A mai szokásos, vasárnapi blogajánló során jó messze kalandozunk Európától, hiszen járunk majd az indonéziai Banda-szigeteken, visszatekintünk egy kicsit az amerikaiak legnagyobb ünnepére, a Hálaadásra, igaz, Hawaii-módra, végül de nem utolsósorban kicsit bepillanthatunk abba is, miként ünnepelnek meg Brazíliában egy labdarúgó kupagyőzelmet.

Kezdjük tehát rögtön Indonéziában, méghozzá egy általam most felfedezett (egészen pontosan Rezsőatya által ajánlott - ha már itt tartunk, ha találkoztok jó és érdekes bloggal, jöhet a levél a szokásos email-címre!) blogon, a Zol-Indonézián keresztül. Egészen pontosan a Maluku tartományban fekvő Banda-szigetekre vezet az út, ami maga a trópusi Paradicsom. Hogy miért, az kiderül a posztból.

„Mert – véleményem szerint – itt megtalálható szinte az összes dolog, ami Indonéziában vonzó lehet:

- messze van mindentől, turista viszonylag kevés, az a kevés pedig általában jó fej

- csodaszép természet, zöldellő dzsungelek, pálmafás-fehérhomokos partok

- kristálytiszta tenger, lélegzetelállító vízalatti élővilággal

- iszonyú kedvesek a helyi emberek, főleg, ha beszélsz indonézül

- a kis szigetek lebilincselő kulturális/történelmi háttérrel rendelkeznek

- ár/érték arányban nagyon ott van (magyarul: olcsó)

- és még egy külön bejáratú vulkánszigete is van!

(...)

A vallási konfliktus mára a múlté, már el lett szívva a békepipa, az egykori heves harcokra már nem sok minden emlékeztet, bár az eléggé szemet szúrt, hogy iszonyú sok a rendőr és a gépkarabéllyal meg gránátvetővel (!) flangáló katona. Persze az is lehet, hogy csak a repteret őrizték túlzottan, vagy a közelben volt a laktanya, vagy valami ilyesmi.

Ahogy beszálltunk a helyi tömegközlekedési eszközként használt kiszuperált piros puttonyos autók egyikébe, a többi utas azonnal elkezdte citálni nekünk, heves bólogatások közepette, hogy milyen jó, hogy jöttünk, s hogy Ambon milyen biztonságos már, a muszlimok és a keresztények mekkora tesók, stb. Na, számomra ebből derült ki, hogy azért itt koránt sincs még minden rendben. Akárhogy is, az emberek velünk végig aranyosak voltak, és úgy tűnt, egymással is (túlságosan) azok.

Ambonban újabb angyalokkal ajándékozott meg minket a sors, Norris és családja személyében, akiket a Couchsurfing-en keresztül ismertünk meg. Mindenkinek melegen ajánlom, hogy couchsurfiingezzen, ha Indonéziában jár, az indók halálosan bele vannak buzulva minden online közösségépítős / barátkozós dologba, ilyenformán a a CS is elképesztően aktív és effektív errefelé.

(..)

Az indonézeknek nem erőssége a rendszer, a sorban állás és a jól szervezettség. A több ezer ember ugyanazt az egy, kb. másfél méter széles lépcsőt (tyúklétrát) használta a fel- és leszálláshoz (mondanom sem kell a két, ellentétes irányú mozgás egyszerre zajlott le), ami egy ízben szét is esett az iszonyatos embertömeg meg a mindenféle irányból érkező erők alatt.

Az egyébként jámbor és barátságos indonézek most lökdösődő, verekedő vadállattá változtak (apropó, Indonéziát megválasztottak a világ legbarátságosabb országának, igyekeztem erre gondolni felszállás közben, és nem arra, hogy ebben a kontrollálatlan káoszban fortyogó embertömegben, ahogy nyomulunk előre, akár a szememet is nyugodtan kilophatja bárki).

Nem sokat könnyített a cudar helyzeten, hogy mindeközben a kikötő hordárjai minden erejükkel megpróbáltak keresztültolakodni a teljesen zárt embertömegen, hogy aztán nem sokkal később csomagokkal megpakolva (pl: hűtő, csap, bicikli, kétszer méterszer másfél méteres doboz, stb.) jöjjenek vissza a tömeggel szemben hadonászva. Egy szó mint száz, a fedélzetre jutáshoz szükségem volt a tinédzser korom meghitt Slayer koncertjein szerzett pogózási tapasztalatra."

Ez persze csak egy nagyon apró részlet egy igazán részletesen és jól megírt posztból, úgyhogy mindenkinek ajánlom, kattintson, olvasgasson és nézegesse a képeket!

Hálaadás Hawaiion

A Hálaadás tipikus amerikai ünnep (ráadásul a legnagyobbak közül való), így természetes, hogy Hawaiion sem hagyják ki. Nézzük, hogyan is néz ki mindez belülről, azaz a résztvevő szemével!

„Akármit csinálsz, pár kilót úgy is fel fogsz szedni, kb. mint otthon a húsvét. Jó a kaja, és a desszertek... (a sütőtökös pite szerintem az univerzum egyik legjobb találmánya). Mivel az átlagnép jó pár kilót felszed, már most elindultak, a 'gyorsan fogyja le 2 hét alatt az extra kilókat hálaadás után' diéták a mindenféle újságokban.

(...)

Tényleg családi ünnep, és aki nem tud családod hívni, az barátokat hív. Hála istennek mi is így jártunk, és legalább 4 helyre kaptunk meghívást, amiből kettőt el tudtunk fogadni. A szörnyű az a dologban, hogy mind a két helyen jól főznek, így nem kis kihívás lesz mindenütt helytállni kajálás ügyileg.

Mi házi készítési almás pitével kedveskedünk az ittenieknek, mindkét esetben. Továbbra is felháborító, hogy nincs rendes liszt sehol...

Munkaszüneti nap, amit eddig tiszteletben tartott a legtöbb munkáltató. Az árnyoldala az ünnepnek, hogy ezt követő péntek, a karácsonyi szezon kezdetét jelenti, és „fekete pénteknek" nevezik. Nem véletlenül. Az összes bevásárlóközpont látványos (de limitált darabszámú) akciókkal vonzza be a zombizó agyhalott vásárlók hadait.

Például az első 10, aki ezt a típusú ÜBERNAGY új tv-t veszi, megkapja fél áron vagy még olcsóbban. És bizony ez azt eredményezi, hogy csütörtök este, hálaadáskor az emberek megvacsiznak, aztán szépen a kemping felszereléssel elindulnak a boltok elé, hogy sorba üljenek. Egész éjszaka. Hogy aztán gyakran véres közelharcban / lealjasodva megszerezzék az új óccsó terméket, ami jellemzően nem is kell nekik, csak épp ez az első, amit el tudnak érni, és megvenni (aztán az interneten jó áron eladni).

(...)

A boltok ellen elindult egy „szívtelen multik vagytok mind, és hollók mondják a szemeiteknek, hogy csecsebecseeee" mozgalom, ami gyorsan hamvában holt, mert a multik nem hülyék, és közölték, hogy ők aztán senkit nem kényszerítenek, hogy dolgozzon az ünnepen. Önkéntes alapon lehet bejönni. Dupla bérért...

Meg egyébként is tudjuk, hogy ki az, aki nem csapatjátékos, mert ugye nem jön be. Aki nem csapatjátékos, az ne akarjon feljebb jutni nálunk... Tadaaaaa... Hogy betűzik a modernkori rabszolgatartást?

(...)

Ami viszont számomra egy emberibb módja a vásárlásra motiválásnak, az a következő hét hétfője. Amit Cyber Monday-nek (Kiber hétfő :) ) és a netes boltok művelik ugyanazt, amit előző pénteken a fizikai boltok. Akcióznak, hogy a karácsonyi „szeretlek, ezért valami drágát veszek neked" mozgalom hullámait meglovagolják."

Röviden itt és most ennyit (ne feledjétek, a Kiber Hétfő még előttünk áll...), minden mást (szokás szerint hosszabban és nagyon érdekesen) ide kattintva érdemes elolvasni.

Kupa-győz-tes!! Kupa-győz-tes!!

Bajnoki címet ünnepelni a kedvenc csapatoddal a világon mindenütt fantasztikus érzés, de ha választanom kellene, hogy hol vegyek részt egy ilyen őrületben, akkor alighanem Dél-Amerikát választanám, Argentínát vagy Brazíliát. Nos, erre túl sok esélyem egyelőre nincs, nem úgy mint Teónak, aki utóbbi helyen ünnepelhette a Flamengo labdarúgó kupagyőzelmét. Lássuk, hogyan!

„A város a feje tetejére állt! Én nagy rajongója vagyok a focinak, és láttam már ünneplést sokszor, de ehhez foghatót még életemben soha! Ez leírhatatlan, ami itt volt, Flamengo-mezes emberek mindenhol (már tegnap napközben is, meg ma is), a házunk portáján hatalmas vörös-fekete zászló, az FGV portáján szintén. Carlos az inge alá felvett egy mezt, így ment reggel dolgozni. :)

(...)

Gyerünk le az utcára! És ezzel elkezdődött az eszméletlen ünneplés! Mindenki üvöltött, énekelt, minden kocsi, taxi dudált, hatalmas volt! Aztán átmentünk Leblonból Baixo Gaveába, Carlosnak volt egy megérzése, hogy ott lesz nagyobb ünneplés.

Már pár száz méterről is megállapíthattuk, hogy talált! Ez az a tér, ahol főként csütörtök este utcabuli van, rengeteg ember, olcsó sör, olyan, mint Lapa, csak az emberek szebbek úgy általában véve. Na most ez a tér tele volt flamenguistával!"

Hogy mi történt ezután, és hogyan néz is ki egy, a boldogságtól megvadult emberekkel teli utca, azt elolvashatjátok és megnézhetitek itt.

Egy kis zene...

Végezetül hadd ajánljak nektek aláfestésnek egy kis zenét, (amit nekem is ajánlottak), meg egy rádiót, és ha a kettőt összeteszitek, akkor ezen a linken lehet kérni, hogy játsszák. Csak azért, mert jó. Kellemes vasárnapot mindenkinek!

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.