Remélhetőleg nem a suliban vannak a szörnyek (noha, ugye…), a mai válogatás fő témája az iskola lesz, méghozzá Angliában és Törökországban, míg a végén kicsit belekóstolhatunk a halloweeni készülődés hangulatába is Amerikából.

Az első ajánlott poszt az angliai iskolába visz minket a Welcome London blog segítségével, mely szerzőjének gyermeke most kezdte az iskolát, pontosabban az előkészítő Reception classt.

„A felvétel lényegesen egyszerűbben, és gyorsabban ment, mint ahogyan azt vártuk. Az internetről kinyomtatott "In-year admission" lapot, és néhány fénymásolatot (lakásbérleti szerződés, személyi, születési anyakönyvi kivonat) személyesen vittem be a Councilba, ami a városközpontban, tőlünk kb. 20 perc sétára van egy csupaüveg irodaházban. (...)

Az iskola egy kertvárosias részen van, az utcában csak egyetlen busz jár - de az éppen a suli előtt áll meg. Elölről nézve egy hagyományos stílusú angol épület, hátrafelé haladva azonban modern kockává alakul. Maga az intézmény nagyon fiatal, ez a harmadik évük, vagyis még csak előkészítősök, elsősök és másodikosok vannak. (...)

Az épület alapterületének nagyjából kétszeresét teszi ki az udvar, ami rengeteg játékkal van felszerelve, vannak sportpályák, és külön rész a kicsiknek. (...) A biztonságra nagy hangsúlyt fektetnek, olyan zsilipes be-és kiléptető rendszer van, hogy ott tényleg nem lehet felügyelet nélkül mászkálni. (...)

Minden szögleten látszik, hogy a gyerekek vannak a középpontban. A nagy teremben, ahol a közösségi összejöveteleket tartják, egy hatalmas papírmasé hajó - az iskola jelképe - lóg a falon, amit a iskola indulásának legelső napján a gyerekek színeztek ki, és kézlenyomatukkal díszítették.

A folyosókon és a termekben mindenhol a tanulók különböző művei vannak kitéve. Rengeteg a színes játék, foglalkoztató eszköz, könyvek, amiket akár haza is lehet vinni.

Az udvaron elkerített kiskert, amit a gyerekek és szülők művelnek. Zárható tárolók a rollereknek. Fedett részek, ahová akár rossz időben is ki tudják engedni a kicsiket.

A nap reggel 8:50-kor indul, és 15:00-kor ér véget. Minden csoportban egy tanító(nő) és egy kisegítő tanár jut a maximum 20 gyerekre. (...)

A reggel mesével indul, és énekléssel. Ezután felváltva vannak különböző foglalkozások (betűk gyakorlása, számolás, festés, ragasztás, stb.), és szabad játék, ez többnyire az udvaron.

A csoportszoba nagy és színes, kis asztalok és székek a kézműves foglalkozásokhoz, mellette kézmosó. Hatalmas játszószőnyeg, itt ülnek le a gyerekek a mesehallgatáshoz. Játszó sátor, könyvek, és millió játék közül lehet választani a szabadidő eltöltésére. Egy asztalon kancsóban víz, mellette poharak, hogy bármikor tudjanak inni.

Az egyetlen dolog, ami nem tetszik, az a kommunikáció. Bár a szülők, és az iskolai dolgozók is nagyon szívélyesek, ez csak a tipikus angol „kirakat jókedv”, valójában azonban elég nehéz mélyebb beszélgetést kieszközölni.

Az iskola kifelé folyamatosan kommunikál, vannak heti hírlevelek, faliújság, külön papír (és persze engedély) arról, hogy decemberben színházba fognak menni, és szinte minden napra jut egy sms üzenet. (...)

Ugyanakkor a tanárból semmilyen érdemleges infót nem tudok kihúzni. „A gyereknek jó napja volt, minden rendben volt vele" - ennyi. Ez így szép és jó, de akkor mitől van a folt a combján, mit gyakoroltak, mi az erőssége, mit gyakoroljunk külön, hol tart a beilleszkedésben? Sajnos elég nehéz elkapni a csajt, hogy kérdezni tudjak, úgyhogy ezen a téren van egy kis hiányérzetem.

Általában is elmondható, hogy a szülőt itt valami szükséges rossznak nézik, aki csak azért van, hogy épségben bejuttassa a gyereket a suliba. Nincs is nevünk, mindenki csak X. vagy Y. anyukája/apukája.”

Akit a teljes bejegyzés érdekel, benne sok érdekességgel, infóval és képpel, az ne habozzon ide kattintani!

A drukkerek is járnak iskolába

Törökországban tényleg nemzeti ügy a foci, ami abban is megnyilvánul, hogy teljes az őrület és választék az iskolai kiegészítők körében is – írja az Isztambul.info oldal. Gyakorlatilag minden kapható a legnagyobb klubok színeiben és logóival

„Tele vannak a boltok tanszerekkel: ceruzákkal, füzetekkel, radírokkal, stb… Mindenféle szín és minta fellelhető. Természetesen a nagy kedvencek nem maradhatnak ki, mint Barbie, Hello Kitty, Verdák, Ben10, stb…

Pardon…

Természetesen az igazi nagy kedvencek sem maradhatnak ki, mint Beşiktaş, Galatasaray, Fenerbahçe, TrabzonSpor, stb… (...) Egy igazi focis rajongó nem hegyezi a ceruzáját mással, mint a saját csapatának a hegyezőivel. Főleg ha ezeknek az alakjai az eredeti focicipők pontos másai (bár az még nem derült ki, hogy balos, vagy jobbos cipőről van szó).

Természetesen a hegyezőkkel nemcsak a saját íróeszközünket tehetjük tű élessé, hanem az ellenfél lesben álló ceruzáit is megbüntetjük. Piros lap helyett viszont 2-5 cm-t lefaraghatunk belőlük. (...)

A ceruza! Hiszen nem igazi rajongó az, aki más ceruzával írja meg a matek házit, mint a saját csapatájéval. Úgyis feketén-fehéren írjuk a gólokat, akkor legyen már egy rendes Beşiktaş ceruzánk is. Sassal, címerrel, mindennel együtt.

Persze, ha esetleg a Galatasaraynak drukkolunk, piros-sárga oroszlános ceruzát is vehetünk. Bár is valami hiba csúszott a számításba, mert ez is a Beşiktaş színeiben fog írni. (...)

Nincs más hátra, minthogy bekössük a tankönyveinket. (...) Csomagoljuk csak be őket az elegáns focis papírokba. Galatasaray esetén találunk kisoroszlánt, nagyoroszlánt, meg olyan férfiasat, melyen csak csíkok, logó és évszám van. (...)”

Ez persze ebben az esetben sem minden, ha látni szeretnétek, milyen őrületes választék várja a török focirajongókat, akkor ide kattintsatok!

Szörnyek lihegnek a nyomunkban

De legalábbis a szörnyek évada már nagyon közel Amerikában, ahol a Halloween hatalmas ünnep (és üzlet), miként erről a Hungeleno képgalériája is tanúskodik.

„Körbenéztünk a közeli Aahs-ban, milyen a felhozatal. Nem rossz! (…) A jelmezek teljesen rendben vannak, szép nagy a választék. Csak egy apró dologgal voltam elégedetlen, HALO-ból nincs csak felnőtt méret. Jó, én értem, hogy leginkább a felnőtt férfiak szeretik ezt játszani, de azért gondolhattak volna a tízévesekre is. Most szabhatom át. (...)

Családi gazdaságos kiszerelésű kezes-lábas csomag. Ez valószínű, hogy valami utántöltő cucc azoknak, akiknek elfogyott tavalyról a csonkolt végtagjuk. Mi is fogytán vagyunk már a véres jobbkarnak, de az idén még kihúzzuk valahogy azzal, amink van.”

Ez a poszt klasszikusan az az eset, amikor a képek sokkal többet mondanak, mint a szöveg, úgyhogy ha szeretnétek látni, mivel ijesztgetik majd egymást az amerikaiak Halloweenkor, akkor feltétlenül kattintsatok ide.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.