Nyelvvesztés és identitás a mai poszt témája, aminek előzménye, hogy megkértem az országfelelősöket, írják meg, hogyan lehet megőrizni és továbbadni a magyar nyelvet külföldön, milyen a személyes tapasztalatuk. A sorozat első részében max val írását adom közre – kezdődhet a vita!
„Ami a nyelvhasználatot illeti, az első nemzedék jellemzően sosincs nyelvvesztési veszélyben. Az persze természetes, hogy az idegen környezet hat mindenkire. Azonban ez a hatás nem érinti az anyanyelv lényegét, azaz csak szavak átvételében és esetleg idegen kifejezések anyanyelvre való átültetésében jelentkezik.
Ez a jelenség nem csak emigránsok, vendégmunkások között figyelhető meg, hanem a határon túli kompakt kisebbségeknél is. Például a szlovákiai magyarok mind a mai napig egynyelvűek, a magyar az egyetlen anyanyelvük, a szlovákot csak idegen nyelvként beszélik, azonban a szlovák környezet hatására kialakítottak olyan szavakat és kifejezéseket, melyek ismeretlenek a sztenderd magyarországi magyar nyelvben.
Így a szlovákiai magyarban zsuvi a rágógumi, a szlovákból átvéve (žuvačka), a magyarországi magyarban a szó ismeretlen. Mint ebből a példából is látható: az idegen szó teljesen el lett magyarosítva.
A közhiedelemmel ellentétben az ilyen jellegű szóátvétel az égvilágon semmilyen hatással nincs az anyanyelvre. Azaz a külföldre kiment magyarnak sincs miért aggódna, ha egyes helyi szavakból elkezd új magyar szavakat alkotni. Ez semmilyen formában nem jelent nyelvvesztési folyamatot, sőt valójában ez teljesen természetes.
Úgyszintén nem jelent semmilyen veszélyt, ha egy adott szaknyelvet az ember a saját anyanyelvén nem ismer, mivel idegen tannyelvű oktatási intézményben tanulta az illető szakágat.
A második nemzedék
A nyelvvesztés a második nemzedékben indulhat be. Amennyiben az idegen nyelv már elkezd úgy hatni az anyanyelvre, hogy a beszélő a szavakat keresi hétköznapi helyzetekben, majd pedig elkezd olyan nyelvtani elemeket keverni, melyeket egy magyar ember sosem keverne (pl. alanyi és tárgyas ragozás keverése), majd pedig akcentus is kialakul, akkor valójában az illető már nem magyar anyanyelvű.
De ez az első nemzedékben gyakorlatilag kizárt, legfeljebb direkt csinálják egyes sznobok („elnézést, hogy töröm a magyart, de mi a neve annak az állatnak, mely azt mondja, hogy vaú?"), de ez más kérdés.
Az idegen környezetben élő második nemzedék helyzete minden esetben a szülőktől függ. Ha a szülők - vagy legalábbis egyik szülő - nem használja a nyelvet állandóan a gyerekével, akkor a gyerek sosem lesz az illető nyelven anyanyelvi beszélő. Ideális esetben a második nemzedék legalább teljesen kétnyelvű lehet.
Ami a következő nemzedéket illeti, az jellemzően az ősei anyanyelvét a legjobb esetben is csak idegen nyelvként beszéli, semmiképpen anyanyelvként, hiszen az ő második generációs szülei már nem tartották fontosnak annak a nyelvnek az átadását, mely számukra sem volt az egyetlen anyanyelv.
Azaz a lényeg: a végleg vagy ideiglenesen kivándorlónak nincs miért aggódnia anyanyelvét illetően. Ha sosem használja az idegen környezetben, akkor sem fogja elfelejteni.
Adott helyzetre a szokott reakció
Nyilván, ha az ember megszokik egy adott helyzetet, hogy egy adott helyzetre egy meghatározott módon reagál, akkor ezt fogja tenni más nyelvi környezetben is. De hát ez csupán mókás helyzet, semmi egyéb.
Egy példa: ha egy magyar megszokja Németországban, hogy németül kér elnézést, ha valakit meglök a buszon, valószínű, hogy amikor Magyarországon van éppen és meglök valakit a buszon, spontán módon a német nyelvű elnézéskérés fog kiszaladni a száján először.
Ami tehát a kivándorló, ideiglenesen külföldön munkát vállalót illeti, nincs veszély. Másképp áll a helyzet azonban a gyerekével. Ha a gyerek 7-8 évesnél fiatalabb még, akkor bizony foglalkozni kell vele.
Ennek elegendő eleme, ha a szülő egyszerűen mindig magyarul beszél a gyerekkel, minden helyzetben. Az idegen nyelvet a gyerek tanulja az iskolában, felesleges erre otthon is rásegíteni, ennek inkább rossz következménye lehet, például a gyerek utánozza a szülője rossz kiejtését, szóhasználatát, nyelvtani hibáját, ahelyett, hogy utánozná az anyanyelvi beszélők, tanárok, iskolatársak jó nyelvhasználatát.
Külön segítség lehet a gyereknek az anyanyelv fenntartásában, ha megfigyeljük, hogy mi érdekli őt, s azt igyekszünk neki magyarul is megadni. Ha kedvel egy rajzfilmsorozatot, megtehetjük, hogy az internet segítségével letöltjük neki az illető sorozat magyarra szinkronizált változatát is, hogy élvezhesse kedvenc műsorát mindkét nyelven. A legkisebb gyerekeknél pedig ha a szülő mesét mond, tegye ezt csak magyar nyelven.
A saját példa
Bár nem vagyok pedagógiai szakember, azt hiszem, saját sikeremmel büszkélkedhetek e téren. A nagyobbik fiam 9 évesen került először Magyarországra, előtte csak idegen nyelvi környezetben élt, tanult, a családban is csak tőlem hallott magyarul. Nos, az eredmény: akcentusmentes, tökéletes nyelvtudás.
Természetesen a szókincse magyarul kisebb volt, mint az idegen nyelven, de ez természetes, hiszen több kapcsolata volt az idegen nyelvvel. Mi kellett ehhez? Semmi, csak az, hogy SOSEM szóltam hozzá más nyelven, csakis magyarul. Megszokta, hogy velem így kell beszélni. A kisgyerek pedig bármit képes megszokni, amit szüleitől lát.
Amikor idegen nyelvű mesekönyvet adott a gyerek a kezembe, hogy olvassak neki belőle, akkor sem olvastam fel azt, hanem az idegen szöveget magyarra adaptálva mondtam neki.
Ami a nyelv családon belüli kihalását illeti, érdekes itt az Ethnologue nevű nyelvészeti honlap felosztását megnézni az egyes nyelvek státuszát illetően, ugyanis ez az információ segít az egyéni nyelvhasználat megértésében is. Nos, az Ethnologue a nyelvhasználatot illetően 13 kategóriát sorol fel:
0 – „nemzetközi nyelv" - olyan nyelv, mely széleskörű használatban van különböző nyelvű emberek között kereskedelmi, politikai kapcsolatokban,
1 – „nemzeti nyelv" - olyan nyelv, mely széleskörű használatban van egy adott országban országos szinten, a politikai, üzleti életben, az oktatásban, a médiában,
2 – „regionális nyelv" - olyan nyelv, mely széleskörű használatban van egy adott országban, az illető ország egy bizonyos régiójában a politikai, üzleti életben, az oktatásban, a médiában,
3 – „széleskörűen használt nyelv" - olyan nyelv, mely széleskörű használatban van emberek közötti az üzleti életben és/vagy a médiában,
4 – „oktatási nyelv" - olyan nyelv, mely széleskörű használatban az oktatásban
5 – „fejlődő nyelv" - olyan nyelv, melynek létezik sztenderdizált normája és irodalma,
6a – „erőteljes nyelv" - olyan nyelv, mely széleskörű használatban van emberek között, minden nemzedékben,
6b – „veszélyeztetett nyelv" - olyan nyelv, mely széleskörű használatban van emberek között, minden nemzedékben, azonban csökkenő mértékben a fiatalabbak között,
7 – „változó nyelv" - olyan nyelv, mely széleskörű használatban van emberek között, azonban a fiatal szülők már nem adják át a nyelvet saját gyerekeiknek,
8a – „félholt nyelv" - olyan nyelv, melyet csak a nagyszülői korosztály használ egymás között,
8b – „majdnem kihalt nyelv" - olyan nyelv, melyet csak a nagyszülői korosztály használ egymás között, csökkenő mértékben,
9 – „alvó nyelv " - olyan nyelv, melyet egy adott közösség identitása egyik jelképének tekint, azonban a nyelvet a közösség egyetlen tagja sem beszéli a jelképes használaton túl,
10 – „kihalt nyelv" - olyan nyelv, mely nincs senki által használatban.
Ez jól bemutatja az egyes fokozatokat. A teljesértékű nyelv használatban van az élet minden terén, a közösség minden tagja által. Aztán lassan szorul ez vissza, végül csak családi nyelvként, majd már csak az identitás távoli emlékévé válik.
Az utódok és a magyarság
Teljesen természetes, hogy ha valaki Magyarországról magyarként végleg kivándorol, az döntést hoz arról is: utódai nem lesznek magyarok. Ugyanis bármit is tesz, utódai előbb vagy utóbb más identitásúak lesznek. (Itt természetesen kivétel, ha Magyarországról egy szomszédos állam olyan területére költözik, ahol kompakt magyar lakosság van.)
Ez a történelem kérlelhetetlen törvénye: a magyar identitás szerves része a magyar anyanyelv, azaz ellentétben más - pl. zsidó, örmény, cigány, görög, stb. - identitással, a magyar identitás nem lehetséges magyar nyelv nélkül.
Választani kell: a magyarság érdekeit nézzük vagy saját érdekeinket. A kettő egyszerre nem lehetséges. Vagy vállaljuk egy adott közösség közös sorsát és ennek alárendeljük személyes érdekeinket, vagy pedig keresünk egy új közösséget, mely kompatibilisebb saját érdekeinkkel.
Azonban önbecsapás azt hinni, hogy a közösségváltás után egyszerre két közösség tagjai tudunk maradni. Nem, ez nem lehetséges."
A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.
Utolsó kommentek