Mai utunk Ausztráliába vezet, ahonnan Greg küldött beszámolót. Egy éve él a Föld túlsó oldalán, saját bevallása szerint többé-kevésbé sikerült beilleszkednie, ami viszont nem egyszerű, az az állandó változás.

„Úgy illik, hogy először bemutatkozzam, ha már új dologba kezdek. :) Akármerre vetődtem, valahogyan mindig úgy alakult, hogy inkább a becenevemről ismertek, mint a valódiról. Ez itt sincs másként, mivel az itt élő emberek (szándékosan nem írok csak ausztrálokat) nem igazán tudják kiejteni a nevem, ezért egyszerűen csak Gregnek hívnak.

Mikor ezt a posztot írom, akkor immár tíz hónapja tartózkodom Ausztráliában, pontosabban Sydneyben.

Jött egy váratlan lehetőség

Otthon (pénzügyileg) nem volt rossz életem, ellenben a magánéletem tönkrement, de hát kinek nem, ha napi 10-12 órákat melózik, néha még szombaton is.

Elég sikerorientált ember vagyok (voltam), ezért nehezen viseltem, hogy ha jól csináltam valamit, azon nagyvonalúan átsiklott a vezetőség, viszont ha hibáztam, akkor pellengére lettem állítva. Röviden nem igazán volt veszíteni valóm, mikor jött egy váratlan lehetőség és kijöhettem ide egyedülálló férfiként.

Korábban írtam egy másik blogot, de mivel egy ideje sokkal inkább úgy gondolok Sydneyre, mint a lakóhelyemre és nem, mint egy jó nyaralásra, ezért hamarosan egy új blogba fogok, ahol az "unalmas" minden napjaimat próbálom leírni.

Jervis Bay turista park

Mi a szitu?

Az első hat hónapot diákvízumon, a következő kettőt pedig bridging vízumon töltöttem. Egy hónapja megkaptam a szponzorációs vízumot, amivel a következő két évet még itt tölthetem.

A beilleszkedés többé-kevésbé sikerült. Szereztem nagyon jó barátokat, akikkel lehet, lehetett együtt bulizni, vagy csak egy kávéra összefutni. Bár mostanában kicsit bajban vagyok, mert jó páran hazamentek. Ausztrália nagy előnye és hátránya, hogy mindenhez vízum kell, amíg meg nem kapod a letelepedési engedélyt, viszont odáig elég hosszú út vezet. Az itt megismert barátaim többsége azért távozott, mert lejárt a vízumuk. Nagyon bele lehet fáradni a suli – munka - alvás körforgásba.

Beköltözés

Az itteni életet, ha egy dologgal kellene jellemeznem, akkor az a Változás. Folyamatosan változnak az emberek körülöttem. Ennek egyik oka, hogy a nagyon magasak az ingatlanárak (három hálószobás ház olyan 1-1,2 m$ azon a környéken, ahol lakom) miatt az embernek szinte esélye sincs, hogy házat vagy lakást vegyen.

Szerencsére az albérletek fizethetők, viszont mindig osztozni kell. A bérlőtársak jönnek-mennek, sőt az is lehet, hogy a tulajdonos úgy dönt, hogy eladja a lakást, akkor három hónapod van, hogy találj magadnak új helyet, új társakkal.

Néha nagyon nem egyszerű ehhez alkalmazkodni, főleg ha a lakótársaid, mondjuk nem is európaiak. Én például kifejezetten utálok filippínekkel lakni. Sajnos, a higiéniáról és az együttélés udvariassági szabályairól ők vajmi keveset tudtak és alkalmaztak.

Mindezek ellenére imádom Sydneyt! A sokszínűségével, forgatagával és a vonataival együtt. Az elmúlt hónapokban voltam Canberrában, bár ott csak egy estét, illetve Melbourne-ben egy hosszú hétvégére és azt kell mondanom, hogy ezerszer is inkább Sydney, mint bármelyik másik.

A Harbour Bridge és én

Mi kell ahhoz, hogy sikeres légy?

Még itt tartózkodásom elején történt, hogy beszélgettem a Macedóniából hét éve kitelepült főnökömmel az ausztrál életről és karrierről, aki két gondolatot osztott meg velem:

1) ahhoz, hogy itt sikeres legyél, három dolog kell:
- tudj angolul kommunikálni (és ezalatt nem a kézzel-lábbal történő jelbeszédet értem)
- érts a számítógépekhez
- legyen jogosítványod

2) mielőtt úgy döntenék, hogy végleg hazaköltözök, fontoljam meg, hogy innen bármikor el lehet utazni Magyarországra, viszont ha egyszer elmentem, akkor nem biztos, hogy újra beengednek.

Itt a minimum kereset 15$/óra. Nekem elsőre e fölötti bért ajánlottak, de nem sokkal, viszont természetesen bejelentve. Az összeg miatt eléggé el voltam kenődve, mert többre számítottam a szakmai tapasztalatom miatt, ezért egy csomó emberrel beszéltem, mit is jelent ez valójában.

Vélemények, tanácsok:
- nem tudok róla, hogy kapott volna bárki ilyen jó ajánlatot elsőre az ismerőseim közül
- az, hogy foglalkoztatnak minden ausztrál munkatapasztalat nélkül és ezt nem minimálbéren teszik, azt jelenti, hogy jó munkaerőnek tartanak. Élj vele!
- to earn money is better than not

Szépen lassan engedett a csalódottságom. Főleg azután, hogy kiszámoltam az ittlétem költségeit és rájöttem, hogy napi négy órás munkából, ha jól gazdálkodom, akkor két hét után 1-200$-t tudok félretenni.

Talán ez a legfontosabb különbség, ha összevetem Magyarországot és Ausztráliát. Van életem és van miből élnem.

Két történet

Középiskolás koromban hallottam először azt, hogy a történelmet a győztesek írják. A jelentésével tisztában voltam, de az igazságtartalmával sokkal kevésbé. Egy ismerős ír srác, Liam mesélte, hogy megismert két kínai lányt, és ahogy lenni szokott, elindult a beszélgetés, hogy ki mit tud a másik kultúrájáról, történelméről. Valahogy kilyukadtak a második világháborúnál.

Liam meglepve hallgatta, hogy a lányok annyit tudtak erről a témáról, hogy Kína részt vett a háborúban és győztes oldalon volt. Mikor rákérdezett, tudják-e kik voltak a nácik, milyen népirtások voltak Európában, a lányok csak meredten néztek rá, hogy miről beszél.

Anna Bay sivatag

A másik történet egy cipővásárlás alkalmával játszódott le: a boltban az eladó srác megkérdezte, hogy honnan jöttem. Miután elmondtam neki, hogy Magyarországról, akkor felnézett és következő kérdést tette fel:

- Ott az emberek szeretnek nehéz dolgokat dobálni?

Biztosan láthatta az arcomra kiülő értetlenséget, mert így folytatta:

- Az olimpiákon, az ilyen dobálós számokban mindig magyarok nyernek. :D

A közlekedés, avagy a vonatok

Errefelé a vasút álcázott HÉV, ami valójában metró. Bocs a képzavarért. Szándékos volt... Szóval, ugyanazon a vonalon közlekedik a HÉV, amin a vonatok is járnak, csak annyi köztük a különbség, hogy a vonatok messzebbre mennek.

Central Station-nél fut össze az összes vonal egyszerre, és innentől kezdve megyünk be a föld alá, mint egy metró.

A nagyobb állomások, mint a Central vagy Townhall általában háromszintesek, de jól ki vannak táblázva, illetve elég kompaktok, igy nem kell sokat sétálni, hogy az ember az egyik vonalról átszálljon egy másikra.

A másik nagy ötlet a kocsik. Amint beszállsz a vagonba, mehetsz lefelé, illetve felfelé, így máris kétszer annyi ember fér el! Az ülések támláját pedig egyetlen laza mozdulattal abba az irányba hajthatod, amerre éppen utazol, vagy ha többen vagytok, akkor kialakíthattok egy hatszemélyes ülőhelyet.

Idei tervek

Tavaly kegyesek voltak hozzám az Istenek, mert Newcastle-től Melbourne-ig szinte végig utaztam a partvonalat, valamint egy hétig Fidzsin is nyaraltam. Idén szeretnék eljutni Adelaide-be, illetve kiruccanni észak felé (Brisbane, Cairns).

Melbourne

Ezt még mindig nagyon nehéz megszoknom. Otthon, ha az embert melegebb éghajlatra küldték, akkor mindenki délre gondolt. Itt ez északra van! Teljes káosz, nem először és nem utoljára!

Másik terv, hogy jó lenne hazamenni valamikor, legalább egy hónapra, bár ez elég húzós vállalkozás pénzügyileg, mert azon túl, hogy elköltök egy csomó pénzt, ez idő alatt fizetés nélküli szabin vagyok, de költségeim ugyanúgy vannak. Majd meglátjuk.

Ezeken kívül biztos, hogy még lesz pár utam, de ezt a véletlenre és a szerencsére bízom :)

Boldog új évet mindenkinek!"

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.

Reggeli kilátás Fidzsin