Nagyszerű posztok születtek kedvenc blogjaimon az elmúlt napokban is, úgyhogy van mit ajánlani így vasárnap olvasgatásra. Ott van például Szandra ausztráliai beszámolója arról, hogy jobb híján hogyan kísérletezik egy szórólapos munkával. Ha már munkahely, akkor érdekesek Barna svédországi tapasztalatai is. Ő most éppen egy szeptemberi tanfolyamra készült – volna, de szóltak neki, hogy nem azért megy oda, hogy előtte otthon gyakorolgasson. A heti másik két ajánlott poszt közül az egyik a Barcelona focicsapatának ciszjordániai vendégszerepléséről számol be jó sok képpel, végül, de nem utolsósorban, Janek rántja le a leplet a félelmetes tintahalról – egyenesen Hawaiiról. Jó olvasást és ne felejtsetek el ellátogatni az eredeti posztokra!

Kezdjük tehát Szandra ausztráliai írásával, ami azzal kezdődik, hogy akár egy egyszerű eladói állást sem olyan egyszerű megszerezni, még lebutított önéletrajzzal sem. Így aztán marad az újságok kiszállítása, egészen pontosan a szórólapok és a katalógusok kézbesítése.

"Pár szót erről a szórólapos munkáról. Amikor interneten jelentkeztem még talán júniusban, akkor csak lakcímet meg elérhetőséget kell megadni. Talán rákérdeztek egy formon, hogy van-e jogod itt dolgozni, de ezt azóta se ellenőrizték. A munka abból áll, hogy hétfőn felveszi az ember a heti szállítmányát, ami több fajta katalógus, és azt szerda estig kiviszi a kerületében az összes olyan postaládába, amin nincs No Junk Mail felirat. Elég egyszerű, az én területem 6 tömbből áll, tehát 3szor 2 utca, és 591 címem van. Ez azt jelenti, hogy ha van 4-5 fajta szórólapod vagy újságod, akkor az 2-3000 példány.

A fizetés úgy néz ki, hogy az első újságra kap az ember 18-19 dollár körül 1000 darabonként, majd minden további szórólapra/újságra 10 dollárt 1000 darabonként. Tehát ha egy héten mondjuk 4 fajtát kapok, akkor az (18.6+30)*0,591 kb 29 dollár, ami adózatlan, de a bevallás úgyis csak jövőre lesz, ha...

Ahogy nő a lapok száma, úgy lesz komplexebb a feladat, mert ha mondjuk kap az ember 8 fajtát, azt már otthon össze kell rakni egy pakkba, hogy gyorsabban menjen a szórás. Arra is lehet számolni pár órát, hogy 4-5000 példányt összeválogass... inkább ami a múlt héten megterhelő volt, hogy 8 kiadványt kaptam, amiket ha összeraktam egy pakkba, darabja 20 dkg volt. Még úgyis, hogy a szórást szétosztottam két napra, eléggé megfájdult a hátam. Ráadásul jóval többet kellett fordulni, mint első héten, mert kevesebb pakkot bírtam el ugye cipelni, egy blokkot 2-3 kör volt megcsinálni általában." A poszt további részét itt olvashatjátok el!

Ennyit tehát Ausztráliáról, most egy nagy váltással irány Svédország, ahol Barna egy szeptember végi, kétnapos stockholmi tanfolyamra készül. Illetve készülne, ha nem próbálnák meg lebeszélni róla...

„Érdekes volt, mikor mondtam bent, hogy otthon kicsit gyakorolgatok, szinte rám förmedtek, hogy minek akarok én otthon ezzel foglalkozni, azért megyek a tanfolyamra, hogy ott tanuljam meg vagy hozzák elő az emlékeimet. Ez is egy hozzáállás.

Volt egy kis bonyodalom a nevem miatt is. Meg kellett adni a tanfolyamhoz, de nem nagyon boldogultak vele, így le kellett betűzni. A főnököm (...) meg is jegyezte, hogy "Szüksz? It sucks!" Aztán jót röhögtünk rajta. Tény, hogy ez egy abszolút alkalmatlan név az itteni élethez, amúgy is csak apámra emlékeztet, úgyhogy mindenképpen menni fog a levesbe. Már csak egy rendes vezetéknevet kellene találni helyette.

Ha már a nevek, velünk, magyarokkal, rengeteg gond van :) A cégnél a következő nevek fordulnak elő: Gyula, Lajos, Zsolt és Barna. A kettős mássalhangzókkal nem tudnak mit kezdeni. Így lesz, fonetikusan írva):
Gyulából Güla (ami nagyjából sárgát jelent). Lajos-ból az egyik kolléga csinálj Lajon-t, ami az oroszlánra hajaz. A Zsolt esélytelen a zs miatt, így Szolt lesz belőle (ez ugye a sóra hajaz) és a Barna ugyan kiejthető, de a "gyerekre" hasonlít." A továbbiakat ide kattintva olvashatjátok el.

Ezen a hétvégén (utolsónak a nagyok közül) megkezdődött a spanyol labdarúgó-bajnokság, azaz véget ért a leginkább átigazolási pletykákkal dúsított holtidény, a csapatok is visszatértek a nyári túrákról. Most a nagyszerű Mishpaha blog segítségével nézhetjük meg, hogyan is zajlott testközelből a Barcelona ciszjordániai kiruccanása. Feltétlenül kattintsatok, hiszen rengeteg kép tarkítja a beszámolót, amiből most itt egy rövid kedvcsináló következik.

„Mivel nem csak én szivárogtam be a védett zónába, hanem elmebeteg szurkolók is, ezért a következő néhány perc fullkontaktba ment át. A semmiből mindig előugrott valaki, aki egy fotó kedvéért le akarta tépni a kedvence fejét, majd kisvártatva egy biztonsági vetette rájuk magát, hogy szétválassza őket és elvonszolja a tett színhelyéről a magáról megfeledkezett helyi fickókat.

Számomra meglepő volt, hogy a barcások többsége micsoda nyugalommal viselte a világhírrel együtt járó agresszív szeretetet. Jó, nyilván benne van a fizetésükben, hogy ne vakarózzanak, ha ezt épp a saját bőrükön érzik, nekem viszont nézni is rossz volt, ahogy sorra szétszedték a barcás sztárokat.

Külön is kijutott a jóból a világ talán legzseniálisabb csatárának, Lionel Messinek. Amikor csak megjelent a színen még magasabb fokozatra kapcsolt a hisztéria. Hogy agyon ne nyomja a felfokozott figyelem, külön testőrök vigyáztak a testi épségére. Talán egyedül az argentin arcán nem láttam, hogy a jó fizu és a világhír kárpótolná azért, amit ki kell állnia.

Mondjuk az én mosolyom se lenne őszinte, ha fülem-farkam behúzva, testőrök gyűrűjében volnék kénytelen mozogni a világ minden részén. Messi Betlehemben sem úszta ezt meg - testközelből egészen úgy festett, mintha szegényt rabláncon vezetnék a kivégzése felé."

Ha még nem lenne elég a jóból, akkor végül – de messze nem utolsósorban – ma azt is megmutatjuk (egészen pontosan Janek mutatja meg egy fotósorozat segítségével), hogyan is kell elkészíteni a tintahalat. Sok képpel és humorral, szóval nem csak a tintahalat imádóknak (amilyen én is vagyok) ajánlom!

„Gondoltam lerántom a leplet a félelmetes tintahalról.

Gyakran van, hogy a helyi bevásárló piacok hús / hal részlegén olyan dolgok vigyorognak vissza rám, aminek a felét nem is merem, a nevüket nem tudom (és gyakran még félelmetesen is néznek ki). S mivel a japók lényegében mindezt megeszik (most tényleg. Mindent ami szerves a tengerben azt megeszik) gondoltam érdemes kipróbálnom.

A kísérlet sorozat első eleme a Tintahal.

A feltétel az volt, hogy eredeti formájában kell kézbe vennem a dolgot és elkészíteni. Íme, a folyamat!"

A tintahal a képek láttán éppenséggel nem lett szimpatikusabb, de végtére is nem nézegetni (és az esetek döntő többségében pucolni sem), hanem megenni kell, annak pedig nagyszerű, úgyhogy a még néhol horrorisztikus képek sem tudtak eltántorítani. Nézzétek meg ti is itt!

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY! Megváltoztak a kommentelési szabályok, a részleteket ide kattintva olvashatod el, ahol az is kiderül, mi kell ahhoz, hogy a jövőben is ugyanúgy hozzászólhass a posztokhoz, ahogyan eddig.