Az eheti blogajánló a szülőségről szól majd, ráadásul a világ két végéből, Norvégiából és Hawaiiról. Aztán ügyeket intézünk Belfastban, szóval lesz dolgunk elég. Lássuk!

Érdekes sorozatba kezd az Oh Pura Vida blog, melyben a világ minden tájáról beszélnek majd nők arról, milyen ott gyermeket nevelni. A sorozat első részében Karola vall Norvégiáról, ebből adok közre most pár részletet.

A norvégiai terhesgondozás nagyban eltér az otthon megszokottól. Panaszmentes terhesség és szülés során a 9 kilenc hónap alatt egyszer sem találkozol nőgyógyásszal. Összesen 5-6 alkalommal találkozunk a szülésznővel vagy a házi orvossal (szabadon választható, hogy szeretnél-e a házi orvossal is konzultálni vagy minden alkalommal a szülésznőhöz mész), akinek elpanaszolhatjuk, ha van valami aggodalmunk vagy felmerülő kérdésünk. (...)

A terhesség alatt összesen két alkalommal hívnak be a kórházba, a 20.hét körül ultrahang vizsgálatra, illetve a szülés előtt 2-3 héttel adatfelvételre, illetve tájékoztatnak az érzéstelenítési lehetőségekről, valamint bemutatják a szülőszobát. (...)

Abban az esetben, ha az anya nem dolgozott a terhesség előtt vagy közben, akkor szülés után egy egyszeri összeget kap az államtól, ami 38.750 korona (kb. 1.405.700 HUF).

GYES-t csak az kaphat, aki a terhesség 9 hónapja alatt minimum 6 hónapot dolgozott. Ebbe beletartozik az is, akinek van munkáltatója papíron, de betegállományban volt a terhesség alatt.

A norvégiai GYES 49 vagy 59 hét, a szülők döntik el, hogy melyiket választják. Ebből 14 hét az apukát illeti és ez nem ruházható át az anyukára vagy a nagymamára. A 49 hét esetében a fizetés 100%-át kapják, 59 hét esetében a fizetés 80%-át. Gyakorlatilag az anyuka teljes fizetéssel 35 hetet maradhat otthon. (...)

További érdekességek tehát az Oh Pura Vida blogon, ide kattintva olvashatjátok el a teljes bejegyzést.

Anya / Apa órák

Ha már így belejöttünk a gyermekvállalásba, egy jó hírt oszthatok meg, ugyanis egyik kedvenc blogom, az LHH - Legfrissebb Hawaii Hömbölgések szerzőjének családja új taggal bővül. Lássuk, ő hogyan éli meg a felkészülést!

Anya / Apa / újszülött tréning. Bevallom őszintén, az első gondolatom, amikor hallottam erről a tréingről az volt, hogy inkább hegesztőpákát dugok a fülembe, de tévedtem. Sokkal rosszabb volt annál. :)

A helyzet az, hogy az amcsiknál nincs igazából olyan szintű „tudományos” oktatás, mint nálunk otthon pl. az általános vagy közép suliban. Nincs külön biológia, fizika és egyéb tudományos tárgyak, hanem van „science class” (tudomány óra) ahol aztán ömlesztve kapnak mindent, és mégis semmit, kis óraszámban.

Éppen ezért az átlag amcsinak fogalma sincs arról, hogy igazából honnan jön a baba, meg mi történik ott és egyébként is, a meglátásom az, hogy rengeteg olyan alaptudás hiányzik, amit mi magunkba szívtunk az évek alatt (feltételezve, hogy odafigyeltünk valamennyit suliban. Na de tényleg. A fajfenntartást témája, kit nem érdekelt?). (...)

Szóval éppen szünet van az órán, amikor az ápolónő, aki annyira nem nyerte el a tetszésemet, próbált haverkodni velünk. Első kérdés:

És, ott ahonnan mi jövünk Európából, ott hogy szülnek az emberek?

A mentális gonosz szörnyeteg, aki ott lakozik bennem, mélyen elvigyorodott erre a kérdésre, és kapva kaptam az alkalmon:

- Hát, mi nem hiszünk annyira a technológiában. Szóval, amikor elindul a szülés, hatalmas máglyát rakunk, hozzuk a sámándobokat, és...

A hölgy arca ekkor már kb. az „ezek itt ősemberek” rideg döbbenet állapotába volt merevedve, és sajnos a színjáték eddig tartott. A jobbik felem hangosan felröhögött, ezzel szúrva el ezt a remek kis lehetőséget, hogy beszéljek az állatáldozatokról, meg ilyesmikről...”

Hogy miről beszélt még, azt a teljes posztot elolvasva tudhatjátok meg ide kattintva.

A sziszifuszi papírmunkán innen és túl

De hogy ne csak a gyerekvállalás legyen a téma, kicsit merüljünk bele az észak-ír ügyintézés rejtelmeibe az Önkéntír (avagy Új ÍRány) blog segítségével, melynek szerzője, BeBo három hete tért vissza az országba és dolgozik az új életén.

„Hétfőn frissen, melegében várt rám egy interjú. Oly annyira rögtön, hogy reggel 6 órakor már el is kellett hagynom a házat, hogy odaérjek (akik ismernek, mindebből biztosan kitalálták, hogy alvásról szó sem lehetett). (...) Különféle vízi sportokat (mint kajakozás, kenuzás, szörfözés, hajózás, stb.), falmászást kellene oktatni és művészeti foglalkozásokat tartani egészséges és fogyatékkal élő fiataloknak. (...)

Nyolcvanan pályáztak és végül húszunkat hívtak be a gyakorlati felvételire két napra bontva. Rajtam kívül kilenc ír fiatal jelent meg, ketten konkrétan az Ír Köztársaságból jöttek (ugyanis ez a település viszonylag közel fekszik a határhoz). Amikor végignéztem rajtuk, kezdtem el igazán izgulni. (...)

A felvételi tapasztalatait úgy összegezném, hogy a januárban induló képzés egyáltalán nem lenne gyerekjáték és sokat törtem a fejem a saját alkalmasságomon is. Tíz helyet tudnak biztosítani és, aki elnyeri valamelyiket, annak állják a training és az ott lakás költségeit.

Alapvetően remek ugródeszka lenne, jobb, mint, amilyenre bevándorlóként számíthatnék. Így tépelődés ide vagy oda, azt hiszem, ha kiválasztanának, elfogadnám . (...)

Másnaptól kezdve azonnal belevetettem magamat az ügyintézésbe. A hazalátogatásom alatt küldtek egy levelet, melyben tájékoztattak, hogy törölték a lakhatási támogatásomat arra hivatkozva, hogy tudomásukra jutott, hogy kapok fizetést (kár, hogy nekem nem szólt senki). Így első utam az ő irodájukba vezetett némi asztalcsapkodásra.

A második viszont a munkaügyi központba. Noha minden erőmmel az állás utáni kutatásra szeretnék koncentrálni, sajnos az átmeneti időszakban muszáj megoldást találnom a megélhetésre, így munkanélküli támogatást igényelnem. Ez első körben egy minikönyv vastagságú formulakupac kitöltését jelentette, majd egy körülbelül egy órás kérdezz-felelek interjút.

Nos, itt tényleg mindent tudni akartak; mikor jöttem, meddig tervezek maradni, akarok-e családtagokat is ideköltöztetni. De, hogy csak a gyöngyszemeket említsem, megkérdezték rendelkezem-e fogorvossal az Egyesült Királyság területén. Amikor azt válaszoltam, hogy nem, bővebben ki kellett fejtenem, hogy miért nem.

De akadt egy olyan is, hogy van-e külföldön bármiféle háziállatom. Én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy van két macskám, mire az alapvetően jóindulatú ügyintéző összevonta a szemöldökét és megjegyezte, hogy ő a helyemben nem vallaná be, mert akkor talán azt gondolhatják majd, hogy be is akarom hozni őket az országba. (...)

A szolid bürokratikus csatározás pedig meg is hozta az eredményt, mert már másnap megítélték a segélyt. Ha minden igaz, a következő héten küldik is az első részletet.

Egyébként ez nyilván kötelezettségekkel is jár: kaptam egy könyvecskét, amelybe hetente két-három állást kell beírni, amelyeket ténylegesen megpályáztam és hétnaponta be kell menni a munkaügyi központba hirdetéseket böngészni és kéthetente bemutatni könyvemet.

Ismerek nem egy olyan embert, aki mindezekről a lépésekről finoman fogalmazva, füllenteni szokott. De én ennek semmi értelmét nem látom, hiszen végeredményben tényleg munkát szeretnék kapni nagy UK-ben vagy az Ír Köztársaságban (merthogy ott is keresgélek).”

Minden egyéb részletet (például a felvételiről) megtudhattok az eredeti posztból, amit ide kattintva olvashattok el.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.