Igen érdekes útra indulunk ma, hiszen Európában (így például Ausztriában is) az egyre kevesebb gyerek okoz problémát, Kínában is hasonló a helyzet, csak ott más okokból: most üt vissza az egykepolitika, amin éppen lazítanak is. A mai harmadik történetünk pedig Kenyában játszódik. Nézzük tehát az ezen a héten ajánlott posztokat!

Kezdjük ismét egy (nekem) új bloggal, a MammyAusztriával, amely (mint neve is mutatja) elsősorban a gyermekvállalással kapcsolatos dolgokra koncentrál. Helga hamarosan anyuka lesz, így első kézből oszthatja meg tapasztalatait.

„Ausztriában törvényben meghatározott, hogy a terhes nők 8 héttel a szülés előtt, vagyis a 32. héttől nem dolgozhatnak, hanem úgynevezett Schutzfrist (védelmi, oltalmi idő) alá kerülnek. Ebben az időszakban a Wochengeld jár a kismamáknak, amelynek a mértéke körülbelül a hivatalosan bejelentett fizetéssel egyenértékű.

Most ennek az ügyintézésén kell túlesnem, ami egyébként nem is olyan vészes. Múlt heti kötelezően a Krankenkassánál tett látogatásom alkalmával párhuzamban megkérdeztem az ott dolgozó hölgyeket, hogy hogyan is igényelhetem meg a Wochengeldet.

Nagyon egyszerűen. Kell hozzá a doktornő által adott Bestätigung, és egy úgynevezett Entgeld- és Arbeitsgeberbestätigung. Az utóbbin agyaltam, hogy hogyan is fogom megkapni az én nem éppen túl kedves főnökömtől, de ezt is leegyszerűsítették nekem és kaptam egy formulát, amit csak ki kell a könyvelőnek az adataimmal tölteni és kész is van. Most már csak arra várok, hogy a postás mikor hozza meg, és mikor vihetem a kis papírjaimat a betegbiztosítómhoz."

Ez természetesen csak egy nagyon rövid, kiragadott részlet volt a legutóbbi posztból, akit a teljes írás érdekel, az látogasson el az oldalra, ahol érdemes egy kicsit kattintgatni is!

Kínai egyke-gondok

Kínában a hetvenes évek második felétől kezdtek szigorítani a gyermekvállalás feltételein, így próbálván megakadályozni a túlnépesedést és az abból fakadó szegénységet. Veve legutóbbi posztjából kiderül, a döntés ma már súlyos gondot jelent a kínai társadalomnak, így nem csoda, ha megpróbálnak lazítani rajta.

„A kínai vezetés 1977-ben lépett, s egyre szigorúbb normákat határozott meg, míg végül rövid úton eljutottak a drákói megszorításig. A rendelkezés értelmében a városi családokban csak egy gyermeket vállalhattak, míg a mezőgazdasági területek egy részén két gyermek volt a limit. A szabályozás a nemzetiségekre lényegesen lazábban vonatkozott, ezt jól jelzi, hogy az elmúlt 30 évben arányuk Kína lakosságán belül növekedett is.

(...)

A családtervezés - bár messzemenően szembement a kínai hagyományokkal, s ezáltal, főleg kezdetben, erős ellenállást szült - összességében sikeresnek mondható utat járt be.

Segítségével legalább kétszázmillióval kevesebb ma Kína lakossága, mint nélküle lenne. Tekintve az országban végbement hatalmas fejlődést, mai szemmel nézve már egyáltalán nem biztos, hogy a helyzet kezelhetetlen lenne nélküle, de a bevezetéskor erre még nem lehetett alapozni.

Természetesen nem mindenki tartotta be az előírt limitet. Ez főleg az állami alkalmazottak esetében jelenthetett komoly problémákat. A többiek számára többnyire pénzbüntetéssel honorálták a helyzetet, de ahogy jobbá váltak a lakosság anyagi lehetőségei, egyre többen engedhették meg maguknak, hogy kifizessék - az amúgy meglehetősen tetemes - bírságot.

A büntetéseken felül (az olykor tagadhatatlanul megtörtént túlkapások, kényszerabortuszok, stb. mellett) az extra gyereket vállalók számos állami szolgáltatást lényegesen drágábban vehetnek igénybe. Az egészségügy, az oktatás területén mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk a renitens szülőknek.

(...)

Miután a korlátozásokat bevezették, jelentősen több fiúgyermek született, mint lány, s emiatt a férfiak egy részének nem jut pár. Főleg a mostani 20-35 közötti korosztály az érintett, a fejlődéssel párhuzamosan az arányok már jelentős javulást mutatnak.

Komoly probléma az is, hogy mivel Kínában nincs kiépített társadalombiztosítás, a kevesebb utódra arányaiban több felmenő támogatásának terhe hárul.

A fenti problémák miatt már hosszú ideje komoly vita tárgya a családtervezési politika további lazítása. Novemberben arról döntöttek, hogy a jövőben már azok a párok is vállalhatnak szabadon két gyermeket, akik közül legalább az egyikük egyke.

Hogy a rendszer meddig marad, vagy milyen további lazítás várható az nehéz kérdés."

Akinek felkeltette az érdeklődését a téma, az kattintson bátran és olvassa el a teljes, e kiragadott részletnél jóval részletesebb posztot!

Még mindig nagyon szeretünk itt lenni

Bevallom, kedvelem Tyimpi és Andris kenyai oldalát, így nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy hosszú hetek után ismét friss poszt van fent. Ráadásul mivel küldetésük felénél járnak, az írás némileg összefoglaló jellegű is – mindenkinek ajánlom ezzel a rövid részlettel!

„Több mint 50 napja nem dohányzunk. Okok: egészség, pénz, baba projekt, stb. Én nagyon szenvedtem a leszokás miatt és természetesen még most is gondolok rá, de már sokkal jobb.

A leszokás 30. napja körül úgy döntöttünk, hogy akkor most fogyókúrázunk is párhuzamosan. No kenyér, tészta, édesség, stb. Sok sport: kajakozás, úszás, nekem jóga is. Meg is látszik az eredménye, vagyis meglátszott.

A héten ugyanis Dianin voltunk és hát nagyon jó éttermek vannak, illetve ott laknak a barátaink, véletlenül szintén Timi és András. Általuk ismertük meg, a Leonardo étterem menedzserét Filippót. Hihetetlen figura, tudjátok az az igazi olasz fickó, imádjuk Dianin elkezdtem talpmasszázsra is járni. Az okokat természetesen a család és a barátok tudják, ezt nem ecsetelném itt.

Egy nő csinálja, akit egyébként Filippó ajánlott. A nő kb. 60 éves, és német. 1980 óta lakik itt és van egy kis farmja, ahol DISZNÓ, igen disznó, sőt kacsa, liba is van. Valamikor elmegyünk megnézni.

(...)

Még mindig nagyon szeretünk itt lenni. Most már a második szezont töltjük itt, és mindennap megerősítést nyerek, hogy de jó itt. Például: az, amikor megyünk ki merülni a hajóval a kellemes 30 fokban, szétnézek és a kék, zöld színben pompázó óceánt látom, akkor belegondolok, hogy 2 éve még irodába ültem bizonyos emberekkel...

A másik ilyen alkalom, amikor a férjemmel elmegyünk kajakozni a sziget körül. Szintén ott az óceán, az ember, akit szeretek, a gyönyörű szigetek. De sorolhatnám még, hogy amikor megyünk fel autóval és látjuk az út melletti pálmák, kesudió ültetvények stb.

Természetesen ez csak a kaland, élmény, munkánk része. A lelki része, hogy természetesen a szülők, család nagyon hiányzik nekünk, próbáljuk ezt tompítani és mindennap beszélünk velük Skype-on."

Akit érdekelnek a kenyai kalandok, az ne hagyja ki a látogatást a blogra, ahol az eredeti bejegyzés is olvasható.

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.