Mint azt tegnap megígértem, az újév első napján kicsit még visszatekintek a tavalyi évre, és röviden beszámolok az idei tervekről is. Ne várjatok túl hosszú posztot, mégis csak január elseje reggel van. (Szolgálati közlemény: a szilveszterezős képgaléria - azért, hogy mindenki beleférjen - holnapra csúszik.)

Kezdjük a legfontosabbal: a Határátkelő él és virul, köszöni szépen, jól van, jönnek a történetek, hol ilyenek, hol olyanok, és én továbbra is gyakran gondolok arra, milyen hihetetlen ez az egész történet, hiszen soha nem hittem volna, hogy immáron két és fél éve, 850 poszton is túl még mindig létezünk és megyünk előre (avagy építkezünk, hogy némi magyarázattal is szolgáljak a nyitóképre - és azért Digger, te is eszembe jutottál...).

Rögtön a legelején szeretném is megragadni az alkalmat, hogy mindenkinek (törzskommentelőknek, alkalmi hozzászólóknak, és mindenekelőtt azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy beküldik a történeteiket) megköszönjem az egész éves ittlétet, a segítséget, a kommentelést – nélkületek ez a blog nem érne semmit.

Változás és siker

Volt egy nagy változás is a Határátkelő életében: kénytelen voltam bevezetni a részleges moderációt, ami azt jelenti, hogy azok, akik kérték (minimális kivétellel) továbbra is minden moderálás nélkül szólhatnak hozzá a posztokhoz, a többieknek kicsit (remélem, egyre kevesebbet...) várniuk kell, amíg a kommentjük élesedik.

Higgyétek el, nem volt nagy öröm ezt meglépni, de nem volt más lehetőség, annyira elharapóztak a trollok. Azóta a látogatottság nem csökkent, a kommentekből kevesebb lett, de szerintem ez nem baj.

Régi vágyam teljesült, amikor a nyár végén sikerült végre rászánni magam, és elindítottam a vasárnapi blogajánlót, amit én nagyon szeretek, mert jó dolog megosztani veletek egy-egy olyan bejegyzést, ami nekem valamiért különösen tetszett.

Ami még a blogot illeti, indultunk a Goldenblogon (2012-ben némi adminisztratív malőr, félreértés, nevezzük, aminek akarjuk miatt ez nem sikerült) és elég szépen szerepeltünk, hiszen a Közélet kategória közönségszavazásán 3., míg a zsűrinél győztes lett a Határátkelő (némi meglepetésemre Az év felfedezettje díjat is elhozva, ami alighanem annak köszönhető, hogy 2013-ban indultunk először).

Egy kis statisztika

Tavaly (pár napig még furcsa lesz ezt leírni) közel 2 millió egyedi látogató összesen 4,5 millió látogatást tett a blogon, 8,3 millió oldalmegtekintést generálva. Az év leglátogatottabb napja (meglepő módon) augusztus 20-a volt, ami azért meglepő, mert aznap egy thaiföldi poszt (pontosabban egy Fogadó szerkesztett változata) volt a soros.

Ha már a statisztikánál tartunk, a Facebookon közelítünk a 36 ezer lájkhoz, ami annak fényében különösen örömteli, hogy Mark és csapata az év végére átment pénzgyártó gépbe, és aki nem fizet, annak nem, vagy csak korlátozott mértékben teszi ki a falra a posztját. Én eddig még nem fizettem, talán majd kipróbálom (lehet, hogy éppen holnap), de őszintén szólva ezt nem tartom túl kedves lépésnek a Facebook részéről – persze meglepve nem vagyok.

2013 a határátkelők szemszögéből

Ahogy végiggondoltam az évet, két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy mintha csitult volna a kormány (és annak támogatói) részéről a külföldön élők iránti khmmm... fenntartás (néha ellenszenv), aminek egyik oka alighanem az, hogy elmúlt az első sokk, másik oka viszont alighanem a stratégiaváltás.

Többé-kevésbé csendben ugyanis azért folyamatosan kapunk a fejünkre, még ha akadnak is pozitív változások (például a rendszámmizéria remélhetőleg végleges elcsitulása).

Ugyanakkor ami az idei parlamenti választások kapcsán a „nem szavazhattok levélben" hiszti kapcsán zajlik, az egészen szomorú. Itt állunk három hónappal a választások előtt, és még senki sem tudja (vagy akarja) megmondani, miként is fog szavazni az a több százezer magyar, aki például Angliában él. Mert azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy majd sorban állnak a londoni nagykövetség épületénél? Pedig jelenleg ez tűnik az egyetlen lehetséges változatnak...

Ott van az egészségügyi járulék és az orvosi ellátás tervezett szigorításának esete, és akad még egy-két dolog - ezekből én azt szűröm le, hogy stratégiát váltva szépen csendben sodornak minket több területen is hátrányos helyzetbe. Közben persze megy a szöveg (és a reklám) a fiatalok hazacsábításáról, de ennek mikéntjéről én még egyetlen értelmes koncepciót sem hallottam.

Mennyi az annyi?

Azt persze továbbra sem tudja senki megmondani, hány határátkelő él már külföldön, erről 2013-ban több poszt is született itt, a blogon, általában 5-600 ezer emberről beszélnek, szerintem ennél több, de ezen nem fogunk összeveszni.

Saját, személyes környezetemben úgy látom, hallom, hogy a folyamat nem hogy lassulna, inkább gyorsul, egyre többen döntenek a külföldi folytatás mellett, ami nem csak gazdasági okokkal magyarázható, hanem azzal is, hogy minél többen vannak, vagyunk kint, annál egyszerűbb lesz másoknak, hiszen már megvannak az alapok, a kitaposott ösvény.

Közben persze a helyzet nem lesz egyszerűbb sem a németeknél, sem Angliában (hogy csak két népszerű célországot említsek), hiszen mindkét helyen szigorításokat emlegetnek, bár meggyőződésem, hogy ennek egy igen jelentős része csupán politikai PR, különösen Nagy-Britanniában, ahol jövőre választások lesznek, és a konzervatívoknak muszáj valamivel meglovagolni a közhangulatot.

Mit várok 2014-től?

A politikától nem sokat, a magyar választások eléggé lefutottnak tűnnek, bár három hónap ebben a műfajban nagy idő. A nagy kérdés az, mi történik április után... De nem szeretnék politizálni, mert ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak. :)

Például a blog, melynek kapcsán több nagy tervem is van, melyek közül ha csak egyet-kettőt sikerül megvalósítani, akkor már elégedett leszek. Nem szeretnék túlzottan előreszaladni, de ha minden jól megy, akkor már az év első felében ennek kézzel fogható eredményei lesznek.

Tervezek kisebb változtatásokat is (lehet például, hogy több, a karácsonyihoz hasonló fotós poszt lesz, mert úgy látom, ennek sikere volt és feltétlenül szeretném feléleszteni a Fogadót), de a lényeg változatlan marad: jönnek a napi történetek, viták (ha egy kívánságom lehetne, akkor az az lenne, hogy a vitatkozó felek néha jobban tekintettel lehetnének a történetek szerzőire és egymásra), beszélgetések – a Határátkelő pedig megy tovább, ami persze rajtatok és a beküldött történeteken is múlik.

Mindenkinek sikerekben gazdag, boldog újévet – és jó kommentelést!

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.

Még ma is beküldhetitek a szilveszteri fotókat - legyenek azok utcai képek, buliban készültek, vagy egyszerűen csak olyanok, amit jellemzőnek gondoltok. A képekből holnap lesz külön poszt, azaz megmutatjuk, hogyan szilvesztereztünk mi, magyarok a világ körül Új-Zélandtól Magyarországig. A fotókat küldhetitek emailben a hataratkelo@hotmail.com címre, vagy feltölthetitek a blog Facebook.oldalára.