Az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy résztvevőként meghívtak egy bécsi, a határokon átnyúló együttműködésről és munkavállalásról szóló konferenciára. Ha már ott voltunk, beszélgettünk is többekkel, ezeket az interjúkat a közeljövőben olvashatjátok majd itt, a blogon. Elsőként jöjjön egy rövid összefoglaló a konferencián elhangzottakról, például arról, milyen véleménnyel vannak az osztrákok Magyarországról (ez nem feltétlenül lesz kellemes), illetve kiderül az is, vajon tényleg sokan mennek-e el Magyarországról külföldre.
A konferencia szervezője az EURES-T Pannónia volt, ami egy osztrák és magyar munkavállalók elhelyezkedését segítő szervezet. Jelen esetben persze inkább arról van szó, hogy alapvetően a magyar munkavállalókat segítik tanácsokkal, ha Ausztriában szeretnének dolgozni. Fordítva ez az áramlás jelenleg nem igazán jellemző.
Hallottatok erről a szervezetről, esetleg kért valaki tanácsot tőlük mielőtt elindultatok volna ausztriai munkavállalásra? A beszélgetésben munkaügyi hivatalok szakemberei, szakszervezetek képviselői, munkaadók, munkaközvetítők vettek részt. A cél a két ország munkaerő-piaci helyzetének elemzése és megvitatása volt.
Nem túl hízelgő a kép
Érdekes a kép, ami osztrák oldalon a magyarországi helyzetről él, ez jelen pillanatban nem hízelgő. Például felemlegették az alkotmánymódosítást – annak kapcsán a röghöz kötést, a gazdasági kiszámíthatatlanságot, a bizalomvesztést, az utóbbit nem is egyszer. Ugyanakkor a kétoldalú, szakmai együttműködések jól működnek, sokrétű személyes és gazdasági kapcsolat van a két ország között, a politikai helyzettől függetlenül, a jelen és jövőbeli munkavállalók szerencséjére.
Alkalmunk nyílt beszélgetni arról is, hogy melyek a legkeresettebb területek jelenleg Ausztriában, és mit szólnak az osztrákok a bevándorláshoz, de erről majd egy későbbi posztban olvashattok, ahogy arról is, hogy milyen kérdésekkel és mennyien keresik meg az EURES tanácsadókat Győr-Moson-Sopron megyében, és ők miben tudnak segíteni.
A legfontosabb adatok
Ausztria jelenleg Magyarországon a 3. legnagyobb beruházó Németország és Hollandia után, a pénzügyi szektorban 20%-os részesedése van. Egy friss felmérés szerint a magyar felnőtt lakosság 13%-a el tudja képzelni, hogy külföldön dolgozzon, 6% kivándorolna, az első számú célpontok Németország, Ausztria és Nagy-Britannia.
Ausztriában jelenleg 55.000 magyar dolgozik, mint többen is hangsúlyozták a munkaerő vándorlása, a tapasztalatszerzés és az azután visszatérés hasznos, és ezek az áramlások termékenyek lehetnek. Többek között abból a szempontból is, hogy lehetőséget teremt a mindenkori kormánynak visszatérés feltételeinek megteremtésére.
Ausztria az EU azon négy országának egyike, ahol 20% alatt van a fiatalok munkanélkülisége. Magyarország pedig foglalkoztatás szempontjából Máltával együtt a sereghajtók között van, így persze a termelékenység sem nőtt, az uniós átlag 60%-a immár hat éve, ezért nem tudnak nőni a bérek sem. A kelet-európai fizetések egyébként az uniós átlag egyharmada körül mozognak.
Ahhoz, hogy Magyarország hívogató legyen például az osztrák munkavállalók számára, az (is) kellene, hogy kiegyenlítődjön a foglalkoztatás és hasonló legyen a bérek színvonala. De akkor alighanem a magyar munkaképes korúak is sokkal kisebb arányban gondolkodnának külföldi munkavállaláson. Jelenleg a folyamat azonban nem ebbe az irányba mutat, mert a bérek különbsége nő, az árak viszont Magyarországon is felzárkóztak a nyugat-európaiakhoz.
A számháború és az elvándorlás következményei
A sok beszélgetés közül az egyik legérdekesebbet Pogátsa Zoltán közgazdásszal, szociológussal, a Nyugat-magyarországi Egyetem docensével folytattuk. Először arról beszélgettünk, hogy szerinte hogyan is áll a számháború a külföldön dolgozó magyarokkal kapcsolatban, és mindennek milyen gazdasági hatása van?
Pogátsa Zoltán: „Én azt gondolom, hogy Magyarországról sokkal kevesebben mennek el, mint Kelet-Európa többi részéről. A lengyel, a román vagy a bolgár helyzet is más kategória, Bulgáriából például a társadalom ötöde elment, ehhez képest a magyar elvándorlás kifejezetten kevés. Az utóbbi pár évben azonban veszélyes tendencia, hogy az egyre magasabban képzett emberek mennek el.
Tehát nem is a határátkelők száma jelenti önmagában a problémát, sőt, ez inkább azt jelzi, hogy az emberek nem beszélnek nyelveket, nincs kapcsolatrendszerük. Valamilyen szintű mobilitás egyáltalán nem baj. Vegyük például az ír helyzetet, ahol azt láttuk, hogy sokan elmentek, aztán a gazdasági helyzet javulásával visszatértek. Ebből Írország nagyon sokat profitált. Tehát az önmagában probléma, hogy kevesen mennek el, az viszont még inkább, hogy akik igen, azok a magasan képzettek közül kerülnek ki."
Vissza lehet őket hozni? A blogon ebben a témában hozzászólók nem nagyon jelezték, hogy visszajönnének, sőt többen azt írták, hogy nem is áll szándékukban, esetleg majd nyugdíjas korukban.
P.Z.: „Az a nemzetközi gyakorlat, hogy abba az országba mennek vissza az emberek, ahol beindul egy robbanásszerű gazdasági fejlődés, például Írországba visszamentek, ahogy Olaszországba és Görögországba is. Ám most, hogy Görögország megint összeomlott, megint tömegesen mennek el a görögök Németországba. Nagyon egyszerű a válasz, ha lesz Magyarországon az embereknek munkahely és lesz megfelelő bérszínvonal, akkor visszajönnek, ha nem, akkor nem."
A munkaerő-áramlásnak mi a pozitív hozadéka?
P.Z.: „Ha azok, akik elmennek képzettséget, kapcsolati tőkét, nyelvtudást szereznek, tapasztalatot, összehasonlítható nemzetközi példákat gyűjtenek, és utána visszajönnek vagy kapcsolataikon keresztül, befektetésekkel, esetleg a kereskedelem terén segítik Magyarországot, ez lehet egy pozitív folyamat. Ha úgy mennek el, hogy én elhagyom ezt az országot és soha ne halljak róla többet, akkor az negatív."
Sokan mondják, hogy kilátástalan, mosolytalan Magyarország, ezen is alighanem változtatni kellene. Ez azonban nyilván már egy nagyobb léptékű társadalmi folyamat.
P.Z.: Persze, ezen is kellene változtatni, hogy Magyarország egy boldogabb ország legyen és jobb legyen a közhangulat, de ezt is, azt gondolom, az alapozná meg, ha sok ember dolgozna, magasabb bérért. Mindennek ez az alapja, ha nincs magasabb bér, és több munkahely, akkor addig teljesen felesleges arra várni, hogy boldogabbak legyenek az emberek és jobbak a közállapotok. Ez a kulcs, munkahely kell és magasabb bérek, és ehhez persze magasabb termelékenység."
Utolsó kommentek