Egy egészen érdekes történetet kaptam a minap, hiszen szerzője, Szabi tulajdonképpen nagyon érintőlegesen szereplője volt a legutóbbi angliai posztnak is. Úgy érezte, szívesen megosztaná történetét veletek, így született meg a mai poszt.

„Az én történetem 2010 decemberében kezdődött Debrecenben, mikor is egy menő amerikai céget hagytam ott azért, hogy Skóciába költözzek, és új életet kezdjek. Gépipari számítástechnikai technikus és CNC-fémforgácsoló képesítésem is van, amivel állítólag Magyarországon is jól lehet keresni. Állítólag...

Mint minden külföldre vágyó fiatal története, az enyém is úgy kezdődött, hogy már volt kint ismerős és addig csábítgatott, hogy jó lesz, meg minden, hogy belementem a dologba. Több mint tíz évig tanultam angolul, szóval legalább nem a nulláról kellett azt is kezdenem.

Mindösszesen 600 font volt a zsebemben, amikor felszálltunk a Debrecen – Pest - Pozsony járatra és onnan repülővel Edinburgh-ba, ami gyönyörű hely. Ha Nagy-Britanniában él valaki és még nem járt a skót fővárosban, akkor nagyon gyorsan pótolja! Egyszerűen magával ragadó a hely, és bár nem jártam sok helyen, mégis megkockáztatom, hogy a világ fővárosainak is az egyik legszebbike!

Edinburgh

A skóciai élet nem indult valami zökkenőmentesen, mivel full time-os munkára egy helyre sem vettek fel és kénytelen voltam én is ügynökséges (agency-s) melók után nézni! Az első helyemen alig kaptam egy pár órát hetente itt-ott, így nagyon a nyakukra kellett, hogy járjak meló ügyben, hogy legyen valami bevételem.

Azok figyelmébe ajánlom, akik most akarnak Angliába menni, illetve már ott vannak és ügynökségesek: járjanak be nap mint nap az agency-be, és verjenek az asztalra munkaügyben! Ha látják, hogy akar az ember és tényleg keményen akar dolgozni, akkor megjegyzik az arcát és ő lesz az első, aki eszükbe jut, ha munka adódik. Én is ezt tettem és kaptam is munkát, igaz, egy másik, kisebb városban.

A híres-nevezetes MacSweens Haggis gyárban kaptam full time-os melót heti 4 nap, napi 10 órában! Reggel 4 órakor kellett kelnem, mert 6 órakor kezdtem a közel 4-5 fokos csomagolóüzemben és délután 5-kor végeztem! Körülbelül 7-fél 8 felé értem haza este, így a fürdésen és a vacsorázáson kívül már nem sok mindenre maradt időm, hiszen korán le kellett feküdnöm, hogy hajnali 4-kor fel tudjak kelni.

Ez ment jó pár hónapig, de legalább örültem, mert a heti kb. 200 font azért ott figyelt a számlámon, és szépen lassan gyűjteni is tudtam. Aztán beütött a krach! Jött valami új mánáger, és minden agency-s mehetett másik meló után.

Ismét járkálhattam az ügynökséghez és verhettem az asztalt új munka miatt! Ismét bejött és a lakásunkhoz közeli Royal Mail-nél kaptam melót szintén teljes munkaidőben.

Éjszakás műszak volt, de nagyon szerettem, mert könnyű volt és éjszakás pótlékot is kaptunk. Sajnos pár hét után apasztottam a létszámot, mert haza kellett utaznom, bizonyos okok miatt, amikkel most nem untatnék senkit. A lényeg, hogy ha próbálkozik az ember, és addig üti a vasat, amíg meleg, akkor biztos, hogy össze tud itt kint is szedni valami melót, még ha nem is a legjobb, legkényelmesebb!

Debrecen

Közel egy évet töltöttem ismét otthon, melóval... 80.000 ft-ért! Végig az motoszkált a fejemben hogy ez így nem jó, és ha valaha újra adódik egy lehetőség, akkor élni fogok vele és ismét kimegyek szerencsét próbálni.

Ha már valaki belekóstolt az itteni levegőbe, légkörbe, akkor nagyon nehezen mond le róla. Nehezen mond le a helyről, a pénzről, és arról, hogy itt kint megnyílik előtte a világ, ráadásul szó szerint. Pár száz fontért több hétre elmehet az ember nyaralni oda, ahova csak akar, mert egy fél fizetés elég hozzá. És ekkor még csak a minimálbérről beszélek! Magyarországon meg örülünk, ha nyáron egy pár napra lenézhetünk a Balcsira! Vicces, nem?!

Szóval csak vártam a megfelelő alkalomra, hogy ismét léphessek Magyarországról. Emlékszem, pont dolgoztam, amikor kaptam egy hívást attól a barátomtól, akinél Skóciában laktam, és aki idő közben leköltözött Dél-Angliába, Portsmouth-ba, hogy megüresedett egy állás a munkahelyén és hogy nincs-e kedvem kimenni dolgozni.

Elég, ha annyit írok, hogy rá egy hétre már a repülőn ültem! 2012 augusztus, Debrecen - London(Luton), Wizzair! De jó is, hogy van közvetlen járat!

Portsmouth

Egy csütörtöki napon érkeztem meg és szombaton már dolgoztam is! A hely, ahol azóta (lassan másfél éve) melózom, a helyi „gazdag" negyedben van, egyből a tengerpart mellett, és az egyik legnevesebb angol étteremlánc egyike.

Hogy minek vettek fel? Konyhai kisegítőnek azaz kitchen porter-nek, KP-nek - mosogatok, zöldséget hámozok, stb. Az egyik posztban, amit ezen az oldalon olvastam, azt írták, hogy ez a csicska munka... Szóval csicskás vagyok.

Mivel szombaton, ami a hét legnehezebb napja, egyből a mélyvízben kezdtem, nem volt megállás, 4 órától este 10-11-ig keményen súroltam a vasedényeket, evőeszközöket, tányérokat! Ez volt a belépőm.

Zöldfülűként kétszer olyan nehezemre esett csinálni mindent, mint most! Mára már kitanultam, mit hogyan csináljak, hogy ne fárasszam le magam és minél hatékonyabb legyek! Annyira bizonyítani akartam a rátermettségem, hogy a nagy sikálásba a körmöm belekopott és vágni sem kellett egy jó ideig!

A szállásunk a munkahelytől 12km-re volt a város másik végén és 5 hónapon át minden munkanap kerékpároznom kellett oda-vissza 24 km-t esőben, szélben, hóban, fagyban!

Egy hónap után szétment a pedál, rá egy hónapra széttört alattam a hátsó tengely, nem beszélve arról, hogy az ülés minden alkalommal úgy törte a hátsóm, hogy leírni nem tudom. De mindegy, NYOMTAM, mert kellett, és amiért bennem volt a bizonyítani akarás vágya.

Decemberben sikerült elköltöznünk egy sokkal közelebbi és nagyobb lakásba, mert időközben kijött a barátom után a párja és a babájuk, így váltanunk kellett. Ez a lakás már csak 4 km-re van a munkahelytől, így most már gyalogszerrel járhattam melózni, hóban, szélben, esőben, fagyban. DE NYOMTAM, MERT KELLETT, mert bizonyítani akartam!

Hála Istennek, meg is lett az eredménye, két hónap után átvettek az étterem bárjába is, szóval most felváltva nyomom a konyhai és báros munkát és négy hónap gyaloglás után megvettem életem első kocsiját!

Az elmúlt másfél évben, mióta itt élek és dolgozom Portsmouth-ban, kaptam hideget-meleget, dolgoztam úgy, hogy már-már majdnem feladtam és sokszor a sírás kerülgetett, de tudtam, hogy úgyis elnyerem a jutalmam, csak át kell vészelni pár nehéz időszakot. Sikerült!!

Másfél év alatt szinte a semmiből kezdve mára visszafizettem az otthoni hiteleimet, visszaadtam édesapámnak azt az összeget, amit kölcsönkértem tőle, hogy kijöhessek megint, vettem egy fullos nyugati kocsit készpénzre, kétszer cseréltem már le a laptopom, és mind a kétszer nem olcsó gamer laptopot vettem, fullos teló, fullos minden, stb... és évente kétszer hazajárok és nem kevés pénzt szórok el a saját szórakoztatásomra!

Mindezt úgy, hogy én csak egy csicska vagyok! Egy csicska, aki bőven hatszámjegyű összeget keres havonta forintban! A lényeg hogy itt kint Angliában, vagy bárhol külföldön SINCS kolbászból a kerítés. Keményen meg kell küzdeni itt is a pénzért.

Lényegtelen, hogy mit csinálsz, ha azért jössz ki, mert otthon nem találod a helyed és menekülni akarsz, akkor elvállalsz mindent. Ha nem akarsz befürödni és hazamenni, akkor nyomod keményen! Sok ember van, aki úgy van vele, hogy kijön és lesz ami lesz, de ilyen hozzáállással inkább maradj otthon, azt tanácsolom, mert bele fogsz bukni!

Lenni kell valamilyen motivációnak, amire gondolva átvészelhetjük a nehéz időket! Ha nincs?! Maradj otthon! De még egyszer leírom: "a kemény munka meghozza a gyümölcsét!" :)"

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.