Bevándorló? Migráns? Expat? Határátkelő? Vajon ugyanazt jelentik ezek a szavak, vagy mindegyiknek van némi mellékzöngéje, mást sugall az egyik, mint a másik? Te melyiket választanád? Vitaindító.
Valamikor még decemberben belefutottam egy írásba az egyik külföldi blogon, melyen a szerző valami hasonlót fejtegetett, én pedig azóta többször is gondoltam arra, valóban milyen érdekes, mit sugallnak egyes szavak.
Vajon más jut-e eszünkbe akkor, ha bevándorlókról beszélünk, mint amikor expatokat vagy határátkelőket emlegetünk? Te hova sorolod magad? Mitől függ mindez: társadalmi státusztól, a tartózkodás időtartamától, a munkavállalás jellegétől? Miért nem gondolunk soha úgy egy külföldre szerződött sportolóra, mint bevándorlóra?
Az angol expat kifejezés még kicsit bonyolítja a dolgot, hiszen (szerintem legalábbis) ez egy kifejezetten pozitív kicsengésű szó, általában olyasvalakit jelöl, aki céges kiküldetés keretében tartózkodik egy másik országban, noha technikailag ugyanúgy bevándorló, mint aki fogja magát és belevág egy új életbe.
Az expat olyasvalakinek hangzik, aki egy adódó lehetőséget kihasználva, vagy pusztán kíváncsiságból, egy másik életforma, ország megismerésének, esetleg a jövőbeli karriernek érdekében ragadja meg a lehetőséget, és nem a megélhetés, a kényszer, a szükség hajtja.
Elvárjuk, elvárják-e ezektől az emberektől a beilleszkedést, a helyi nyelv elsajátítását? Az az érzésem, hogy sokkal kevésbé, mint a bevándorlóktól, noha gyakran tovább maradnak egy-egy országban, mint a migránsok.
Vegyünk egy példát! Adott mondjuk egy amerikai vagy angol üzletember, aki Berlinbe költözik. Ő alighanem expatként határozza meg magát, ha valaki megkérdezi. Ha mondjuk a gyerekei mellé felvesz egy magyar, cseh vagy lengyel nanny-t, akkor rá alighanem a migráns kifejezést használná. Vajon miért?
A magyar nyelvben szerintem még ennél is érdekesebb a helyzet, hiszen a két leggyakrabban használt kifejezés, a bevándorló és a migráns is mintha hordozna magában egyfajta negatív pluszjelentést. Talán a történelemnek is része lehet ebben, hiszen Magyarország elég ritkán volt olyan helyzetben, hogy a nagyvilágnak nekivágók többsége ne kényszerből cselekedjen.
Itt jön be a képbe a határátkelő szó, amit én nem csak azért használok előszeretettel, mert a blognak is ez a neve, hanem mert úgy gondolom, talán (és reményeim szerint) mentes ezektől a negatív plusz jelentéstartalmaktól. A határátkelőben nincs benne szerintem a bevándorlóban jelen lévő gyökértelenség („vándorló”) és kényszerűség, és nincs benne a migráns szó kellemetlen mellékzöngéje, a statisztika, és az idegen kifejezés okozta rossz íz.
Persze mondhatjátok (és nyilván mondjátok is majd), hogy nem érdemes ezen rugózni, olyan mindegy, ki minek nevez, a lényegen ez mit sem változtat. Szerintem ez nem igaz. Nagyon fontos, hogy ez a nagy, és egyre növekvő csoport milyen képet sugároz magáról, milyen képzettársítások kapcsolódnak hozzá, hozzánk.
A határátkelő lét pozitívuma, a szélesedő látókör, a beilleszkedés által megtanultak, a nyelvtudás, a más kultúra megismerése mind hatalmas érték, és ezt azok sem tudják elkerülni (még ha akarnák sem), akik adott esetben kényszerből döntöttek úgy, hogy nem Magyarországon folytatják az életüket.
A lényeg tehát mégiscsak az, hogy minden kifejezéshez kapcsolódik valamilyen kép, vagy képzettársítás (hadd ne mondjam: előítélet) a tudatunkban. Azt hiszem, éppen itt az ideje, hogy levessük magunkról a bevándorló, migráns gúnyát és felöltsük a határátkelők ruháját.
Mit gondoltok?
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: