István 24 éves és két éve él Angliában. Sportolóként is sikeres volt, de aztán választania kellett a főiskola és az evezés között és ő az előbbi mellett döntött. Csak aztán nem talált munkát Magyarországon, így oly sok magyart (köztük a barátnőjét) követve nekivágott Angliának, ahol nem kevés rossz és jó tapasztalatot is szerzett. (A képeket is ő készítette, amiért köszönet.)

Első lakásom 

„Egy volt osztálytársammal 2012-ben döntöttem el, hogy külföldön próbálok elhelyezkedni, mivel nem volt semmi lehetőségem Magyarországon. Ő volt már Angliában dolgozni pár hónapot, de az akkori londoni zavargások miatt haza kellett jönnie.

Mikor még Magyarországon éltem

Sportoló voltam, könnyűsúlyú evezős. Szép eredményeket értem el, köztük több világbajnokságon is részt vettem, ahol sikerült „A” döntőbe is kerülni a csapatommal. A legjobb eredményünk 3. helyezés az egyetemi világbajnokságon.

Természetesen ebből a sportból szerettem volna kisajtolni a legtöbbet. Sőt, elgondolkodtató volt az is, hogy milyen lehet sportból élni. De hamar rá kellett jöjjek, hogy Magyarországon ez is képtelenség azon sportok számára, amik nem kerülnek lencse közelbe.

Mikor elkezdtem főiskolára járni, akkor már munkát is kellett szereznem, mivel félévente fizetnem kellett a főiskolát. Ebből kifolyólag a sportban is romlott a teljesítményem.

Bár ha nem vonták volna meg a támogatásokat, mikor döntősök voltunk világbajnokságokon vagy esetleg kézfogáson kívül más támogatás is lett volna, akkor talán nem külföldön kötök ki. De nem bánkódom, mert nem bántam meg. Hogy miért? Később kiderül.

Indulás a szigetországba

Mint írtam, egyik volt osztálytársammal készültünk Angliába és én hallgattam rá, hiszen neki már volt tapasztalata. Megvettük a jegyet, majd utána vártam. Rá pár hétre szólt, hogy Ő mégsem jön, mivel talált egy munkát, ami neki egyelőre jó lesz.

Sajnos, innentől kezdve mindent magam kellett intézzek. Segítséget kaptam barátnőmtől is, aki Londonban volt au pair. De elsősorban felkerestem magyarországi közvetítőket.

Nem volt választásom, mivel Magyarországon képtelenség volt elhelyezkednem, hiába végeztem el informatikát is a főiskolával egy időben, amit sajnos abba kellett hagynom, mert nem tudtam fizetni. Végül nem fogadtam el egyik közvetítő ajánlatát sem, mert nem volt 200 ezer forintom csak a közvetítői díjra.

Itt csak említésképpen mondom, hogy ne bízzatok magyarokban, akik közvetítenek. Ha mégis ez az egyetlen járható utatok, nézzetek utána alaposan. Én is ezt tettem, és így találtam rá egy Angliában bejegyzett cégre, akik szintén magyarok, de korrektek voltak nagyon.

Háromszáz fontot kellett fizetnem, amiben benne volt már 2 hét lakbér és a deposit is. A repülőtérről autóval szállítottak a házig, ahol laknom kellett és a szerződés azt is tartalmazta, hogy ha nem találnak munkát nekem 7 napon belül, akkor visszaadják az adminisztrációs díjat, amit szintén tartalmazott a 300 font.

A házban csak magyarok laktak, akik nagyon negatívan beszéltek a közvetítő cégről és a munkákról is. Majd kiderült, hogy Ők másik cégen keresztül jöttek ki, csak ugyanabban a lakásban lettek elszállásolva. Egyébként akik a másik, magyar székhellyel rendelkező cégen keresztül jöttek ki, azokat átverték ~300 ezer forinttal.

Ezt láttam, ha kinéztem az ablakon

Teltek a napok, bankszámlám még sehol sem volt, ami azt jelenti, addig munkám sem lehet. Majd 7 nap elteltével visszakaptam az adminisztrációs díjat, mert nem intéztek nekem semmit. De a 9. napon elmentünk és megcsinálták a bankszámlát, megkaptam az NI numbert és szerződést kaptam a lakásra.

Az első állásom

Munkát a kiutazásom után egy hónappal kaptam a közvetítő cégtől. Konyhai mosogatóként kellett dolgozni. Választási lehetőségem nem volt, mert kellett a pénz. Természetesen elmentem én is bankszámlát nyitni és munkát keresni, de sikertelenül.

Az angolt beszéltem, de nem voltam perfect belőle. Természetesen azóta nincs baj az angolommal. Két hét után otthagytam a mosogatói állást, mert heti 75 óráért alig kaptam valamit.

Ezek után elmentem egy olyan munkaközvetítőhöz, ahonnan egyszer már elküldtek. Csodák csodájára most jókedvűen fogadtak, gyorsan regisztráltam és rá 3 napra már hívtak egy tejgyárba dolgozni.

Innen kezdett megváltozni a véleményem pozitív irányba Londonról. Három hónapig dolgoztam ott és a fizetésem is kiemelkedő volt az akkori angol átlagfizetésekhez képest is.

A harmadik hónap után egy nyomtatógyárba küldtek, ahol 2-3 hónapot töltöttem el. Majd 2012 végén szakítottam barátnőmmel, mert nem működött már semmi. (Sokaktól lehet hallani, hogy kimész a párod után és végül szakítás lesz a vége.)

Ezek után megismertem a leendő barátnőmet szintén ennél a cégnél. Ő volt a főnököm. Először azt hittem, hogy angol, mert tökéletesen beszéli az angolt. Majd egy idő után kiderült, hogy mindketten magyarok vagyunk.

Téli munkaleállás

Jött egy holtpont, mert télen nagyon kevés munka van az angoloknál. Decembertől áprilisig nem is dolgoztam semmit, mert nem volt mit. Bár a februári hónapban volt kétnapi munkám. Lényegében feléltem a pénzemet.

Eközben összeköltöztem a barátnőmmel, aki segített munkát találni, be is hívott egy közvetítő cég, hogy lenne munka. A cégnek a barátnőm egyik barátja szólt, aki szintén velük dolgozott.

Enfieldi park

Enfieldben éltünk, de a munka Harlowban lett volna. Magyarul 30 km csak oda. De mondtam, sebaj. Kiderült, hogy egy CNC gépkezelő céghez keresnek munkaerőt. Természetesen elfogadtam és vettem használtan egy biciklit. Ezzel naponta 60-65 km tettem meg. „Csodás volt” de közben élveztem is a munkát.

Három hónap után felvett a cég állandó munkakörbe (így már nem voltam közvetített munkaerő), aminek örültem, hisz szeretek ott dolgozni. Azóta is ott dolgozom CNC gépkezelőként, de elkezdtem tanulni a tervrajzok szerkesztését is. Informatikai végzetséggel nem is nehéz és a főiskolai autocad is adott kis segítséget. Igaz más programokkal szerkesztünk, de így könnyebben megtanulható.

Új város, jobb élet

Jelenleg Harlowban élünk, és a barátnőm is talált magának egy másik állást, ahol talán jobban érvényesíteni tudja a közgazdász diplomáját. Lassan 2 éve vagyok kint Angliában és szeretnék minél hamarabb állampolgár is lenni.

Az angolok furák, ahogy mondani szokták, a menedzserek nem komolyak, mint az otthoniak, egyszóval lazábbak. Amit nem fogok megérteni, az az angol logika.

                                                                                 A harlowi lakópark, ahol élünk

A poszt elején írtam, hogy evezős voltam Magyarországon. Felvettem a kapcsolatot egy itteni klubbal, akik azonnal vissza is válaszoltak és már várják, hogy mikor megyek le hozzájuk edzeni.

Sokkal lelkesebbek, előrelátóbbak és anyagilag nem csak az állam, hanem nagyobb magáncégek is támogatják a sportot. Jelenleg egy evezősgéppel edzek, amit Magyarországon képtelen lettem volna megfizetni.

Amit tanultam Angliában

- NE bízz magyarokban, barátokban se nagyon!!!! (Egyik barátom, aki kölcsönkért, nem akarta visszaadni.) Sajnos, Angliában a magyarokat a magyarok verik át a legjobban.
- Légy törekvő, ne torpanj meg minden apró dolognál!
- A kemény munka meghozza gyümölcsét.
- Nyitott szemmel járj, nem lehet tudni, mikor jön egy jobb lehetőség a munkahelyeden.

Hazaköltöznék-e újra?

Talán.

- Ha a magyar helyzet javulásnak indulna, és nem az folyna a külföldi híradókban is, hogy Magyarországon vonja el a legtöbb pénzt az állam az emberektől.
- Ha az emberek nem flegmák lennének egymással.
- Ha nem az lenne az első pont, hogy hol lehet még bőrt lehúzni az emberekről.
- Ha az emberek felébrednének a politikai árnyékokból.

+ 2 észrevétel:
- Rengeteg magyar él Londonban, ez nem újdonság. Én sajnálom, hogy lassan többen leszünk a világ bármely pontján, mint a mi kicsiny kis országunkban, ahol ellehetetlenítik az életet.
- Étel, ital, vagy bármilyen felszerelés olcsóbb, mint Magyarországon.”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.