Ha vasárnap, akkor blogajánló, ezúttal három témát választottam ki, törekedve a sokszínűségre. Azt hiszem sikerült is. A szíriai polgárháborúról rengeteget lehet hallani világszerte, a Mispaha blog azonban kicsit más perspektívából szemléli az eseményeket, hiszen kiderül, milyen érzés lehet alig 15 km-re élni a határtól. Aztán költözünk egyet a spanyol tengerpartra, végül megismerkedhetünk a még nem egészen egyéves gyönyörű új dél-afrikai bankjegyekkel.
„Nem vagyunk hülyék, tudjuk, hogy a polgárháborús Szíria alig 15 kilométerre van tőlünk. Volt, hogy hallottuk az ágyúk dörgését. Egészen szürreális volt, amint csicseregnek a madarak, ugróiskoláznak a gyerekek, ringatjuk a babakocsit és közben remeg a levegő. Elhihetitek, a mi kis idillünkben meglehetősen dermesztően hatott a háború zaja. De egészen mostanáig valószerűtlennek tűnt, hogy a mi életünkre bármiféle hatással legyen az, ami Szíriában zajlik. Tulajdonképpen most sincs, de ez egy röpke pillanat múlva másképp lehet. És ez már annyira komoly változás, hogy nekünk is meg kellett hoznunk minimális óvintézkedéseket.
Nálam az lépte túl a vörös vonalat, hogy az amik berágtak a damaszkuszi gáztámadás miatt és a térségbe rántották a fél flottájukat. Ez nem szokott jót jelenteni. A hír hallatán izraeliek százezrei kaptak észbe és kezdtek el gázmaszkért rohangálni. Zsófival mi is összehívtuk a kéttagú család biztonsági tanácsot és úgy döntöttünk, hogy beállunk a sorba gázálarcért, amúgy meg úgy se lesz rá szükség. (...)
Azt gondolná az ember, hogy heveny vészhelyzet esetén, ha nem is minden sarkon, de legalább városonként egy-egy helyen osztanak gázálarcot. Hát nem, legalábbis Izraelben, pedig errefelé - mondjuk így - nagyobb a háborús kitettség, mégsem szöszmötöltek a logisztikával. Ahol mi élünk Észak-Izraelben (ami nagyjából az ország egyharmada) elvileg a legveszélyeztetettebb Szíria felől. Ehhez képest össz-vissz egy elosztóhelyet sikerült felállítani a régióban, azt is random módon hol Haifán, hol a vele szomszédos városban üzemeltetik. Nem csoda, hogy a múlt heti híradók rendre azzal rémisztgettek, hogy milyen hisztérikus a hangulat egyik-másik elosztóhelynél."
Nem részletezném itt most, milyen kalandok után sikerült (és hány darab) gázálarcot szerezni, olvassátok el inkább a blogon, megéri, nem akármilyen hercehurca – inkább nézzük, mi történt azután, hogy sikerrel jártak!
„Elmenőben uszkve másfél köbméter gázálarccal a kezünkben még egy tévéstáb is elkapott Patriszióval minket. Nekünk szegezték az adekvát kérdést, hogy "akkor most félünk-e?". Mit lehet válaszolni, amikor a helyzet olyan, mintha bankrablókat kaptak volna rajta, ahogy hónuk alatt pénzeszsákokkal slisszannak el, és azt tudakolják tőlük, hogy amúgy szeretik-e a pénzt. "Nem vazze, nem félünk, ha van rajtunk gázálarc. Meg aztán égünk a vágytól, hogy lássuk milyen hülyén mutatunk benne."
Új élet a Costa Braván
Roxi blogján találtam egy linket az alábbi blogra (ez már nem is tudom, hányszoros áttét így...), ám érdekesnek találtam a Madrid-Barcelona költözködést, és kíváncsian várom, hogyan alakul a szerző, Max sorsa. Addig is nézzük, mi a helyzet a tengerparton!
„A költözés vicces volt, mert mindenemet, a robogóval együtt betömtem egy Iveco Dairy kisteherautóba, és levezettem 700 km-t, majd 100-at Barcelonába, ahol leadtam a kocsit. Visszarepültem Madridba, majd másnap beültem a kocsimba, és megint 700 km. Persze, mindezek előtt volt még egy 700 km az interjúra, és persze 700 haza. Madrid - Barcelona a kisujjamban van! (o:
Lakást még nem találtam; egyelőre a céges lakásban lakok, ami Platja d'Aro jacht kikötőjében van (gondolhatjátok, milyen szar hely).
Lakásügyben amúgy is szenvedek, mert nem tudom, hogy nyugis, szép környéken akarok lakni, vagy kicsit zsúfoltabb, szűkebb környéken, de a városközpontban.
Egyelőre a nyugis környék vezet, így azt hiszem az lesz a nyerő. Igazából van már egy kiszemelt. Nyugis környék, 12 lakás, nagy kert, két medence, garázs, 3 szoba, 2 fürdő, grillező a teraszon..." További részletek és képek ide kattintva érhetők el!
Lehet-e nem létező pénzt hamisítani?
Nem tudtam megállni, hogy ne válasszam ki Kátya blogjáról ezt a bejegyzést, annyira megtetszettek a dél-afrikai randról készült képek, szerintem gyönyörű bankókat terveznek, gyártanak és használnak. Egy rand kb. 23 forint, de esetünkben nem is ez a lényeg, hanem hogy lassan egy éve lesz, hogy új bankjegyeket nyomtak.
„Felületes szemlélő hajlamos lehet azt hinni, hogy itt Afrikában minden a szafarizásról szól, ezt a vonalat erősítik az érmék és a papírpénzek is. A jelenleg forgalomban lévő bankjegyeken a big 5 képe található, a hátoldalukon pedig 1-1 fontos dél-afrikai iparág képe. Az érméket úgyszintén fontos természeti értékek képei díszítik: kudu, gnú, duiker, stb.
2012-ben Jacob Zuma elnök bejelentette egy új típusú bankjegy széria bevezetését, amelyben az állatos "big 5″ oldal megmarad, az iparágak képei helyett azonban Nelson Mandela arcképe tekint ránk. Ezek a bankjegyek 2012 novemberétől vannak forgalomban párhuzamosan az eddigiekkel, de én azt hiszem, még egyáltalán nem futottam bele ebbe a típusba. (...)
Több helyen láttam az 500 randos képét, ezért megpróbáltam utána olvasni, hogy akkor ez most van vagy nincs? A nemzeti bank közleménye szerint ez a bankjegy nem létezik, egyfajta hoax, átverés. Annyira kreatív emberek vannak, nem? Ha már nekiállnak pénzt hamisítani, miért elégednének meg az eleve létezőkkel, ha kreálhatnak újabb, nagyobb értékűeket is? Gyönyörű!!
Nagyon szép képek vannak az ide átemelten kívül is még Kátya blogján, úgyhogy ha sikerült felkelteni az érdeklődésetek, akkor kattintsatok!
Az utolsó 100 komment: