Érdekes próbának voltunk tanúi nemrég. Talán egy színdarab taglalása nem szokványos a blogon, azonban mégsem véletlen. A Katona József Színház november 29.-én mutatja be az Illaberek című darabot, amelynek témája a kivándorlás.

Nagyon érdekes pillanatában tekinthettünk bele a darab formálódásába egy nyílt próba alkalmával. Valóban még kezdeti szakaszban volt a folyamat, három jelenetet próbáltak össze a színészek közönség előtt, átbeszélve a rendezővel, beállítva a színpadképet.

Mindezek után pedig egy különleges, nagyon nyílt beszélgetés kezdődött a jelenlévők között. A közönség tagjai személyes történeteket osztottak meg, Máté Gábor rendező pedig kérdezett és reflexiókat várt annak kapcsán is, amit eddig a színpadra állítottak.

A Katona József Színház blogján Máté Gábor beszélt már a darabról, amiről azt mondta, hogy eddig még nem nagyon nyúlt senki a témához, mert bátorság kell hozzá.

Mire gondolt, amikor a bátorságról beszélt?

Ha úgy vesszük, állampolgári bátorság kell, mert az ember óhatatlanul is belekeveredik valamilyen állásfoglalásba. Egy ilyen darabban szóba kell, hogy kerüljön a haza, a hazaszeretet valamilyen újrafogalmazása, és amikor ennyire buta oldalak mentén definiálják magukat az emberek, az ország, akkor ha valaki állít valamit, akkor nagyon könnyen rásütnek egy bélyeget.

A megmutatott, készülőben lévő jelenetekben alapvetően kétségbeesett embereket mutatnak be, akik azért indultak el, mert úgy látták, más lehetőségük már nincs, kilátástalan helyzetbe kerültek. Az egyikük egy építőmunkás, aki teljesen gyakorlatlan az utazás technikai részleteiben, így már a reptéren megalázó helyzetbe kerül.

A színészek igencsak kihasználják a helyzetkomikum adta lehetőségeket, és néha már szinte szatírába hajlik, ahogy a repülőtéri alkalmazottak lemeztelenítik az utazót, aki drága pénzen vett szerszámait is szeretné magával vinni, ráadásul a kézitáskájában, hogy ezzel is felkészültebben érkezzen új munkahelyére.

A másik jelenetben egy prostituált a főszereplő, aki a holland szociális rendszerrel kerül szembe, orvosi vizsgálatra küldik, hogy gyakorolhassa az ősi mesterséget. A tanulatlan lány egy volt egyetemi tanár tolmáccsal kerül szembe ebben a lehetetlen helyzetben, amikor elmeséli a holland szociális munkásnak, hogy már 14 évesen eladták, férjhez kellett mennie, és 17 évesen már gyereket szült, akit el kell tartania.

Vajon csak ilyen kétségbeesett helyzetek léteznek a kivándorlás okai mögött?

Persze nem mindig, magam is említem, hogy gyakran kalandvágy áll mögötte, de azért az jóval ritkább. Akkor nem beszélnénk erről a problémáról. Nem azért mennek ki külföldre tömegesen az emberek, mert kalandvágyuk van. Nem lesz hirtelen ennyi embernek egyszerre kalandvágya, pláne nem olyan embereknek, akik eddig azt is megfontolták, hogy Gyöngyösről átmenjenek Gyöngyöspatára.

Eddig pont az volt jellemző erre az országra, hogy még egyik faluból vagy városból sem nagyon költözik át valaki a másikba, nemhogy nulla nyelvtudással mennének tömegesen egy másik országba szakmunkát végezni.

Mennyire lehet típusokra építeni? Nyilván kellenek, mert nem lehet az egyéni történeteket a végtelenségig belepakolni a darabba, de nem félő-e, hogy ezek a figurák sematizálhatnak?

Én azt hiszem nem fognak, inkább az a probléma, hogy ez a túl sok szál nem visz-e túlzottan szét. Inkább az a feladat, hogy eldöntsük: ez a sok történet inkább egységesedjen vagy szóródjon szét. Ha szétszóródik, akkor mindig azt lehet mondani, hogy ez miért nincs benne, az miért nincs benne. Ha egységesebb, akkor ez talán fel sem merül, de ez már színházszakmai kérdés.

Hogyan fog felépülni a darab?

Most úgy látom, hogy lesz, amikor egy ember lesz a színpadon és kifelé beszél, lesz, amikor jelenetek lesznek, vagy több ember beszél kifelé, lesznek benne zeneszámok is. Valamiféle becsinált leves, amiben minden van. Speciális dolog, aminek műfaji keretei nincsenek.

Volt egy-egy rész, ami már szinte szatírába megy át, meddig lehet nevetni ezeken az embereken?

A szituációkon lehet nevetni, az embereken szerintem nem. Itt mindenki bajban van, mint egy jó színdarabban. Annak idején egy 56-os disszidens biztos, hogy nem jókedvében ment ki, aztán lehet, hogy jóra fordult a sorsa, azt el tudom képzelni. Sőt lehet, hogy azt gondolja, hogy neki jó, hogy ez megtörtént és 56 nélkül nem ment volna ki, de azért alapvetően szerintem ez egy szorongásos helyzet.

Azért vannak sikertörténetek is, amik nyilván kevésbé jó témák egy darabnak, mint a tragédia...

Biztos, hogy kell érinteni azt is, és természetesen nem lehet kihagyni, hogy vannak olyanok is, akik ide jönnek. Nehogy azt higgyük, hogy csak a magyar megy el, az egész világon jelentős vándorlás van.

Az a közönségen is látszott, hogy nagyon sokakat érintett ez a téma közvetlenül, erre számított?

Erre számítottam, de meglepett az a nyíltság, amivel beszéltek az emberek. Egy-egy ilyen nyilvános próbán általában egy-két bátortalan megjegyzés van, most úgy éreztem, hogyha nem vetek neki véget, akkor estig tudnának mesélni.

Némelyik nagyon megdöbbentett, egészen megrázó mondatok hangzottak el, nem egy fecsegés volt ez. Volt, aki egészen megtisztelő módon megosztotta velünk a fájdalmát, erre aztán végképp nem számítottam, hogy valaki azért jött el ezt a próbát megnézni, mert úgy érezte, hogy talán a saját életére talál valami könnyebbséget.

Gyűjtik a történeteket?

Persze nagyon sok olyan eleme lesz az előadásnak, amit a színészek a közvetlen környezetükből vagy valamilyen közeli tudásból merítettek, és persze a jelenséggel foglalkozó szakembereket is megkérdeztem.

Valóban megdöbbentő volt, ahogy többen elmondták, hogy a gyerekük él külföldön, ezt ők hogyan élik meg, vagy akár ők maguk próbáltak már több helyen is boldogulni. Egy fiatal lány pedig arról beszélt, őt miként érintette az, hogy édesanyja itt hagyta őt az érettségije évében, mert külföldre költözött.

Az egyértelmű volt, hogy a közönséget megmozgatta és megérintette a darab, még ilyen kezdeti állapotában is. Így reméljük, a bemutató után a művészeten keresztül is a közbeszéd tárgyává tehető a jelenség, amivel méreteihez képest nagyon kevéssé foglalkoznak.

A darab alkotói egyébként várják a kivándorlók történeteit ezen a linken található elérhetőségen. 

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.