A tegnapi thaiföldi poszt után ma egy teljesen más világot mutatunk be Loriana segítségével. Kiderül, milyen a megalázó magyar kutatói lét után Svédországban folytatni a karriert, hogy ott sem minden egyértelműen csodás, de lehet boldogulni és közösen vadászunk majd albérletet is.

„Eddig nem született talán még írás a blogon arról, hogy a kutatóknak milyen kilátásai lehetnek külföldön. Azzal biztos mindenki tisztában van, hogy az, hogy a kutatók külföldre mennek pár évre a karrierjük korai stádiumában, nem egy új keletű dolog, ami az utóbbi 1-2 évtized folyománya lenne.

Annyiban változott talán a helyzet, hogy a rendszerváltással még inkább megnyíltak a kapuk, rengeteg a lehetőség, és sokkal könnyebb az adminisztráció is. A továbbiakban saját történetem osztom meg, hogyan és miért jutottam el Stockholmba.

Sokféle irányban gondolkodtam

Tavaly februárban kezdett el komolyabban foglalkoztatni a kérdés, amikor a doktori képzésem (biológusként egy orvostudományi doktori iskolában) végén jártam már, hogy merre tovább. Eléggé elkeserítő az otthoni helyzet, hogy szinte csak protekcióval lehet munkát találni, bár sokaknak ez bejön...

Bonyolította a szituációt, hogy egyáltalán nem voltam biztos benne, mindazon gyötrelem után, amit otthon átéltem (megalázóan alacsony ösztöndíj, rabszolgamunka stb.), akarok-e egyáltalán kutató lenni. Több más lehetőség is felmerült bennem, ezek alapján meglehetősen sokféle irányban gondolkodtam.

A védésem előtt, tavaly áprilisban kezdtem el komolyabban pályázni mindenféle álláshirdetésekre, illetve cégekhez, önkéntes munkára a világ másik felére is stb. A tanszéken ugyan maradhattam volna még pályázati pénzen kicsit magasabb, de ugyanolyan megalázó fizetéssel, mint az ösztöndíj volt (ez kb. nettó 125 ezer forintot jelent Ph.D-val), de az infrastruktúra alacsony szintje, illetve az egyetem elkeserítő helyzete visszatartott.

Például az egyetem rendszeresen zárolta, felezte a kutatási pénzt, amit nem az egyetemtől kaptunk, hanem egy kutatás támogatására létrehozott alapítványtól, ahova az adók 1%-ából felajánlott összeget utalták – mivel az egyetemi számlán tartották az alapítványi pénzt, az egyetem úgy gondolta, megteheti... igen, ezt hívják sikkasztásnak magyarul...

Nagy perspektívák

Nagyjából 15-20 helyre pályázhattam mindent egybevetve június végéig, ebből 10 volt biológusoknak meghirdetett posztdoktori hely. E között egy olyan sem volt, ami a doktori témámat érintette volna, viszont egytől egyig mind izgalmasnak ígérkezett, és olyan lehetőségeket láttam bennük, amelyek nagy perspektívát jelenthettek volna számomra a továbbiakban.

Hozzá kell tenni, hogy a doktori témám, habár lényeges kérdést feszegetett, nem épült alapjaiban nagy felfedezésekre, és ahogy fentebb írtam, a kutatási infrastruktúra igencsak limitálta a kutatás színvonalát.

Habár sokat publikáltunk doktori éveim alatt, ezek általában alacsony impakt faktoros lapokban jelentek meg. (Nem kutatóknak írom, hogy az impakt faktor a folyóirat minőségének mérőszáma, minél magasabb, annál jobb, habár csínján kell vele bánni. Lényegében azt jelenti, milyen az idézettsége az adott folyóiratnak. A jelentősége tudományterületenként változik, az orvosbiológia területén nagyon fontos, de például egy moszatkutatóknak szóló cikk már megint más kérdés, habár lehet nagyon nagy jelentősége, ettől még az idézettsége, folyományaként az impakt faktora a lapnak, amiben megjelentethető, valószínűleg mindig nagyon alacsony lesz.).

Mindazonáltal ezek a publikációk messzemenően szükségesek voltak a külföldi pályázatokhoz, úgyhogy hálával tartozom volt témavezetőmnek és az alma maternek is, mert a lehetőségeinket messzemenően sikerült kihasználnunk.

Mindezek után, szerződésem utolsó napján, június 30-án küldtem el pályázatomat egy, a stockholmi Karolinska Intézetben meghirdetett, posztdoktori ösztöndíjas helyre. Nem kellett sokat várnom, rá 2-3 hétre túl is voltam az első Skype-interjún, utána augusztus végére pedig kiderült, hogy megkaptam a helyet.

Szálláskeresés unortodox módszerekkel és a villámgyors regisztráció

Ezután sürgősen nekiálltam a szálláskeresésnek, unortodox módszereket is bevetve hozzá :D, végül is egy fórumon megismert orvos (azóta már jó barátom, blogja itt olvasható) és családja fogadott be az első időszakban.

Stockholmban nagyon nehéz szállást találni, egyedülállóként garzont bérelni reális áron lehetetlen. Szerencsére a Karolinska Intézetnek van egy online rendszere (UAC), ahol lehet pályázni szálláshelyekre posztdokként is – ezt már otthonról megtettem október elején.

Október 21-én érkeztem meg, 22-én már munkába álltam. Szerződésem még természetesen nem volt. A Migrationsverkethez (Bevándorlási Hivatal) interneten benyújtott regisztrációmat 2 nap alatt fogadták el (22-én hétfőn jelentkeztem, szerdán kaptam meg a borítékot arról, hogy regisztráltak, innentől legálisan tartózkodhatok és dolgozhatok Svédországban bármeddig – vagy amíg nem változik meg az EU-s törvény).

A Skatteverketet (adóhivatal) 24-én szerdán délelőtt kerestem fel személyi szám (Personnummer, ami egyben adószám, eü szám és még gondolom jó pár minden egyben) igénylése céljából, és pénteken kaptam kézhez azon a héten a borítékot, szerződésem még nem volt, csak egy nyilatkozat a főnöktől, amit csatoltam az igényléshez.

A bankszámlanyitás a személyi szám birtokában szintén simán ment, 1 héten belül megjött a bankkártyám. Ezután már meg tudtuk kötni a szerződést, és novembertől lettem hivatalosan posztdok a Karolinska Intézetben.

Sajátos posztdoktori lét

Az is megér egy misét, mit is jelent a posztdoktori lét itt. A svédeknek mindenre van szakszervezetük, és mindenki kicsikart valamilyen pluszt, minimálbért, szabadságot, egyéb juttatást, természetesen a posztdoktorok kivételével.

Ennek folyományaként alakulhatott ki az a helyzet, hogy egy Ph.D. hallgatónak lehet magasabb a nettó fizetése (igen, fizetése, nem ösztöndíja), mint egy posztdoknak az ösztöndíja, mint ami az én esetemben is előállt (bár így is 4-5x-öse az otthoni fizunak).

Azóta egyébként már létrehozták a posztdok szervezetet is, de az ösztöndíjon levő posztdoktori kutatók igen limitált jogokat szereztek eddig. Ezek közül mondjuk az egyik legfontosabb, hogy már elvileg nem utasíthatják el a Försäkringskassanba (társadalombiztosító) a regisztrációt.

Az mondjuk kérdés, hogy adófizetés hiányában milyen szolgáltatás jár, tehát például szülési vagy betegszabadság esetén táppénzre számíthatunk-e. Nincs szerződésben szabályozva az sem, mennyi szabadnap jár egy évben, illetve ezt hogyan vehetjük ki.

A posztdoktori ösztöndíjszerződések fél évesek, ezt hosszabbítgatják 2 évig, ezután vagy felvesznek fizetéssel, vagy elküldenek. Ez az ún. Karolinska policy, mert akkora a túljelentkezés, hogy megtehetik...

A fentiekből azért látszik, hogy itt sincs kolbászból a kerítés. Viszont nagy különbség az otthoni kutatási lehetőségekhez képest, hogy nagyjából 70-80x annyi kutatási pénz jut egy ugyanakkora csoportra.

Persze ez a témavezetőtől is függ, de itt legalább van hova pályázni, és nem évi 2-10 millió forintokat osztanak, ami magas színvonalú kutatáshoz semmiképpen sem elegendő. Nem utolsósorban meg kell említenem, hogy a kutatási témám jelenleg igencsak reflektorfényben van, 2012-ben ebben a témában nyerték a kémiai Nobel-díjat és Lefkowitz-cal élő kooperációnk van, mivel a témavezetőm az ő intézetében töltötte posztdok éveit. Nemsokára megjelenik az első cikk, amiben társszerző vagyok, illetve év végére egy elsőszerzős és legalább 2 társszerzős közleményt szeretnénk publikálni, tehát szakmai előrehaladás szempontjából egyáltalán nincs okom semmiféle panaszra.

Albérletek aranyárban

Az adminisztrációról már írtam fent, látható, hogy ennél simábban aligha mehetett volna. A szállásra visszatérve: az egyetemi szállást december közepétől kaptam meg nagyon közel az intézethez, de csak fél évre – ebből még 1 hónap van hátra.

A szálláskeresést elkezdtem már áprilisban, nagyon nehézkesen ment. A szállások aranyárban vannak itt, 5-6000 korona / hó alatt nem lehet szobához jutni, egy garzonlakás ennél még sokkal drágább a piacon.

Nyárra újra az orvos barátomékhoz költözöm, és szeptembertől szerencsére kapok egy egyetemi garzont újabb fél évre reális áron, 5400 koronáért. A svédek nagyon szocialisták, a szállással kapcsolatban azért is áll fenn ez a helyzet, mert a lakóközösség engedélye kell hozzá, hogy kiadhassák a lakást, amit csak limitált ideig, 1-2 évig tehetnek meg, azután vagy el kell adniuk, vagy be kell költözniük.

Amit sokan kérdeznek, hogy állok a svéddel. A svéd nyelvtudás a kutatáshoz egyáltalán nem szükséges, mert a kutatás nyelve az angol. Ennek ellenére elkezdtem az SFI nyelvtanfolyamára járni, hátha ragad rám valami – a svédek jó néven veszik, ha legalább erőlködik svédül az ember.

Az emberekről az a benyomásom ennyi idő után, hogy egyáltalán nem hidegek, mindenki beszél angolul, és nagyon segítőkészek. Rengeteg a bevándorló, aki viszont nem beszél angolul, de negatív tapasztalatom velük sincs.

Kutatóként a nagyvilágban

A fentiekkel arra próbáltam meg rávilágítani, hogy kutatóként igenis el lehet helyezkedni protekció nélkül, másrészt egyáltalán nem kell beleragadni a doktori témába, nyugodtan lehet váltani, ettől csak szélesebb lesz az ember látóköre.

Az adminisztrációról és az elengedhetetlen svéd nyelvtudásról is rémhíreket olvastam, ezekre is sikerült rácáfolnom a saját példámmal. Persze akkor, ha valaki nulla nyelvtudással, végzettség nélkül akar világot látni, biztosan nehezebb dolga lesz, mert itt nagyon nagy a konkurencia."

FOGADÓ A HATÁRON!!! Ma este magyar idő szerint 9 órától ismét megnyílik a Fogadó a Határon a blog Facebook-oldalán. Beszélgethettek és kérdezhettek - a ma esti vendég Timi, az egyiptomi országfelelős. Várunk Titeket este 9-től egy teljes órán keresztül!