Görögországról sajnos manapság mindenkinek a válság és a kaotikus helyzet jut az eszébe, így különösen érdekes, miként élik meg az ottani mindennapokat az emberek. Ebbe nyerhetünk ma részletes bepillantást Pink Elephantnek köszönhetően.
(A képeket én válogattam.)
"Régóta olvasom én is a blogot, mint sokan mások, de nem voltam benne biztos, hogy az én történetemre is kíváncsiak vagytok-e. Aztán arra gondoltam, hogy innen nem sok beszámoló jön, így talán akad, aki szívesen olvassa. Főleg, hogy Görögországból mindenki csak megy el, külföldi is, görög is, nemhogy a válság kellős közepén ideköltözne. Úgyhogy mondhatja mindenki, hogy mi bolondok voltunk.
Nehéz eldönteni, miről is érdemes írni. Görögország egy olyan hely, ahol sokan megfordultak már, de legtöbben csak nyaralás céljából. Itt élni viszont természetesen teljesen más. Nehéz eldönteni, mert ez az ország annyira gyönyörű, annyi látni- és élvezni való van itt, annyi mindent adott ez az ország a világnak, és mégis, ha ma valaki Görögországról beszél, akkor csak a válság jut eszébe, semmi más.
Szeretnék előrebocsátani néhány dolgot. Először is nem a főként turisták által látogatott részekről szeretnék írni, hanem inkább arról, milyen itt élni. Másodszor azt, hogy aki ide látogat, vagy ide szeretne költözni, annak érdemes utánanéznie a nemzeti és vallási ünnepeknek.
Görögország nagy része ortodox görög vallású, így az ünnepnapok eltérnek (például idén itt május 5-6-án ünnepeltük a Húsvétot). Ünnepnapokon általában minden zárva, erre érdemes odafigyelni.
Március 25. kettős ünnep, egyrészt egyházi, az Angyali Üdvözletet ünneplik, másrészt ezen a napon emlékeznek a görög szabadságharc kezdetére. Ekkor hagyományos iskolai és katonai felvonulások vannak, de napokkal előtte lezárnak mindent pl. Athén belvárosában, mert attól félnek, hogy a mérges tömegek nekimennének a politikusoknak.
Régebben a szülők megnézték a gyerekek felvonulását, ma már (sajnos) nem, bár a tévében közvetítik, mi is ott szoktuk nézni, mert kimenni sajnos nem érdemes azért, hogy aztán a kordon mögül ne láss semmit.
Nem hagytam magam mögött senkit
Én már majdnem két és fél éve élek itt és nem bántam meg. Az én történetem talán annyiban különbözik a legtöbbtől, hogy amikor azon a két és fél évvel ezelőtti napon felültünk a párommal a repülőre, én nem hagytam magam mögött családot, vagy barátokat.
Mire az a nap eljött, az elmúlt évek annyi keserű emléke tolt engem fel a gépre, hogy sokáig nem is éreztem honvágyat. Persze vannak dolgok, amik hiányoznak nekem is, egy-egy utca, melyen naponta végigmentem, a ház, ahol felnőttem, egy jó véres hurka vagy egy kis töpörtyű (még véletlenül sem a túró rudi...), és hogy meglátogathassam szeretteim sírját.
De ha igazán belegondolok, azok az utcák, melyeken én régebben sétáltam, már nem olyanok, mint voltak, a ház, ahol felnőttem, már nem ugyanaz, véres hurkát majd eszek még egy nap, és a szeretteim emléke a szívemben él.
Amikor elköltözünk, az emlékeinkben egy másik kép marad meg, és amikor újra látjuk azt a helyet, már semmi sem lesz ugyanaz. Szeretem a hazám, szeretem a magyar szót, de nem szeretnék ott élni. Én nem vágyom haza, bármilyen nehéz itt az élet.
Mert az élet itt nagyon nehéz. Mikor kijöttünk, még más viszonyok uralkodtak, mint most. Most, így 5 évvel beljebb a válságban, azt mondom, nagyon nehéz, és még nehezebb olyan embert találni, aki ne ezt mondaná, vagy ne ezt érezné.
Azonban itt a mentalitás mégis valahogy más, mint Magyarországon, itt válság van, nagyon kemény, de a legtöbb ember mégis látja, hogy az élet megy tovább, és holnap is fel kell kelni, és ha holnap is felkel a nap, akkor van remény!
A Görög Tragédia
Sajnos azonban nem mindenki látja így, és senki sem okolhatja őket azért, mert elvesztették a reményt. Sok család kénytelen nézni, ahogy napról napra nem esznek a gyermekeik, olyanok is vannak, akik nem bírják nézni és feladják őket.
Sokan végső elkeseredésükben öngyilkosok lesznek, vannak, akik ezt figyelemfelkeltő formában teszik, ők kerülnek be az újságokba. Azok, akik reggel 9-kor (a legnagyobb forgalomban) a Parlament előtti téren akasztják fel magukat, vagy az orvos, aki leugrik a kórház tetejéről, ahol dolgozik, vagy az anya, aki kimászik egy magas épület ablakába, és leugrással fenyegetőzik, mert nem tudja kifizetni beteg gyermeke kórházi számláit, a biztosítását pedig elveszítette.
Az újságokban lehet olvasni a napról napra nagyobb munkanélküliségről, ami semmi az igazsághoz képest. A fiatalok helyzete szinte kilátástalan, mert munka nincs, vagy csak nagy kapcsolatok árán. A közszférában dolgozók állandóan attól rettegnek, hogy a következő trojka (EU-IMF beceneve, ha esetleg valaki nem tudná) tárgyaláson még többüket rúgatják ki, vagy még nagyobb bércsökkentést vezetnek be.
Csak hogy értsétek: a párom rezidens orvosként a közszférában dolgozik majdnem másfél éve, ez alatt az idő alatt harmadával csökkent az alapbére. Az alapbér mellé járna (mondom: járna!!!) ügyeleti pénz (hiszen nem kevest ügyel, csakúgy, mint a legtöbb rezidens), ebből kb. 3-4-5 havonta utalnak egy vagy két hónapot.
Szóval jócskán le vannak maradva, és az egyetlen ok, amiért abban a kórházban, ahol ő dolgozik egyáltalán utalnak ügyeleti pénzt, az az, hogy a mostani egészségügyi miniszter erről a környékről való és ez így egy kiváltságos kórház (a szíve, vagyis inkább a szavazati, ugye...). A kiváltsághoz hozzátartozik, hogy folyamatos eszköz- és emberhiányban szenved az intézmény.
Sztrájk... megáll-e az élet?
A másik, amiről talán sokat olvasni az újságokban, azok a sztrájkok. Tudom, hogy Görögországon kívül úgy állítják be, mintha itt akkor megállna az élet, de ez nem igaz.
Ugyanis nem mindenki sztrájkol egyszerre, és a többiek igenis bemennek dolgozni, ha tudnak. A görögök nagyon jól navigálnak a sztrájkok idején. Alapvetően sok a különbség az itteni és a magyarországi sztrájk között. Itt például nincs minimális szolgáltatás, nem is nagyon értik a fogalmat (pedig számtalanszor megpróbáltam elmagyarázni, de nem értik, hogy minek dolgoznál, ha sztrájkolsz, ha sztrájkolsz, akkor ne dolgozz, max menj el tüntetni).
Az alapellátás kb. annyi, hogy amikor az orvosok sztrájkolnak, vagy egy kórház (van különbség a kettő között), akkor a tényleges életveszélyes sérülteket ellátják, de nem mindegyiket, tényleg haldokolni kell hozzá.
Megpróbálom elmagyarázni a különbségeket, remélem, menni fog. De előbb érdemes tudni néhány alapdolgot:
1. sok a szakszervezet, általában ők szervezik a sztrájkokat.
2. Attól, hogy például ma orvos sztrájk van, az még nem jelenti azt, hogy minden orvos sztrájkol, mert a részvétel opcionális (bár vannak jobban összetartó helyek).
3. Itt nem fizetésemelésért sztrájkolnak, hanem azért, hogy egyáltalán megkapják a fizetésüket (ami egyrészt nem sok, másrészt meg sokszor hónapokat késnek).
Szóval ha egy kórház sztrájkol, akkor az ott dolgozók (nővérek, orvosok, stb.) sztrájkolnak. Ha az orvosok szüntetik be a munkát, akkor az orvosok csatlakoznak a sztrájkhoz az ország egész területén.
Így előfordulhat, hogy valaki az országos orvossztrájk napján bemegy egy kórházba és minden gond nélkül ellátják, miként az is előfordul persze, hogy az egészségügyi ellátás csak Athénban áll le.
Így fordulhat elő olyan helyzet, hogy a rendőrsztrájk idején a rendőrök védték kordonokkal és minden szükséges egyébbel a parlamentet a sztrájkoló rendőröktől (rendőr a rendőr ellen...).
Annyit szeretnék még ehhez a témához hozzáfűzni, hogy a tüntetések alapvetően békések, csak van egy független, többnyire fiatalokból álló csoport, aki kövekkel és egyebekkel dobálózik – na, ezt mutatják a híradókban.
Igen, az emberek mérgesek, de nem azért mennek ki tüntetni, mert a kórházban akarnak kikötni, csak szeretnék megkapni, ami nekik jár. Most mindenki mondhatja, hogy miért nem tartóztatják le a rendbontókat, de ez politika...
A mindennapi élet része, hogy az ember híreket olvas, és reggel megnézi, aznap megy-e a busz, vagy nem sztrájkol-e a telefontársaság, és ha éppen pechje van, akkor megy másnap vagy harmadnap. Ha nem jár a metró vagy a busz, akkor megy kocsival vagy taxin. Szerintem egyébként a taxisok sztrájkja nagyobb gondot okoz, mint amikor a tömegközlekedésben dolgozók szüneteltetik a munkát.
Ami szerintem rossz, az az, hogy a tévétársaságok is szoktak sztrájkolni, általában az általános munkabeszüntetésekhez csatlakoznak, és ilyenkor nem mutatják, mi történik a tüntetéseken, ami visszatartó erő, ilyenkor ugyanis kevesebben mennek ki.
Öreg kutyát nehéz új trükkökre tanítani
Sok minden van, ami az ember eszébe jut, ha erre az országra, vagy az itteni emberekre gondol. Az egyik ilyen az, hogy a görögök imádnak kávéházakban üldögélni. Ha valaki kultúrában járatlan idetévedne, szerintem az első kérdése az lenne, hogy ha mindenki kávéházakban ül, akkor ki dolgozik?
Egyébként ez nem vicc. Még így, a válság idején sem szeretik feladni a kávéházban üldögéléssel eltöltött órákat (nem, nem elírás, képesek órákig, vagy akár egész nap ott ülni). Persze hozzátartozik, hogy ki ne akarna ott ülni, főleg a nyári melegben és inni egy jó kis jeges Frappét (erős gyomor kívánatos hozzá), vagy egy Freddót (a Frappe a gyomrot kímélőbb változata – egyébként mindkettő különböző változatokban kapható, tejjel, cukorral, semmivel, capuccinóval, stb.), beszélgetni, ismerősökkel találkozni és tavlit játszani (na, ezt nem tudom, hogyan van magyarul, angolul backgammon). Ha az ember teheti, akkor miért ne? Persze ma már egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, mégis, a hagyomány nagy erő.
Mediterrán munkaidő
Azt hiszem, ez az egyik legidegesítőbb és egyben leginkább szeretnivaló szokás. A legtöbb helyen úgy működik, hogy reggel 9-től délután 2-ig dolgoznak hétfőtől péntekig (az élelmiszerboltok 8-kor nyitnak és egész sokan járnak 8-ra dolgozni, de kisebb boltok, üzletek, közszolgálati irodák 9 előtt nem nyitnak ki).
Aztán mindenki hazamegy egy kis délutáni pihire, ez a szieszta – na, emiatt nem lehet szeretni, mert ilyenkor síri csend van. Senki nem fúr, farag, senki sem nyír füvet, hallgat hangos zenét, nem kiabál, de még a porszívót sem kapcsolja be. És ezt bizony betartják.
Persze ehhez hozzátartozik, hogy amikor nyáron van 45-50 fok, akkor nincs az az elvetemült, aki füvet akarna nyírni... A pihenő után kedden, csütörtökön és pénteken délután 5-6-tól este 9-ig megint kinyitnak az üzletek. Szombaton csak délelőtt tartanak nyitva, vasárnap pedig kivétel nélkül minden zárva.
És akkor most jöjjenek a kivételek: a bevásárlóközpontok és a nagy szupermarketek egész nap nyitva tartanak, ha az ember Athénban lakik, akkor azért talál a kisebb üzletek között is olyat, ami egész nap nyitva tart, de a legtöbb még ott is bezár.
A legtöbb étterem éjfél és hajnali kettő körül bezár, a klubok tovább tartanak nyitva.
Ügyet intézni csak hétköznap, és csak a reggeli időszakban lehet, tehát ha valami papírt kell intézned, akkor szabadnapot kell kivenned. Sok olyan hivatal van, ahol hetente két nap van csak ügyfélfogadás, akkor is csak egy-két órára. A görög ügyintézés egyébként megérne egy önálló posztot, ha kíváncsiak vagytok, szívesen mesélek.
Lakásbérlés
Recept lakásbérléshez: végy legalább egy, görögül nagyon jól beszélő emberkét, sok-sok türelmet, jó erőnlétet (ez kell a gyalogláshoz, amit majd mindjárt elmagyarázok), és sok kitartást. Persze az is előny, ha nem vagy időszűkében.
Itt hagyományosan úgy adnak el és ki lakásokat, hogy a házra kiragasztanak egy (általában sárga) cédulát, amire nagy betűkkel vagy az van írva, hogy KIADÓ (Enoikaizetai) vagy az, hogy ELADÓ (Poleitai), és még pluszban pár alap dolog a lakásról (négyzetméter, szobák száma, telefonszám). A mai napig ez a legelterjedtebb módja a lakáskeresésnek. Ezért írtam, hogy jó, ha az embernek van ideje.
A legjobb, ha az ember kitalálja, melyik környékre akar költözni, aztán elkezd sétálni, és amelyik háznál lát ilyen cédulát, és tetszik neki az ingatlan kívülről, felhívja a számot.
Tudom, ez furcsán hangzik, de valójában sokkal praktikusabb, mint újsághirdetés alapján hívogatni. Természetesen lehet úgy is, csakhogy az újságban leggyakrabban maximum annyit írnak, melyik városrészben található az ingatlan, és lehet, hogy mire megnézed a lakást, kiderül, nem jó helyen van.
A másik, amit érdemes figyelembe venni, hogy itt bizony vannak földrengések, és nem csak olyanok, amikre másnap az újságból csodálkozol rá, hanem amiket érzel is. Szóval ha az ember lakást keres, és az újabb építésű, akkor valószínűleg a legutolsó nagyobb földrengés után épült.
Ha régebbi, akkor érdemes megkérdezni a tulajt, hogy milyen kár keletkezett a legutóbbi földrengés során. Néha lehet látni a repedéseket a házon kívülről is, és ha az nagyon nagy és látszik, hogy csak úgy összefoltozták, akkor én személy szerint másik épület után néznék.
Itt szerencsére nem ismerik a panelt (halleluja). A legtöbb épület 3-6 emeletes (persze vannak magasabbak, de ez az átlag). A legtöbb házban van lift. Ha az ember hirdetést néz, akkor mindig megjelölik a hálószobák számát. És itt ez szigorúan hálószoba + nappali.
Vannak kisebb lakások, egy szoba, vagy garzon, de az egyszobásokhoz is mind hozzá kell érteni a nappalit. Ez az egyik, ami itt nagyon lehet élvezni, hogy nem olyan kicsi az élettér.
Talán háromszobásból a legnagyobb a választék, de őszintén szólva ha az árakat nézzük, nem is éri meg az egyszobás. Persze itt megint csak átlagról beszélünk, én láttam olyan hirdetést kacsalábon forgó, az Akropoliszra néző csodagarzonról, amelyiknek a havi bére az átlagfizetés kétszerese.
A lakások nagy része erkélyes, és mivel az év nagy részében az időjárás megengedi, hogy kint üldögélj, az erkélyek is élvezhető méretűek. A mi lakásunk például 3 szobás, 4 erkélyünk van, 3 „kisebb" és egy nagy. Utóbbi akkora, hogy egy nagy asztal 4 székkel kényelmesen elfér, és még marad hely bőven, a kisebbek pedig akkorák, hogy két kihajtható szárítót lazán kitehetek mindegyikre és még marad is hely.
Szóval egy átlagos lakásban van inkább több, mint egy hálószoba, nappali, étkező (a háromszobásban legalábbis szinte mindenhol), egy akkora konyha, hogy legalább körbe tudsz benne fordulni akkor is, ha esetleg ketten vagytok benne, fürdőszoba és erkélyek. Sok helyen van parkoló a ház alatt vagy előtt, és van, ahol van tároló is.
A legtöbb házban takarítónő tartja tisztán a lépcsőházat és a folyosókat, kertész gondozza a sokszor csak talpalatnyi kertet (ezek költsége mind be van építve a közös költségbe, amit mindig a bérlő fizet).
Áram, víz, villany és a többi
Ha valaki megtekint egy lakást, akkor azt lehetőleg nappal tegye, ugyanis a legtöbb lakásban nincs áram. A dolog úgy működik, hogy ha megegyeztél a tulajjal, és aláírod a szerződést (MINDIG ALÁ KELL ÍRNI A SZERZŐDÉST!, sokan mesélnek sok rosszat), majd beballagsz az áramszolgáltatóhoz, bejelented, majd ezt követően két héten belül bekötik az áramot a nevedre. Ugyanígy kell fordított esetben kijelentkezni. Mindenesetre elég gyakran előfordul, hogy az ember sötétben, telefonnal világítva néz meg egy lakást, ami kicsit vicces... A kiadó lakásokban víz sincs, ott ugyanaz a helyzet, mint az áram esetében.
Külön téma a fűtés, ugyanis itt nagyon ritka a vezetékes gáz, ebből következik, hogy a villanybojler melegíti a vizet, és olajjal fűtenek. Utóbbi egykor olcsó volt, ma már a legkevésbé sem az, úgyhogy nagyon oda kell figyelni, mert könnyen többet fizethetsz érte, mint amennyi az egész lakbér.
Általában egy épületben egy olajtartály és kazán van, az fűti az egész házat. Attól függően, hogy milyen a ház rendszere, két lehetőséged van:
1, (sajnos ez az általánosabb) napi kétszer két órát fűtenek, amit mindenképpen ki kell fizetni, valamint egy alapösszeget a tartály feltöltésére. Ezeken felül még arányosan kifizeted azt, amit elhasználsz. Ennek az alapja kb. 150 euró plusz az arányos használat. Na, ha lehet, ilyen lakást ne vegyél ki. Mivel az idő enyhe, a lakások szigetelésével nem törődtek különösebben, viszont így a téli +5 fokot eléggé meg lehet érezni.
2. ami jobban megéri, az az a rendszer, melyben fizetsz egy minimális hozzájárulást, hogy fel tudják tölteni a tartályt (ez elkerülhetetlen, mert mi van, ha egy nap mégis használni akarod), és nincs napi kétszer két óra, hanem azt fizeted, amit használsz. Azaz ha soha nem kapcsolod be, akkor csak a 20-40 eurós hozzájárulást kell fizetned. A hozzájárulást mindkét esetben csak a fűtési szezonban kell fizetni, így nyáron a közös költség is kevesebb.
Ha az ember nem használ olajat, akkor sem kell a hidegben ülni, egyrészt vannak lakások, amelyekben kandalló van (ami persze megdobja a bérleti díjat), de okos ember légkondit használ. Az úgyis kell minden lakásba a nyári meleg miatt, hacsak nem akarsz a kádban hidegvízben, vagy a márványpadlón aludni. Ha hűtő-fűtő légkondid van, akkor olcsóbban kijössz, mintha olajjal fűtenél.
A számlákról
Számlákat nem úgy fizetsz, mint otthon. A telefon és a bérleti díj minden hónapban jön. Az áramszámla változó gyakorisággal érkezik, télen kéthavonta, nyáron ritkábban. A vízszámlát negyedévente kell fizetni, a közös költséget télen (az olaj miatt) havonta, nyáron az áramszámlával együtt.
Azt érdemes még tudni, hogy postai befizetésnél rá kell fizetni, nem nagy összeget ugyan, számlánként talán 1,20 eurót, de az összeg változik és általában nem csökken...
Viszont ha a szolgáltatónál fizeted be, akkor ingyen van. Lehet, hogy macerás odamenni, de szerintem megéri, ha nem is mindet, de például a telefonszámlákat könnyű a szolgáltatónál rendezni, mert viszonylag sok kirendeltségük van.
A berendezésről
Ha az áll a hirdetésben, hogy a lakás üres, akkor az üres. Kicsit furcsa felfogás szerintem, mert például mindenhol vannak beépített szekrények, de tűzhely például nincs. Szóval egy üres lakást úgy kell elképzelni, hogy beépített szekrények, konyhaszekrények, elszívó van és semmi más. Tűzhely, mosógép, csillár, hűtő nincs.
Persze lehet félig és teljesen berendezett lakást is találni, de én láttam olyat, ahol volt egy ágy meg egy asztal, de tűzhely nem. Ezt itt úgy gondolják, hogy viszed magaddal, csakúgy, mint a légkondit, amit az áramszámla miatt érdemes is beszereltetni.
A legtöbb helyen friss festést kapsz, mielőtt beköltözöl, a kaució pedig átlag két hónap.
Muszáj még beszélni az áramkimaradásokról, amiből kétféle van: sok és nagyon sok. Néha csak elmegy pár percre, néha pedig fél napig nincs. Gyakran ingadozik, ezért itt nem is nagyon idegeskednek miatt.
Taxi! Taxi!
Kétfajta taxi van, vidéki és athéni. Előbbi szürke, utóbbi sárga, úgyhogy nem lehet összetéveszteni. Érdemes pár szót írni a taxizási szokásokról. Hacsak nem egy droszt mellett állsz, akkor úgy fogsz taxit, hogy a forgalommal szemben, az út szélén állva leinted. Ha nem áll meg, akkor vagy hívásra megy, vagy tele volt, (utóbbit mindjárt elmagyarázom), vagy nem volt kedve (nem vicc!!), vagy nem voltál szimpi (komolyan!).
Az sem életbiztosítás, ha megáll, mert előfordulhat, hogy a szokásos beszállás előtti kérdezősködésnél kiderül, nem arra megy, amerre te tartasz, vagy szerinte a célállomás túl messze van (ez nagyon gyakori). Ebben az esetben semmi pánik, hadd menjen nélküled, és várd a következőt.
Ha megáll, és már van utasa, akkor sem kell megijedni, itt bevett szokás, hogy ha egyedül utazol, akkor simán felvesz melléd még egy utast, mert a benzin ugyebár drága.
A legtöbb taxis nem beszél angolul, úgyhogy én azt javaslom, az utca nevének hangzását tanuld meg, miként azt is, hogyan mondják a házszámot, és bár minden athéni taxiban van GPS, nem árt, ha tudod, melyik városrészbe tartasz.
Egy tavalyi törvény szerint ha nem kapsz blokkot, nem kell a szolgáltatásért fizetned, ez a jogszabály általában minden taxiban ki van téve (angolul is). Ezt mindenkinek ajánlom figyelmébe, mert akad olyan taxis, aki szeret csalni... Nem a blokk hiánya a gond, hanem hogy nem annyit fizetsz, amennyit kellene. Szóval csak óvatosan!
Ha a taxik sorban állnak a droszton, akkor az elsőbe illik beszállni, és főleg a hátsó ülésre. Hölgyek ne lepődjenek meg, ha a taxis nem segít a csomagokat betenni a csomagtartóba. Az, hogy kiszáll-e, erősen sofőrfüggő. A reptéri taxisokkal érdemes itt is vigyázni...
Ha valaki Athénon kívül taxizik, akkor jó, ha tudja, hogy sok kisebb városban sosem kapcsolják be a taxiórát, hanem átlag fuvardíj van, ami utanként 3-5 euró között mozog, de ezekben az esetekben persze kisebb távolságról beszélünk.
Do you speak English?
Arra a kérdésre, hogy a görögök beszélnek-e angolul vagy bármilyen más nyelven, egyszerű a válasz: nem. (Ismételten nem a turistaparadicsomokról beszélek.) Görögországban annyi nyelviskola van, hogy meg lehetne tölteni velük a tengert, a szülők rengeteget áldoznak különórákra, mégsem beszél szinte senki angolul.
Persze a legtöbben úgy gondolják, hogy ha már ideköltözöl, akkor tanulj meg görögül (ami rendben is van, és Magyarországon ugyanígy gondolják). Egyébként is már egy hete itt vagy, miért nem beszélsz folyékonyan?!
Nagyon vicces tapasztalataim vannak ezen a téren. Az, aki nem beszél angolul csak pár szót, kézzel-lábbal töri magát, hogy megértsd, miközben aki beszél angolul, az istennek sem szólalna meg.
A következő kis párbeszéd százszor lejátszódott:
Párommal megyünk valahova, találkozunk az egyik ismerősével, akit én még nem ismerek.
Párom: Szia, hogy vagy?
Ismerős: Szia, jól. Te?
Párom: Jól, kösz. Ez itt a menyasszonyom. Te ugye beszélsz angolul?
Ismerős: Persze. Örülök, hogy megismertelek. (mondja nekem)
Én: Én is.
Eddig ez mind görögül.
És minden folytatódik is görögül. Képtelenek arra, hogy nyelvet váltsanak csak azért, mert te esetleg nem érted. Lehet, hogy így leírva nem tűnik annyira viccesnek, de úgy a tizedik ilyen beszélgetés után már nem is vártam, hogy egyszer valaki megszólal és angolul folytatja...
Bevándorlók
Görögország a tenger miatt könnyű célpont. Úgy is nevezik, hogy az EU nyitott kapuja. És rengetegen jönnek is kis ladikokkal a tengeren keresztül Afrikából és különböző arab országokból. Menekültek. Sokan táborba kerülnek, deportálják őket, de még többen csak úgy vannak, léteznek. Az utcán kéregetnek, kacatokat, táskákat, napszemüvegeket, dvd-ket árulnak. Amivel nem is lenne semmi gond. De van.
Ha végigmész Athén utcáin, nem tudsz úgy lépni, hogy ne kérne valaki. Ha leülsz valahova, nem tudsz úgy enni, hogy tízen ne akarnának tízféle vacakot eladni neked és ezek még erőszakosak is.
Rengeteg a gyerek, akik ha lehet, még rosszabbak is. Ha szólsz a pincérnek, hogy zavarja el, akkor azt mondja, nem tud mit csinálni, mert ha elzavarja a gyereket, akkor éjjel visszajönnek csapatostól és szétverik az éttermet. Azt meg nem engedheti meg magának.
Tényleg előítéletek nélkül mondom, hogy a kéregető Athénban általában cigány, az árus fekete. Ha elhagyod Athént, rengeteg a cigány, fekete árusokat ott már csak elvétve látsz, de kéregető, az út szélén áruló cigányt rengeteget. És sajnos nem békések.
Tavaly egy kisebb városban egy autóbalesetben megsérült egy gyerek, bevitték a kórházba, de már nem tudtak rajta segíteni. A roma tömeg annyira felháborodott, hogy rohamrendőröket kellett a kórházhoz vezényelni, mert meg akarták lincselni az orvosokat és a nővéreket. A kórházban volt két biztonsági őr, ők meg voltak legalább kétszázan...
Közbiztonság?!
Első körben erre azt mondom, legyen józan paraszti esze annak, aki ide akar költözni, és akkor valószínűleg elkerüli a legtöbb bajt. Szóval ha tüntetés van, ne legyél kíváncsi, este megnézheted a neten vagy a tévében, ne menj a közelébe, nem a te harcod, maradj szépen a fenekeden, bármit akarsz is intézni, ott lesz az holnap is.
Sötétben egyedül nem mászkálj veszélyes helyeken, és ha nő vagy, akkor sötétben egyáltalán nem mászkálj egyedül: fogj egy taxit, ugyan pénzbe kerül, de az életed drágább. Ne tarts magadnál sok pénzt.
Ha esetleg nem nézted meg az újságot vagy a netet, mielőtt elindultál otthonról, és hirtelen látod, hogy Athén belvárosa kiürül, akkor menj szépen haza, mert tüntetés lesz.
Ha kék rendőrbuszokat látsz sorakozni egymás után, ahogy közeledsz a belvároshoz, akkor halaszd a városnézést egy másik napra, mert valószínűleg tüntetés lesz. Ez így lehet, hogy kicsit óvatosnak hangzik, de én nem szeretnék jobb esetben a kórházban kikötni, rosszabb esetben pedig...
Viszont ha sok rendőrt látsz az utcán ácsorogni, akkor nem kell megijedni, az normális. Még az is normális, ha a rendőr úgy van öltözve, mintha a két frontvonal közé küldenék céltáblának. Itt a rendőr nem úgy néz ki, mint otthon, a legtöbb tényleg olyan, mintha háborúba indulna.
Egyébként kétféle rendőr van, a kék egyenruhás és a zöld, az utóbbi a helyi. A különbséget én sem értem teljesen. Van turista rendőrség is, ők tutira beszélnek nyelveket. (Bár én még nem láttam őket, de vannak.)
Óvatosan a tömegközlekedésben!
A metrón fegyveres, golyóálló mellényes biztonsági őrök vigyáznak az utasokra. Bár elsőre szokatlan és félelemkeltő látvány (illetve inkább a gondolat, hogy miért van szükség rájuk), kedvesek és segítőkészek.
A metrón, buszon sok bűnöző jár késsel, egyszerűen kivágják a táskád alját úgy, hogy észre se veszed.
Ha tömegközlekedsz, akkor fogd a táskát közel magad előtt, nem a hátadon, és csináld úgy, mint a legtöbb görög, keresztbe a válladon hordd magad előtt. Nyisd ki a szemed, amikor a mozgólépcsőn állsz.
Sok bankban biztonsági kalickás beléptető rendszer van. Ez azt jelenti, hogy belépsz az első ajtón a bankba, megnyomsz egy gombot, egy kamerán keresztül rád pillantanak, hogy nem viselsz-e álarcot, majd egy gomb megnyomásával beengednek a második ajtón is. Csak elsőre szokatlan eljárás.
Szóval amit lehet, megtesz az ember, de van, ami ellen nincs mit tenni és ez a betörés. Hiába laksz a harmadikon, simán bemásznak kívülről. Simán lefújnak a saját lakásodban is. Sajnos ez ellen még a riasztók sem nagyon hatásosak. Nagyon sok a betörés.
Mindezek ellenére engem még nem raboltak ki, nem ütöttek le, stb., szóval lehet itt élni, csak vigyázni kell.
Fizetés
Erről nehéz írni, mert egyre csak csökken, és nagyban függ attól, mit dolgozol. Az átlagfizetés havi 450 és 800 euró között mozog, úgyhogy nincs itt habzsi-dőzsi.
Azt hiszem, elsőre ennyi bőven elég. Remélem, hogy sikerült sok hasznos infóval szolgálnom. Szívesen válaszolok bármilyen kérdésre, ha tudok. És ha kíváncsiak vagytok még többre, akkor szívesen írok újra."
Az utolsó 100 komment: