Eddig csak blogajánlóban találkozhattatok az Alaszka Anatómiája blog szerzőjével, Örssel, aki most posztot is írt nekünk, amiből rögtön két részt csináltam, hogy minél jobban kiélvezhessétek az egzotikus tájat, amelytől mackós romantikája ellenére nem áll távol a bürokrácia sem, és a szerző egyedi stílusát is. Szóval irány Fairbanks, először arról, hogy miért is éppen Alaszka. (A fotókból is csak ízelítőt kaptok, hogy aztán minél jobban várjátok a folytatást.)

„Mindig bujkált bennem a kisördög, hogy de jó is lenne egy kicsit külföldön élni, dolgozni. Nem az általános sanyar-nyöször meg a "de szar itt élni" miatt, hanem inkább a régi "inas-vándor-haza a tudással-mester" elgondolás motoszkált a fejemben.

Sokáig tanítottam az állatorvosi anatómiát, voltam kutató állatorvos is, de az igazi terep mindig is az anatómia volt számomra. Így, ha valami külföldi lehetőséget kerestem elég szűk volt a merítés. Egyik unalmas órában a netet túrva találtam egy hirdetést, hogyaszongya: induló állatorvos képzéshez keresnek állatorvosi anatómiában járatos személyt, Fairbanks-be, Alaszkába.

Csak pár apróság zavart, jelesül, nem szeretem a hosszú teleket, a jó idő nálam 25 fok felett kezdődik (nem Fahrenheit:)) és havat is csak módjával, ha lehet 2 hétig, de aztán legyen kánikula egyből az év maradék részében. Ebből csak néhány dolog hiányzik, de tovább gondolva a dolgot akad még sok minden, ami kárpótolja ezért embert. Mindjárt a kihívás, hogy valami teljesen újat (ez nem pont igaz, mivel illeszkedni kell a későbbi fogadó egyetem programjához) kell létrehozni, megszervezni. Azonkívül Alaszka úgy él mindenkinek a képzeletében, hogy ott kutyaszánnal szaladgálnak az emberek és macik eszik a lazacokat, meg a pisztrángokat, meg vadon és természet. Nem vagyok egy otthonülő típus, gondoltam ez sem rossz pont, legyen hát.

Beadtam a papírokat, vártam, egyszer csak jött egy levél, hogy akkor telefonos interjú. Ez kb. másfél órát tartott, mindenféle kérdések, elképzelések, hogyan csinálnám, stb. A végén csak annyit mondtak, hogy amennyiben, úgy döntenek, elmennék-e egy személyes interjúra? Akkor még viccnek fogtam fel a dolgot, meg még sosem voltam Alaszkában, hát miért ne? Pár hét múlva jött egy email, hogy várnak szeretettel. Persze ők sem idióták, minden személyes interjú tudatosan télen van, mert aki nem fordul vissza azonnal a mínusz 30 fokban és a reggeli- nappali sötétben, az talán megmarad.

A személyes interjú egy hétig tartott, volt itt minden, kaptam egy előzetes programot, hogy mikor, miről kéne beszélni, milyen próba órákat kéne tartani, persze minden nap megváltoztatták a programot, ez is a taktika része volt (még sosem voltam személyes interjún, olvastam ilyesmiről, azért annyira nem volt teljesen váratlan), de végül is lement az egy hét. A végén volt lazítás is, kutyaszán, lékhorgászat, forró feredő a -20 fokban, szauna, meg ziziBambiTibicsokikörhintaésreggizene. Kb. egy hónap múlva kaptam egy levelet és egy ajánlatot, hogy akkor enyém a pálya, ennyi és ennyi a tennivaló, ill. ennyi a fizetés. Itt jött a go to ‘fent leírt parák’, meg különben is már harminckilenc évesen felrúgni megint mindent, éppen kezdtem összerakni a dolgokat magam körül, nem fogok 8 hónapon keresztül télikabátban járni, stb. Persze, hogy attól is megijedtem, hogy véresen komolyan, a rendszer részeként kelljen azt csinálni, amit eddig a magam szórakoztatására csináltam. Meg a finnek is eszembe jutottak, hogyaszongya: Mikka, mit csináltál tavaly nyáron? Nem tudom, mert mind a két nap részeg voltam…

Szóval két hét kínlódás után azt mondtam, köszönöm, maradnék ahol vagyok. Még aznap kaptam egy email-t, hogy gondoljam meg inkább és akkor tartsunk egy telefonos konferenciát. Jó, legyen telefonos konferencia, meg közben a sok kedves jóbarát is rágta a fülem, hogy teljesen hülye vagy, ha nem mész, mert ők mennyire vágynak oda (akkor menjetek, mondtam), szóval legyen. Pár hét múlva körkapcsolásos telefonkonferencia. ahol kiderültek olyan részletek is, hogy rendszeresen el kéne járni Colorado-ba, a CSU-ra, az ottani állatorvosi egyetemre, mert a képzés velük együtt (ill. kvázi őket kiszolgálva) történik, meg a mindenféle egzotikus sarki állatok. Ment a fülrágás minden oldalról, elég sokáig tartott, de aztán a tavalyi év végére eldőlt, hogy akkor éppen ezért Alaszka.

Megérkezem, meg papírozom

Elindulás előtt igyekeztem némi információt begyűjteni a helyről, éghajlat, költségek, egyebek, de minden úgyis majd ott derül ki, szóval amolyan fejesugrás a befagyott folyóba jelleggel indultam el. Annyira azért mégsem, mert a leendő munkáltatóm lerendezett egy konténert a dolgaimnak (hülyék is lettek volna, ha nem, szinte egy komplett anatómia tanszékre való felszerelést vittem magammal), amit elindulás előtti utolsó napokban sikerült bepakolni, így nekem csak két bőrönd maradt. A vízumot az egyetem intézte, mivel a H1-t nekik kell megkérni, ez másik oldalról elég kellemetlen, mivel kvázi az ő tulajdonuk vagy. Ugyanis a H1-es vízum azt jelenti, hogy csak annak dolgozhatsz, aki a papírt intézte, senki mástól egy centet sem, csak a munkáltatón keresztül, még saját céget sem alapíthatsz, stb.

Annyit sikerült itthonról leszervezni, mégse teljesen "bénán" kelljen kezdenem, hogy vettem egy autót, majdnem vakon. Az első kinti körben összefutottam egy siklóernyős fazonnal, aki megnézte a "verdát", azt mondta jó, én meg otthonról átutaltam a pénzt, legalább ennyivel is beljebb voltam.

Alaszka alapból nem olcsó, mindent úgy kell ideszállítani, a macikon, a pézsmatulkokon, a havon, ja és a szúnyogokon kívül… A benzin az egyik legdrágább az Államokban, valahol az első tízben. Igaz ez a lakásra is.

A kerti „sufnitól” felfelé vezet az út

Az itt található lakások- házak sokfélék. Kezdjük a dry cabin-el. Olcsó, de tényleg alaska style. Gyűröttebb fejűek még emlékeznek a kiskerti szerszámtárolóra. Ez kb. olyan, csak nagyobb, kb. 30-60 nm (nem nanométer) között. A sziklás talajon kissé nehéz elvinni a közműveket, aki tud olvasni a sorok között, az vágja ez mit jelent. Marad a kerti budi, a kiskancsóban kézmosás, meg az ahol tudsz zuhanyozás. Megnyugtattak, hogy ha majd órát kell tartanom, valszeg nem a formalin lesz a legbüdösebb a teremben… Kerti pottyantós mínusz 40-ben vagy nyáron a macikkal pacsizva nem annyira gyere be, meg a kiskancsó sem, szóval ez az olcsó opció kilőve. Ezek egyébként 400-tól a 8-900 dolláros kategóriák, attól függően, hogy milyen messze vannak, mekkorák, mennyire leharcoltak.

Következő a semi-dry, amikben van legalább ejtőtartályos vízrendszer, szintén saját magadnak hordós megoldással. A dolog úgy működik, hogy először is szerzel magadnak egy pick up-ot, raksz rá egy víztartályt, amekkorát szeretnél, majd elmész a néhány kút egyikéhez és 50 cent/gallonért (3,8 liter kb.) megtöltöd. Ja, persze olajtartály is alap, akármilyen házad van, hiszen az olajtartályt is fel kell tölteni fűtőolajjal. Ami kissé olcsóbb, mint a dízel, asszem itt lenne a zöldséges Mergák Mekkája. A kutya nem kérdezi, hogy kert végében mibe töltötted az olcsóbb fűtőolajat, oszt alig van dízel autó… Kéne nekik továbbképzés okosságilag:) Na, szóval ezek a fajta házak már inkább a 800-1400 dollár kategória, aztán vannak a rendes folyóvizes, amolyan otthoni standard (aha, minimum a 2 hálószoba, 3 szoba, garázs), ezek már inkább 1200-nál kezdődnek és valahol a 2500-nál végződnek. Egyebekben esélytelen vagy neten leszervezni, mert ha még válaszolnak is, aki kapja marha alapon, ha beesik valaki kápéval és leteszi a kaució plusz bérleti díjat, akkor vitte is. Márpedig a jobb lakások nem maradnak sokáig…

Szóval maradt a reménykedés, mert itt akkora a demokrácia, hogy hiába jössz a világ túlfeléről, ahogy a listára befutott a jelentkezésed, abban a sorrendben kerülhetsz sorra a meglévő egyetemi lakásoknál. Amiknek nagy előnye (ami azért hátrány is), hogy itt vannak a campus-on, a bérleti díjban minden benne van (fűtés, víz, villany, net, TV), ez bármi más opciónál még havi 200-400 dollár plusz. Egy évi fűtés kb. 4-5000 dollár, olajilag. Szóval reménykedtem. Mákom volt, 3-4 héttel az utazás előtt szóltak, hogy van lakás, elfogadom-e? Láttam róla valami alaprajzot, volt két fénykép, meg különben is mit nézegetjük, úgyis ez van és relatív olcsó (825 dollár, majd szeptembertől 925) Örültem neki, mint majom a farkának, egy gonddal kevesebb.

Bürokrácia Alaszkában is van, nem is akármilyen

Az első éjszaka szállodában telt, másnap felvett a tanszéki ügyintéző néni és nekilódultunk elveszni a bürokrácia bugyraiban. Mire ideértem, amolyan távirányításilag már kinyomtattam, kitöltöttem, szkenneltem kb. csillió papírt, de ezt most elölről kezdtük, személyesen. Szerencsére, egy korábbi amerikai út miatt volt Social Security Number-em, ez kb. két napot spórolt az életemből. Mindegy, az I-94-es akármi még nem volt, meg a fene se tudja még mi. Erre elment az első délelőtt. Utána, kellett egyetemi ID card-ot csináltatni, ez kb 15 perc alatt megvolt, fénykép, kártya kinyomtat, persze előtte megint mindent újra le kellett írni a sokadik nyomtatványra.

Elmentünk a housing office-ba, a lakáskulcsokért. Kifizettem a kauciót, az időarányos bérleti díjat, kezembe nyomtak egy rahedli papírt, hogy welkoma, meg az átvételi papírok, hogy minden szép és jó a lakásban. Hurrá, már nem kell csövezni!

Volt ID kártya, elmentünk a bankba. Addig szinte halott vagy, amíg nincs bankszámlád, ez amolyan kötelező kör. Szintén a nyomtatványok tömkelege, de nagyon kedvesek voltak, de akkor sem fogok nevet változtatni… Minden nap, akárhova megyek ugyanaz a műsor, inkább adj egy papírt, leírom, nem fogom betűzni, mert úgysem érted..

Internet banking van, tessék mondani? Sto? Sto eta internetbanking? Mondom, otthonról intézni, esetleg mobilról. Ááá, az itt nincs, ez valami keleti mese lesz… És tényleg. Egyszer kellett utalnom pénzt azóta, nem hittem el a procedúrát, néztem is körbe, hogy ez valami kandi kamera lesz, de legalább a Monthy Piton. Fogol egy darab A4-es formanyomtatványt, amire beírod a számlaszámod, neved, meg a minden egyebet. Odaadod lady1-nek. Lady1 minden betűre és számra rákérdezve bepötyögi a gépbe. Amikor készen van, papírt kinyomtat, fogja a kinyomtatott papírt, meg az eredetit, átkocog lady2-höz. Plusz átküldi mindezt lady2-nek email-en. Lady2 szúrós szemmel végignézi az eredeti papírt, a kinyomtatottat, az email-t, majd 10 perc után odajön, hogy akkor ez itt 4-es? Mondom, igen, ahogy már lady1 is kérdezte. Jaj, akkor ez nem jó, mert lady1 1-est írt helyette. Nyomtatvány újra kitölt, mer hát hibásan nem lehet és akkor ki tudja, nem akarok perelni-e? Mondtam nem olyan családbó’ származom én. Akkor írjam fölé, hogy engedélyeztem a javítást. Magyarul, nyomtatott betűkkel kaparjam oda a monogramomat… Ajvé.. Jó, megvolt, lady2 is kinyomtat, email, vissza lady1-nek, hogy rendben, mehet az utálás. Ne sírjunk, egy sima OTP-ben ez alatt már egy komplett sor lement. Na, volt bankszámla is, hülyegyerek megkapja a csekkeket, ez most majd kelleni fog az egyetemen, mert erre a bankszámlaszámra állítják ki a fizetési csekkeket.

Telefonszám is kell. Ez volt a legeccerűbb, átmentünk a túloldalra az ATésT-be, odajön az alkalmazott orca, kezében egy iPad-el, majd kb. 2 perc múlva a kezemben volt a kártya. PIN, mint olyan nem kell és rögtön működött. Néztem is, hogy a papír majd biztos most jön, de NEM.
Visszamentünk az egyetemre, leadtuk a csekket a sokadik office-ban. Csináltunk még az egyetemi post office-ban postafiókot, végre lett vagy 3 féle címem. Az egyik a Po. box, a másik a fizikai cím, ami a posta szerint nem létezik, a harmadik, ahol dolgozom. Ebből még lesznek bonyodalmak.

Az út addig, hogy autóba ülhess

Másnap jött el végre, hogy megláthattam élőben a “kis” V8-ast:)) Péntek reggel, ott álltam a kis Toyota Tundra előtt és kerestem a létrát, hogy akkor mostan hol kell felmászni? Először át kell íratni. Ez kb. olyan volt akkor, amikor Pistikét kirángatják a karácsonyfa alól, hogy ott a kisvasút, csak előbb eszel szépen spenótot és elmegyünk éjféli misére és majd holnap jáccol vele… Az átíratás kb. annyi, hogy az autónak van egy (azaz egy darab) papírja. Egy A4-es lap, amolyan víznyomott, kacskaringós vonalakkal. Ezen szerepel pár adat az autóról, a tulaj az alsó perforált részre ráírja, hogy eladta. Meg fentre a kilométer (bocs, mérföld) állást. Ezután alsó perforált részt letépi, felső darabot odaadja.

Elmész a DMV (Department of Motor Vehicle), húzol egy sorszámot a gépből, ami mindjárt meg is mondja, hogy az x. számú nyomtatványt töltsd ki, ami csodák csodája, tényleg csak pár adat, név, cím, mérföldállás. Meg, hogy van-e rajta hitel. Kitöltöttem, kivárom a számot, felkészültem a harcra. Ügyintézőhöz odamegyek, elkéri a papírt, szkenneli, a nyomtatott részt, beírja, amit beírtam, aszongya 15 dollár. Odaadom, kinyomtat egy hasonló papírt, csak most már az én adataimmal. Meg annyit mond, viszlát. Hova kell menni még, kérdem. Haza, beülni a verdába. Mondom neee, ennyi volt? Igen. Se külön csekk, se sorbaállás megint, se té se tova? De, a biztosítóba mindenképpen. Bemegyek a biztosítóba, új papírt odaadom, csaj kérdez kettőt, beírja az adatokat, aszongya nincs még helyi kártörténetem, akkor az annyi, mint 280 dollár egy félévre. Csekk volt nálam, odaadom, nézi, hogy nincs rajta a nevem, meg a számlaszámom nyomtatva. Mondom, ezt kaptam a bankban tegnap. Felhívta a bankot, 1 perc, oké, rendben. Kész is voltunk:)

Vissza az egyemre, bemásztam, beül az Dzsoli a V8-asba, végre, tudok mozogni… Akkor még nem tudta, hogy persze az ügyintéző lehányzó elfelejtette megemlíteni, hogy a biztosítási díj csak amerikai kártörténettel érvényes. Kb. egy hónap múlva jött tőlük egy levél, hogy a biztosítás mégsem 280, hanem 530 dollár egy félévre... Bementem, megkérdeztem, hogy ezt így akkor, hogy? Egyszer ennyi, aztán máskor annyi. Különben is a ti ügyintézőtök hibázott, vele kardozzatok. Persze nem hatotta meg őket, maradt az új összeg.

Jogosítvány. Alaszkában a bármilyen más fajta jogosítvány 90 napig érvényes. Akár a lenti 48-ból jöttél, akár Szváziföldről. Ennyi idő alatt kell szerezz alaszkai papírt. Ez kb. a vicc kategóriája. Odamész a DMV-be, felmarkolsz egy ingyenes kiadványt, ami 76 oldal. Ebben a lényegi információ kb. 6 oldal. Olyanok vannak benne, hogy előzésnél balra kell előzni, meg index, meg egyebek, meg ha kanyarodsz akkor figyelj oda…. Jó, vannak persze fontos dolgok is, pl. miért mennyire büntetnek, meg mennyi a felelősségbiztosítás, stb.. Ezt a nagyon nehéz könyvet kell “beemelni”, ami kb. 3 óra, majd elmehetsz vizsgázni. Ez annyit jelent, hogy megint a DMV, odamész a valamelyik pulthoz, a nyomtatványoddal. A néni azt mondja, menj oda az n. számú géphez és jáccál vele. 20 kőkemény kérdés van, ha megbuksz, másnap mehetsz újra, mindezt hatszor teheted meg:)

Perszehogy az első alkalommal nem sikerült, mert pont az ilyeneket nem néztem meg, hogy mennyi a baleseti kár, meg mi hány dollár, meg hány pont a bünti. Kit érdekel, a biztosító dolga a kárrendezés, a rendőr, meg úgyis tudja a pontokat, nem szokás vele vitázni. Mindegy másnap sikerült, hurrá mehetek vezetésből vizsgázni, mivel nem amerikai a jogsim. Ehhez a sikeres vizsgával kell kérni időpontot, be kell fizetni a kemény 15 dodó vizsgadíjat. Maga a vezetés teszt kb. a kabaré kategóriája. Beült mellém egy 26 éves leányzó, aki repülőgép szerelő volt eddig a légierőnél, hogy akkor menjünk egy kört a tömb körül. Mert ott van STOP tábla (a legfontosabb jelzések egyike:) és valóban állok-e 3-5 másodpercet a táblánál. Kb. 15 perc alatt végeztünk is a vizsgával, visszamentünk, fél óra után kezemben is volt az ID, alias jogosítvány. 

A moderálási alapelveket itt találod.