Nem kell persze semmi rosszra gondolni, a hadüzenet gasztrofronton történt, és ha már ennyit elárultam, akkor a blogot rendszeresen olvasók alighanem sejtik, hogy ma ételekkel foglalkozunk, jelesül azzal, miként lehet magyar ételeket külföldön elkészíteni, illetve kinek mi a kedvence ott, ahol él. (Nem mellesleg: továbbra is várom a képeket, történeteket, recepteket, mind meg is jelenik, csak kis türelmet kérek, mert hála istennek szép számban érkeznek!)

Első történetünk szerzője, Krisztina egy nagyon egyszerű étel elkészítésekor szembesült egy meglehetősen bonyolult problémával. Nem lövöm le a poént, hadd mesélje el ő!

„Két éve, amikor Angliába költöztünk a családommal és néhány bőrönddel, eszembe sem jutott, hogy lesznek olyan magas labdák itt a mindennapi szokásos főzőcskézésben, amihez komolyan törni kell a fejem, hogy leüssem.

Ami Magyarországon teljesen természetes volt, az az, hogy a tojásos nokedli és a csiripöri nokedlivel ripsz-ropsz a nokedli szaggatóval elkészül. Viszont amikor felmerült, hogy már jólesne egy kis olcsó, de laktató és finom ebéd, meglepődve tapasztaltam, hogy itt nem lehet nokedli szaggatót kapni!

Végigjártam a kis és nagy konyhafelszerelési üzleteket és híre hamva sem volt még csak hasonlónak sem. Az akkori munkahelyemen is kérdezgettem az angol, román vagy lengyel kollégákat, de az előbbi még csak nem is hallott a nokedliről, mint olyanról az utóbbiak már hallottak róla, de fogalmuk sem volt, hogy hol tehetek szert erre az oly egyszerű kis konyhai eszközre.

Végül hadat üzentem Angliának és eldöntöttem, hogy akkor is lesz tojásos nokedli, ha én azt akarom, és jaj annak, aki az utamban áll. Egy egyszerű rozsdamentes gyümölcsmosót vettem, és egy hajszálnyival hígabb tésztát kevertem, majd a fakanállal szépen, lassan, karizmot nem kímélve végül kiszaggattam a vágyott nokedliket. Az eredmény kitűnő lett.

Őszintén szólva elég kimerítő fizikai munka volt, ami nemcsak a karomra, hanem a vádlimra is hatott, hiszen elég alacsony vagyok és minden ilyen főző erőpróbához lábujjhegyre is kell állnom, a kellő hatás elérése érdekében.

Ezért úgy döntöttem, hogy tojásos nokedlit csakis kivételes alkalmakra készítek. Az anyósom látva erőfeszítéseimet és a Facebook-posztomat az eredményről, azonnal beszerzett egy szaggatót és két nap múlva hozta is a postás néni. Nem örültem még ennyire egy nokedli szaggatónak!

A fényképen a béna zöld műanyagtányérért most kérek elnézést, de akkor még ez is nagy kincs volt! :)

A cukkinifőzelék

Talán emlékeztek még Klárira, aki nemrégiben két posztban írta meg, miként éli meg nagymamaként, hogy a gyermeke és családja Ausztráliába költözött. (Aki nem olvasta volna, az most pótolhatja ide és ide kattintva.) Nos, ő is írt és küldött jó sok képet arról, mit is főzött odakint a gyerekeknek, illetve mi volt a kinti kedvenc étele.

„Egyik alkalommal egy ausztrál piacon jártunk, és bevásároltunk mindenfélét. Többek között vettünk padlizsánt is, amiből moussakát készítettem eredeti görög recept szerint. Nagy ízlett a családnak, habár a délelőttöm ráment, mert eléggé pepecs az elkészítése.

Egy másik alkalommal cukkiniből készítettem főzeléket (ugyanis itt nincs tök), hozzá borsos fasírtot.

De különösebb nehézség nélkül sikerült csinálnom szilvásgombócot és tócsnit is.

Végül hadd mutassam be az egyik helyi kedvencem, a neve seafood platter. A tányéromon volt fésűs kagyló, rántott hal, osztriga salátával. Az ausztrálok persze szeretik a tenger gyümölcseit, mellé jön a chips és a saláta, különböző mártásokkal.”

A kommentelési szabályokról itt olvashatsz.