A mai poszt igazán nem hosszú, mégis úgy éreztem, érdemes közreadni. Szerzője, Tamás, megjárta Németországot, ahonnan három hónap után visszatért Magyarországra. Otthon azonban csak a reménytelenséget tapasztalta, így aztán másodszor is nekivágott, ezúttal már Írországnak.
„Ha egy évvel ezelőtt nekem valaki azt mondja, hogy külföldön tervezem majd leélni hátralévő életem, azt valószínűleg kiröhögtem volna. Most 23 éves vagyok, először 21 évesen hagytam el szeretett hazámat.
Akkor Németországba mentem dolgozni, mondván összegyűjtök egy kis pénzt és hazamegyek. Nos, ott csak három hónapot voltam, pénzt ez idő alatt is tudtam összegyűjteni, de azt otthon hamar feléltem, elszórakoztam.
Úgy gondoltam, eléldegélek otthon
Ezután sokáig otthon dolgoztam, mivel úgy gondoltam, hogy igaz, kevesebb pénzből, rosszabb körülmények között, de eléldegélek. Lesz majd családom, egy hitellel terhelt házam és talán egy kocsim.
Természetesen nem így lett, mert otthon nem tapasztaltam egyebet, csak a kilátástalanságot. Pesszimista gondolkodás, lecsúszott emberek. Hasonló jövőképet vizionáltam magamnak, bár mindig próbáltam pozitív lenni, egy idő után nem ment. Nevetséges fizetések és európai élelmiszerárak.
Nyelvtudás híján újságárulás
Ezért egy évvel ezelőtt kirepültem, meg sem álltam Dublinig, ahol rokonomék és egy munkahely várt. Nyelvtudás hiányában csak újságárulás jöhetett szóba, ami abból állt, hogy amikor a piros lámpánál megálltak az autók, én mentem, bízva abban, hogy jeleznek, intenek, hogy megveszik az egyeurós újságot, mert abból a fele az enyém volt. Esőben, szélben. Ha megkerestem napi 20 eurót, az nagyon jó nap volt.
Ekkor már kezdett elmúlni a honvágyam és kezdtem beletörődni, hogy egy darabig nem megyek haza. Fél évig gyűjtögettem a pénzt, hogy át tudjak jönni Londonba. Teljesen minimális költségekkel.
Egy hétfői nap érkeztem és még aznap lett munkám. Nem kellett aggódni azon, hogy elfogy a pénzem, hiszen az első fizetésemig elég volt.
Már eszemben sincs hazamenni
Éjszaka takarítottam egy hotelben, azóta éjszakai raktáros vagyok (imádom az éjszakás műszakot, még ha itt nem is jelent több pénzt). A nyelvet tanulom, hogy jobb munkahelyem legyen több fizetéssel.
Persze már nem azért, hogy minél hamarabb összegyűjtsem a pénzemet és haza tudjak menni, mivel eszemben sincs. Most egy éve nem voltam otthon és nem is tervezem, mert bár Angliára mondják, hogy szürke és ködös, én mégis azt mondom, hogy Magyarország sokkal szürkébb és ködösebb... az emberek teszik olyanná.
Úgyhogy köszönöm szépen, de abból nem kérek - egy napra sem."
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Az utolsó 100 komment: