Mai utunk Németországba, Augsburgba vezet, és kiderül, miért indul útnak egy mérnök és egy közalkalmazott, feladva mindent. Zsuzsáéknak szerencséjük is volt, hiszen egy baráti család az elején segítette őket, és viszonylag hamar találtak munkát is, bár a nehézségek csak utána kezdődtek.

„Elkezdem én is a történetünket. Hogy miért írom le, az remélhetőleg a végére kiderül.

Párommal 6 éve élünk együtt, a kapcsolatunk tökéletes. Ő mérnök informatikus, és a szakmájában dolgozott 15 évet közalkalmazottként. Ebből talán már mindenkinek sejthető, hogy az utóbbi pár évben a fizetése konvergált a katasztrofálishoz.

Nekem csak érettségim van, de az élet és a szerencsés kapcsolatrendszerem úgy hozta, hogy mindig nagyon jó munkáim voltak, melyek elég jó fizetéssel is párosultak.

Nos, a közös életünket mi is egy lakásvásárlással kezdtük. Nem kell a torkomnak ugrani, de igen, devizahitellel. Úgy számoltuk, hogy a lakásra a hitelünk kb. 20 ezer forinttal lesz több, mint az albérletünk, és ha még emelkedik is a törlesztő részlet, akkor is ki tudjuk fizetni.

Szóval úgy gondolom, hogy nem meggondolatlanul vágtunk bele. Ezt a részét nem akarom hosszúra fogni, a lényeg, hogy az országban történt változások miatt a kiadási oldal csak folyamatosan nőtt, míg a bevételi oldal vagy csökkent, vagy az értéke lett egyre kevesebb. Eljutottunk oda, hogy nagyjából minden hónapot - 50.000 forinttal kezdtünk. A helyzet nyilván tarthatatlan volt. Útnak kellett indulni.

Nyelvismeret nélkül vágtunk bele

Hogy miért Németország és azon belül Augsburg lett a kiszemelt cél mikor németül én nagyon alap szinten, a párom meg semennyire nem beszélt? Hát a fő indok az volt, hogy a párom gyerekkori barátja és annak családja (Ők német állampolgárok) ott éltek.

Bevallom, valamennyire felelőtlenség volt nyelvismeret nélkül nekivágni, de mivel tőlük is azt az infót kaptuk, hogy munkalehetőség van bőven, így hát a döntés megszületett.

A lakásunkat kiadtuk albérletbe, és cirka 1000€-val vágtunk neki az ismeretlennek. Az volt tuti, hogy a lakhatásunk meg van oldva, illetve én még itthonról kinéztem egy multit, aminek Augsburgtól 25 km-re van az egyik raktára, és mivel az ott dolgozó magyaroknak volt egy Facebook-csoportjuk, így már előre megtudakoltam, hogy van-e felvétel és egyebek. Az év vége volt, ami ott bődületes hajtással jár, így volt felvétel korlátlan számban.

Papírok, ügyintézés

Kiérkezésünk után az első dolog, amit el kellett intézni, a lakcímre történő bejelentkezés. Ez nekünk kb. 10 perc volt. Bankszámlát kellett nyitni természetesen, arra kell befizetni nyitáskor pénzt, de ez lehet akár 10€ is, csak azért írom, hogy ilyen költség is van.

Ja igen, persze a német telefonszám is lényeges, ha azt szeretné az ember, hogy állás ügyben el tudják érni. Erre rengeteg lehetőség van, hiszen kismillió mobilszolgáltató cég van. A T-Mobilost nem ajánlom, mert az iszonyat drága. Érdemes olyat választani, amivel 9 centért lehet hívni a külföldi számokat. Ilyen is van rengeteg, pl. a Kauflandos kártya, de sokan használják itt ezt a Lebarát is, állítólag arról is nagyon kedvezményes Magyarországot hívni.

Ami fontos még ugye, az az adószám, amit a Finanzamt-ban lehet igényelni. Nyilván fontos még hogy legyen betegbiztosításod is. Amíg nincs munkád addig az otthon megigényelhető EU-s egészségbiztosítási kártya megteszi, de ha szerződésed van, akkor mindenképp kell egy kinti betegbiztosító is.

Amit erről tudok, hogy az AOK-t NE válasszátok. Nagyjából semmit nem támogatnak, és a sok visszajelzésből az jött le, hogy bunkó egy banda. Nekünk a Knappschaftnál van a biztosításunk és tökéletesen meg vagyunk vele elégedve.

Ha a cég, amelyik alkalmazna, esetleg az orrod alá dug szerződéskor egy betegbiztosítást, és esetleg az AOK-s, akkor nyugodtan utasítsd vissza, és nyiss Te egyet egy általad választott biztosítónál.

Freizugigkeitbescheinigung!

Ugye milyen szép neve van? Én egy napig gyakoroltam, hogy ha megyünk a Landratsamt-ba (itt kell megigényelni), akkor baki nélkül ki tudjam mondani, de aztán persze nem sikerült. :-) Ennek az elintézéséhez nekünk a lakcímigazolónk kellett, a munkahelyi szerződésünk és a személyes okmányok. Cirka 15 perces procedúra volt ez.

Hogy ez a szép nevű papír miért kell? Igazából ez a letelepedési kérelem / engedély, ami EU-s állampolgároknak nem kéne, de mégiscsak kell. Erre két példa. Mikor a párom most áprilisban nem kapott szerződéshosszabbítást (erről majd bővebben lejjebb) akkor bejelentkezett a munkaügyi hivatalba és ott is elkérték, illetve a legnagyobb meglepetés az volt, amikor egy ismerős pár férfi tagja, aki szintén nem kapott szerződéshosszabbítást, nem volt jogosult semmilyen segélyre, ellátásra, (pedig a ledolgozott ideje megvolt hozzá) ennek a papírnak a hiányában. Ráadásul a hatóságok adtak neki egy nem túl hosszú határidőt, hogy bizonyítsa miből él az országban, ellenkező esetben kitoloncolják.

Szóval ez a vicces nevű A4-es lap igenis fontos.

Robotmeló hálásan

Mondhatom, hogy szerencsénk volt, mert október 6-án érkeztünk, és október 26-án munkába álltunk annál a multinál, amit már ugye Magyarországról nézegettem. Mind a ketten kaptunk szerződést, igaz nem sokáig, csak dec. 31-ig.

A pénz ahhoz képest, hogy úgymond betanított munkás vagy, nem rossz, mert 1250€ nettóra jön ki. Mi elvállaltuk az állandó éjszakázást az év végi időszakra (éjszakás műszak csak ekkor van) és azzal meg még több volt, szóval ez nem volt rossz.

Hát a meló az meg olyan amilyen. Ha célod van, csinálni kell. Nem kellemes két olyan embernek, akik irodában dolgoztak és kreatív munkát végeztek nagyobb megkötöttségek nélkül, hogy gongra kezdesz, gongra szünetelsz, és kb. robot melót csinálsz, de hálásnak kellett lenni érte, hogy ez is van ráadásul komolyabb nyelvtudás nélkül.

Ja, igen, október 26-ig, a munkába állásunkig, meg még utána pár hétig csináltunk minijob-ban lépcsőház takarítást is, csak aztán az állandó éjjelezés mellett ez már nagyon fárasztó volt, így azt utána visszamondtuk.

December végén ugye jött a szorongás, hogy most mi lesz, kapunk-e szerződést, nem kapunk. Mi lesz, ha nem... Ezt nem kívánom senkinek. Cirka 4000-en dolgoztunk az év végi hajtásban, de januárban csak olyan 1500-an maradhattak.

A belünket kidolgoztuk, mert azt gondoltuk, hogy ha minél jobban dolgozol, annál biztosabb a helyed. Hiába mondták ott a régiek, hogy ennél a cégnél (hangsúlyozom ennél a cégnél) ez nem így van, sajnos nem hittük el. A lényeg, kaptunk hosszabbítást, de csak ez év árpilis 13-ig, ahogy nagyon sokan mások is. Kicsit letörtünk, hogy miért nem véglegest, de sajnos ez van.

A végleges szerződés nem azért kellett volna, mert itt akarnánk megöregedni ennél a vállalatnál, hanem azért mert a lakásbérlés (amiről mindjárt írok) némileg egyszerűbb lett volna.

Itt maradtunk egy darab fix munkával

A lényeg, hogy húztuk az igát továbbra is, mindketten nagyon jól dolgoztunk, de az áprilisi hosszabbításnál csak én kaptam tovább szerződést, a párom nem. Sajnos kiderült az, hogy itt a főnökeidnek se beleszólásuk, se tudomásuk nincs arra nézvést, hogy ki marad és ki nem. A HR-en meg kb. kihúzzák egy kalapból, hogy ki kap szerződést és ki nem.

No, mindegy, nem akarom bántani a céget, mert végül is, ha ez a cég nincs, akkor nem tudom, hogy alakult volna az életünk idekint, de lehet, hogy sokkal nehezebb lett volna.

Szóval itt álltunk áprilisban egy darab fix. munkával... Párom szerencsére úgy reagált, ahogy kellett. Még többet tanult, járta a várost, a munkaközvetítőket és ennek következményeként egy hét alatt volt másik munkája.

Igaz, munkaközvetítőn keresztül, így a pénz nyilván kevesebb, mint amit előtte keresett, de legalább van. Nem tudjuk meddig lesz, de mivel jól dolgozik a munkaközvetítős is és a cég vezetője is meg van vele elégedve, így biztosan lesz másik munkája is, ha ez véget ér.

Annyit még hozzátennék, hogy ha munkaközvetítőn keresztül mész el dolgozni, akkor a fizetésed 8,49 (vagy 8,19? Elnézést, most erre pontosan nem emlékszem) bruttó óránként. Ha jobb a hely, akkor fizetnek bejárást és még valamicske napi díjat (étkezés) Ha nem, akkor csak fent említett összeg van.

Ha kapcsolatba kerültél egy munkaközvetítővel, és felhívnak, hogy ez és ez a munka lenne, ekkor kell kezdeni, stb..., akkor mindenképpen menj el! Ha nem mész, akkor bizony nagy valószínűséggel nem fognak többet hívni.

Mit tegyünk munka nélkül?

Ha már van ledolgozott időd itt Németországban és elvesztetted az állásod, akkor a munkaügyi hivatal is segít keresni munkát. Oda ebben az esetben mindenképp be kell menni beregisztrálni. Elmondod, mihez értesz stb.

Érdemes kitölteni a munkaügyi központ oldalán a saját profilodat is, mert a munkáltatók keresgélnek ott és megkeresnek, ha a szaktudásod pont érdekli őket. A segélyekről nem írok, sem arról, hogy mi kell hozzá és hol lehet intézni, mert (most egy naiv mondat jön) biztos vagyok benne, hogy senki nem azért jön ebbe az országba.

Munkát lehet találni, nem mondom, hogy nem jár utána járásba, és nem kell talpra esettnek lenni hozzá, de ha nem abban merül ki a munkakeresésed, hogy kiírod a Facebook-oldalakra, hogy munkát keresek, németül nem beszélek, és utána kiakadsz, ha nem válaszol senki, akkor biztosan sikerülni fog.

Konyhai kisegítő munkákra hasznos lehet az önéletrajz szórása vendéglátóhelyekre. Egyéb betanított munkákra a munkaközvetítő cégek, az újsághirdetések és a munkakereső weboldalak a célravezetőek.

A cégek direktben megkeresése is hasznos lehet. Értem ez alatt, hogy a nyakadba veszed a várost, bemész különböző cégekhez, ahol valamiféle gyártás folyik és megkérdezed, hogy van-e munka.

Az albérlet, mint lottóötös

Na, ez a nehéz ügy itt. Németországban egy lakás kivétele felér egy lottó ötössel... Augsburg nagyon közel van Münchenhez, ahol irgalmatlanul magasak a bérleti díjak, így az ott dolgozók is ezen a környéken keresnek lakást és inkább bejárnak minden nap.

Ennek következményeként rengeteg jelentkező van egy-egy lakásra, és hát azt kell mondjam, hogy külföldiként nem indulsz előnnyel ebben a meccsben. Mi novembertől februárig napi szinten jelentkeztünk az összes lehetséges lakásra, nagyon sokat elmentünk megnézni is és hát persze nem mi kaptuk meg.

Ez nagyon rossz volt és erre nem is lettünk felkészítve, úgyhogy óriási csalódás volt és persze egy nagy stressz is, hogy mikor lesz már végre egy saját kis zugunk.

Végül január végén óriási szerencsénk volt. Egy kolléganőmék / barátaink hívtak fel, hogy a házban, ahol laknak, megüresedett egy lakás és érdekel-e minket? Elmentünk, megnéztük, és bár kisebb kompromisszumokat kellett kötni magunkkal, főleg az anyagiakat tekintve, de mivel a tulaj szimpinek talált minket kiadta volna nekünk, ezért nem volt mese és kivettük. Február 4-e volt a jeles nap, mikor be tudtunk végre költözni.

Albérletárak

Egyébként az ingatlanárak nagyjából úgy alakulnak, hogy cirka 400€-tól a csillagos égig + rezsi. A miénk egy három szobás lakás, 430€ a bérleti díj, 70€ a nebenkosten, amiben a víz, közös költség, szemét díj tartozik bele. Ezen felül 235€ a fűtés és a villany.

A kint élők, amíg nem találnak lakást, vagy ha csak idénymunkára jönnek, panziókban is tudnak szobát bérelni, bár én elég magasnak találom az árakat. A legutóbb egy pár mondta, hogy 600€-t fizetnek egy szobáért egy hónapra, és ez nem is Augsburgban van, hanem valami kis faluban. Hát igen, a szükség nagy úr és lakni kell valahol.

Arra készüljön fel mindenki, hogy minimum két, de legtöbbször három havi kauciót kérnek. Ez tehát 1000-1500€ között mozog. Ehhez hozzájön még az első havi bérleti díj, szóval jól teszed, ha 2000€-t erre kalkulálsz. Számolj azzal is, hogy a legtöbb bérleményben nincs beépített konyhabútor. Ez azt jelenti, hogy még mosogató sem.

Nyilvánvaló, hogy ezt is mihamarabb be kell szerezned. Erre a legjobb megoldás szerintem az Ebay. Innen nagyon olcsón és szuper dolgokkal be lehet rendezni a lakást, de ez akkor is egy plusz költség.

Alapvető szükségletek

Élelmiszer

Azt vettem észre, hogy az árak nem sokban különböznek a magyarországi áraktól. Mi hetente elmegyünk nagy bevásárolni, és akkor cirka 100€-t hagyunk a boltban, de az kitart egy hétig, szóval nagyjából 400€ hármunkra az élelmiszer, tisztálkodási cuccok stb. (Azért hármunknak, mert ahogy lett saját lakásunk, a 17 éves fiam is kiköltözött. Ő egy integrációs kurzusra jár, hogy tanulja a nyelvet.)

Üzemanyag

Az üzemanyagárak változóak. 1,50-től 1,65-ig terjed általában. Az árak naponta változnak, és persze a kutak között is van különbség. Általában a Jet kutak szoktak lenni az olcsóbbak.

Tömegközlekedés

Nos, ebben a témában annyira nem vagyok kigyúrva, de amit tudok: Minden nagyobb város zónákra van osztva. Ha jól emlékszem 1,20€ egy jegy, amivel egy zónát mehetsz, de azon a zónán belül válthatsz utazási eszközt. Egy gyűjtőjegy cirka 10€, amiben 9 jegy van. Ha bérletet veszel annak az ára is változik, attól függ hány zónára veszed.

A tömegközlekedés egyébként jó, gyakran járnak és tiszták a közlekedési eszközök. Bliccelni nem éri meg, mert 40€ a büntetés, és még azt sem lehet eljátszani, hogy lyukasztasz, ha felszállnak az ellenőrök, mert a rendszer automatikusan lezárja a jegykezelő automatákat ilyenkor. J

Az egészségügy

Ide tartozik még az orvos. Itt nálunk, de szerintem más nagyobb városokban is találhatsz magyar vagy magyarul beszélő háziorvost. Ez nagy segítség, mert azért az anyanyelvén mindenki jobban és pontosabban el tudja mondani a baját.

Az első látogatáskor 10€-t kell fizetni, attól függetlenül, hogy van biztosításod. Ha már másodszor vagy többedszer mész, akkor ez már nincs. Egyébként orvos, fodrász, kozmetikus és egyéb szolgáltatások miatt is érdemes megkeresni a kitelepülni vágyóknak a különböző Facebook-oldalakat. Van a müncheni és az augsburgi magyaroknak is saját oldala (több is és gondolom a többi nagyvárosnak is, ahol magyarok élnek), ahol rengeteg hasznos információ van már felrakva és ahol szívesen válaszolnak a kérdéseitekre.

Nem kíváncsiak a melankóliára

Amíg nem beszéled a nyelvet és nincs egy jó (keresett) szakmád, addig tedd félre az önérzetedet és vállald el a munkát, ami szembe jön (persze, csak ha szerződést adnak) csináld szeretettel és ne utálattal, mert neked is könnyebb lesz.

Figyelj minden beszélgetést, mert abból lehet a legjobban tanulni. Segíts (amiben tudsz) a honfitársaidnak, hogy később te is segítséget kapj. Sajnos (ezt már többen leírták) nem vagyunk egy összetartó nemzet, sőt inkább egymásnak betartó népség vagyunk. Ez nem jó, mert sokkal többre jutnak azok a népek, akik segítik egymást, és összetartanak. Ezt látom nap, mint nap a munkahelyen is.

Azt is látom, hogy mi, magyarok irdatlan nagy önérzettel rendelkezünk, pedig ha valakinek kilóg a feneke a gatyóból és országot kell váltania a megélhetése miatt, ráadásul még a nyelvet sem beszéli, akkor az minden lehet, csak önérzetes nem.

Itt elfogadnak, ha kedves vagy, segítőkész és pozitív érzés sugárzik rólad. Nem kíváncsi itt senki sem a magyar melankóliára. Alapszabály, hogy ha segítség kell, akkor szépen kérjük attól, aki segíteni tud. Ha viszonozni nem is tudjuk, akkor is megköszönjük, és utána nem tartunk be neki.

Örülj neki, ha barátot találsz egy idegen országban, és becsüld meg. Sajnos nagyon sok konkrét példát tudnék felhozni a fent leírtak ellenkezőjére. Mi szerencsére elég sok magyar (most már elmondhatom) barátot találtunk idekint. Segítjük egymást mindenben, amiben tudjuk. Ez nagyon jó érzés, mert kevésbé vagy egyedül az országban, de hangsúlyozom ezért tenni is kell.

Mi szeretjük ezt az országot, nem akarunk visszaköltözni. Nem dúskálunk a javakban mi sem egyelőre, de ez lesz majd jobb. A lényeg a kilátásokban van. Itt van, Magyarországon nincs. Ez az, ami érdekében az ember elviseli a robot melót, amiért tanul egy új kultúrát és egy új nyelvet 35-ön felül, mert van esélyed a jobb életre.

Én mindenkit csak arra bíztatok, hogy persze próbálja meg külföldön, de óva intek attól, hogy ezt felelőtlenül tegye. Ha nincs ismerős, barát, akinél ellakhatsz egy darabig, akkor nagyon sok pénz kell hozzá, hogy itt elindulj. Remélem, amiket leírtam segítenek ennek kiszámolásában.

Kívánok minden Határátkelőnek és otthonmaradónak sikeres és boldog életet!"