Ma elég nagy kört futunk be a szokásos vasárnapi blogajánlóval, és nem csak földrajzi, hanem minden egyéb értelemben is. Étlapszerűen csak pár dolog: kiderül, mely német városokban lehet a legnagyobb eséllyel munkát találni; megint rájövünk, hogy a svájci szakikra nem lehet büszke az ország; megpróbáljuk megfejteni, mit jelenthet a „Make it better with Big Burger, for sometimes this so good you'd usually have to make it party" és végül, de nem utolsósorban megmutatjuk, hogyan használja ki a marketinggépezet Ferenc pápa népszerűségét. Mondtam én, hogy hosszú menet lesz. :)

Kezdjük akkor a komolyabbik végén, méghozzá Németországban, ahol a kölni „Institut der deutschen Wirtschaft" a „Business Week" gazdasági hetilappal és az „Immobilienscout24" ingatlankereső portállal közösen az idén is összeállította a legjobban teljesítő német városok listáját. Innen átadom a szót a Passport blognak.

„A listához a foglalkoztatottsági mutatókat (40%), a gazdasági szerkezetet (30%), az ingatlanok értékét (20%) és az életminőséget (10%) pontozták – mint eddig minden évben.

Nyertesek

A rangsor első három városa gyakorlatilag cégnevekhez köthető: Wolfsburg: Volkswagen, Ingolstadt: Audi, Erlangen: Siemens. A lista elején szereplő városoknak három közös tulajdonságuk van: átlag feletti az ipar aránya, az előállított termékek nagy része exportra kerül és magas az innovációs beruházások rátája a kutatás – fejlesztés ágazatban.

Vesztesek

Feltűnő a városok pozícióvesztése Észak-Rajna-Vesztfáliában és a Ruhr-vidéken. Ha egy városban annak a meghatározó cége rosszul teljesít, az az egész várost magával ránthatja, erre példa az acélipari vállalat Salzgitter AG."

Akit a teljes lista és további részletek is érdekelnek, az látogasson el a Passport blogra, amit a legkönnyebben úgy tehet meg, ha ide kattint.

Svájci szakik, mit műveltek?

Néha (vagy nem is olyan néha) Svájcban is elromolhat valami. Mondjuk Tilmiréknél a nappali padlófűtése. Az embert azt gondolná, hogy ilyenkor hívják a szakembereket, akik netten, pontosan megjelennek és elvégzik a javítást. Vagy mégsem?

„Még mindig nincs fűtés a nappaliban.
:(
Lassan már csak mosolygok rajta. Az annyira nem vicces, hogy jól felfáztam, gondolom ennek köszönhetően.

Szóval ott tartottunk, hogy váltottunk már x számú levelet, ahol próbáltuk rávezetni az emberünket a problémára.

(...)

Herr Z jött is, a megadott időpontban (dicséretes). Beljebb nem lettünk, mert hosszas beszámoló után értette meg ő is, hogy az nem normális, ha a padló mindenhol langyos, csak a nappaliban jéghideg. Arról nem beszélve, hogy mindenhol több fokkal melegebb a ház.

Ő maga is kipróbált valamit, amit mi már rég megtettünk, hátha. Hát nem. Így kénytelen volt szólni a szerelőnek.

Harmadnap hívott a szerelő, hogy délután fél 4-kor jön. Hurrá!

Fiúk eljöttek előbb, a szerelő sehol. Fél 6-kor telefonált, hogy ma már nem tud jönni, majd szombat délután 3-kor. Gyorsan átszerveztük a programunkat, végtére ez fontos, nem lehet lemondani.

Szombaton várunk, várunk, várakozunk. Fél 4-kor cseng a telefon, hogy nem tud jönni, mert balesete volt.... Khm..khm... aham, az én hátam meg tollas.

Hétfőn a párom felhívta az irodát, hogy akkor most mi lesz. Ó, jönnek, még aznap délután. Meg is érkezett a fiú, zsebre tett kézzel."

Nem szeretnék elébe menni az eseményeknek, úgyhogy akit érdekelnek a továbbiak, az elolvashatja Tilmir blogján, a Svájci S(ch)apkán ide kattintva.

A Pina Salon és a Kukis Durian

Nem tehetek róla, de Zoli Indonéziáról szóló blogját, visszatérő vendég vagyok, a legutóbbi bejegyzésen pedig könnyesre röhögtem magam. A következő pár sor tényleg csak rövid, tételes ajánló a helyi furcsaságokról szóló írásból.

„Indonéziában, ha leszáll az est (tehát délután 6 óra után), egyáltalán nem ciki pizsamában szaladgálni az utcán, így motorozgatni, boltba menni, stb.

A tradicionális jávai házakban az ajtókat (pontosabban a szemöldökfát) direkt picit túl alacsonyra tervezik, a küszöböt pedig magasabbra, hogy aki belép, a tisztelet jeleként mindenképp kénytelen legyen fejet hajtani. Persze ezzel a legtöbb külföldi látogató nincs tisztában, így egy esetleges bulé vendégjárás a Tom&Jerry legszebb pillanatait is megszégyenítő homlokot beverős gegparádévá fajulhat.

Annak ellenére, hogy Indonézia szigetvilág, a legtöbb indonéz nem tud úszni, mi több, fél a víztől. A jávaiak például azért, mert úgy hiszik, Jáva partjaitól délre a mélységben lakik a Déli Tenger Királynője, aki nem éppen a kellemes modoráról híres. Persze nem csoda, hogy egy olyan ország, ami rendszeresen ki van téve a délről érkező cunaminak, felépít valami hasonló hiedelmet magának...

Az iszlám (illetve egyes helyeken keresztény/hindu) és a régi szellemhit érdekes összefonódásainak lehetünk itt tanúi mindenfelé. Jogjakarta muszlim szultánja például minden évben áldozatot mutat be a tenger és Merapi vulkán kiengesztelésére. A szultáni palota (Kraton) egyébként pontosan a Parang Kusumo tengerpart és a Merapi közt húzódó lineáris erővonalon fekszik. És a térképet elnézve az én régi albérletem is, khm-khm.

A mulatós zene helyi megfelelője az ún. dangdut. Eme egyedülálló, kiemelkedő műfaj stílusjegyei közé tartozik, hogy bajuszos, kamionsofőrnek öltözött palik kísérnek epilepsziás rohamokat keltő zenével kígyóként vonagló, visítozó, kvázi pucér nőket. Persze dangdut-ot csak 5.000 decibeles hangerő felett lehet hallgatni, s ennek a jávai buszsofőrök eleget is tesznek.

Indonéziában, mint már korábban is írtam, nagyon menő angol szlogenekkel dobálózni, még akkor is, ha a népesség 99%-a (köztük a szlogenek szerzői) nem is beszél angolul. Az eddigi személyes kedvenc Mister Burger szlogenjét nemrégiben lesöpörte az első helyről a versenytárs Big Burger frappáns, rövid és közérthető jelmondata, mely így hangzik „Make it better with Big Burger, for sometimes this so good you'd usually have to make it party". Aki ezt le tudja fordítani, meghívom egy vájling sült rizsre."

Mint fentebb is említettem, ez csak igazán rövid ízelítő, mert akkor még nem beszéltünk a Pina Salonról, a Kukis Durianról, vagy (ha már itt tartunk) arról, hogy miként mondják jávaiul azt, hogy „Kérlek, foglalj helyet!" (én mindenesetre nagyon röhögtem rajta). Megfejtés a posztban, úgyhogy kattintsatok!

Ferenc pápa és a marketing

A végére már csak egyetlen fotó maradt, a forrás az Olaszmamma blog, amelyen több képet is láthattok, bizonyítva, beindult a gépezet, ami kihasználja Ferenc pápa népszerűségét. Így a helyi újságosoknál már kapható a szuper Ferenc pápás képregény, kifestő- és matricás album és még sok minden más is.

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.