Pozsony történelmileg és a jelenben is érdekes hely, hiszen a magyar határtól nem messze lévén ezer szállal kötődik Magyarországhoz, valahogy mégis az az érzésem, hogy nem ismerjük igazán. Pedig ott is dolgoznak magyarok (például mai szerzőnk, Zsolt), akik a határátkelés egy egészen különleges helyzetében vannak.

„Több mint 3 éve dolgozom és részben élek Pozsonyban. Az ottani életről szeretnék pár érdekességet megosztani. Kérem az olvasót, semmiképp ne általánosítson ebből egész Szlovákiára. Ahogy Magyarországon is, a budapesti életvitelnek szinte semmi köze sincs egy somogyi kisváros, vagy csongrádi falu mindennapjaihoz.

Az eddigi bejegyzések alapján megpróbáltam hétköznapi témákra fókuszálni. Azokra, amikről – bár szomszédos országról van szó, mégis – kevesen tudnak, és sok téves előítélet kering.

Miért döntöttem Pozsony mellett?

Akkoriban épp munkát kerestem. Hosszabb idő után szinte egyszerre vettek fel itthon két céghez, és egy nemzetközi álláskereső oldalon keresztül kaptam egy pozsonyi megkeresést.

Mivel már egyetem alatt is szerettem volna világot látni, és éppen párkapcsolatban sem voltam, elfogadtam a pozsonyi állásajánlatot. Ráadásul pénzügyileg is egyértelmű volt a szerződés előnye. Úgy terveztem, hogy a hétvégéket itthon töltöm, így a családi és a baráti kapcsolatok megmaradnak.

Röviden a történetem

Emlékszem, első utamon a vonaton, útban a „távoli” országba, megnyugvással töltött el, hogy a Szlovákiában felszállók is magyarul beszélnek. Ezt a kellemes első benyomást csak fokozta, hogy pozsonyi taxisom is egy jókedélyű, magyarul kitűnően társalgó úr volt.

Az első időben Pozsonyban dolgoztam és ott is éltem. Nagyjából hétvégente hazautaztam, terv szerint. Első két hetemet az azóta bezárt monumentális szocreál Hotel Kyjev-ben tölthettem. Az épület bontása a méretei és elhelyezkedése miatt ugyanolyan problémás, mint a pécsi magasház esetében.

Néhány hónap után érdekes állapotba kerültem, ami azóta is tart. Be kell valljam, új élethelyzetemnek és vele a kétlakiságnak is köszönhetően hatalmas szellemi szabadságot kaptam.

A magyarországi mindennapokból kiszakadtam (TV-t nem nézek évek óta). Folyamatosan követem az otthoni gazdasági, politikai és társadalmi történéseket, de már görcs nélkül, felszabadultan. A nyelvi hiányosságok miatt viszont a szlovák napi apró-cseprő problémákról, pletykákról sem tudtam sose.

Később összeismerkedtem Pozsonyban egy vidám, nyitott és intelligens szlovákiai magyar lánnyal, akivel rövidesen össze is költöztünk. Általa hirtelen megismertem a pozsonyi szlovákiai magyar értelmiség jó részét.

Másrészt sok olyan dolgot tudtam meg Szlovákiáról, Pozsonyról, az ottani emberekről és gondolataikról, amit csak sok éves ottlét után, szép lassan kap meg egy külföldi egy idegen országban. Ezzel sok előítéletem és tényként kezelt információm alapjaiban íródott át.

Nagyjából két év után egyre erősödött bennem az az elhatározás, hogy hosszú távon nem szeretnék Szlovákiában élni. Az okok részben praktikusak: egyrészt nem beszélek szlovákul, és nem is terveztem megtanulni a nyelvet. Így viszont egy egyszerű ügyintézés is nehezebb pl. autószerviz, orvos, hivatalok, stb.

Másrészt a megmaradt baráti kapcsolataim szerettem volna megtartani, harmadrészt kihasználni azokat a lehetőségeket, amiket a nagyvárosi élet Budapesten adni tudott korábban is.

Szerencsére párom rugalmas volt a lakhely váltás szempontjából. Szóba került több opció, de végül visszaköltöztünk Budapestre. Azóta innen ingázok hetente Pozsonyba, barátnőm pedig itt talált állást.

A munkámról és a cégről pár érdekesség

Üzleti és informatikai elemző vagyok egy nemzetközi BSC-ben (szolgáltató központban). A cég Pozsonyban központosította pénzügyi, beszerzési, IT és HR tevékenységeit. Az európai mellett ugyanilyen központ üzemel Ázsiában is – Kína hatalmas üzleti súlya és a globális lefedettség (időeltolódás) miatt.

Nagyon sokféle nemzetiség dolgozik együtt. A nagyjából 1400 itt dolgozó kb. 10%-a külföldi kb. 35 különböző országból, és ehhez jönnek még a szlovákiai magyarok helyi kisebbségként.

Tovább erősíti a multikulturális hangulatot, hogy különféle országokkal, régiókkal és globálisan projekteken dolgozik mindenki. Ez szinte egy szigetté teszi az ilyen cégeket az adott városban / országban.

Mivel az angol a kommunikációs nyelv, szlovákul érteni&beszélni nem lényeges kérdés – természetesen ha szigorúan a munkát nézzük. A pletykák, informális baráti kapcsolatok terén bizony már meghatározó az anyanyelv.

Egy példa a multikultúrára: indiai, bolgár, mexikói kollegákkal Szlovákiában indiai étteremben ebédelni, és – amin csodálkoztam és nevettem az elején, hogy – a két indiai (a pincér és a kollégám) is csak angolul értik egymást. :)

Hviezdoslav-tér. Jobbra látható az amerikai nagykövetség katonai támaszpontja, szemben az Opera, tőle balra az USA második legerősebb bástyája, a McDonald's

Az IT kicsit más

Az IT-n sokszor nincs jelentősége annak, hogy ki, hol, melyik városban, országban vagy akár otthonról dolgozik. Nemzetközi projekteket visz, illetve rendszereket támogat mindenki, és a vezetőink is külföldön vannak.

Eddigi tapasztalataim alapján csak a legjobbakat tudom írni a szlovák munkatársakról. A legtöbben az elejétől mindenben maximálisan segítőkészek és jó fejek voltak. Természetesen a fiatalabbak rugalmasabbak, jobban beszélnek angolul, több idejük van, így velük alakult ki jobb kapcsolat. Akikkel nem, azok is inkább semlegesek, mások pedig introvertált típusok, pontosan úgy, ahogy egy IT-st elképzelnek a kívülállók. ;)

Gyorsan elkezdődtek a közös esti sörözések. Az egyik első hétvégére nagy hirtelen máris egy informális csapatépítőre is meginvitáltak a hegyekbe. Bár nem tudtam menni, de ez a gesztus egy ilyen szituációban nagyon jól tud esni.

((Kitekintő megjegyzés

Pozsonyban ezen üzleti központok (SSC/BSC) súlya az egyetemisták és főiskolások foglalkoztatásban még nagyobb, mint Budapesten. Emiatt és emellett úgy érzem, Pozsonyban valamelyest alacsonyabb az igazán magas szellemi hozzáadott értékű, kreatív munkalehetőség.

A sok új központ és nyitott pozíció már évek óta generálja a munkaerő Pozsonyba áramlását, és ez elképesztő módon pörgeti felfelé az ingatlanárakat a környéken.

A jellemzően indiai és kínai olcsó és egyre jobban képzett munkatársak abszolút versenyképesek ezeken a területeken, és általában motiváltabbak az ottani jóval nagyobb verseny miatt. Ez indukálhat változásokat az SSC, BSC iparágban a közeljövőben Pozsonyban és Budapesten is.))

Nyelvek, kommunikáció: angol, magyar, szlovák

A szlovák nyelv a szláv nyelvcsalád tagja. A szlovákok teljesen értik a csehet, de nem sokan beszélik, és ez oda-vissza érvényes. Továbbá a szlovákok Horvátországban és Lengyelországban se vesznek el. A csehekkel amúgy olykor vannak vicces csatáik, jó szomszédhoz méltóan a legnagyobb ellenfelek pl. fociban, hokiban.

Mivel kezdetben teljesen bizonytalan volt, meddig maradok, nem kezdtem el a nyelvet tanulni. Közben – ahogy sokszor megesik - az átmeneti helyzetem állandósult, de a nyelv ügyben nem léptem tovább. Nem igazán volt rá szükség – bár minden bizonnyal segítene jobban integrálódni.

Mivel párom baráti köre szlovákiai magyarokból áll, velük egyértelmű a kérdés. Mindenki mással pedig angolul kommunikálok. Mivel egyikünk sem angol anyanyelvű, ezek a beszélgetések természetesen sokszor jóval egyszerűbbek az itthon megszokottnál. De sok esetben ez is tud pozitívum lenni, így a lényegre koncentrál mindenki, nem a vég nélküli „szájtépésre”.

Érdekes az itteni magyarok nyelvtudása is. Mivel nem lehet általánosítani, sokan a szlovákok és magyarok közül is tévedésben vannak ezzel kapcsolatban. A szlovákiai magyarok nagyon eltérő szinten beszélik mindkét nyelvet.

A nyelvtudás attól függ, milyen környezetben nőttek fel (magyar, szlovák, vagy vegyes), milyen oktatásban részesültek, és felnőttként hol élnek. A kétnyelvűség és a többség nyelvi elvárása sokuknál kommunikációs stresszt okoz. Mind szlovákul, mind magyarul nehezebben fejezik ki magukat.

Na és mi a helyzet a szlovákokkal?

A nagy kérdés, ami sokakban felmerül Szlovákia kapcsán: hogy jövök ki a szlovákokkal? A válasz: remekül. Bár tény, hogy a közös történelmünk nem épp felhőtlen boldog menetelés. Soha semmi problémám nem volt, persze nem is keresem a bajt. Ahogy írtam, a szlovák kollégák az elejétől fogva nyitottak voltak.

Inkább én vagyok lassabban megnyíló típus, tehát rajtam múlt és múlik, hogy mennyire sikerül integrálódnom. Egy idő után szinte minden társaságban kiderül, hogy van, aki beszél, vagy ért magyarul egy keveset, illetve van magyar rokoni, baráti kötődése.

De mivel sok szlovákiai magyart megismertem, tudom, hogy a helyzet, természetesen, nem ilyen rózsás és egyértelmű. Ők gyerekkoruktól többször szembesültek változó intenzitású magyarellenes reakciókkal. Ezek a frusztrációk felnőtt korban is megmaradnak és megnyilvánulhatnak abban, hogy sokan nyilvános helyen nem szívesen vagy halkabban beszélnek magyarul.

A szlovákiai magyarok zöme szlovák állampolgár szeretne maradni. Természetesen szabadon megőrizve magyar identitásukat. Ezt sokan nem értik meg Magyarországon. Erőszakosan lépnek fel a határon túli magyarság vélt érdekeiért, majd szépen hazamennek a biztonságos otthonukba. Viszont sok kárt, konfliktust és problémát okoznak az odaát élőknek.

Milyennek látnak minket, magyarokat a szlovákok?

Az átlag szlovák annyit tud a magyarokról és az itteni történésekről, mint amennyit mi magyarok hallunk Szlovákiáról, és tanultunk a közös történelemről. Tehát főként azt és úgy halljuk a különböző csatornákon keresztül, amit a helyi és nagypolitikai szereplők szeretnének kommunikálni.

Sajnos az együttműködésre való törekvés döcög. A radikálisan nacionalista pártok rendszeresen előhúzzák itthon a szlovák, Szlovákiában a magyar „kártyát”. Pedig szlovák magyar két jó barát... lehetne.

Tapasztalataim szerint a szlovákok szinte egyáltalán nem járnak Magyarországra. Egy szlovák, ha nyaralni indul, a Balaton helyett szívesebben megy le az Adriáig (hisz a nyelv is ismerős). Télen pedig a Tátrában vagy Ausztriában síel mindenki.

A magyarok egy kisebb része síelés vagy túrázás céljából eljutott a Tátrába. De ahogy tapasztaltam, Pozsonyba vagy más városokba már nem. Így a szlovák emberekkel és a szlovák kultúrával (a sztrapacskán túl) nem sikerült megismerkedni.

A mindennapokról

Ételek

- Pozsonyban nagy kultúrája van a sörházaknak. Olyasmi, mint a német verzió, természetesen itteni sörökkel és ételekkel. Gyakorlatilag folyamatosan tele vannak a jó helyek, hétköznap is mennek munka után az emberek, esznek valami jót, és leküldenek pár korsóval (male/velke pivo) mellé.

- Jellemző ételek: bryndzové halušky (sztrapacska), kapustnica (káposztaleves krumplival kolbásszal), nakladaný hermelín (olajban hagymával pácol camembert sajt, borssal és paprikával fűszerezve, friss kenyérrel), knedľa (knédli) mindenféléhez; placky (tócsi), lokša (krumplis palacsinta) libához lilakáposztával, cigánska pečienka (zsemlében hús, sok grillezett hagymával és mustárral)

- SAJT-ok és tejtermékek: mindenféle tejtermék kitűnő, amire pár magyar importőr már le is csapott.

- A belvárosi ebéd-menü ára jellemzően 3,5-6 EUR közt mozog, és minden étterem kínál ilyet. Mivel saját menzánk nincs, így mindennap máshol ehetünk, kellemes 5-10 perces sétával egybekötve. Az étterem-felhozatal is elég változatos és nemzetközi. Kintlétem alatt indiai barátomnak köszönhetően szerettem meg nagyon az indiai vegetáriánus ételeket.

- Éttermekben szinte mindenhol értenek angolul és van angol étlap.

- A „A hol ebédeljünk?” link segít eligazodni (ide kattintsatok!)

Mark Twain hajókocsma

Italok, azaz sörözés

- Borok: ahol megterem a szőlő, tehát a déli területeken, ott sok helyen igen jó minőséget tudnak előállítani. De összességében (még) nem túl fejlett a borkultúra. Átlag éttermekben, kocsmákban messze nincs olyan kínálat, mint Magyarországon.

- Sör: nemzeti ital; viszont itt nem venném külön a cseh és szlovák márkákat, mivel úgy láttam, kedves barátaim is mindkettő közül választanak. A legnépszerűbbek a Zlatý Bažant, Kozel, Krušovice, Budweiser, Pilsner Urquell, Staroprameň és a sörözők saját főzésű sörei.

- Rövid: slivovica (szilvapálinka), hruškovica (körtepálinka), Becherovka. És bár ugyanúgy nemzeti ital a pálinka ottani megfelelője, semmi hype nincs körülötte.

Építészet

A városban eklektikusan váltakoznak az óváros fantasztikusan jó hangulatú utcái, a véletlenszerűen elszórt menő új iroda és lakó tornyok, a régi rendszer hatalmas kül- és belvárosi panel szörnyei.

Talán annyiban más bármi itthonihoz hasonlítva, hogy minden erősebb: a belváros egységesen rendezettebb és szebb, a „felhőkarcolók” magasabbak, a lakótelepek nagyobbnak hatnak, a stíluskeveredés erősebb és véletlenszerűbb. Mindez egy gyönyörű helyen, három ország határán, a Duna partján, a Kis-Kárpátok lábánál.

A cél egy nyolcvanas évekbeli hatást mutató fotó volt Pertazalkáról (Ligetfalu), Pozsony legnagyobb kerületéről. 110 ezer ember él itt panel lakásokban.

Zene: (koncepció nélkül felvillantva pár nevet)

- Richard Müller – a szlovák Presser vagy Zorán

- Polemic – népszerű pop-ska / reggae csapat, ajánlom pl. az „Ahoj” c. ska számukat

- híres a petržalkai getto-hiphop – Petržalka Pozsony – régen hírhedt - városrésze; a budapesti VIII. ker.-nek vagy BAZ-megyének felel meg

Klubok

- NuSpirit Bar & Klub: minden, ami Pozsonyban zeneileg progresszív / alternatív vagy csak szimplán érdekes és szórakoztató

- KC Dunaj: mint a régi Corvin-tető; szintén sok érdekes alternatív és kortárs zene, koncert, filmfesztivál stb. helyszíne. A hely érdekessége még, hogy az ötletgazda szlovákiai magyar.

- Radosť: egy kicsi alternatív hely, kimondottan progresszív elektronikus zenékkel, barátságos

- És persze van még több disco, amiket nem ismerek.

Szlovákiában autóval

- Ha Szlovákia és Csehország, akkor Škoda. Vicces, de a szó jelentése „kár” (pl. Škoda! = De kár! ). A VW, Kia és PSA is nagykapacitású gyárakat telepített az országba. Így lett Szlovákia 2012-re 171 autó / 1000 fővel világelső az egy főre eső autógyártásban. Ez egyben a teljes ipari teljesítményük 41%-át is adja.

- Sajnos minimális az ország autópálya ellátottsága. Mivel nem olyan jelentős tranzitország, mint pl. Magyarország, ezért ilyen célra jóval kevesebb EU-s forrást kapott. Az utak átlagos minősége megegyezik az itthonival.

- A vezetési kultúra ugyanolyan, mint itthon, pl. a gyalogosátkelőt még sokan tanulják értelmezni.

- Intenzív a rendőri jelenlét. Főként az elején éreztem úgy, hogy „mindenhol ott vannak”. Mérnek és állandóan büntetnek. (A magyar rendszámot még nem tudjak utolérni Magyarországon, ez kölcsönösen igaz a szlovák rendszámra itthon.)

Pozsonyban is a tavasz a legjobb

Tavasszal napról napra egyre több ember lófrál és ücsörög kint a városban, főként este.

Pozsony belvárosában élek és dolgozom. Időm legnagyobb részét az óvárosban és közvetlen környékén töltöm. Ez a legjobb időszak, viszonylag kevés a turista, de már szép az idő. Nyugalom és igazi városi zaj-mentes csend van. És közben mégsem kihaltak az utcák, terek. Ilyen nincs Budapesten.

Na és a nők..., persze ebben magyarként semmi nagyon meglepő nincs, de Pozsony is legalább olyan szép! ;)

Sport

- A szlovákok, ha csak tehetik, hokit néznek, mert van jó csapatuk. 2011-ben tavasszal itt rendezték a jéghoki világbajnokságot. Fociban szintén egészen jól állnak.

- Tátra és a túrázás intézménye! Nagyjából minden szlovák túrázik és síel, amikor csak teheti. És sokszor mennek fel a kis hétvégi házakba a hegyekbe.

- Népsport a görkorcsolyázás a pozsonyi Duna gáton. Vannak, akik kőkeményen edzenek, és persze vannak, akik inkább a sörért mennek a gát melletti kis sörözőkbe.

Még pár apróság a napi életből

- Lakásbérleti árak: külvárosi garzon panelban ~400 EUR-tól. Szoba a belvároshoz közel ~250EUR-tól.

- Üzletek: van Billa, de amúgy a felhozatal ugyanaz, mint itthon. Termékek: a húsok minősége és a választék gyengébb, ugyanez tejtermékből erősebb.

- Pozsonyi tömegközlekedés: korrekt. Már rég túl vannak a szigorú népnevelő fázison, amivel a BKK most itthon próbálkozik. Elektronikus bérletrendszer működik, és a jegyek időtartamra szólnak, bármennyi átszállással. Szinte senki nem lóg (feketézik, ahogy a szlovákiai magyarok mondják), ugyanis kb. 10 éve kampányszerűen és kőkeményen beleverték az emberek fejébe igen szigorú ellenőri fellépésekkel, hogy az nem pálya. Ha valakit mégis lógáson kapnak, nincs hiszti, hanem kifizeti a bírságot. Árak: havi bérlet ~28EUR (40EUR a büntetés)

- Taxi: Pozsonyban keresleti a piac, azaz a taxis szívességet tesz, ha elvisz! Legalábbis mindig ez az érzésem. Az alap, hogy megkérdezik, hova mennél, és ha nem tetszik a cím, mert pl. túl közeli, akkor bukta. Még akkor is, ha van minimálisan fizetendő fuvardíj. A külföldieket a hiénák itt is kőkeményen lehúzzák.

- Vonatok: Keletiből indul, olcsó, Bp-Pozsony 2,5 óra.

- Busz: Bp-Pozsony, StudentAgency-vel olcsón, kényelmesen kb. 2,5 óra.

- Pozsonyból repülni is lehet, de kevés járat van. Viszont a schwechati reptérre éjjel-nappal óránként el lehet jutni busszal.

- A Bevándorlási Hivatalon kívül (!!), a legtöbb helyen beszélnek angolul.

- Bérek: a közszférában változóak pl. a pedagógusok többet keresnek, mint Magyarországon. A versenyszféra is átlagosan valamivel jobban fizet, mint itthon.

- Karácsonyi vásár pozsonyi módra: van sok jó kaja, korcsolyázás, sok árus az óvárosban, és mégis valahogy családias a légkör. Tetszett, mert úgy éreztem, ide az átlag pozsonyi is szívesen jön ki, míg Budapesten az árak miatt már rég valami másról szól a történet.

Pozsony hangulatát összességében egy vidéki magyar nagyvároshoz – talán Győrhöz vagy Miskolchoz - tudnám hasonlítani. Az ízek, az árak, az emberek, a szép nők, az épületek, a tempó - mind nagyon erre emlékeztetnek. Persze, érdekességképp nem érteni mindent és mindenkit. És ez sokszor nemhogy nem zavaró, hanem segít kiszűrni a felesleges idegesítő apróságokat.

Néhány hete láttuk Budapesten a Katonában az Illaberek című előadást. A darab tökéletesen bemutatta az emigrációhoz kapcsolódó érzéseket. Ezek kavarognak bennünk is, és rendszeresen beszélgetünk erről itthoni és már emigrált barátainkkal is. Jelenleg a nagy kérdés, hogy végleg hazajövök-e, vagy megyünk tovább egy német / angol nyelvű országba.

Végezetül mindenkinek ajánlom a pozsonyi óvárost és a Duna partot. Elképesztően jókat lehet itt enni és inni. Mindenképp megér egy bő fél napot. Csak 2 óra Budapesttől.”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.