Nemrégiben a Costa Bravára indulóknak adott tanácsot országfelelősünk, Roxi arról, mit is érdemes megnézni a nyaralás alatt, most egy még izgalmasabb téma kerül (szó szerint terítékre): mit is együnk, ha arra járunk, illetve mire érdemes figyelni, hogyan kerülhetjük el, hogy becsapjanak. Induljunk tehát egy kis tengerparti gasztrokalandra!

Calamares a la andaluza

„Már itt lakunk több, mint egy éve, ezalatt az idő alatt volt alkalmunk felfedezni a katalán konyha egy részének ízvilágát. Itt a tengerparton (nyilván) sokkal több halat, tengeri herkentyűt fogyasztanak az emberek, mint például a madridiak.

Míg Madridban a tenger gyümölcsei mellett nagy volt a kínálat a chorizo (spanyol paprikás kolbász), flauta (kb. a mi téliszaláminknak felel meg, csak vékonyabb) vagy morcilla fronton (ez a mi májas hurkánk itteni megfelelője), addig itt sokkal több a gamba (kicsi rák), gambón (ugyanez csak nagyobban), a mejillones (kagyló, legtöbbször a fekete tengeri kagyló), a calamares (tintahal), vagy a chipirones (bébi tintahal).

Itt is van helyi kolbász, ezt butifarrának hívják, és kifejezetten sütőkolbász - vagy grillezik, vagy megsütik egyben.

A legtöbb étteremben szezonális kínálattal találkozhatunk, viszont nem árt körültekintőnek lenni, nagyon sok a „mirelit hely”. A legjobb, ha kikérünk egy sor tapát elsőre, ezekből már meg tudjuk állapítani, hogy jó helyen járunk-e.

Mi az a tapas?

A tapas története röviden annyi, hogy régen, amikor az emberek betértek egy bárba, a felszolgált italokat lefedték (tapar – lefedni, letakarni, tapa - fedő, kupak), hogy ne szálljanak bele a legyek vagy egyéb repülő akármik. Ezekre a tapákra (általában kistányér) raktak valami falatot a vendéglősök, ez lehetett egy kis mogyoró, olívabogyó, gyakorlatilag bármi, ami kéznél volt.

Ez azóta sem változott, a tapas mindig az, ami a pincér kezébe akad. Ma már azonban mindenhol lehet külön is kérni bármit tapában, ami az étlapon van.

Nos, akkor hogyan tudjuk megállapítani, hogy jó helyen járunk-e?

Mondjuk kérjünk ki egy adag patatas bravast, egy adag chipirronest (ezt nem lehet mirelitben olyan sokszor kapni), és mondjuk egy adag calamares a la andaluza-t. Ahol ezeket látjuk, valószínűleg nem mirelit az alapanyag.

A patatas bravas

Ha a brava mirelit sültkrumpli vagy mirelit steak burgonya, akkor rossz helyen vagyunk. A patata brava az kockára vágott, előfőzött krumpli, amit tálalás előtt nagyon forró olajban kisütnek, így kívülről ropog, belül viszont szinte vajasan omlós lesz.

Ezt nyakon öntik egy adag salsa bravával, ami az esetek 99%-ban nem házi, de ez nem akkora baj. A salsa brava egy pikáns paprikás szósz, ami egyedi ízt ad a krumplinak.

A chipirrones

A chipirrones bébi tintahalat takar, be lehet szerezni fagyottan is, de nem jellemző, ezt általában frissen adják el, ezért is jó tesztalany egy étteremben.

Az elkészítése lehet lisztben megforgatva és hirtelen kisütve, így olyasmi lesz, mint a chips, nagyon finom, nagyon „eteti magát”. Másik módja, ha fokhagymás olívaolajon megpirítják, a végén megszórják petrezselyemmel - pár perc alatt megvan, kenyeret tálalnak mellé.

A calamares a la andaluza

A calamares a la andaluza ugyanez csak tintahalkarikákkal. Azért nem a calamares a la romanát említettem (az is létezik, tulajdonképpen a rántott tintahal karikákat takarja), mert az tipikus mirelit étel. Mindenhol lehet kapni, és az éttermek szeretik megkímélni magukat a frissen készítéstől.

A croquetas

Még egy jó teszt a croquetas: ha többféle is van az étlapon, akkor valószínűleg nem mirelit. A Croquetas az valóban krokett, itt egy nagyon sűrű besamel (esetleg kis krumplipürével, hogy egyben legyen) amibe serrano sonkát, csirkét vagy halat tesznek (lehet croquetas de jamón, vagy croquetas de pollo ha csirkés), kis golyócskákat vagy hengereket formáznak belőle és forró olajban kisütik.

Ha házi, akkor nagyon finom. Ha nagyon egyforma, nagyon egyen-kroketteket kapunk, akkor az mirelit. Pláne mirelit, ha az étlapon nem szerepel, hogy sonkával vagy csirkével vagy mivel van készítve. (Ha a pincér sem tudja, akkor 100% mirelit.) Tálaláskor ha nem túl egyforma, de ropogós, belül krémes kroketteket kapunk, es rá tudunk harapni a sonkadarabokra, akkor az házi készítésű.

Ha ez a 4 tapa rendben van, akkor nagy eséllyel jó a hely. Innen már bármit kérhetünk, valószínűleg frisset kapunk, frissen elkészítve.

A paradicsompürés pirítós, mint nemzeti étel

Helyi (katalán) nemzeti „étel” a paradcsompürével megkent pirítós, a torrada. Ezt sok helyen tapának, főételnek (mondjuk butifarrával) vagy akár köretnek is kihozzák, én maximum tapának tudom elképzelni, kicsit furi, amikor egy steak mellé kihozzák köretnek, de ez ízlés dolga.

A paradicsompürét nem az otthoni sűrített paradicsommal kell elképzelni, ez frissen ledarált, enyhén sózott (esetleg fokhagymás) paradicsompürét takar.

A desszerteknél azért mindig kérdezzük meg, hogy „casera”-e (casera - házi). Helyi desszertek itt a flan (puding karamellszósszal), a fagyi (ez nem házi), illetve újabban elterjedt a sajttorta, és mivel itt közel van a francia határ, sok helyen kínálnak almatortát is (az itteni nevén pastis de poma).

Nekünk éttermi étkezéseknél az vált be a legjobban, hogy előételnek kérünk egy pár tapát, főételnek pedig valami “normális kaját”. Ez lehet valami az étlapon szereplő hús-, és halételekből, vagy egy plato combinado.

A plato combinado

A plato combinado általában háromféle ételt takar egy tányéron. Pl. butifarra, bacon, patatas (butifarra, szalonna, krumpli) vagy: calamares, ensalada, croquetas (tintahal, saláta, krokett) a variáció végtelen ez viszont már egy jó főételnyi adag.

Ha csak tapast kérünk azzal általában max. 2 ember lakik jól, de nem gazdaságos. Egy-egy tapa 5 EUR körül kezdődik, és nem ritka a 10 EUR körüli, és mivel ezek kis adagok, többfélét kell kérni - nem éri meg.

Ha ketten mondjuk kérünk 2-3 féle tapát és egy 6-7 eurós főételt vagy plato combinadót másodiknak, akkor azért sokkal jobb az ár és nagyon jól is lehet lakni.

Persze, ha nem akarunk tapasozni akkor a legjobb megoldás a menu del día, ez egyébként a legracionálisabb megoldás is. (Mondjuk ha már ismert helyre megyünk).

Menüben nagyon kedvező áron lehet 3 fogásos ételsort itallal elfogyasztani. Ezek ára (helytöl, szezontól függ) 8 eurótól a csillagos égig terjed. FIGYELEM! hétvégén a menü mindig drágább!

Remélem sikerült kedvet csinálni egy kis spanyol gasztrokalandhoz!”

Ha érdekelnek további posztok Spanyolországról, akkor jó szívvel ajánlom Roxi blogját, amit ide kattintva érhetsz el.

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.