Régóta tervezgetem már, hogy a Határátkelőn is ajánlott (és általában ide is író) szerzők blogjaiból rendszeresen megjelentetnék kedvet csináló írásokat nektek. Elsősorban azért, mert sok hasznos, vagy egyszerűen csak érdekes tartalom van rajtuk, amit szívesen megosztanék veletek. Most elérkezett ennek is az ideje, ha már úgyis annyi változás van.

Fontosnak tartom itt az elején hangsúlyozni, hogy próbálok rövid, jellemző részleteket választani, de a lényeg az lenne, hogy ha megtetszik, olvassátok el az eredeti posztokat, menjetek el a forráshoz – tehát ez tényleg ajánló szeretne lenni, semmiképpen sem szeretnék mások tollával, szellemi termékével ékeskedni.

Magyarországon jártak

Nos, akkor vágjunk is bele! Nemrégiben itt, a blogon is szó esett Cooper posztjában arról, milyennek is látja Magyarországot egy külföldön élő, hazalátogató magyar.

Nem meglepő módon, többen is foglalkoztak a héten a témával. A Kenyában élő Timi és András például meglehetősen vegyes érzelmekkel gondolnak vissza a Magyarországon eltöltött időre.

„Ami nagyon furcsa volt megérkezésünk után, az a magyarországi közhangulat. Mi teljesen pozitívan, jó hangulatban érkeztünk haza, az első néhány hétben kitűnő volt hangulatom. Nem ritkán fordult elő, hogy az körülöttünk lévő emberek értetlenül néztek ránk, hogy mi a ráknak örülünk, mitől vagyon mi oly boldogok, hiszen semmi okunk rá elméletileg. Néha olyan érzésem volt, hogy az emberek szinte csak zombiként mászkálnak az utcán, állandóan rohannak valahova. Tyimpuskára annyira nem hatott ez, ő még az utolsó napokban is elég jól el volt otthon. Sajnos rám nagyon hatott a közhangulat, a végén már én is idegesen rohangáltam zombiként, számolgatva a napokat, hogy mikor indul már végre a repülünk vissza, a béke szigete felé." Az írás itt folytatódik, kattintsatok!

Magyarországon járt bandirepublic is, ő úgy látja, „Budapest óriásit fejlődött egy év alatt, a belvárosból konstans nyári fesztivál lett, szerintem már nem is érdemes kimenni a szigetre. rengeteg új kocsma, kajálda és szórakozóhely nyílt, hömpölyögnek az utcán a bel- és külföldiek. a régi zsidónegyed a maga szerény 170 vendéglátóipari egységével a történet epicentrumává vált, én is sokat bóklásztam errefelé."

Az már kevésbé pozitív, hogy tapasztalatai szerint (és ezzel nincs egyedül) az angol nyelvvel még a belvárosi, külföldi vendégeket is gyakran kiszolgáló helyeken sem nagyon beszélnek angolul. A posztjában van is erről egy tipikus(an vicces) történet, érdemes elolvasni!

Hogyan káromkodnak a svédek?

Ha már a nyelvtudásról van szó, akkor ruccanjunk át Svédországba, ahol a nagyszerű Livet i Sverige (avagy fettfagel) blogon írt egy jó kis posztot Kövérmadár a káromkodásokról, amiből kiderül, hogy „káromkodásaik nagy része vallási eredetű (helvete, jävla, satan), a többi inkább indulatszó, mint konkrét jelentéssel bíró dolog. Szintén érdekes, hogy a talán legjellemzőbb magyar anyázás egyáltalán nem létezik. Az angol nyelv általános ismeretéből adódóan természetesen elő-elő fordulnak angol káromkodások is. (...) Azt is észrevettem, hogy a cégnél a vezetők nem káromkodnak. A dolgozók minden további nélkül, de egy szint fölött már nem. Biztos Magyarországon is így van, bár ahol dolgoztam, ott nem mindennapi tirpák volt a nagyfőnök (tulaj), aki szépen tudta cifrázni." Akinek van kedve folytatni, itt megteheti!

Vörös hátizsák Hawaii-on

Elhagyva Európát, egyenesen Hawaii felé vesszük az irányt, hogy elolvassuk a Legfrissebb Hawaii Hömbölgéseket. Mivel arrafelé elég sok a hurrikán, és akad cunami-riadó is rendesen, nem csoda, hogy a cégek nagyon komolyan veszik a biztonságot – írja Janek.

„Mindegyik irodában van egy vörös hátizsák, amit vész esetén felkap az ügyelet felelős és cipeli magával, miközben mindenki megy a kijelölt óvóhelyre. Mivel lejárt a csomagban található vész kaja (ilyen préselt ürhajós kaja volt, egy kocka kb 8000 kalória, alakra és ízre olyan mint a ham-lett puffasztott rizs kocka) ezért vett újat a cég."

A csomag aztán okozott még komoly meglepetéseket, hogy pontosan miket, azért kattintsatok ide és elolvashatjátok!

A Maccabia

Végül, de nem utolsósorban sportolunk kicsit, méghozzá Izraelben, ahol a négyévente megrendezett Maccabiáról, azaz „zsidó olimpiáról" olvashattok egy nagyszerű és alapos beszámolót.

„A Maccabia egy látszólag professzionális sportesemény, ahol profik és amatőrök is rajthoz állnak. Nagyszerű egyéni teljesítmények terepe, de világcsúcsok nem itt dőlnek meg, mert a zsidó közösségi játékok valójában nem erről szólnak - a játékok inkább az apropói a nagy találkozásnak, a változatos színvonalú versenyeknél sokkal fontosabb az együvé tartozás kifejezése a sportviadalok révén. És ennek megvan a maga ideológiai alapja is. A modern Izraelt megalapozó cionizmus egyik fontos eleme a hős- és testkultusz, aminek az egyik legkézenfekvőbb kifejezőeszköze a sport. A cionisták kezdetektől felismerték a sportban rejlő közösségteremtő erőt, de még inkább az ideológiai támaszt." Ha a magyar sportolók szerepléséről szeretnél olvasni, vagy egyszerűen csak belekóstolnál a hangulatba, nem tudok jobb helyet erre a mispaha blog írásánál.

Ez volt tehát az első blogajánló, remélem, tetszett, kíváncsian várom, mit gondoltok erről az ötletről! Én szeretném folytatni, mert ezek a blogok igazán jók és értéket képviselnek.

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY! Megváltoztak a kommentelési szabályok, a részleteket ide kattintva olvashatod el, ahol az is kiderül, mi kell ahhoz, hogy a jövőben is ugyanúgy hozzászólhass a posztokhoz, ahogyan eddig. A félreértések elkerülése végett: bár oda van írva, hogy hozzászólásod előzetes moderáció után jelenik meg, a Prémium kommentelők szabadon hozzászólhatnak, nem kell várniuk semmire. Köszönöm a türelmet!

Ha pedig még ezek után is szereted a blogot, akkor szavazz a Határátkelőre a Goldenblogon - egy kattintás ide és a Közélet kategóriában már voksolhatsz is!