Ma három blogbejegyzést ajánlok a figyelmetekbe. Az első a Jobbegyenes blog már címében is sokatmondó posztja a „wannabe emigránsokról", melyben nem túl kedvesen próbálják meg tipizálni a határátkelőket. (Egyébként tableno lőtte és ajánlotta tegnap.) A másik Bandirepublic posztja arról, milyen is egy állásinterjú egy multinál, míg a harmadikban megismerkedhetünk az ampalayával. Lássuk!

Kezdjük is a Jobbegyenes írásával, amit tulajdonképpen teljes egészében is idemásolhatnék, annyira klasszikus példája a határátkelők elleni uszításnak (próbáltam visszafogottabb kifejezést keresni, de még a hangulatkeltés is kevésnek tűnt), így aztán csak pár jellemző részletet ragadok ki.

„Aki nem külföldre kényszerült, nem is ment, egyenesen menetelt. Diadalban. Végre megvalósult a késő kamaszkor óda dédelgetett vágy: itt hagyni ezt a mucsai paraszt országot, és elmenni naaagy betűs Nyugatra. Mert ebben a szarfészekben, ugye nem lehet élni.

A wannabe emigráns kritikus ember. Kritikus a többi embertársával és a hazájával szemben, de - kitalálhatják - magával szemben a legkevésbé sem. (...)

Miután kijutott az ígéret londoni/ausztrál/amerikai földjére, számtalan fórumon elmondja, hogy mi a kádári nosztalgiában ragadt langyos levesben dagonyázó ingyenélő bölcsészek országa vagyunk, de sohasem teszi fel magának a kérdést, vajon miért nem volt szükség itthon a munkájára. Két 12 órás műszakban lehúzott mosogatás után, a másfél négyzetméteres kelet londoni ágybérletéből élvezettel szidja a sok otthonrekedt szerencsétlent. Akik még mindig azt hiszik, hogy „abban" (véletlenül sem „ebben", hiszen ő már csak így kívülállóként nyilatkozik a hazájáról) az elbaszott országban még el lehet érni valamit. Ő már rég túltette magát ezeken az illúziókon, és igenis, sikeres ember. Illetve, biztosan az lesz, mert ő szorgalmas, intelligens, kiemelkedik a siralmas, tahó magyar átlagból. Diadalittasan jelentgeti haza a fészbúkon hogy már össze is spórolt 50 fontot a múlt hónapban. (...)

A wannabe emigráns egy másik típusa- legalábbis netes kommentjeinek tanulsága szerint - sikeres vállalkozó, kutató, magasan képzett mérnök, jogász, közgazdász, aki a City-ben hasznos tagja egy prosperáló, jól működő társadalomnak. Az ő agyában a fentebb elemzett szoftver 2.0-ás verziója fut, hiszen ő értelmiségi. Ő már szélesebb spektrumban, a gazdasági-és közélet számos területét átfogó látókörrel köpködi egykori hazáját. Egy pint Guinness legurítása alatt akár több tucat érvet is elő tud hozni, miért lett elege Magyarországból. Ezek között különösebb logikai összefüggést kár lenne keresnünk, az se baj, ha egymásnak homlokegyenest ellentmondanak. Úgyis úgy szar az egész, ahogy van, nem? (...)

A wannabe kivándorló amellett, hogy nem érti miért maradt még egyáltalán élő ember, ebben a korrupt, ostoba, lusta és sikertelen országban, szemrebbenés nélkül hagyja itthon a nyugdíjas szüleit is. Ő az, aki még véletlenül sem gondolja át, amíg ő „sikeres", a szüleit már az itthon maradt korrupt, ingyenélő, sikertelen ország tartja el. Mert ő lelépett, hogy finanszírozza a brit, vagy amerikai nyuggerek 200 rugós nyugdíját."

No, hát idézgethetnék még, de minek, így is felidegesítettem magam rajta (már megint), de ha valakinek ennyi nem lenne elég, egészen nyugodtan kattintson és olvassa el a teljes posztot, és ha tart még az idegrendszere, olvasson bele a kommentekbe is!

Munkakeresés és a multik

De lépjünk tovább, mert Bandirepublic egy érdekes (és hosszú) bejegyzést írt a munkakeresésről és a multis felvételikről, nem sok illúziót hagyva a folyamat emberségességéről (no nem mintha sok illúziónk lett volna...).

„Már az elején sokkal durvább megaláztatások érnek, mint hogy anno megnézték, egészséges-e Izaura fogsora. Egy esetleges sikeres felvételi procedúra után lazán elküldenek orvosi alkalmassági vizsgálatra, ahol szemrebbenés nélkül végeznek rajtad drogtesztet például. Sok amerikai cégnél még azt is csekkolják, hogy dohányzol-e, hiszen bemondásra nem hiszik el, ráadásul az sem számít, ha kibírod a munkaidőt cigi nélkül. (...)

Kell egy szép és jó önéletrajz. ez elég kényes téma, mert például, ha pályakezdő vagy, akkor nem sok olyat tudsz felvillantani, ami megkülönböztetne téged a másik 140 jelentkezőtől. A személyzeti osztályon kb. 20 másodperc alatt eldöntik, hogy a cv-d repül-e a kukába vagy még újra rápillantanak később.

Kamuzni viszont nem érdemes, mert nekem már volt olyan élményben részem, hogy 8-9 évre visszamenőleg felkeresték a korábbi munkáltatóimat és ellenőrizték, hogy tényleg ott dolgoztam-e. Ez akkor bír nagyon kellemetlen lenni, ha vannak lyukak a korábbi állásaid közt, amiket próbáltál a tól-ig meghosszabbításával kitölteni. Ilyenkor érdemes egy nyelvkurzust vagy egy földkörüli utazást bemesélned inkább. (...)

Ha mostanában nézegettél álláshirdetéseket, akkor biztosan szembetűnő volt, hogy a cégek egyre irreálisabb elvárásokat támasztanak a jelentkezőkkel szemben. Nem igazán tudom, hogy azért keresnek-e mindenhová superman-eket, mert tényleg arra van szükségük, már csak ők képesek kivakarni őket a szarból, vagy annyira sok a jelentkező, hogy így próbálják kiszűrni a józanul gondolkodni képes munkavállalókat.

Ha a multihalandzsát hétköznapi nyelvre fordítom, akkor egy mai toborzó szöveg így néz ki: A világ legdurvább, legkomolyabb cége vagyunk, úgyhogy jó, ha már az elején beszerényedsz! Az igaz, hogy az elmúlt 5 évben vállalatunk folyamatosan veszít a piaci részesedéséből, de most, hogy kirúgtunk minden értelmes embert, aki még magától nem hagyta el eddig a süllyedő hajót; na most keresünk egy szerencsétlen munkanélküli balfaszt, aki majd 2 ember munkáját is elvégzi sokkal kevesebb pénzért, mint korábban bárki.

Legyen legalább 5 év szakmai tapasztalatod egy még nálunk is jobb cégnél, de ne legyél túl jó, mert akkor itt hónapokon belül veszed a sátorfádat, és itt hagysz minket a szarban.

A fizetésed versenyképes, ami azt jelenti, hogy a többi hasonló céggel kartelezünk, ezért kb. mindenhol ennyit kapsz.

A legfontosabb, hogy legyél nagyon innovatív és kreatív, gondolkozz szabadon, csak nehogy elhidd, hogy az ötleteidből bármit is megvalósítunk! Ez inkább csak egy ilyen pr szöveg, egy vízió, amit a felsővezetés megálmodott. A lényeg, hogy ne problémázz, csak csináld, amit a középszerű főnökség mond és ne rinyálj, ne okoskodj!"

Ez persze csak egy ízelítő volt Bandirepublic posztjából, melyet teljes egészében itt olvashatsz el!

A titokzatos ampalaya

Végezetül lazításképp hadd mutassam be nektek (Jimbohumeister segítségével) az ampalayát. Mielőtt kiderülne, mi is ez, elárulom, azért is szeretem az egzotikus országokból blogolók írásait, mert rengeteg olyan dologgal ismerkedhetem meg, amivel egyébként esélyem sem lenne. Na, ilyen például az ampalaya.

Na, ő az, igaz, már belezve - a képet Jimbohumeister készítette, én meg kölcsönvettem

„Első ránézésre egy rücskös uborkának néz ki. Másodikra is. Állítólag nagyon egészséges, de minden zöldségre, gyümölcsre ezt mondják - mindegyik rekordja valaminek, amiért feltétlen fogyasztani kell. Az ampalayának állítólag a cukorbetegség elleni küzdelemben - talán a kettes típusával szemben, de ezzel lehet, hogy nagy hülyeséget írtam - vesszük igen jó hasznát, még kapszulát is készítenek belőle. Ízre nagyon keserű, de ha sós vízzel mosod meg akkor valamivel kellemesebb. Főleg tojással szokták enni, rántottához hozzáadva."

Hát így. További képekért, no meg egy jó kis monszunért feltétlenül kattintsatok a 90 millió fülöpke blogra!

A kommentelési szabályokról ide kattintva olvashatsz.