Miközben az európai határátkelés nagyobb része a kontinens középső és keleti részéből nyugat felé irányul, van egy fordított migráció is, azaz a nyugat-európai országok nyugdíjasai egyre nagyobb számban költöznek ebbe a régióba, hiszen a nyugdíjuk itt többet ér. (Erre a hét egyik posztjában is láthattunk példát.) A minap jelent meg egy kutatás arról, hol a legjobb nyugdíjasnak lenni, ma ennek kapcsán elmélkedhetünk egy kicsit.
A legkevésbé sem romantikus nevű HelpAge International's Global AgeWatch Index állította össze a listát, melyen a 60 év fölöttiek társadalmi és a gazdasági erejét és jólétét mérték. A sorrendet négy terület (a jövedelembiztonság, az egészségi kilátások, a személyes lehetőségek és a környezet) figyelembe vételével készítették el.
Nem szeretném sokáig húzni, ezért rögtön a közepébe vágnék: a lista összeállítói szerint általánosságban Ausztráliában, Nyugat-Európában és Észak-Amerikában a legjobb nyugdíjasnak lenni, amiben nagy meglepetés nincs. (A lista végén egyébként Afganisztán kullog.)
A 96 országot felölelő lista első helyén Norvégia áll, a nyomában szorosan Svédország, majd Svájc, Kanada és Németország következik. A tíz legjobb közé befért még Hollandia, Izland, az Egyesült Államok, Japán és Új-Zéland. A lista utolsó öt helyén olyan országok szerepelnek, mint Tanzánia, Malawi, Ciszjordánia és a Gázai-övezet, Mozambik és Afganisztán.
Ami a régiót illeti, a környező országok közül Ausztria a 14., Csehország a 25., Szlovénia a 29., Lengyelország a 32., Románia a 41., Szlovákia a 47., Horvátország a 67., Szerbia a 78., Ukrajna a 82.
És hogy hol áll Magyarország? Nos, Románia mögött, de Szlovákiát egy hellyel megelőzve a 46. helyen, mindenki döntse el, hogy ez jó vagy rossz helyezés – szerintem szinte mértani középmezőny.
A példaképek nem jól teljesítenek
Magyarországról még lesz szó, a jelentésnek azonban vannak még érdekes megállapításai. Például az, mely szerint 2050-re a Föld lakosságának egyötöde 60 év feletti lesz, míg a listán szereplő országok közel felében (40 százalékuk esetében) ez az arány eléri majd a 30 százalékot. De tudok még ennél durvább számot is, ugyanis az ENSZ adatai szerint 2030-ra 1,4 milliárd 60 év feletti él majd a világon.
Meglepetés lehet talán Mexikó (30.) és Peru (42.) viszonylag magas helyezése, ennek legfőbb oka, hogy olyan adóalapú nyugdíjrendszert vezettek be, amellyel a leginkább kiszolgáltatottak számára is biztosítják a megélhetést.
Mexikóban például a 65 év felettiek 90 százaléka részesül szociális nyugdíjban. (Csak az érdekesség kedvéért, ezen a listán Brazília 58., Oroszország 65., India 69., míg Kína 48. A magyar kormányfő által még többször példaképként említett országok közül Törökország a 77.)
Az életminőség nagy kérdés
A BBC elemzője szerint nagy kérdés, hogy az alapvetően pozitív tendenciát (azaz hogy több ember él tovább, mint korábban) képesek leszünk-e minőségi életté változtatni, elsősorban azok számára, akiknek kevés vagy egyáltalán semmilyen megtakarításuk nincs és akiket nem véd a szociális háló sem véd.
Mike Woolridge úgy vélte, a helyzetet rontja a hagyományos, az öregeket eltartó nagycsaládos rendszer felbomlása, a változás iránya pedig a mindinkább adóalapú nyugdíjrendszer elterjedése.
Lesz 20 millió forintod?
Holtzer Péter nyugdíjszakértő szerint Magyarországon „össztársadalmi és politikai sunnyogás van, az állam lemondott 2-4 millió szegény emberről, nem tudjuk, ők hogyan kapnak nyugdíjat”.
A szakember szerint körülbelül 20-30 millió forintot kellene félretennie nyugdíjas korára annak, aki fenn szeretné tartani életszínvonalát. A rendszernek legnagyobb vesztesei a mai 35-50 éves korosztály.
Ha ez nem lenne elég, a foglalkoztatási mutatók Magyarországon még az Európai Unióhoz képest is rendkívül alacsonyak, ráadásul 2050 körül már csak nagyjából 8 millió magyar lesz majd az országban, és itt nem is vették figyelembe a határátkelőket, tehát lehet ez még bőven kevesebb is. Az arányok is rosszabbak lesznek, azaz a mainál sokkal több lesz a nyugdíjas, és sokkal kevesebb a dolgozó fiatal.
Holtzer Péter úgy látja, nem lesz tartható a ma még nagyon magas, 80-90 százalékos magyarországi helyettesítési ráta (ez azt jelzi, hogy a nyugdíj hány százaléka a nettó bérnek – ma Magyarországon ez az arány 80-90 százalék) számottevően csökkenni fog.
A lengyel példa érdekes lehet, ott ugyanis már bevezették a svéd mintán alapuló egyéni számlás modellt, ami egész jól megmutatja, ki milyen nyugdíjra számíthat. A helyzet nem túl rózsás, ugyanis a lengyelek jelenlegi 60-70 százalékos helyettesítési rátája 2050 környékére 20-30 százalékra csökken.
A nagy kérdés most már csak az, hogy a jelenlegi magyarországi fizetésekből meg lehet-e takarítani akár 20-30 év alatt ugyanennyi millió forintot, vagy más megoldást kell találni.
A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: