élők is intenzíven tartják a kapcsolatot, ugyanakkor a külföldön töltött idő növekedésével a visszatérés esélye csökken.

A moderálási alapelveket itt találod.