Ha már Ramadán van, akkor ma látogassunk el az Egyesült Arab Emirátusokba, Fikus Kukisz segítségével. Korábban (még a kezdeti időkben) írt egy posztot, most újjal jelentkezett, a leírtak nem minden tanulság nélkül valók.

„Mivel az új Határátkelő-oldalon nincs még Egyesült Arab Emirátusokbeli poszt, úgy döntöttem, írok egyet (ismét). Azokról a dolgokról szeretnék írni, amiről az átlagembernek nincs feltétlenül tudomása, vagy éppen erős tévképzetei vannak.

Ezen oknál fogva valószínűleg több lesz a negatív árnyalatú információ, mint a pozitív, mert ezeket nem látják az emberek, akik nem élnek itt, de gyakran azok sem, akik itt élnek.

Előre szeretném bocsátani, hogy ezzel nem becsmérelni szeretném az országot, csak rávilágítani néhány sajátosságra, visszásságra, esetleg a tapasztalatlan potenciális ideutazókat felvértezni némi ismeretanyaggal ezen a téren is.

A pénznél csak egy jobb dolog van

Az első, és legáltalánosabb tévhit, hogy itt, valamint a környező, gazdag olaj-országokban nincs korrupció. Mint mindenhol máshol, ahol nagy pénzekről, és üzletekről van szó, itt is vannak mindenféle lobbik, érdekcsoportok, akik képesek a dolgokat olyan irányba befolyásolni, ami az ő üzleti érdekeiknek jó. A pénznél csak egy jobb dolog van, a még több pénz.

Egyszer olvastam egy posztot Ománról, ahol a fiatalember a sivatagban barangolt pár napig, és levonta a következtetést, hogy ez egy gazdag, és szép ország, ahol nincs korrupció. Hát a sivatagban sétálva biztos nem is találkozik vele az ember, annál inkább az üzleti életben.

Csak a látszat számít

Az átlagember számára ez a jelenség leginkább ott tapasztalható, hogy a rengeteg csilli-villi épület, és minden rekord megdöntésének a kísérlete egy olyan világot képez, ahol csak a látszat számít, a tartalom nem.

Nyakra-főre épülnek a mindenféle toronyházak, szállodák, irodaházak, amik nagy része a legalapvetőbb balesetvédelmi előírásoknak sem felelnek meg. Több tűzeset is történt a közelmúltban, van ahol halálos áldozatokat is követelt, és volt olyan, ahol egyszerűen nem működött a tűzjelző, valamint a tűzoltó készülék, holott az épület vadonatúj volt, minden szükséges dokumentummal, és engedéllyel. Nos, ezek az engedélyek kb. annyit is érnek.

Ha valakinek érdeke, hogy az az épület megkapja az engedélyt a működésre, akkor meg fogja, függetlenül attól, hogy balesetveszélyes, éghető anyagokat építettek be, vagy épp nem működnek az alapvető balesetvédelmi berendezések. Állítólag Dubaiban az újonnan épült épületek 80%-ánál használtak olyan borítást, ami nem felel meg a tűzvédelmi előírásoknak.

Ha valaki saját maga szeretne lakást bérelni, és nem a munkaadója bérel neki valamit, akkor érdemes felkutatni az ilyen irányú információkat tartalmazó kiadványokat. Sok hasznos információt meg lehet tudni például arról, hogy melyik környéken milyen jellegű ingatlant, és mennyiért lehet bérelni. Van, amelyikben őszintén megemlítik azt is, hogy melyik az a környék, ami bár új, de a lóhalálában felhúzott villákat nem igazán a minőség jellemzi.

A helyi szokásokról, törvényekről is lehet mindenféle kisokosokat kapni, így azokat is érdemes olvasgatni, mert sok minden nem úgy működik, mint más országokban. Tilos például a hajléktalankodás, és a koldulás. Ennek ellenére igen sok vendégmunkás él a hajléktalanszállókhoz hasonló körülmények között.
És ez a téma az, amiről érdemes még említést tenni, mert ezek is forrásai egypár sajátos helyzet kialakulásának.

Bűnügyek

A második, az elsőhöz hasonlóan népszerű, és téves gondolat, hogy itt nincs bűncselekmény. Nemcsak, hogy van, hanem van sok, kimondottan „kultúra-specifikus" is, amit mindjárt bővebben részletezek.

Sok olyan eset van, ahol a vallási, és kulturális szokások tiszteletben nem tartása miatt kap valaki büntetést. Valamiért ebben élen járnak a britek. Tilos káromkodni, tilos bármilyen, a vallást gyalázó, vagy sértő magatartás, a nyilvános helyen való részegeskedés.

Elvileg az alkoholfogyasztás is tilos, viszont a nem muszlimoknak ki lehet váltani egy úgynevezett „liquor licence-t", és ezzel lehet a hotelek bárjaiban, valamint a kimondottan alkohol árusítására szakosodott likőr boltokban alkoholt venni.

Elvileg muszlim nem kaphat ilyen engedélyt, de azért közülük is van, aki fogyaszt alkoholt. Viszont, mint írtam, az utcán nem viselkedhet részeg disznó módjára, így diszkóból csordában hazafelé ballagó, kukákat rugdosó, és játszótereket telehányó csoportokkal sem lehet itt találkozni. Ez számomra pozitív, bár biztos van, akinek ez is hiányzik.

A „dubajozás"

Tilos a házasságon kívüli szexuális élet is, ellenben a „dubajozás" gondolom mindenkinek ismerősen cseng, ahol fiatal K (na, ezt értsd, ahogy akarod) - európai lányok utaznak ide jó pénzért szórakoztatni a nagyérdemű helyi közönséget.

Ezen kívül prostitúció is van, nem is kicsi, ahol sokszor illegálisan itt tartózkodó hölgyek kínálják a „portékájukat" éjszakánként bizonyos bárokban. Ilyen helyek mindkét nagyvárosban vannak, és olyan népszerűek, hogy kizárt, hogy nem tud róla a hatóság. Szóval ebben a tekintetben az az érdekes helyzet áll elő, ha mondjuk itt dolgozik egy szerelmespár, ők nem hálhatnak együtt, viszont kurvázni simán lehet.

Olvastam már itt olyan „bűnügyi hírt", hogy egy szerelmespár felment a lány szállására, hogy együtt legyenek, ezt a portás jelentette a hatóságoknak, és mindkettőt megbüntették házasságon kívüli szexuális kapcsolatért, és kitoloncolták őket az országból.

Az hozzá tartozik a dolgokhoz, hogy a legtöbb itt dolgozó céges szálláson lakik, mert egy átlagfizetésből egy albérlet megfizethetetlen, és nincs koedukált szállás, így nem könnyű összehozni az együttlétet, ha esetleg nincs saját szállásuk.

A molesztálásokról

Mivel a legtöbb itt élő (rabszolga)munkás férfi, ráadásul össze vannak zárva, sokszor több száz, vagy ezer fő befogadására képes munkásnegyedekben, elég sok a molesztálási ügy is.

Van, amikor egymás között történik ez, van, amikor esetleg játszótéren, kisfiúk, kislányok kárára, vagy munkahelyen, szállodában, bárban felnőtt hölgyek (vagy férfiak) kárára. Ezeknek az ügyeknek azért van helyi szereplői is, nem csak és kizárólag a „pakik" csinálnak ilyet.

Több tucatnyi cikket tudnék idézni, vagy idelinkelni a témában, de mint az elején is írtam, nem az elrettentés a célom, és nem is az, hogy bizonygassam, hogy ez milyen romlott egy hely, nem teszem. Ezek az esetek amúgy sem egyedülállóak. Sok helyen, főleg ahol a férfi-nő kapcsolatok erősen korlátozva vannak, fordul elő ilyesmi.

Egy esetet azért mindenképpen szeretnék felidézni. Tavaly történt, hogy egy amerikai nőt, akinek sikerült egy hotel bárjában jól leittasodnia, és a taxiban elaludnia (az sem kizárt, hogy beletettek valamit az italába), 4 iráni férfi kivette a taxiból, mondván, hogy az ismerősük, elvitték magukhoz, és megerőszakolták.

Amikor a nő feljelentést tett az ügyben, első körben ő kapott 1000 dirham (kb. 60 ezer FT) pénzbüntetést alkoholfogyasztás miatt, míg a nemi erőszak valahogy nem volt olyan fontos a hatóságoknak. Végül elkapták őket, de csak azért, mert a nő nem hagyta annyiban a dolgot.

A rabszolgák

Van törvény arra is, hogy egy lakásban nem lakhat 6 főnél több, nem rokon ember. Ennek ellenére rengeteg ingatlan van illegálisan átalakítva ennél sokkal több személy elszállásolására. Az ingatlanárak nagyon magasak, és a cégek igyekeznek minél költséghatékonyabban megoldani a munkások elszállásolását.

Vagyon ellenes bűncselekmények is előfordulnak, lopás, betörés, rablás, sőt még emberrablás is. El lehet képzelni, hogy mekkora a kísértés, ha összevetjük a minimum milliomos helyieket, a havi 200 dollárért güriző bangladesivel.

A hivatalos minimálbér 750 dirham (200 dollár), de van ahol még ennél is kevesebbet kapnak a, nyíltan nevezhetem őket így, rabszolgák. Ezért cserébe pedig dolgoznak akár heti hét napot, és egy, vagy kétévente mehetnek haza egy, másfél hónap szabadságra.

A fülöp-szigeteki külügy most dolgozik azon, hogy felállítson egy minimum követelményt, ahol az állampolgáraik legalább 400 dolláros (1500 dirham) fizetést kapjanak, havonta legalább egy szabadnapot, lehetőségük legyen napi 8 óra folyamatos alvásra, és joguk legyen mobiltelefont tartani.

Ez az intézkedés nem igazán népszerű a helyiek körében, és ha ez életbe lép, akkor valószínűbb, hogy inkább alkalmaznak valami más országbelit, akinek elég az 500-750 dirham, és dolgozik továbbra is heti 7 napot.

Arra hivatkoznak, hogy nem mindegyik emiráti milliomos, és nem tudják megfizetni a magasabb bért, különben is, minek fizessen többet, ha a dolgozó nem dogozik többet. Ja, kérem, ha nem tetszik milliomosnak lenni, nem feltétlenül kell 5 háztartási alkalmazottat tartani!
Headache duty

Ezzel a különleges kifejezéssel is megismerkedtem itt kint. A cégnél az egyik hölgy babát vár, és elkezdett babysitter után kutakodni, egy-két ügynökségnél. Mivel HR-es a szakmája saját maga is meginterjúztatta a jelölteket, ahol a beszélgetés közben az egyik kijelentette, hogy ő nem vállal „headache duty-t".

A hölgy nem igazán értette, hogy az mi, és próbált rákérdezni, de a nanny-jelölt csak még párszor megismételte, hogy „nincs headache duty". Nagy nehezen sikerült megfejteni a dolgot, és ez a kifejezés azt jelenti, hogy a ház urának a felesége fejfájás, vagy egyéb okból kifolyólag nem hajlandó az urával hálni, akkor a nanny helyettesíti őt ebben a feladatban. Úgy látszik, hogy ez itt teljesen természetes velejárója a babysitterkedésnek.

Senki nem tartja be a közlekedési szabályokat

Azért nem mindenki lakik tömegszálláson. Van egy igen nagy szakadék az alapfizetésért dolgozó szakképzetlen munkaerő, és a keresett szakmával, nyelvtudással rendelkező, többnyire európai, vagy angol anyanyelvű dolgozók között.

Egy bizonyos szint felett a munkaadó cég saját albérletet, vagy annak megfelelő szintű költségtérítést kínál a dolgozóinak. Ez utóbbi esetben a dolgozó viszonylag szabadon megválaszthatja, hogy hol bérel lakást, persze az anyagi lehetőségek ezt azért bekorlátozzák egy bizonyos mértékben.

Van olyan eset is, amikor a munkaadó kiköti, hogy nem mehet át a dolgozó a másik emirátusba lakni, csak ott bérelhet lakást, ahol dolgozik. Ennek inkább gazdasági okai vannak, mert szeretnék a pénz helyben tartani.

Azért vannak, akik ingáznak, főleg akik Abu Dhabiban dolgoznak, mert Dubaiban olcsóbb a szállás. Van, akinek még úgy is jobban megéri Dubaiban lakást bérelni, és minden nap Abu Dhabiba utazni, hogy naponta meg kell tenni a 100-150 km-es utat, oda-vissza. Az üzemanyag nem téma, hiszen nagyjából 100 forint egy liter.

Az ingázás egyetlen hátulütője az idő. Csúcsidőben ki tud alakulni forgalmi dugó a 2X4 sávos autópályán is, és a balesetek is gyakoriak. A balesetek oka részben a közlekedési morál, részben pedig az időjárási viszonyok.

Azt is már említettem a régebbi posztban, hogy itt a közlekedés elég kaotikus. A nagy autókkal járó, félisten státuszban levő helyiek, valamint a fél-analfabéta, többnyire pakisztáni, és bangladesi busz-, kamion-, és taxisofőrök egy különös robbanóelegyet alkotnak.

Senki nem tartja be a közlekedési szabályokat, vagy azért mert nem érdekli, vagy azért mert fogalma sincs róluk. Erre jön habnak a tortán, a téli reggeleken (amikor csak +25 fok van) megjelenő igen sűrű köd, vagy a téli-tavaszi időszakban előforduló eső, amikor a sivatagi por és csapadék keveréke korcsolyapálya-szerűvé változtatja az utakat.

Természetesen a közlekedési morál ilyenkor sem változik, senki nem megy lassabban, nem használja az irányjelzőt, és a fényszórót is csak akkor, ha le akarja villogni a lassabban haladót.

Hogyan lehet jogosítványunk?

A helyi jogosítvány megszerzésére két módon van lehetőség, függően attól, hogy melyik országból származik az ember. A legtöbb EU-s ország képviselőinek elég az otthoni jogosítványukat lefordíttatni, és kb. 10-15 ezer Ft-nak megfelelő összeg befizetése ellenében a helyi jogosítványért folyamodni.

Természetesen magyarként erre nincs lehetőség. Amíg egy román simán megkapja a helyi jogsit (na meg az indiaiak, és britek is, akik amúgy a „rossz oldalon" vezetnek), addig az elvileg európai Magyarország állampolgárainak kötelező tanfolyamot, és vizsgát letenni, ahol szintén egy pakisztáni „oktatótól" függ, hogy megkapod-e a helyi jogsit, vagy sem.

Az, hogy kinek lehet simán kiváltani a jogosítványt, és kinek kell tanfolyamra járni leginkább a diplomáciai kapcsolatoktól függ, amiben (mint sok minden másban sem) nem nagyon tudunk jeleskedni általában.

Szóval, a magyarok számára a jogosítvány megszerzésének a módja a következő:

Ki kell kérni egy levelet a munkaadótól, aki igazolja, hogy az ember ott dolgozik, a jogosítvány kell a munkájához, stb...

Ezután szükség van egy arab nyelvű fordításra a jogosítványról, de mivel a fordító irodában csak angol, vagy francia nyelvű jogsit fordítanak le, így el kell menni a magyar nagykövetségre, elintézni az angol fordítást.

Persze, a követségen nem vállalnak fordítást, így ezt neked magadnak kell elkészíteni, ők pedig ráteszik a pecsétet, egy kb. 30 eurós díj ellenében.

Természetesen sem helyi fizetőeszközt (dirham), sem USA dollárt (ami itt a másodlagos fizetőeszköz), sem bankkártyát nem fogadnak el, csak és kizárólag eurót, kp-ben.

Szóval, ha megvan az angol fordítás, akkor irány a helyi fordító-iroda, és ők lefordítják azt arabra.

Ezután már el lehet menni a gépjármű-oktató központba, szemvizsgálatra, megnyitni az aktát, valamint bejelentkezni az elméleti oktatása. Ez 3 külön sorbaállást jelent, pár óra várakozást mindegyik sorban, de ha ügyes az ember, akkor akár egy napba bele is fér.

Ezután már minden gyerekjáték. elméleti oktatás, gyakorlati oktatás, vizsga, és ha nem buktat meg a vizsgabiztos, akkor máris meg van a jogosítvány, kb. 100 ezer Ft, és egy-két hónap ráfordítással.

Ha valamilyen okból kifolyólag nem sikerül a vizsga (mert a jól képzett pakisztáni oktató úgy dönt, hogy te nem vezetsz elég jól, miközben a honfitársai szabályos tömegmészárlást végeznek az utakon hetente) akkor viszont bajban vagy, mert egy csomó plusz órát kell venni, valamint újra vizsgázni, ami lényegesen megemeli a költségeket, ami így akár 5000 dirhamra (kb. 300 ezer FT) is rúghat.

Mennyivel egyszerűbb lenne csak befizetni azt a 15 ezret, és megkapni a helyi jogsit, ugye?

Jobboldali közlekedés balkéz-szabállyal

Érdekességként megemlíteném, hogy bár jobboldali közlekedés van, balkéz szabály van érvényben, így az egyenrangú kereszteződésben úgy néz ki a dolog, hogy:

1. El kell engedni a helyi lakost bárhonnan jön, mert ő nem áll meg!

2. Az otthoni gyakorlattal ellentétben, a baloldalról érkező járműnek van elsőbbsége.

Érdekes gyakorlattal találkoztam a kanyarodást illetően is. Bevett szokás, hogy úgy kanyarodik balra a sofőr, hogy előbb lehúzódik jobbra, majd lesi mindkét sávot, mint a sas, aztán amikor végre, nagy sokára mindkét sáv egyszerre szabad, akkor a két sávot átszelve bekanyarodik balra.

Amikor megkérdeztem az egyik céges sofőrt, hogy miért csinálja ezt, hiszen sokkal egyszerűbb lenne időben indexelni, a felezővonalhoz húzódni, és balra kanyarodni, amikor szemből nem jön semmi, azt válaszolta, hogy azért, mert ha a helyi lakos nagy sebességgel jön mögötte, és szabálytalanul előzésbe kezd, miközben ő kanyarodni próbál, és baleset lesz belőle, akkor ő kerül majd bajba.

Nagy divatja van itt a többsávos körforgalomnak is, valamint a körfogalom közepén megálló autóknak is. Semmi meglepő nincs errefelé abban, ha egy körforgalom külső sávját pár parkoló, vagy várakozó autó foglalja el.

Az autóüveg fóliázás is nagy divat errefelé, csakúgy, mint otthon. Itt is van rá szabályozás, de az többnyire a helyiekre nem vonatkozik, így nem ritka a tetőtől-talpig csadorba burkolt helyi hölgy, vakfeketére fóliázott ablakú luxus gépjárművel. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy hogyan lát ki, de ha kedves az életed úgyis félreugrasz előle.

A céges autókon nem engedélyezett a fólia, így az élelmes cégautó sofőrök (le sem írom már a származásukat, mert a végén még megkiabál valaki, hogy pikkelek rájuk) egyéb fortélyokhoz folyamodnak, mint például újságpapírral takarják le a bal első oldalablakot, hogy a nap ne süssön be, ők meg ne lássanak ki.

A Ramadán és a közlekedés

Ha a helyzet nem elég izgalmas eddig, akkor a pár napja elkezdődött Ramadán még egy kicsit rátesz egy lapáttal. Az éhező, szomjazó, és egyként sem az útra, hanem a „belső békére" koncentráló gépjárművezetők még egy kicsit megspékelik az eddig sem rózsás a helyzetet, nem beszélve arról, hogy pont ilyenkor szokott mindenki még a szokásosnál is gyorsabban hajtani. Ebben az időszakban a közúti balesetek aránya igen jelentősen megnő.

Ráadásul az idei Ramadán 33 év óta a legmelegebb, és leghosszabb böjtölési időszakkal társul, tekintve, hogy minden évben kb. 10 nappal van korábban, és most a nyár közepére esik.

Az idei Ramadán alatt a napkelte, és napnyugta közötti időszak, amikor a muszlimok nem ehetnek, nem ihatnak, és még egy csomó mindent nem csinálhatnak, kb. 15 órás, és akár 45-50 fok is lehet nappal.

Munkalehetőségek

Azért, hogy ne hanyagoljuk el az munkalehetőséggel kapcsolatos témát sem, hiszen a határátkelők nagy részét ez motiválja, erről is írok pár sort.

Szakképzetlen munkaerőként nem érdemes Európából idejönni, mert arra vannak szegény ázsiai országból érkező rabszolgák millió számra. A körülmények amúgy sem fehér embernek valók ezen a szinten.

Szakképzett, angol nyelvet beszélő munkaerőnek viszont biztos, hogy lesz kereslete itt az elkövetkezendő pár évtizedben. Az ország nagy terveket dédelget, 2020-as, valamint 2030-as határidőkkel rengeteg területen tűzött ki komoly ki célokat.

Gyakorlatilag minden területen hatalmas fejlődést szeretnének elérni. Az olaj, valamint gáz kitermelést a háromszorosára akarják növelni az elkövetkezendő 15 évben, ezzel egy időben nagy hangsúlyt fektetnek a megújuló energiaforrásokra is, így jelentős napenergia-projekteket is indítottak, atomerőműveket is építenének, sőt, a telekommunikációban is a régió központja szeretnének lenni, valamint a turizmus is komoly szerepet játszik a gazdasági terveik között.

Ezzel párhuzamosan a lakosság jelentős növekedésére is számítanak, ami az építőipar, valamint a szolgáltatóipar bővülését is jelenti.

Ezeket az elképzeléseket figyelembe véve nem túlzás, ha azt állítom, hogy ez az ország (és az egész régió) egyre nagyobb szerepet fog játszani a világ gazdasági körforgásában (még az eddiginél is jobban), és egyre több ember fogja megcélozni ezt az országot munkakeresés céljából.

Magyarok még mindig elég kevesen vannak itt. Nem tudok nem arra gondolni, hogy talán a szakképzettség, valamint a nyelvtudás hiánya miatt. A múltkor egy taxisofőr mondta, hogy 4 éve dolgozik itt, de én vagyok az első magyar, akivel találkozik.

Dubaiban biztos többen vannak, oda viszont én járok nagyon ritkán, és akkor sem honfitárs-vadászat céljából. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy itt Abu Dzabiban mennyi magyarral találkoztam eddig. Szerintetek miért nem olyan népszerű ez az ország a magyarok között, annak ellenére sem, hogy egy jó szakmával itt egy ház árát lehet megkeresni egy év alatt?"