A kérdés jó, a válasz pedig Szilvia mai írásában rejlik, aki persze nem csak erre felel meg, hanem bemutatja az országot is. Ma tehát egzotikus útra indulunk, ráadásul képekkel is, amiért külön köszönet a szerzőnek, akinek egyébként jó szívvel ajánlom a blogját is.
Készülőben a Határátkelő saját oldala (nyugi, a blog megmarad), ha támogatnád, vagy csak érdekel a dolog, akkor kattints ide!
„A címben feltett kérdés inkább úgy helyes, hogy mit keres egy Costa Rica-i Magyarországon, ugyanis a történet alapvetően itt kezdődik. Röviden: a férjem Costa Rica-i, egy multinál dolgozik és majdnem négy éve felajánlottak neki egy állást a budapesti irodában. Találkoztunk, összeházasodtunk és nem sokkal a babánk születése után ide költöztünk (visszaküldte a multi).
A fentiek jegyében nyilván elfogult vagyok az országgal és a lakóival kapcsolatban, de azért a következő cikkben igyekszem bemutatni Costa Rica árnyoldalait is.
Boldogok
Az ország gyönyörű, természeti parkok, őserdők, vulkánok, illetve a két óceánpart teszi ellenállhatatlan turisztikai célponttá. A biodiverzitás itt az egyik legnagyobb a világon és energiaszükségletük több mint 90%-át természetes forrásból nyerik.
Ezenkívül Costa Rica a világ egyik legboldogabb országa, legalábbis papíron (Happy Planet Index felmérés) és bár tudjuk, hogy ezek a statisztikák csalókák lehetnek, azt kell mondanom, hogy Magyarország után arcon csapott a különbség.
Az emberek tényleg nagyon kedvesek és vidámak, és ez nem a külföldinek vagy a cuki lányomnak szól, mivel a férjem által elég jól belelátok abba is, hogy hogyan bánnak egymással a helyi emberek. Mindenki teszi a dolgát és közben próbál vidám maradni és az élet egyszerű dolgainak örülni. Ilyen a kávé vagy a foci.
Amikor a Costa Rica-i csapat játszott a foci vb-n, konkrétan leállt az élet, MINDENKI a meccset nézte, munkahelyeken, iskolákban, éttermekben. Aztán a nap másik felét ünnepléssel töltötték. Mondjuk érthető. Amikor a csapat hazautazott, sok munkahely munkaszüneti napot rendelt el, hogy a dolgozók ki tudjanak menni a focisták fogadására.
Munka
Costa Ricán földrajzi és stabil politikai helyzete valamint a jól képzett munkaerő miatt Magyarországhoz hasonlóan nagyon sok cég nyitott shared service centert, csak míg Magyarországon Európát, addig innen az amerikai kontinenst szolgálják ki, tehát ez azt jelenti, hogy elég sok angol nyelvű állást hirdetnek meg.
Mivel én még itthon vagyok a kislányommal, nem tudom megmondani mennyire nehéz külföldiként munkát találni (a későbbiekben majd beszámolok róla), azt gondolom, hogy amennyiben a cég nagyon akar Téged és vállalja a munkavállalási engedély elintézését akkor ez nem probléma, bár biztosan jobban örülnek, ha van már tartózkodási engedélyed. Ennek hiányában ugyanis 90 nap után el kell hagyni az országot. A legtöbben ilyenkor átruccannak Panamába vásárolni, ami sokkal olcsóbb, mint Costa Rica.
Elég magas amúgy a munkanélküliség, mindez úgy, hogy az ország tele van nicaraguai bevándorlókkal, akik az „alja” munkát végzik és hát őket nem nagyon szeretik itt, de ennek leginkább politikai okai vannak (néha összevesznek a határ menti területeken).
Mivel az országnak nincs hadserege, igyekeznek ezeket a konfliktusokat diplomáciai úton kezelni. Elég sok kolumbiai is van az országban és velük semmi bajuk. Valójában a mexikóiakat sem kedvelik (állítólag a foci miatt) és az argentinokat sem, mert ők meg sznobok. Ki érti ezt.
Gyerekkel
Kislányunk 3 hónapos volt, amikor ideköltöztünk, és megmondom őszintén, nem aggódtam túl a dolgot, tudtam, hogy itt is lehet kapni pelenkát, és hogy jó az orvosi ellátás. Hoztunk magunkkal egy puttony ruhát, két hétre elegendő tápszert és egy feltűnően fehér gyereket.
Mivel a kislányunk sem fülbevalót nem visel és nem is öltöztetem bazári majomnak, ezért sokszor megkérdezik, hogy kislány-e vagy kisfiú. Itt ugyanis amelyik baba nem visel fülbevalót az tuti kisfiú. A kislányok általában rózsaszín ruhát viselnek illetve fejpántot. Latinák, ugye.
Imádják amúgy a gyerekeket, idősek, fiatalok, nők és férfiak egyaránt. Ha babakocsival közlekedek, mindenki segít (pl. a parkolóőr a szupermarketnél segít berakni a kocsiba a hordozót) és persze azonnal elkezdenek beszélni a kislányunkhoz.
Mert ugye itt mindig mindenki beszél. Hangosan és sokat. Magyarországon lábujjhegyen közlekedtünk, miután elaludt a babánk, de itt annyira hangos minden és mindenki, hogy a gyerekek ezt szokják meg. Az egyik baráti pár, ha átjön hozzánk este, mindig hozzák magukkal a babájukat, és amíg mi partizunk, addig a gyerek simán alszik a babakocsiban.
Sokáig élnek
Costa Ricán az átlagéletkor 78 év, az egyik legmagasabb Latin-Amerikában. A világon 5 kék zóna létezik, azaz a világ olyan demográfiai és földrajzi területe, melyeken a leggyakoribb, hogy a lakosok megérik a száz évet, sőt annál többet is, és az egyik ilyen Costa Ricán található, Nicoya városa. Az itt lakóknál nem ritka, hogy megérik a 90, 100 vagy akár a 110 évet is.
Egy kutató a kék zónák tanulmányozása után arra a következtetésre jutott, hogy a hosszú élet titka a zöldségalapú étkezésben, az állandó alacsony intenzitású aktivitásban, illetve a családi kötelékek ápolásában keresendő.
A családi kötelék valóban nagyon fontos itt, a legtöbb fiatal csak házasságkötés után hagyja el a szülői házat még akkor is, ha anyagilag ezt előbb is megtehetné. Ami feltűnt még Magyarország után, hogy itt milyen kevesen dohányoznak.
Vasárnaponként pedig konkrétan ez egész ország fut vagy kerékpározik és leszámítva az amerikai gyors éttermeket, alapvetően a Costa Rica-i konyha egészséges.
Harmadik világ
Bárki bármit mond, sajnos ez egy harmadik világbeli ország, főleg ami az infrastruktúrát illeti. Nincs vagy csak nagyon gyér a tömegközlekedés (maximum busz), ezért mindenki kocsival jár. Elképesztő dugók alakulhatnak ki, így mielőtt kocsiba ülünk, veszünk enni, inni és elmegyünk mosdóba.
A vonatközlekedést most kezdik feléleszteni, miután 1995-ben az akkori miniszter majdnem a teljes vonatközlekedést leállítatta. Az utak állapota katasztrofális, tele vannak lyukakkal. A mobil internet szolgáltatás nagyon kiszámíthatatlan, de van, ahol térerő sincs.
Itt is van nem kevés korrupció, sok a szegény ember és emiatt a bűnözés is magas. Ez nem azt jelenti, hogy rettegni kell az utcán, de néhány szabályt be kell tartani, pl. táskát nem teszünk a kocsiülésre, bezárva tartjuk a kocsiajtókat vezetés közben is, és ha olyan helyre tévedünk, ami gyanús, azonnal visszafordulunk.
Meleg van
Trópusi az éghajlat, azaz száraz és esős évszak váltja egymást. Most épp esős évszak van, ami azt jelenti, hogy reggel nagyon meleg van, többnyire a nap is süt, majd délután 1 körül elkezd esni és van, hogy egész éjjel esik. Az óceánpartokon többnyire az esős időszakban azért jó az idő, ezért az ország tulajdonképpen egész évben tud fogadni turistákat.
Európai szemmel nézve itt meleg van, én eddig egyszer vettem fel kabátot egyik este, de többször látok nőkön csizmát 30 fokban. Biztos, ami biztos, itt ugyanúgy elkezdték árulni az őszi kollekciót szeptemberben, fashion comes first ugye.
És ami hiányzik
Ami hiányzik, az kétségkívül az európai nagyvárosokra jellemző kulturális-gasztro élet, illetve az építészet. Itt nincs olyan, hogy elmegyek a gyerekkel a parkba vagy beülök a kedvenc sarki kávézómba. Vannak plázák meg plázák és amerikai franchise bárok meg éttermek.
Az országot azoknak ajánlom, akik rajonganak a természetért, bár azt tudni kell, hogy a legközelebbi óceánpart is másfél óra autóútra van a fővárostól, tehát aki a fővárosban vagy a környékén dolgozik, az nem fog munka után a parton lazítani.
És még valami: itt nincsenek címek, tehát olyan mint irányítószám, utca, házszám nem létezik, címként tehát valami olyasmit adnak meg, hogy 500 m-re északra a McDonaldstól a második ház. Sokszor, nagyon sokszor a mai napig eltévedek.”
Készülőben a Határátkelő saját oldala (nyugi, a blog megmarad), ha támogatnád, vagy csak érdekel a dolog, akkor kattints ide!
Az utolsó 100 komment: