A napokban jelent meg egy kutatás arról, hogy a szülők harmada külföldi továbbtanulást és közel felük külföldi munkavállalást is elképzelhetőnek tart gyermeke esetében. Miután a téma erősen a blog profiljába vág, megkerestem a felmérést végző Jobline.hu-t, ahonnan Toldi Gábor igazgató válaszolt a kérdéseimre.

Milyen arányban gondolják úgy a szülők, hogy a gyerekük külföldön fog majd továbbtanulni?

A Jobline Pályaorientáció Kutatásban megkérdezett szülők 6 százaléka előzetesen kizárólag külföldi továbbtanulásra gondol, 22 %-ának fejében pedig a hazai lehetőségek mellett a külföldi lehetőségek is megfordulnak – a tervezés szót ez esetben nem használhatjuk, mivel a kutatás számos további kérdése kapcsán kiderült, hogy ezek egyelőre vágyak, de sokszor kevéssé megalapozottak (pl. a 2013-as tanévben a felsőfokú tanulmányaikat külföldön kezdők az összes elsőéves mindössze 0,5%-át tették ki; tény azonban, hogy az utóbbi egy-két évben dinamikus növekedés indult e téren).

A továbbtanulási célországok tekintetében a legnépszerűbb az Egyesült Királyság (a külföldi tanulmányokat tervezők 39 százaléka említette), ezt Németország és Ausztria követi (28-28%), negyedik pedig az Egyesült Államok (9%).

A külföldre vágyódás magas arányát mutatja a kutatás néhány egyéb részeredménye, így például az, hogy a középiskolás évek legjelentősebb tanulmányi költsége az iskolarendszeren kívüli nyelvtanulás díja; illetve az, hogy a majdani biztos elhelyezkedés zálogának a biztos idegennyelv-tudást tartják a szülők.

Mérték-e, hogy ez a szándék mennyire konkrét, mennyire léteznek erre a családokban kidolgozott tervek, irányok, esetleg előtakarékosság ennek finanszírozására a jövőben?

Előtakarékosság szempontjából messze le vagyunk maradva a fejlettebb országoktól, a kutatók által általánosan elfogadott tapasztalat, hogy a nyugat-európaiak jövedelmük kb. ötödét teszik félre valamilyen célra, így például gyermekük iskoláztatására.

Magyarországon azokat a középosztálybeli családokat sem igen jellemzi ez a mentalitás, akik megtehetnék. Jelen felmérésünk szerint a családok 90 %-ának a folyó jövedelem egy részét (is) fel kell áldoznia erre a célra a tanulmányi évek alatt, – ehhez képest csak másodlagos a megtakarítások szerepe: 47% azoknak az aránya, akik megtakarításaikra is számíthatnak (hitelre, diákhitelre 16% számít).

Minden tíz, külföldi továbbtanulásra is gondoló család közül átlagosan négy csak tandíjmentes külföldi helyet tudna „bevállalni" (többek közt ezzel magyarázható az Egyesült Királyság, mint célország első helyre kerülése, mivel Skóciában adott ez a lehetőség), de így is komoly terhet jelentenek a járulékos költségek.

Kutatták-e, mitől függ az, hogy valaki külföldi és/vagy csak belföldi tovább tanulással számol-e?

A kutatás során azt tapasztaltuk, hogy a jövedelmi, vagyoni viszonyok nem befolyásolják a külföldi tanulmányok iránti vágyat – a szülők szinte erőn felül is biztosítani szeretnék ezt a lehetőséget gyermeküknek.

A társadalmi mobilitás mindenképpen megkövetelné, hogy a kevésbé tehetős családok gyermekei számára is valóban reális út legyen a külföldi – ennek érdekében azonban sokkal alaposabb és módszeresebb informálódásra lenne szükség.

Leginkább ezen a területen tapasztaltunk információs „éhséget". Tudni kell pontosan, hol, milyen szakon, milyen ösztöndíjas lehetőségek vannak, hol a legalacsonyabbak a megélhetési költségek, hol nagy a kínálat diákmunkában stb.

Az irreálisan magas arányú külföld iránti érdeklődést tehát egyrészt a családok e téren megmutatkozó alacsony szintű tudatossága, másrészt pedig a nem túl széles körű információs források magyarázzák.

Egy lépéssel – a külföldi munkavállalás felé – továbblépve azonban érdekes összefüggést tapasztaltunk: azok, akik külföldi tanulmányokra (is) gondoltak, szignifikánsan nagyobb arányban (háromszoros különbséget tapasztaltunk) tételezik fel, hogy gyermekük véglegesen külföldön is maradna.

Tervezik-e, hogy utánkövetik majd a felmérést (ha nem is ugyanezeknél az embereknél)?

A jobline.hu számára kiemelkedően fontos, hogy előremutató megoldásokat nyújtson az álláskeresőknek, ehhez hozzátartozik, hogy a jelenlegi, és várható trendeket figyeljük. Miután a várakozásunknál is informatívabb volt a felmérés ezért elképzelhető a folytatás, annál is inkább, mivel a tárgyalt témakörben folyamatos a változás.

Sokan úgy látják, hogy ha kint tanul a gyerekük, akkor nagyobb eséllyel fog ott munkát is keresni, itt milyenek az arányok?

A kutatás egyik legérdekesebb tapasztalata volt, hogy elsősorban nem azért gondolnak külföldi munkavégzésre a szülők, hogy gyermekük egyáltalán munkához jusson, hanem azért, hogy a hazainál lényegesen magasabb munkabérért jusson munkához. Úgy vélik, a külföldön végzett tanulmányok lényegesen könnyebbé teszik a külföldön történő elhelyezkedést.

Azok közül, akik el tudják képzelni, hogy gyermekük külföldön tanuljon tovább, minden negyedik válaszadó tartja elképzelhetőnek a végleges külföldre költözést.

Mennyire reálisan látják a taníttatás költségeit a szülők, mennyire tájékozottak ezekről a kiadásokról?

Sokan nem tudják megbecsülni a várható tandíj mértékét – igen nagy a bizonytalanság a szülők körében a jövőbeni továbbtanulás feltételeit illetően, és különösen igaz ez a járulékos (megélhetési) költségeket illetően.

A Jobline Pályaorientáció Kutatás eredményei szerint a költségtérítéses szakokra jelentkezők itthon átlagosan 235 ezer, míg külföldön 282 ezer forintos féléves tandíjjal számolnak. A tandíjon felüli költségek becslését illetően nagyobbak a különbségek: míg itthon mindössze havi 67 ezer forintos plusz kiadással számolnak, addig a külföldre készülők 160 ezer forint tandíjon felüli költséget tartanak reálisnak.

Arról van-e valamilyen összehasonlító adat, hogy ez a környező országokban hogyan működik, ott milyen arányok vannak a továbbtanulási szándékokkal kapcsolatban?

Ezzel nem foglalkoztunk a jelen kutatás keretein belül – ez egy másik, ún. szekunder (már meglévő statisztikai adatok gyűjtése és másodelemzése) vizsgálat tárgya lehetne.

A felmérésben az szerepel, hogy minél alacsonyabb végzettségű valaki, annál valószínűbb, hogy külföldön fog munkát vállalni. Ez egy érdekes adat - a mögöttes okokra rákérdeztek? Vajon az lehet mögötte, hogy külföldön az itthon alacsonyabb presztízsű munkáknak is nagyobb a megbecsültsége társadalmilag és anyagilag egyaránt?

Mi sem számítottunk erre az eredményre, ezért nem is volt az okokat firtató további kérdés. Feltételezhető, hogy ők elsősorban az egyes külföldi országokban a válságot követően lendületesebben beinduló gazdaságok kevésbé képzettekre is kiterjedő munkaerő-igényében bíznak (elsősorban a kereskedelem, a szolgáltatásokban). Egy másik ok lehet talán az, hogy úgy gondolják, külföldön könnyebb a pályamódosítás.

Magyarország eddig híresen nem állt jól az idegennyelv-tudás terén, ez ezen szándékok tükrében más eredményeket mutathat majd néhány év múlva?

Amennyiben társadalmi szinten általánossá válik a külföldi munkavégzés, ill. kisebb mértékben a külföldi tanulás alternatívája, várható, hogy javul az idegennyelv-tudás. Ez azonban nem 1-2 éves változás.

Megkérdezték-e, hogy miért gondolják a szülők, hogy a munkavállalás csak egy-két évre szól majd?

A mi kutatásunk ezt nem vizsgálta, ellenben a viszonylag friss, „Magyar Ifjúság 2012" kutatás szerint a hosszabb ideig tartó külföldi munkavégzés ellenében elsősorban ezek a tényezők hatnak:
1. ragaszkodás a családhoz,
2. ragaszkodás Magyarországhoz / ill. a szülőhelyhez,
3. a barátokhoz fűződő kapcsolatok.

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.