Bevallom, minden héten nagy izgalommal kattintgatok kedvenc blogjaimra (ezek jó része megtalálható a baloldali Blogajánlóban) és mindig nagyon örülök, amikor egy-egy jó új posztot találok, amit ilyenkor, vasárnap ajánlhatok nektek – és mindig kicsit szomorú vagyok, amikor egy-egy kedvenc tovább hallgat (helló, IndiaPass!!!). Szóval örültem neki, amikor a héten hosszú hallgatás után egy-egy új írást is találtam a Távol a fikától és a káma-túra blogon, főleg, mivel mindkettő valamiként az újrakezdésről vagy legalábbis egy új élethelyzetről szól. Ezek lesznek tehát ma, és ne felejtsetek el mindkét esetben kattintani a teljes posztra!

Kezdjük a Távol a fikától bloggal, amelynek szerzője, T1GRIS tulajdonképpen évértékelő posztot tett ki, ebből idéznék most itt részleteket.

„Elsősorban nyilván a karrierem szempontjából szerettem volna előre lépni, a Malév csődje utáni budapesti reptér amatőr bolhacirkusza után vágytam egy kihívást és fejlődést jelentő helyre. Napi nyolc keskenytörzsű fapados kiszolgálása, a továbblépési lehetőségek teljes hiánya mellett nem jelentett vonzó alternatívát, így nyilvánvaló volt, hogy a Celebi számomra zsákutca.

Az elmúlt két évben a világ legjobb légitársaságának választott Qatar, a dinamikusan bővülő dohai reptér - és a készülő, 2012 decemberére ígért új reptér - megfelelő választásnak tűnt.

Az elvárásaim ebből a szempontból teljesültek, hiszen itt naponta 120 közeli és távoli desztinációra indíthatok járatokat mind a hat kontinensre, a legnagyobb, legmodernebb gépeket szolgálhatom ki, Boeing 777-estől Airbus A340-600-asig, sőt, ha megérem itt a jövő(?) tavaszt(?), az új reptér megnyitását, akkor az A380-as is belekerül a szakmai portfólióba.

Számított az is, hogy az önéletrajzomban is jól mutasson az itteni munka, hiszen nem döntöttem el előre, mennyi időre kötelezem el magam Dohában. A végeredmény ebből a szempontból is kedvező, mivel azok a HR-esek, akik a jövőben valaha a cv-met fogják olvasni, jó eséllyel ugyanúgy csak a Qatar Airways felfújt nimbuszát ismerik, mint korábban én, és nem tudják, hogy a valóságban a dohai reptér pontosan ugyanaz az amatőr bolhacirkusz, mint a budapesti.

Az anyagi szempontjaimat nem részletezném, de a mérleg e tekintetben is pozitív.
(...)

Magánéletileg az egyetlen kitűzött cél az első félév túlélése volt, ugyanis mind az első hazautazásra, mind Kriszta kiköltözésére csak ezután volt lehetőség a szerződésem szerint. De ez sem minden áron való cél volt; deklaráltan úgy jöttem el otthonról, hogy bármikor legfeljebb egyhétnyi "távolságra" vagyok - ennyi a próbaidő alatti indoklás nélküli felmondás határideje. Mert a karrierem nem az életem, a pénzem sem az életem, a társam viszont igen. Túléltük, kibírtuk, ha volt is persze gáz, mert pokoli nehéz volt, de a napi skype-beszélgetéseknek a változó beosztás mellett is mindent alárendelő kitartás végül győzött a távolság felett, és emiatt büszke vagyok magunkra.

(...)

Már most elárulom, hogy az első Dohában töltött évem egyben az utolsó is, a jelenlegi tervek szerint maximum jövő májusban továbbállunk innen. Az ellentmondás feloldása mindössze egy szó: életminőség. Na, attól tud egy látszólag egyértelmű élethelyzet is akkora gellert kapni, hogy többé semmi nem marad az, mint aminek látszott.

Június 29-én az addigi tökéletes és általam megingathatatlannak vélt szakmai előmenetelemre (3-ból 3 száz százalékos tanfolyam és vizsga, leggyorsabb kibocsátás, legmagasabb értékelések a senioroktól) szégyenfolt került. És ami a legbosszantóbb, másvalaki mulasztásából.

(...)

Aztán teljesen váratlanul az ölembe pottyant egy itthoni állásajánlat, ami annyira megtetszett, hogy eljátszottam a gondolattal, hogy július végén már csak azért jönnék vissza, hogy felmondjak. És ekkor nagyon érdekes dolog történt: minden képzeletet felülmúló, határtalan eufória áradt szét bennem, és ettől a pillanattól kezdve képtelenség volt visszatuszkolni a szellemet a palackba, és mindenféle hamis illúzióval elfedni azt a könyörtelen tényt, hogy én valójában hányok Dohától!"

Ez persze csak egy kedvcsináló az írásból, kattintsatok és olvassátok el a teljes bejegyzést, érdemes!

Quad az orosz éjszakában és egy felújított fürdőszoba 

Az egyetemi év kezdetével remélhetőleg új lendületet vett a káma-túra blog is, amit nagyon szeretek a színvonalas, jó írások miatt, szóval igazán örömteli, hogy visszatértek. (Ha valaki nem tudná, a blog Oroszországról szól.) Nézzük, miért is tűntek el kicsit és hogyan tér vissza Kutya79 és párja!

„Augusztus közepe óta mind a ketten tudományos teendőinkkel voltunk elfoglalva. Era cikket írt, nekem meg a diplomamunkám első fejezetét kellett elkészítenem szeptember közepéig. Szeptember elejére már a billentyűzet látványától is hányingerünk volt, arra pedig gondolni se mertünk, hogy értelmes szöveget szerkesszünk csak úgy, kedvtelésből. Szóval ezért volt ez a nagy hallgatás.

Mostanra viszont már túl vagyunk ezeken a dolgokon, és lassan enyhül a csömör is. Lenne is miről írni, csak magunkat kéne egy kicsit összeszedni. (...)

Mint például a szép új fürdőszobánkról, ami nagy meglepetésünkre várt itt minket, mikor visszatértünk Izsevszkbe. Mielőtt hazamentünk a nyáron, jeleztük a tulajdonosnak, hogy valami nem tökéletes a kád alatt, és hogy jó lenne, ha megnéznék, míg mi otthon nyaralunk. Arra azért nem számítottunk, hogy egy kisebb felújítás lesz a vége.

A Kalasnyikov-gyár

(...)

Aztán írhatnánk arról is, hogy voltunk dácsában az orosz barátainkkal és kipróbáltuk az orosz szaunát is, csak erről sajnos egy képünk sincs illusztrációnak. Én életemben először vezettem quadot, kint az orosz éjszakában, a faluszéli termőföldek mellett. Utána pedig vacsorára medveszalonnát ettünk kenyérrel, meg aznap reggel frissen szedett dinsztelt erdei gombát, hagymával és tejföllel.

Továbbá hosszan lehetne ecsetelni az iskolakezdés szokásos nehézségeit. Szerencsére ebben a félévben úgy tűnik, hogy megkímélnek minket a sok elméleti hülyeségtől, és végre a szakmai tárgyak dominálnak az órarendünkben, ami viszont még a negyedik hét elteltével is folyamatosan változik.

(...)

Végül, de nem utolsó sorban, itt van velünk Orsi barátnőnk is - egészen október végéig -, hogy udmurt nyelvi kutatásokat végezzen. Vele is szinte minden nap találkozunk és eljárunk ide-oda a városban."

Minden továbbit elolvashattok (és megnézhettek egy igazi orosz fürdőszobát is) a káma-túra blogon!

Most mi ez a kommentelés, meg előmoderáció? Mire jó ez? És miért pont nekem, amikor én normálisan kommenteltem? Kattints ide és megtudod!